- Liane, megígérted! - nyafogott Calum, miután már legalább 10 perce veszekedtünk a Hemmingsék házában lévő próbaterem előtt.
- Nem állok még rá készen, sajnálom - válaszoltam mérgesen, immár vagy századszorra. Na igen, még a múltkor Melbourne-ben megígértem Calnak, hogy majd itthon megmutatom a srácoknak a dalaimat. Hát, most lett volna itt az idő.
- Liane, én nem akartam ezt, de erre kényszerítesz - sóhajtott, majd a térdhajlatom alá nyúlt, és amolyan menyasszonyi stílusban az ölébe vett, aztán leszarva a sikítozásomat és rúg-kapálózásomat, nemes egyszerűséggel csak bevitt a próbaterembe, és lerakott az egyik székre, kezembe nyomott egy gitárt, és összefont karokkal megállt előttem.
- Hajrá - mondta. Csak ennyit mondott, semmi többet. És az 'ellentmondástnemtürőCalum' baromi hatásos volt, nekem elhihetitek. Mögötte a fiúk várakozva néztek rám.
- Ügyi leszel - biztatott Michael. Erőltettem egy mosolyt magamra, nagyot sóhajtottam, majd lepengettem pár akkordot, és belekezdtem a Who says című, látszólag senkihez sem szóló számomba. Tudjátok, sablonos szöveg, ami kihangsúlyozza a Te szépségedet. Tök mainstream. Pedig, igazából akkor írtam, amikor Henrik kiabált velem, ha valami olyat csináltam, ami neki nem volt szimpi. Olyankor csak üvöltött, és elmondta, mennyire szar alak vagyok, csak egy kis senki. Remélem, már érthetőbb, miért is költöztem el. Ezen keresztül vezettem le a dühömet, és akárhányszor lecseszett, én ezt énekeltem. Eszembe jutottak ezek a dolgok, de igyekeztem elterelni róluk a gondolataimat, mert senkinek nem tettek volna jót, ha itt most elérzékenyülök. Aztán már annyira beleéltem magam, hogy amikor végeztem ezzel a számmal, belekezdtem egy másikba. Same old love. Oh, igen, a Zaynnek írt számok egyike. Ekkor dühös voltam rá, mert már untam, hogy csak kavarunk egyfolytában, és nem bír megkérni, hogy legyek a barátnője. Aztán, végül összejött azzal az akárkivel. Fhu, de utáltam akkor. Már nem is vettem észre, hogy átváltok a The heart wants what it wants-ra, csak játszottam, mintha egyedül lennék, és senki nem nézne. Ez is egy Zaynnek szóló, viszonylag szomorú, csalódott szám.
- This is a modern fairytale, no happy endings - énekeltem, sok perc után először felnézve, egyenesen Calum szemébe.
Amikor aztán ezt a dalt is végigjátszottam, kíváncsian néztem végig a fiúkon. Michael és Ashton arcán döbbenet látszott (ők énekelni is talán most hallottak először), Luke csak vigyorgott rám, Calum pedig büszkén mért végig.
- Szóval? - kérdeztem félve.
- Ezeket mind te írtad? - kérdezte Michael, mire büszkén bólogattam.
- Azta Liane, én nem gondoltam volna még azt se rólad, hogy énekelni tudsz, nem hogy még gitározni meg dalt írni - húzta el a száját Ashton. Elnevettem magam, majd őt utánozva a mellkasomra csaptam.
- Tehetséges vagy, Liane, szörnyen tehetséges - mondta ezúttal Luke. - Már kinn van az Instagram oldalamon.
- Az enyémen is - szólalt meg egyszerre Mikey és Ash.
- Mi? Elment az eszetek? - háborodtam fel szinte azonnal.
- Ez a tehetség nem maradhat rejtve - kacsintott Calum, majd kivette a kezemből a gitárt. Nagyot nyeltem.
- Tényleg ennyire jó voltam?
- Igen - vágták rá mind a négyen, tökéletesen egyszerre. Hű. Nem gondoltam volna, hogy tényleg ennyire tetszik majd nekik, amit csinálok. És talán mondanom sem kell, baromi jól esett a dicséret. Főleg tőlük.
- Egyszer majd írhatnál nekünk is egy számot - mondta Ashy, miközben feltápászkodott, és beült a dobok mögé. A többiek követtek a példáját, csak ők a gitárjaikat ragadták meg. Aztán Calum ismét megragadta a kezemet, és beállított a középső mikrofonhoz. Értetlenül néztem rá, mert baromire nem tudtam, mit akar.
- Lost boy. Menni fog? Menni fog - rendezte le inkább magával, mintsem velem. Félve Luke-ra pillantottam.
- Éneklek én is, csak énekelj rá - utasított, mikor látta az értetlenséget az arcomon, majd küldött egy biztató mosolyt. Ash szokás szerint beszámolt, majd nekiálltak játszani.
- I can't remember the last time I saw your face, I feel so lonely when I'm in a crowded space, 'cause you were perfection - kezdtük el egyszerre énekelni a szöszivel. Óvatosan rá pillantottam, de csak annyit láttam, hogy mosolyog, ami nála jó jel, tekintettel arra, hogy nem az erőssége. Aztán Calumra néztem, aki szintén csak vigyorgott, mint a tejbetök, és belemerült a gitárjába. - I'm coming because I need to find you.

