(a/n: Ha valaki olvassa a másik sztorimat is, ez még jóval azelőtt történt -csak tisztázásképpen, hogy ne legyen kavarodás, éppen nyári szünet van (Ausztrália, fordítva minden) és az egyetemre felvették Zarát és Nathant is (juhé))

A mézeskalács illata belengte az egész házat. Nem tudom, mi volt anyunál ez a nagy felindulás, hiszen általában kicsit visszafogottabban játszuk ezt a karácsonyosdit vagy elutazunk anyu szüleihez Angliába. De idén nem megyünk, sőt, azt hiszem ők jönnek, anya pedig szeretné a tökéletes vagy még annál is jobb karácsonyi hangulatot megteremteni. Ez a seb csak két helyen vérzik: egy; Geelongban nyár van, ezáltal 40 fok, és még hó sincs, kettő; a Londoni karácsonynak köze sincs ehhez a karácsonyhoz. Nem akarok pesszimista lenni, de tuti, hogy csalódni fognak, amikor a gépről leszállva a kánikula fogadja őket a gyönyörű, fehér hó helyett.

- Zara, lennél kedves segíteni, ahelyett, hogy morgolódva üldögélsz a sarokba és azt hajtogatod, hogy ez így nem lesz jó? - nézett rám anyu jelentősségteljesen. Oké, tényleg nem vagyok nagy segítség, de most komolyan.. mitől legyen jókedvem? Egész eddig minden évben elutaztunk, és nem volt jobb dolog annál, hogy London hideg utcáit jártuk és végignéztünk minden érdekességet. Most meg ugyanaz az unalmas város, mint minden áldott nap.

- Mit segítsek? - keltem fel lassan, a hangom pedig tele volt a tipikus utálatos tinédzserhanggal, annak ellenére, hogy már egy ideje elmúltam 18.

- Mondjuk segíthetnél felrakni az égősort, hogy neki tudjak állni a kajának. - csóválta a fejét rosszallóan.

- És hol vannak a többiek?

- Elmentek a nagyszüleidért a melbourne-i reptérre. Igen, az öcséd is, és lehet, hogy azért, hogy kihúzza magát a teendők alól, de ez rajtad nem segít, szóval szedd fel azt a morcos segged a kanapéról és állj neki segíteni. - úgy tűnt begurult, bár volt rá oka. Semmi kedvem nem volt segíteni. Nem csak neki, senkinek.

- Ahj. - ennyi volt a kommentem, de odasétáltam hozzá, és kibogoztam az égősort, hogy gond nélkül tudja tekergetni a közel két méteres karácsonyfára. Az egész olyan groteszk volt, ahogy a nyár közepén egy bazinagy fenyőfa állt teljesen feldíszítve a nappali közepén. Persze a nagyiéknál ez teljesen jól nézett ki, mert ott meg volt a hangulat. De itt.. csak a számat tudtam húzni.

- Zara, én értem, hogy nehezen dolgozod fel Nathan hiányát , de teljesen felesleges ezért mindenkivel bunkón viselkedned. És mondhatod, hogy az utazás hiánya miatt vagy ilyen, de senki, azaz senki nem hiszi el neked. Nem vagyunk hülyék kislányom. De a hisztirohamaidra se vagyunk kiváncsiak. Ha megjöttek nagyanyádék akkor köszönsz nekik szépen aztán felmész a szobádba és kitombolod magadból az egész hülyeséged, naplót írsz, énekelsz, sőt, a hűtőbe van fagyi is ha olyan igazán lányosan akarod kezelni a helyzetet. - osztott ki anya, nekem pedig a szám is tátva maradt.

- Tudod mit? Nem várom meg, hogy megjöjjenek, felmegyek most "tombolni" - közöltem vele, majd ledobtam a kezemben tartott égősort, berohantam a konyhába a fagyiért és felrohantam a szobába. Bár a hátam mögül anya még ordibált, hogy segítsek neki, nem fordultam meg. Hogy lehet velem ilyen, amikor egy nehéz időszakban vagyok? Hihetetlen.

