─━━━━━━⊱✿⊰━━━━━━─
   

— Mit szólnál, ha ma felraknánk az égősort a teraszunkra? — Jisung suttogta, miközben az óráról már csak öt percük volt; tudta, hogy ha rajta is kapják sem fogják kiküldeni érte, mert már felesleges lett volna.

— Nagyon örülnék neki — jegyzetelt történelem tankönyvéből az idősebb, miközben nem megszokott módon semmi érzelmet nem fektetett szavaiba.

— Haragszol rám? — Húzta össze ajkait a fiatalabb. Még mindig égett mellkasa a bűntudattól.

— Nem rád haragszom — sóhajtotta, majd lerakva ceruzáját túrt bele hajába, ami időközben arcába hullt, hiszen vékony hajgumija elengedte tartását, azzal hatalmas nagy, zavaró gondot okozva a szépségnek. — Hanem Lixre, amiért nem mondta el. Tudod, azt gondoltam, hogy sokkal jobb szinten mozgolódik a bizalmunk. — Tűzte hozzá felháborodva.

— Talán van valami oka, hogy nem mondta el — kezdett el a szőke ingének ujját gyűrögetni.

— Mégis mi? Még azt is elmondja, hogy éppen egy nap hányszor megy el pisilni. Majd egy ilyen fontos dolgot takargat előlem? Ugyan... — szisszent fel, mire a szemüveges nő rájuk kapta szúrós szemét, aztán az órára lesett, végül pedig vissza a saját könyvére, amiben oldalakat karíkázott be éppen.

— Nem tudom Hyunjin... De inkább előtte kérdezd majd meg tőle, hogy miért nem mondta el és utána akadj ki neki — mosolyodott el és megbökte mutatóujjával a másik kézfejét.

— Nincsen vele kedvem beszélgetni — csacsogta továbbra is mérgelődő és sértődött hangján, majd cuccait a táskájába hajította; pontosan egy perc volt kicsengetésig.

Jisung hazudott volna, ha azt nem tette volna hozzá, hogy valamennyire kedvezőnek érezte a helyzetet. Csalafinta boldogság dugta magát orra alá és ott vergődött, a fiú akármennyire is akarta kizárni.

Úgy érezte, hogy végre eljött az ideje annak, hogy teljesen ráfeküdjenek arra a programra, ami megmenthette fulladozó kapcsolatukat — vagy csak ő reagálta túl megint. Viszont egyben biztos volt; beszélni akart Changbinnal.

— És amúgyis, az utolsó nap, amikor nem együtt voltunk, az majdnem két héttel ezelőtt volt. Bőven lett volna ideje elmondani és akkor nem lovagolom bele magam ennyire ebbe az egész szarba... — Fújtatta, aztán pedig meghallva a csengőt vágta rá táskáját az asztalra. Miközben Jisung felállt mellé, halkan odasúgta:

— Milyen egészbe? — Aztán a tanárnőre lesett, aki mindenki figyelmére várt.

— Semmi — vágta oda harci tálon elé a szőke, majd amint pedig a tanár engedélyt adott rá és elhagyhatták a termet, Hyunjin rögtön kivágtatott onnan, Jisung pedig követte.

Szokatlan érzés fogta el mellkasában, hiszen Hyunjin még sosem viselkedett ilyen... Bunkón. Maga a kisugárzása bunkó volt, a hangneme. Mindene.

Értette, hogy a legjobb barátja titkolózott előtte egy fiúról, de nem volt ez egy olyan hatalmas nagyon világrengető dolog...

─━━━━━━⊱✿⊰━━━━━━─