Amikor reggel megszólalt az ébresztőm, kissé hisztérikusan csaptam rá. Új tanév, új suli, új város. Persze már előre féltem a dologtól, nem szeretnék én lenni a kiközösített 'új lány'. Valahogy be kell illeszkednem. Annyira gáz 1 héttel a tanév kezdete után érkezni.
Álmosan és kissé morcosan mentem a konyhába, de amikor megláttam aput, minden bajom elszállt.
- Jó reggelt, tündér! - nyomott a fejemre egy puszit apa.
- Neked is apu! - öleltem meg, aztán leültem az asztalhoz, hogy reggelizzek.
- Izgulsz? - kérdezte Ann. Ann a mostohaanyukám, de nagyon szeretem. Egyáltalán nem bántam, hogy hozzájuk költöztem ide Sydneybe. Anyu új férje kibírhatatlan volt. Bólintottam. - Nem kell. A suliban nagyon jófej mindenki. És Calum majd figyel rád - simította meg a kezemet. Elmosolyodtam. Ann tényleg nagyon kedves és rendesen oda figyel rám. Hogy ki az a Calum? Ann fia, vagyis az én mostohatesóm. 1 évvel idősebb, és elvileg valami iszonyat menő tag a suliban, és még bandája is van. Eddig egész jól kijöttem vele, mert amúgy tényleg jófej. Most is velem szemben ült az asztalnál, és úgy zabált, mint egy disznó. Ezt látva elnevettem magam, ő meg kacsintott.
Reggeli után birtokba vettem a fürdőszobát majd a gardróbot. Felvettem egy kockás inget, egy farmersortot és egy sötétkék Converse cipőt. Ezután rendbe szedtem a hajamat, fogat mostam, és kész is voltam.
Calum már az előszobában várt rám. Szokás szerint tök menőn nézett ki.
- Mehetünk? - nézett rám, miközben megpörgette a kezében a kocsikulcsot. Bólogattam. Apuék még egyszer sok sikert kívántak, majd elengedtek. Kissé meglepődtem, amikor Calum lehúzta a kocsijának a tetejét, így nem nagyon tudtuk elkerülni a feltűnést, amikor leparkolt a suli előtt. Lazán kiugrott a kocsiból, majd átjött az én felemre és kinyitotta nekem az ajtót.
- Hű, ez aztán a menő. Most tuti mindenki megjegyzett - mondtam kissé megszeppenve, mire ő felröhögött.
- Nem baj, legalább tudni fogják, hogy jó arc vagy. Calum Hood nem lóg ám akárkivel - kacsintott ismét, majd együtt elindultunk a suliba. Szerintem nem hazudok, ha azt mondom, hogy mindenki, de tényleg mindenki minket nézett. Nagy részük még köszönt is.
- Ne legyél ennyire megszeppenve - súgta a fülembe Calum, mire én egy mosolyt erőltettem az arcomra. Cal elkísért a tanáriba. Szerencsére a papírjaimat apuék a múlt héten már elintézték, így most nem kellett, hogy velem jöjjenek. Ennek valamilyen szempontból örültem, mert tényleg menőbb volt a bátyámmal jönni. Az osztályfőnököm kedvesen üdvözölt, a kezembe nyomta az órarendemet, majd lekísért a termünkbe. Calum még ide is velünk tartott.
- Gyerekek, egy kis figyelmet! - mondta, amikor beléptünk a terembe. Mindenki elcsendesült. - Szeretném nektek bemutatni az új osztálytársnőtöket, akiről már a múlt héten meséltem. Gyerekek, ő itt Liane Crane.
- Sziasztok! - intettem nekik.
- Liane, ott Raven mellett foglalj helyet - mutatott az egy szem egyedül ülő lányra, majd kiment a teremből. Calumhoz fordultam.
- Nyugi, Lil, jó lesz. Raven Hemmings baromi jó arc, és viszonylag menő is. Na meg kurva jó csaj. Szóval miután megismerkedtél vele, összehozhatod vele a drága bátyuskádat - mosolygott perverz módon, mire én hasba csaptam.
- Na takarodj - nevettem. Mosolyogva ment ki a teremből, én pedig leültem a szőkés-vöröses, erős rúzzsal eláttott, kedvesen mosolygó Raven mellé.