A szobámba felérve ledobtam a fagyit az éjjeliszekrényemre és elterültem az ágyamon. Az élet totál szar, a karácsony hülyeség és elegem van mindenből.

- Siri, kapcsolj valami zenét. - kiabáltam a telefonom felé, ami a hangszórómra volt rákötve. Pár másodperc múlva James Arthur Say You Won't Let Go-jának ismerős dallama szólalt meg, mire egy nagy nyögéssel belevertem a fejemet a párnámba. Milyen szerencsém van, Siri is egy ilyen számot választ nekem.

A hátamra fordulva könnyes szemmel néztem a plafont, miközben James Arthur teljes odaadással énekelte a refrént. Just say you won't let go.. Na ja. Szép szavak. Indulatosan megragadtam a fagyit és egy kanalat hozzá, de hamar rosszul lettem tőle. Tömény csokifagyi? Hogy bírja ezt a többi sztereotípikus tini megenni? Félreraktam és tovább fetrengtem, a telefonomból most a Neon Trees - Songs I Can't Listen To ordított. Most komolyan, mit kezdjek magammal? Felkaptam a laptopomat és benyomtam a Tumblr-t, de mivel minden mennyiségben karácsony és szerelem volt az oldalon, hamar meguntam ezt is. Már pont keltem volna fel, hogy számot váltsak, amikor meghallottam mi következik. Ösztönösen megragadtam a fésűt és ordítottam a szöveget, ahogy csak a hangszálaim bírták. Ennek pénteken Ashton nem fog örülni, de most ez nem izgatott.

- YOU SWEET TALK ME AGAIN YO, I DON'T WANNA BE FRIENDS NO, WHY AM I SUCH A FOOL, WHEN IT COMES TO YOU? A B C D E-E-EEEEEE FFFFFUUUUUUUUUUUU. - levegővétel, mert az fontos, aztán belevágtam a következő részbe. - ALL MY FRIENDS SAY I'M A SUCKER, CAN'T EXPLAIN, IT'S COMPLICATED, I WISH YOU WERE DEAD TIL YOU TAKE ME TO BED YOU'RE SO GOOD, SOOOOOO GOOOOOOOO - ekkor a zene hirtelen leállt. Mérgesen néztem a hangszóró felé, ahol Mel állt a csöpp Graysonnal a karján. - D. Hello Mel. Szia Grayson. - mentem oda hozzájuk. Melanie elfintorodott ahogy végigmért.

- Most komolyan Z? Fagyi, szakítós zene és földön szétszórt zsepik? Rosszabb vagy mint gondoltam. - csóválta rosszallóan a fejét.

- Te is tudod mi történt Mel. - ültem le az egyik babzsákfotelembe.

- Tudom, de szerintem van a dologra logikus magyarázat, amit talán meg kéne hallgatnod. Chris próbálta nekem elmondani mi volt, de meg mondtam neki, hogy ellentétben vele, én nem fogok beleszólni a kapcsolatotokba. De azért meghallgathatnád Nath-et mielőtt következtetéseket vonsz le drágám. - oktatott ki, miközbe leült mellém.

- Láttam amit láttam. Kész, téma lezárva. Nem akarok róla beszélni. - makacsoltam meg magam, majd a kissrácra mosolyogtam. - Megfoghatom?

- Szó sem lehet róla, Graysonnek rémálmai lesznek. Te most szépen elmész és helyrerakod magad. Én addig megetetem és lerakom aludni, anyukád mondta, hogy van valami bababiztos ágya, ahonnan nem fog leesni. Ha visszaérek és nem leszel normálisabb állapotban, én löklek bele a kádadba, és a víz hőmérséklete nem lesz kellemes. - fenyegetőzött, majd felkelt és elment.

