Sziasztok😊
Szóval úgy terveztem, hogy a két sz betűs napon frissítek, de mivel nem bírom ki szerdáig, ezért itt egy új rész. Remélem tetszeni fog. Jó olvasást😊

Basszus, basszus, basszus. Mit keres ez itt?
- Mit keresel az ÉN bulimon, Cameron?
- Téged kerestelek, de úgy látom elfoglalt vagy. - húzta fel a szemöldökét. - Csak bocsánatot akartam kérni, amiért neked rontottam.
- Ezt elbasztad Cam.. - közben Nath megpróbált felülni, de még mindig bennem volt, így a mozgolódása újabb gyönyörhullámokkal árasztott el. Az exem szeme láttára.
- Kihúznál végre Dallas? Dolgunk van, ha nem zavarna. - nézett fel dühösen Nath, majd szívni kezdte a nyakam, mire megint felnyögtem.
- Cameron.. Tűnj el innen. És nem úgy értem, hogy a szobából. A házból is. - lihegve "köpködtem" felé gyűlölettől csöpögő szavaim.
Még be se csukta az ajtót, amikor Nathan újabbat lökött rajtam.
- Ahh.. Nathan.. - a hangomat nem sikerült visszafognom, hangosan elélveztem. Nath erre gyorsított, és pár pillanat múlva az ő állatias hangja töltötte be a szobát.
- Zara.. - omlott össze az orgazmus után, majd újra elkezdte falni a számat, amit örömmel viszonoztam. Azonban a fejemben még mindig csak az járt, (amellett, hogy Nath egy szexisten) hogy miféle perverz örömmel töltött el az, hogy Cameron rajtakapott minket. Hihetetlen, hogy ilyenkor sem tudom őt száműzni a gondolataimból. Hamarosan Nathan gyengéd simogatásától álomba merültem.

Fogalmam sincs mennyit alhattam, de mikor felkeltem, Nath már nem volt mellettem. Gyorsan felültem és felkaptam egy fürdőköpenyt, majd lementem a konyhába. Ahogy mentem végig a házon, majdnem, hogy elájultam, amikor nem találtam egy darab szemetet se. Valaki feltakarított. Amikor beléptem a konyhába, Chris-szel, Melanie-val és Nathannal találtam szembe magam, akik a bárpultnál kávéztak.
- Jó reggelt Csirkejózsika. - köszönt Chris.
- Mennyi az idő? - kérdeztem félálomban.
- Délután három lesz pár perc múlva. Kitakarítottunk, hogy legalább azt ne neked kelljen. - mosolygott Mel.
- Köszönöm srácok. Komolyan. - viszonoztam a mosolyukat.
- Hercegnő, csináltunk neked kávét. Latte két cukorral és sok tejjel. Ahogy szereted. - ölelt meg Nathan. Honnan tudja, hogy hogy iszom a kávém? Fogalmam sincs, de az biztos, hogy nagyon imponált ezzel.
- Köszönöm. - mondtam egy gyors puszit nyomva az arcára.
- Khmm.. Mi most megyünk vizsgálatra, de nektek további jó szórakozást. Sziasztok. - mondta Melanie, majd Chris-szel együtt elindultak kifelé.

Most, hogy végre kettesben voltam Nathannal, úgy döntöttem, itt az ideje, hogy tisztázzuk a dolgokat. Azt, ami éjjel történt köztünk.
- Nath, én.. - kezdtem volna, de Nath felkapott, felemelt a konyhapultra, és olyan vadul csókolt, csoda, hogy nem tépte le a fürdőköpenyem. Nagy nehezen sikerült leállítanom, és mélyen a szemébe néztem. - Nathan, én nem akarok kötöttségeket. Nem akarok kapcsolatot, szóval ha ez - mutattam kettőnk közé - valami olyasmit takar, akkor én kiszálltam.
- Ne aggódj Zara, te is tudod, hogy nem bírom azokat a mézes-mázos kapcsolatokat. Van egy ajánlatom, ami mindkettőnknek megfelelhet. - húzta fel a fél szemöldökét, mire kérdőn néztem rá. - Nyitott kapcsolatot ajánlok. Együtt vagyunk, de mindenki azzal dug, akivel akar. Így nem vagyunk kötöttek, mégis van köztünk egy amolyan kapocs.
- Aka, legyünk dugópajtik? - kérdeztem vissza.
- Azért annál valamivel több, de olyasmi.. Szóval mi a válaszod? - kérdezte, mire hozzányomtam most már meztelen felsőtestem. Áldom azt, aki feltalálta a fürdőköpenyt. Nathan felkapott, és elindult velem a fürdőszobába.
- Le kell fürödnünk hercegnő, és úgy érzem, segíthetünk egymásnak. - csókolgatta a nyakam, mire elnevettem magam.