A srácokkal tök jól elvoltunk, és már a bandánk többi tagja is megérkezett, leszámítva Dylant, aki éppen Willel lógott, de apa felhívott, hogy mi lenne, ha tartanánk apás napot (persze Calummal együtt), ha már úgyis van egy szabad délutánja. Nem tudtunk nemet mondani, így nehezen, de elszakadtunk a többiektől. Apa pár perc múlva értünk jött. És mivel sose tudunk megegyezni, ki üljön elől, apa bevezette a szabályt, miszerint mindketten hátul ülünk, úgyhogy oda vágódtunk le.
- Na és mi a helyzet Dylannel? Már rég láttam - kezdte apu a bájcsevegést, belenézve a visszapillantóba. Miért, miért kérdezi mindenki ezt? Francba is.
- Megvan, de mostanába inkább nála vagyunk. Nálunk már van egy gerlepár - tereltem át a szót vigyorogva a bátyámra.
- Jól van na, Ravenéknél nem lehetünk, ott Luke és Cornelia van - vágta rá Calum.
- Wow, ti aztán tudtok élni - nevetett fel apa. - Persze nem baj, a szerelem jó dolog.
- Az - értettem egyet.
- És mit gondoltok a házasságról? Cal? - Hoppá, micsoda komoly témához értünk. Gyanúsan komoly témához. Csak nincsenek szándékai?
- Szerintem az egy fasza dolog. Mármint, ott egy gyönyörű nő, akit tiszta szívedből szeretsz, és onnantól fogva már tényleg csak a tiéd, és ezt bizonyítja a vezetékneve is, amit átvett tőled, és szerintem ez a világ egyik legjobb dolga. És ott van az a király lagzi, aztán a nászéjszaka, majd egy csomó együttlét, aztán közös gyerekek, akik mindkettőtökre hasonlítanak, a szerelmetek gyümölcsei. És amikor már nem látsz ki a munkád mögül, a feleséged pedig már hulla fáradt a két gyerek mellett, és fel is szaladt rá pár kiló, te ugyanolyan gyönyörűnek látod, még akkor is, amikor sír, vagy amikor összevesztek. És amikor mindent átvészeltek együtt, megéritek a gyerekek felnőtté válását, kirepülésüket, az unokák érkezését, és aztán még 80 évesen is karonfogva mászkáltok az utcán, és együtt haltok meg, az megér mindent. Persze, csak egy olyan lányt kell találni, aki ezt megérdemli. És Raven olyan lány. Ha tehetném, már most feleségül venném. Amióta az eszemet tudom, szeretem őt, és meghalnék érte konkrétan. Ő olyan különleges és olyan... Olyan... Nem tudom elmagyarázni, egyszerűen nincs rá szó. Szeretem nagyon - válaszolta Calum, mi meg csak tátott szájjal, döbbenten hallgattuk. Ahogy megfogalmazta ezt az egészet, az gyönyörű volt, de tényleg, főleg az ő szájából. Néha még két összefüggő mondatot sem tud elmondani értelmesen, most meg egy ilyen szöveget lenyom? Lehet, hogy nem is olyan hülye, mint gondoltuk? Vannak még meglepetések.
- Örülök, hogy így látod, Cal - mosolyodott el apa. Közben megérekeztünk a plázához, kiszálltunk és elindultunk befele. - De van az az eset, amikor hiába imádod őt, egyszerűen nem bírtok egymás mellett megmaradni, mert annyira nem passzoltok össze, de mégis vonzátok egymást, és igazából tökéletes pár lennétek - tette hozzá, utalva az ő tönkrement házasságára.
- Mint Luane - kuncogott fel Calum.
- He?
- Luane. Luke és Liane. Ők se bírnak megmaradni egymás mellett - vázolta fel vigyorogva.
- Calum, nincs olyan, hogy Luane, csak Dyliane van meg Lukelia - csaptam orrba. Hova gondol?
- Lukelia - kezdett el visítani Calum. - Ez kurva szar, ugye tudod? - oltott le aztán. Mit is vártam?
- Hát a Luane is - fontam össze magam előtt a karjaimat durcisan.
- Srácok... - kezdett bele apa, egy nagy levegő kiséretében. Szerintem nem igazán foglalkozott azzal, hogy mi miről beszélünk. Felé fordoltunk. Hé, ez tuti tervel valamit. - Az van, hogy én Ann-ben találtam meg azt a nőt, akiről Calum is beszélt. Szeretem őt. Mit szólnátok, ha elvenném feleségül?
- Ez komoly? - mosolyodtam el, miután összenéztem a bátyámmal. Hah, mondtam, hogy tervel valamit.
- A lehető legkomolyabb - bólintott apa.
- Mi lennénk a legboldogabbak a világon - válaszolta helyettem Calum, én meg csak helyeslően bólogattam.
- Tényleg? - vigyorodott el apa. Látszott rajta, hogy nagy kő esik le a szívéről. Már rég láttam ilyen boldognak. Mert most őszintén az volt. És tökre örülök, hogy így kikérte a véleményünket. - Köszönöm, prücskök, ti vagytok a legjobbak - ölelt minket aztán magához. - Gondoltam, előbb megkérdezem tőletek, a biztonság kedvéért. De akkor viszont... Segítenétek gyűrűt választani?