Fogalmam sem volt, mi a baja a kinézetemmel, egészen addig amíg a tükröm elé nem álltam. Be kell valljam, én is hátrahőköltem. Hosszú, babarózsaszín hajam össze-vissza, csomókban állt a fejemen. A pizsim tele volt kakaófoltokkal, meg lehetett rajta fagyi is. Az arcomon hol itt, hol ott egy-egy fekete csík volt, gondolom ahogy elkentem az elsírt spirált. A szemem alatti területet pedig egy háromezer év után feléledt zombi is megirigyelte volna, annyira volt karikás és sminkmaradékos. Véletlen nem keresnek új szereplőt a The Walking Dead-be? Mert azt hiszem tökéletes lennék a legfélelmetesebb kóborló szerepére. A katasztrófa enyhe kifejezés.

Egy gyors zuhany után máris frissebbnek éreztem magam, és a szagom is elviselhetőbb volt. A szobámba kinyitottam az ablakokat, mert az ott uralkodó szagok, hogy is mondjam, egy oroszlánketrec szagához hasonlítottak. A törölközőt magamra csavarva válogattam a ruháim között, hogy találjak valami csinit a nagyiék fogadására. Az ágyam úgy nézhetett ki, mintha ruhabomba robbant volna rá, ugyanis amikor Melanie benyitott, leesett az álla.

- Ez meg a másik véglet. Mi a franc történt veled ezalatt a 20 perc alatt? - döbbent le.

- Rájöttem, hogy nem fogom eljátszani azt a játékot amit Cameronnál is csináltam, hiába volt a Nathannel való kapcsolatom sokkal komolyabb. Nem süllyedhetek újra az önsajnálatba. - magyaráztam, miközben újabb és újabb ruhadarabok kerültek az ágyamra.

- Jó hozzáállás, bár megjegyezném, hogy a múlt idő a kapcsolatotokra túlzás. Nem kerülheted el hogy beszélj vele, hiába tiltottad le mindenhol. Megérdemelné, hogy tudja, szerinted mit csinált.

- Hogy aztán hallgassam, hogy "az nem úgy volt, rosszul láttad, nem az aminek hiszed"... Mel, kérlek.. nem akarok karácsonykor róla beszélni. Ez legyen vagy ez? - mutattam fel két ruhát, ezzel is nyomatékosítva, hogy én a Nathan témát befejeztem.

- A sötétzöld legyen. A piros ribancos. Amúgy nálatok mindig ilyen.. télies a karácsony? - kérdezi Melanie.

- Legtöbbször Londonban vagyunk a nagyiéknál. Ott mindig tökéletes. Volt olyan, hogy december elsején elmentünk és utazgattunk Európába velük, aztán karácsonyra visszamentünk hozzájuk Angliába. - meséltem.

- De jó neked. Én életemben nem tettem ki a lábamat Ausztráliából és egyhamar nem is fogom. - mosolygott. - De, legalább megfejtettem, illetve megfejtetted nekem, hogy miért van anyukádnak ilyen gyönyörű akcentusa.

- Hát, igazából Adelaide-ben éltek egészen anyu tini kora óta, de unták a folyamatos meleget, ezért visszaköltöztek Londonba, anyu viszont itt ragadt velem, meg nem is akart visszamenni. Szerinte is gyönyörű Anglia, de hideg. - húztam el a számat. Ekkor halk kopogás zavart meg minket. Gyorsan felhúztam a kezembe tartogatott ruhát, majd az ajtó felé szóltam, hogy bejöhet a kopogó.

- Megzavartam valamit? - dugta be anya a fejét.

- Nem, semmit. -mosolyogtam rá.

- Látom lenyugodtál. Melanie, te egy varázsló vagy, már nem néz ki csövesnek. Szárítsd meg a hajad és gyere le, itt vannak a nagyszüleid. - nem bírta volna ki a csöveses megjegyzés nélkül, de karácsony van, elnézem neki.

- Akkor én lelépek. Nem szeretnék zavarni és a munkámat teljesítettem. - állt fel Mel.

- Dehogy lépsz le. Maradsz. Te vagy az én energiaoszlopom. - néztem rá a legjobb barátnőmre.

