Nem tudom, hogy egyáltalán olvassa e még valaki az irományomat, de:
Szeretném megköszönni a több mint 60 (!) ezres nézettséget (sosem gondoltam volna hogy valaha is lesz ennyi nézettsége)

Sok mindent jelentett nekem ez a sztori.. amikor elkezdtem írni, akkor az életem egy nagy rakás szar volt (elnézést a kifejezésért), és úgy gondoltam tökéletes terápia lenne, ha valamilyen formában le tudnám vezetni a feszültséget. A történet alapjául egy srác szolgált, aki a legjobb barátom volt, amíg be nem jelentette, hogy szeret, mire én heves tiltakozásba kezdtem, ezzel magamat is átverve. Végül szegényt annyit kínoztam lelkileg (és ezzel egyidejűleg magamat is), hogy megszakítottuk a kapcsolatot és nem is beszéltünk kicsit több, mint egy évig. Valamikor 2017 elején egy haverom, hogy engem szivasson ráírt a srácra, akivel ennek köszönhetően újra elkezdtünk beszélni, de természetesen megfogadtuk, hogy szigorúan baráti kapcsolatunk lesz mostantól. Szerintem mondanom sem kell, hogy ez természetesen nem jött össze. Így hát az alap történetet és koncepciót ihlető "seggfej" mára már a barátom, és szinte már idegesitően rózsaszín világban élünk.

Persze furcsa lehet, hogy a sztori "főgonoszát" ihlető ember az egyik legfontosabb ember az életembe, és ha tényleg olyan, mint Cameron a sztorimba, akkor miért vagyok egyáltalán vele.
Nos, a válasz egyszerű:
1) szeretem;
2) mindenki tudja, hogy az összetört szívű lányok hajlamosak túlzásokba esni, és mindenhez két ember kell, szóval rájöttem, hogy nem hibáztathatom őt mindenért.
Ennyi az egész.

És hogy ezt miért írom le, és miért pont most?

- Mert úgy éreztem, hogy el kell mesélnem, mi áll a történet mögött és ki adta az ihletet

- Mert szeretnék újra írni, és ez egy remek kezdeti lehetőség

-És mert az egész sztori a szívemhez nőtt és képtelen vagyok teljesen elengedni Zara és Nathan történetét.