Mikor törülközőbe csavarva kiléptem a fürdőből, kocsihangot hallottam. Mintha valaki beállt volna a ház elé. Amikor kinéztem az ablakon, ledermedtem. Ebben a pillanatban jött ki Nathan is, anyaszült meztelenül.
- Nath, bújj el rohadt gyorsan. Anyámék itt vannak. - a pulzusom vagy 200-ra ugrott. Ha meglátják Nathan-t tuti elkezdik a szokásos hülyeségeiket, amikhez most nem igazán volt kedvem.
- Z, hova a tökömbe bújjak? - kérdezte higgadtan, ám láttam rajta, hogy ő is kifejezetten ideges.
- Menjünk be a szobámba. Oda úgyse jönnek be. - hadartam, majd berohantunk a szobámba.
Fél perc sem telt el, amikor kopogtak az ajtómon.
- Megyeeek - kiabáltam ki, miközben szúros szemmel néztem a most már törülközőbe csavart adoniszra, aki a szobám egyik sarkában üldögélt egy babzsákfotelen. Az előszobából nem lehetett odalátni szerencsére. Amikor kinyitottam az ajtót, anya a nyakamba ugrott.
- Zara, tudod mennyire aggódtam? Azt hittem megint újabb féktelen buliba szöktél. - ölelt át.
- Csak ki kellett szellőztetnem a fejem, ezért itt aludtam. Nem szeretek veletek veszekedni. - hazudtam.
- Sajnálom kicsim. - puszilta meg a homlokom.
- Én is sajnálom Zara. Nem szabadott volna reggel úgy beszélnem veled, ahogy beszéltem. De most, hogy minden rendben van veled, nem is zavarunk tovább. - mosolygott rám atyai szeretettel Sam.
- Semmi probléma. - viszonoztam a mosolyt.
- Jajj kicsim, ma a kedvenced lesz vacsorára, lasagne. Szóval kérlek, gyere haza. Feloldalak a szobafogságod alól, de tudod, hogy utálom, ha nem vagy otthon miattunk. - hajtotta le a fejét.
- Nyugi anyu, vacsira otthon leszek. De most ha megbocsátotok, összeszedném magam. Az érkezésetek előtt hagytam abba a zuhanyzást és .. - kezdtem volna meg a lerázásukat, de ekkor anya felkiáltott.
- Miért van ilyen sötét a szobádban? - indult el befelé, mire az ütő is megállt bennem.
- Lucy.. Hagyd a lányodat, és menjünk haza vacsorát készíteni. - fogta meg Sam a vállát, mire feljegyeztem magamnak, hogy ezért még tartozom neki.
- Hát rendben. Otthon találkozunk. Szeretlek kicsim. - búcsúzott el.
- Én is szeretlek anyu. - dobtam felé egy puszit, majd becsuktam a szobaajtóm, és lecsúsztam a földre, arcomat a kezembe temetve. Ez irtó közel volt.
- Jól vagy Zara? - nyomott egy puszit a szám sarkára Nath.
- Persze. Csak beparáztam, hogy megtalálnak. - néztem fel rá, és a szemében furcsa csillanást láttam. Megbántottam volna? Lehet, hogy csak beképzeltem az egészet.
- Ne izgulj, anyád nem fog rájönni, hogy itt voltam. - mondta, de közben nem nézett a szemembe.. Ezek szerint tényleg megbántottam.
- Nath, kérlek ne hidd azt, hogy nem akarom, hogy megismerjenek. Csak ez bonyolult lenne. Hogy magyaráznánk meg nekik, hogy a kapcsolatunk kizárólag testi? Rögtön kiszúrnák, hogy nem egy átlagos kapcsolat, már csak abból is, ahogy egymásra nézünk. - sóhajtottam. Emlékszem még arra, hogy fogadták Cameront.