- Maradj velünk vacsorára. Grayson amúgy is alszik még, és mindenki tudja, hogy a babák hisztisek lesznek ha felébresztik őket. - marasztalta anya is.

- De Chris vár minket... - ellenkezett Mel.

- Ott a telefon. Persze ha nem akarsz maradni nem erőltetem rád, de te is családtag lettél, amikor beköltöztél hozzánk, szóval igazán maradhatnál velünk a szeretet ünnepén. - mosolygott rá mégegyszer anyu, majd kihátrált a szobából.

- Tényleg nagyon rendesek vagytok, de tuti nem zavarnánk? - kérdezte legjobb barátnőm.

- Dehogyis. Ragadd meg a telefont és hívd fel a féleszű barátodat, addig megszárítom a hajamat. És szólj neki, hogy egy szót sem akarok Nathan Gilinsky-ről hallani. - mondtam, majd elmentem, hogy gyorsan megszárítsam a hajamat. Erről jut eszembe, remélem a nagyiék nem fognak szívrohamban elhalálozni a rózsaszín hajamtól. Emlékszem, anyu sikítófrászt kapott, hogy mi történt a gyönyörű szőke hajammal, és amikor azt válaszoltam, hogy Cameronra emlékeztetett, csak a fejét fogta és felküldött a szobámba. Hát, azóta csak azért festetem a hajamat újra és újra ilyen babarózsaszínre mert tetszik. Anyuék meg megszokták.

A hajam szárításának végeztével elégedetten néztem végig magamon. Az arcomra felraktam egy kis pirosítót és kihúztam a szememet, plusz a szemöldökömet is megformáztam. A hajam színe és a ruha furcsa kontrasztot alkot, de ez megszokott ha az ember haja színe nem mindennapi. Mosolyogva indultam ki a fürdőmből, és sikerült elkapnom Mel telefonbeszélgetésének egy szösszenetét, ami felkeltette az érdeklődésemet.

- ... de Chris.. azt mondta nem akar hallani Nathanről. Igen, tudom, már mondtátok hogy mi történt, de ez nem menti fel Nathet. Tudom, tudom. - itt hosszú szünetet tartott, és már azt hittem lerakta, amikor újra megszólalt. - Ebből még oltári nagy botrány lehet. Jó, várlak. Én is. Szia. - majd végre lerakta. Valahol a "jó, várlak"-nál már odaléptem hozzá, és sejtettem, hogy tudja, kihallgattam a beszélgetését, mégsem válaszolta meg a fel nem tett kérdéseimet.

- Mehetünk? - mosolygott rám.

- Nem fogod elmondani milyen botrány, ugye? - megrázta a fejét. - Közöm lesz a botrányhoz? - ismét megrázta a fejét. - Most csak a fejedet fogod rázni? - újabb fejrázás. Erre csak sóhajtottam. - Hát jó, akkor menjünk le.

Amikor leértem, enyhén szólva meg voltam lepődve. Az egész nappalit műhó borította, a karácsonyfa alatt csak úgy gyűltek az ajándékok, amiket az öcsém tipikus gyerekszemmel méregetett, mintha csak röntgen látással megtudná, miket rejtenek a csomagok. Nagyiék egy-egy kávésbögrével a kezükben beszélgettek és nevetgéltek anyuékkal, de amikor meglátták, hogy megjöttem, mind a ketten hatalmas mosollyal jöttek felém.

- Mi ez a babaház a fejeden Sophie? - kérdezte nagyapám. Furcsa szokásuk, hogy véletlenül se hívnának Zarának, mint mindenki, inkább a második nevemet használják.

- Szerintem gyönyörű William. Nézd meg, kész nő lett az unokánkból, pedig csak egy éve nem láttuk. És ez csak nem az a ruha amit tavaly télen vettünk az Oxfordon? Gyönyörű vagy benne Sophie. - dícsért meg a mamám, majd Melhez fordult. - Te pedig bizonyára Melanie vagy. Te is gyönyörű vagy.

