─━━━━━━⊱✿⊰━━━━━━─

Két hónap telt el.

Két hónap telt el mióta ez a kis kitérő hajóútjukban szerepelt és valahogy Hyunjin még mindig nem bánta meg. Habár a testiségük kissé ridegebb lett, a szeretetük nem változott.

— Azt mondta Bangchan, hogy holnap jön vissza Felix és meg kéne lepni valamivel. És persze arra gondolt, hogy mi is mehetnénk. — Felix... Felix Hyunjin legjobb barátja lett miután a kapcsolatuk bontakozni kezdett Jisunggal. És habár az ausztrál lelki társa Chan volt, Hyunjin nem tágított a jelzőtől, amit néha fájóan ejtett ki ajkain.

— Nekem teljesen mindegy. Nem nagyon ismerem őket. Vagyis annyira biztos nem, mint te — rántotta meg a vállát a fiatalabb és tovább szórakozott azzal, hogy köröket rajzolt fehér lapjának csupasz testére.

— Na Hannie, ne legyél ennyire morci — csípte meg a másik édes mókus pofiját a szőke és karjára hajtotta a fejét, amit készséges át is karolt. Jisung pedig a másik kobakjára ejtette sajátját.

Valójában ahhoz képest, hogy senki sem tudott kapcsopatukról, egészen merészek lehettek. Valahogy velük sohasem foglalkozott senki.

— Nem vagyok morci csak őket is csak miattad és Minho miatt ismertem meg. És mióta Minho elment, nem is voltam velük. Fura lenne nélküle odamenni. — Ajkait összepasszírozva szorította rá a ceruza szenes nyakát a hófehérségre és eltörve azt sóhajtott egy gondterheltet. Megint Minho...

— És mit szólnál, ha szembe néznél vele? Ők ugyanazok maradtak, ugyanazok, akik kedvelnek téged Minho nélkül is. Nem kell neked Minho, hogy feloldódj közöttük. Tudod jól, hogy jófejek és elfogadóak. Semmi baj sem lesz, ígérem — simitotta meg aprót a pulóverbe bújt alkart és tovább kényelmeskedve kíváncsiskodott a válasz után.

— Csak valami gusztustalan alaknak néznek majd, hogy már a második jó barátom a párom. Kicsit sem fura, tényleg.

— Mert szerinted fura, hogy velem vagy? — Vonta kérdőre az idősebb kedvetlenkedő osztálytársát.

— Az fura, hogy legutóbb még úgy mentünk oda, hogy legjobb barátok vagyunk miközben Minho kezét fogtam. — Liftezett gyomra olyan vészesen, hogy félő volt, visszajön a gyomorsava, ami igazából már mindennaposan marta őt szét mire hazaért. Valójában ez csak egy szolidalitás volt Hyunjinnal mióta osztálytársak lettek és ismerik egymást.

— Changbin rájött már a dologra. Felixnek meg már akkor elmondtam, amikor elkezdtem úgy érezni, hogy szerelmes vagyok beléd.

— Oh, értem, szóval már az egész bagázs tudja — mérgétől elmélyült hangja pedig szokatlanul csengett Hyunjin fülében.

Az idősebb csak egy mély levegőt vett; már megtanulta lenyelni az ilyen atitűdjét a kisebbnek, ami általában csak akkor jött elő, ha arról volt szó, hogy valaki másokkal is kellett lenni. A túlságosan magát alulértékelő fiú beleesett abba a hibába, hogy magát másokhoz hasonlítgatva sütkérezett a szorongó fájdalomban.

— Ne haragudj Hannie — simogatta meg ismét párja alkarját az idősebb és hagyva, hogy annak kedélyei lenyugodjanak, eldöntötte, hogy a világ legédesebb csókját fogja neki adni az órák után.

─━━━━━━⊱✿⊰━━━━━━─