─━━━━━━⊱✿⊰━━━━━━─

A decemberbe lépve mindkettejük karácsonyvágya egyre inkább csak éledezett. Imádták az ünnepet és mint ahogy sok másikat, ezt is együtt akarták tölteni valamilyen formában.

— Ide figyelj, Han Jisung, ha nem fejezed ezt most azonnal be, én nem megyek el veled vásárolni — Hyunjin szórakozott idegeit kergette a másik, akivel hazafele sétálva kezdett el szórakozni, ám ennek annyi lett a vége, hogy a fiatalabb csipkedni kezdte és ellopta sapkáját, amit zsebe mélyében elrejtve fogvanyozott le, miközben nem is engedte, hogy párja komolyabban megközelítse.

— Akkor elmegyek Changbinnal — öltötte ki nyelvét és elsüvítve a másik mellett borzolt bele annak elfagyott tincseibe.

— Nicsak de jóban lettek valakik — kezdte el simogatni nemlétező szakállát és az alacsonyabb után sietve annak nyakába akart vetülni, hogy mostmár pedig elkapja, ám az időben észrevette a közeledő veszélyt és az utolsó pillanatban elugrott előle, azzal Hyunjint majdnem a földre engedve. — Na jó, én tényleg megverlek mostmár téged — nevetett fel hangosan és kergetni kezdte a másikat.
Igazából sosem értette, hogy miért volt bennük az a vágy, hogy egymás agyát szívják. Ami ugyan sokszor tényleg fel tudta idegesíteni, most kivételesen végre jóízűen látta kacagni párját, ami minden apró idefoszlány elszakadását megérte.

— Na azt megnézem — majd édesded fogait kimutatva kezdte el kicselezni az idősebb egyre közelebb kerülő támadását.
— Azt hittem, hogy gyorsabb vagy, Hwang Hyunjin — emelte ki a fiú teljes nevét válaszul a kisebb és átszaladva egy zöldön villogó lámpán, megállt azon oldalon, hiszen realizálta, hogy az idősebb nem ért át rajta. Előre nyekkenve kezdett el nevetődobja méghangosabban verdesni a világban, mikor aprót táncikálva vette észre, hogy immár egyetlen egy kocsi sem gurult el közöttük és a másik körülnézve átvágtatott a piros jelzés kereszttüzén. A fiú túl későn kapcsolt és immár a magasabb karjai között volt kabátos valója.

— Miért is piszkálsz, huh? — Kezdett el kicipzározott kabátja otthonában csikiző táncot járatni ujjaival Hyunjin, amit viccesnek vélve folytatott, egészen addig, amíg bal kezével meg nem ragadta a kisebbét és annak zsebéből elő nem szedte hajkoronáinak megtestesült őrzőit.

— Gonosz vagy — kuncogott lihegve a barna hajú, amint párja után sietett.

— Én vagyok a gonosz? — Nevetésébe burkolta jóízű felháborodását az idősebb, majd még egy próbálkozást téve megfogta a másik kezét és fekete örző-védőjének zsákmányaként elbújtatta az összefont ujjakat.

— A leggonoszabb angyal, Hyung — felnézve társára mosolygott úgy, mintha a soha véget nem érőre értette volna; talán ebben a tudatban élt.

─━━━━━━⊱✿⊰━━━━━━─