- Öm, köszönöm Mrs...

- Hívj csak Lilian-nek. - segítette ki nagyi.

- Köszönöm Lilian. - ebben a pillanatban megszólalt a csengőnk. - Ez biztos Chris lesz, megyek és beengedem.

- Persze, menj csak. A kulcs a zárba van elméletileg. - kiabált utána anya, majd visszafordult Samhez.

Pár pillanattal később Mel visszatért a nappaliba a nyomában Chris-szel és.. Nathannel. A szemem azonnal megtelt könnyekkel és az eddig fékentartott haragom legnagyobb szégyenemre anyuék és a nagyiék előtt robbant ki.

- Te mégis mi a francot keresel itt? Nem voltam elég egyértelmű az utolsó alkalommal? - támadtam neki Nath-nek.

- Zara, figyelj.. - kezdte volna, de félbeszakítottam.

- Nem, Nathan, te figyelj.. elegem van. Láttam amit láttam és nem akarom, hogy megmagyarázd. Kurvára fáj azóta is amit tettél, de várható volt, hogy ez lesz, elvégre túl szép volt a kapcsolatunk ahhoz, hogy igaz legyen. - akadtam ki teljesen.

- Zara Sophie Brooke, hagyd már szóhoz jutni ezt a fiatalembert. - emelte meg a hangját a nagyim, mire kikerekedett szemekkel fordultam felé. - Fogalmam sincs, mi ez a hatalmas dráma köztetek, nem is kell beavatnod, mert nincs hozzá közöm, de a dolgok nem mindig úgy történtek, ahogy te láttad őket. Egy egyszerű példa: én kívülről az ablakból tavaly csak annyit láttam, hogy ordibálsz valakivel, de amikor beléptem a házba, rájöttem hogy valami pop-punk banda egyik dalát énekelted. Érted már? Hagyd hogy elmondja, szerinte mi történt. - anyutól is kaptam már leosztásokat, de ilyeneket soha. Vonakodva ugyan, de bevallottam magamnak, hogy nagyinak igaza van. Várakozó arccal Nathan-re néztem.

- Az a lány, akivel láttál a bátyám barátjának a nővére volt. Ő segített kiválasztani a karácsonyi ajándékodat, ezért láthattál vele. Férjnél van és van egy kislánya. De azért örültem volna, ha nem a legjobb barátomtól tudom meg, hogy a kapcsolatomnak annyi. Nem tilthatsz le mindenhonnan csak mert valamin megsértődsz. Jobban szeretlek, mint bárkit, és el sem tudod hinni, mennyire fájt amikor Chris megkérdezte, hogy miért szakítottunk, mert tudtommal nem szakítottunk. De aztán nem tudtalak elérni, hiába hívtalak, írtam a létező összes felületen, letiltottál mindenhonnan. Itt is voltam, de sosem voltatok itthon. Szörnyen éreztem magam, aztán megtudtam, hogy miért haragszol, és mégjobban kiakadtam. Kérdezhettél volna, és elmondtam volna, hogy mi történt. Bíznod kell bennem Zara, ez a tartós kapcsolatok alapja. - nézett rám jelentősségteljesen.

Ahogy mindenki más is a nappaliban. Mindenki végighallgatta Nathan vallomását. És mindenki, köztük én is, rájött, hogy mekkora egy balfék vagyok, aki arra sem képes, hogy bízzon a barátjában. Szörnyű vagyok.

- Hogy én mekkora egy idióta vagyok. - hajtottam a fejemet a tenyerembe.

- De az én idiótám. Megbocsátasz? - kérdezte reménnyel teli arccal.

- Hogy én megbocsátok-e? Te meg tudsz-e nekem bocsátani?! - kérdeztem vissza félig sírva, félig nevetve.

- Szeretlek Zara, és szeretnék veled lenni. Nem csak most, vagy az elkövetkezendő fél évben, évben, hanem az idők végezetéig. - ekkor lassan féltérdre ereszkedett. - Zara Sophie Brooke, hozzám jössz feleségül?

