─━━━━━━⊱✿⊰━━━━━━─

- Igazából már vagy másfél hete ez megy. Nem is érdeklem. Alig beszélünk, alig búj oda, semmi. Mindig csak Felix. - Érezte, ahogy vérnyomása felment; nem tudta, hogy inkább sértődött, vagy ideges volt.

- Akkor nem csak engem zavar, hogy ennyit vannak együtt - szúrta oda mondatát Changbin, majd belekortyolva vizébe leste a másik értetlen kifejezését. - Múltkor elvittem Felixet randizni. - Jisung nem tudott mit tenni, de elvigyorodott.

- Nem mondod - leste barátját mindenttudóan, aztán mikor megkapta a helyeslő választ, pár másodpercig csak figyelte az idősebb, teljesen nyugodt arcát. - Azt hittem, hogy már régen túl vagy Felixszen - kuncogta el magát és újra felidézte az évekkel ezelőtti, béna, mostmár mégis kellemes és vicces emlékeket.

- Hát én is azt hittem. Aztán mióta visszajött, sokat voltunk együtt, mert közben Bangchannak segítettem egy projektjében. És mindig ott sündörgött és olyan aranyos volt. Olyan kis gondoskodó és olyan gyönyörű. Szóval elhívtam vacsorázni, ahol olyan fura volt az atmoszféra. Nem tudtam, hogy érzek-e valamit felőle, vagy sem. De azóta nem mertem megkérdezni, hogy benne lenne-e egy mégegy randiban, mert folyton csak arról beszél, hogy Hyunjinnal van - forgatta meg szemeit, majd sóhajtva lesett fel Jisungra, aki vigyorogva nézte őt. - Mi az? - Nevette el magát kínosan az idősebb.

- Szerelmes vagy - mutogatta fogait továbbra is.

- Egy szomorú szerelmes, szóval lépjünk tovább az én részemen - mondta határozottan, aztán tovább ette nagy adag vacsoráját. - Ti mit terveztek karácsonyra? Két hét és itt van - kíváncsiskodott.
Jisung arca pedig azon nyomban valami kesernyésbe váltott át.

- Ezt még én sem tudom. De szerintem Felixszel leszünk... - Fáradoztak ki szavai figurázva, majd hajába túrva harapott ajkaiba. - Tudom, hogy önző vagyok, de nekem ez annyira rosszul esik - folytatta rögtön kétségbeesetten.

- Nem vagy önző. Nekem is rosszul esik, pedig nekem fele annyi közöm sincs Lixhez, mint neked Hyunjinhoz. De neki mondtad már?

- Persze. Pont mielőtt eljöttem. Bocsánatot kért, de félek, hogy emiatt nem fog semmi sem változni. Nem is erőlködött, hogy maradjak. Mármint mondta, hogy lemondja Felixszet, de tudtam, hogy utána egész nap rosszul érezné magát, annak pedig nem volt értelme - mondta egyszuszra.

- Szerintem így is szomorú. Eléggé sokat okolja magát a dolgok miatt. - Felelt Changbin óvatosan.

- Tudom... De nem tudom, hogy miért kéne titkolóznunk. Mármint, Minhot is elmondtam neki, nem ennél fogok elakadni. - Jisung olyan beleéléssel vallta saját mondatait, hogy utolsó pár szavánál észre sem vette Changbin meglepődött kifejezését.

- Mert mi van Minhoval? - Jisung enyhén kitágult szemekkel kezdte el magát azon nyomban ostorozni; ebből már nem mászhatott ki, el kellett mondania, rossz volt hazudozásban.

- Pár hónapja... Megint sokat zavar, ami köztünk történt. Olyan lezáratlan és fájdalmas, utálom - sóhajtotta. - Aztán persze ezt elmondtam Hyunjinnak, aki csak annyit mondott, hogy majd megoldjuk. Azóta vagyunk kicsit fasirtban. Vagyis. Azóta kevésbé működnek például a testi dolgaink és inkább csak az érzelmekre fókuszáltunk, satöbbi. - Leverte a víz és már látta maga előtt, ahogy Changbin elhordja majd minden rossznak és gusztustalannak. - Most csalódtál, igaz? - Horkantott fel Jisung.
Pár másodpercig az idősebb viszont nem szólt, csak a már fogyó étkezését leste.

- Nem. Egyáltalán nem, teljesen normális, ha valami ilyesmi fáj. Gondolom nem sokat beszéltél róla előtte, vagy nem eleget, és most így visszaütött az egész. De megértem Hyunjint. Ő attól, hogy nem beszél sokat az érzéseiről, nagyon érzékeny. Talán túl keveset éreztetted vele, hogy neked ő fontosabb, mint Minho. Már ha így van persze, nem akarok helyetted bírálni. - Emelte fel kezeit önvédelmezően.

- Nem, Hyunjin tényleg sokkal fontosabb, mint Minho. Hyunjin... Hyunjin maga a főnyeremény, komolyan mondom - kuncogta el magát. - Minhoval a közelében sem volt, mint ami most van Hyunjinnal. De igazad lehet... Szerinted ezt már késő bármivel is korrigálni? - Csuklott el hangja, hiszen ha nem is sírni készült, adrenalinja valami oknál fogva erősen dörömbölve verdeste végig érfalait és majdhogynem' annyi energiát érzett magában, amitől a világot képes lett volna végigfutni.

Kétségbe volt esve.

─━━━━━━⊱✿⊰━━━━━━─