A sokktól szinte levegőt is elfelejtettem venni. A szobában mindenki várakozóan nézett, Mel pedig némán támogatott, nehogy most kapjon el egy kisebb elmeroggyanás. Miután mindenkit végigmértem, és mindenki arcán támogatást és "hajrá, csináld" kifejezést láttam, nagy levegőt vettem, és sírva Nathan nyakába borultam.

- Hát persze, hogy igen. - csoda volt, hogy egy épkézláb mondatot össze tudtam hozni, de csak az számított, hogy Nath mellettem volt és te jószagú szent isten, eljegyeztek.

Pár órával később, az ajándékozás után, Mel és Chris hazamentek, mondván Grayson-nek lassan le kell fürdenie. Végül megengedték, hogy megfogjam, de annyira pici és törékeny, hogy percek alatt visszapasszoltam. Azt hiszem a gyerek téma még ráér. Anyuéktól egy egyhetes wellnessutalványt kaptam/kaptunk, ugyanis két főre szólt, tehát jövőhéten felfedezzük Nathannel Sydney-t, ahova ősztől egyetemre fogunk járni. Aaron drónt kapott meg valami okostévét meg Xboxot, aminek a bontogatásánál Sam a fiával együtt visított. A fiúk meg a hülyeségeik. Sam anyut egy új SUV-val lepte meg, anyu Sam-et pedig valami hiperszuper laptoppal, plusz egy hétvégével amin elutaznak Új Zélandra. Nagyiék fogalmam sincs mit kaptak, de nagyon meghatódtak, ugyanis egész ajándékozás alatt a szemüket törölgették. Mel is kapott valamit, azt hiszem valami vásárlási utalványt, meg babacuccokat Graysonnek. Mindenki boldogan beszélgetett lent, de nekem muszáj volt Nathannel beszélnem, ezért felrángattam a szobámba.

- Kettesben a szobádba? Vártam már de nem gondoltam, hogy ilyen hamar megkapom. - heccelődött Nath.

- Nagyon vicces vagy. Sajnálom, hogy nem hallgattalak meg, egy utolsó ribancnak érzem magam. Azok után amiken miattam keresztülmentél sokkal jobbat érdemelnél és te mégis eljegyeztél. - mosolyogtam a gyűrűmre, ami egyben a karácsonyi ajándékom is volt.

- Mert szeretlek és ezen semmi nem változtat. - emelte meg az államat, majd puha csókot lehelt az ajkaimra.

- Én is szeretlek. - csókoltam vissza. - Boldog Karácsonyt. - nyújtottam felé az ajándékot, amit már hónapokkal ezelőtt megvettem neki.

- Te vettél nekem egy PS4-et? Komolyan? Emellett a gyűrű totál gáz ajándéknak tűnik. - hitetlenkedett, mire játékosan vállba boxoltam.

- A gyűrűnél szebb ajándékot nem is kaphattam volna Nath, az én ajándékom gáz és kiszámítható. - húztam el a számat.

- Kinek mi. - mosolyodott el, majd lassan hátradőlt az ágyamon. Lekapcsoltam a villanyt és ledőltem mellé. A plafonomon lévő csillagok gyönyörűen ragyogtak.

- Lassan Mrs. Gilinsky leszek. Ennél szebb karácsonyi ajándékot el sem tudok képzelni. Boldog karácsonyt. - csókoltam meg lassan.

- Boldog karácsonyt. - csókolt vissza azonnal. Szerencsénkre az ajtó zárva volt, így jöhetett az ajándékok másik fele...

Hello mindenki:)
Meglepi (vagy nem annyira meglepi) rész! Remélem elnyeri a tetszéseteket az újabb kis dráma gyönyörű véggel Zara és Nathan között. Ha tetszett vote-oljatok, kommenteljetek, ne legyetek néma olvasók☺️
Puszi mindenkinek és BOLDOG KARÁCSONYT🎄🎅🏻❤️💋