- Anyu, Sam, bemutatom nektek Cameron Dallast, a barátomat. Cameron, ők itt a szüleim, Lucy és Sam. - kezdtem a szokásos köröket.
- Jó estét. Köszönöm a meghívást. - köszönt Cam nekik teljes tisztelettel, mire anyu felnevetett.
- Kérlek, tegeződjünk. Reméljük, hogy szereted a mexikóit, ugyanis a vacsora quesadilla lesz (szerk. sajtos töltelékes tortilla).
- Fáradj beljebb. - irányította Sam az ebédlő felé. Én is utánuk akartam indulni, de anyu berántott a konyhába.
- Szerencsés lány vagy Zara. Az a fiú úgy néz rád, mintha az életét is feláldozná érted. Én mondom neked, felismerem a szerelmet, és ha ez nem az, akkor az Alkonyat is egy baromi nagy kamu, mert Cameron pontosan úgy néz rád, mint Edward Bellára. - mondta izgatottan.
- Anyu.. Azt hiszem túl sokszor láttad a Twilight-saga-t. - forgattam meg a szemeimet, mire rosszallóan nézett rám. - Szeretjük egymást, de a hasonlataid akkor is erősek. - nyomtam egy puszit az arcára nevetve. Ő is velem nevetett és elindultunk az étkezőbe, hogy belekezdjünk az ismerkedős vacsiba.

- Ha te mondod.. - rángatott vissza a valóságba Nathan, de a hangja még mindig keserű volt.
- Nathan.. - öleltem volna meg, de elhúzódott.
- Sajnálom Z, de ez egy kicsit akkor is szarul esik. De mindegy is. Hétfőn találkozunk. - egy puszit nyomott a számra majd elindult kifelé. Mikor öltözött fel? Lehet, hogy amíg Camről álmodoztam. Szörnyű vagyok. Itt van ez a tökéletes srác én meg még mindig az exemmel közös emlékeinkben úszkálok.

Vacsorára hazaértem, anyuék még ezerszer bocsánatot kértek, de a bűntudat így is szörnyen marrt. Bunkó voltam Nathannal. Gondoltam is rá, hogy felhívom, amikor Melanie száma jelent meg a telefonom kijelzőjén.
- Mondjad - kaptam fel a telefont.
- Nincs kedved elugrani a Black Soul-ba? Ma lesz a nővérem első munkanapja, és gondoltam meglátogathatnánk. - kérdezte izgatottan Mel.
- Pontosan mi is az a Black Soul? - soha nem hallottam még róla, és ma este nem volt kedvem romkocsmázni.
- Amolyan bárszerűség, vagy nem is tudom. Van félreülős hely, de lehet táncolni is, és van karaoke, ami mindenki kedvence. Ha kéne, klubnak sorolnám be.
- Mikor akarsz menni?
- Ha benne vagy akkor fél óra múlva indulok itthonról és beugrok érted útközbe. - a hangjából sütött az izgalom.
- Csörgess meg ha az utcába vagy.
- Rendben, puszi -rakta le a telefont.

Egyik buliból a másikba. Mit is mondtak anyuék? Ja igen, hogy túlzásba viszem. Viszont ezt ma muszáj volt. Először Cam aztán Nath. Túl sok volt egy napra.
- Anyu, tudom, hogy nem a legjobbkor kérdezem, de nem mehetnék el Melanie-val este? - vetettem be az ártatlan kölyökkutya arcom.
- Már megint bulizni akarsz? - toppant be az öcsém a konyhába.
- Neked is szia Aaron. Szóval anya? Utána egy hétig ki se mozdulok, de könyörgöm. - tettem össze a két kezemet előtte.
- Rendben, akkor ma elmehetsz, de jövőhéten suli után itthon vagy, és jövő hétvégén se mész sehova. - mondta anya szigorú szülő arcot vágva.
- Igérem.. Köszönöm. - nyomtam egy hatalmas puszit a homlokára, majd felrohantam a szobámba, de még hallottam ahogy anya azt mondja Aaron-nek: Erre kiváncsi leszek. Köszi anyu a bizalmad.

Fél óra múlva egyik kedvenc ruhámban álltam a tükröm előtt, várva, hogy Mel hívjon. Amikor megszólalt a telefonom, rögtön lerohantam a lépcsőn.
- Szia Z, úgy örülök hogy eljössz. - ölelt át Melanie.
- Köszi hogy elhívtál. - mosolyogtam rá, miközben elindultunk a számomra ismeretlen szórakozóhely felé. Az út egy darabig kellemes csendben telt, aztán Melanie feltette a kérdést, ami láthatólag azóta fúrja az oldalát, amióta beszálltam a kocsijába.
- Mi van közted és Nathan között? - tette fel az egymilliós kérdést, mire felsóhajtottam. Ha én azt tudnám.
- Mel, nem lehetne, hogy ma estére hanyagoljuk az összes srácot aki valaha is a közelembe volt? Nincs kedvem róluk beszélni.. - nyomtam a fejem az üveghez. Melanie összeszorított szájjal bólintott, tehát megértette, hogy ez számomra kényes téma volt, mégha nem is a legkedvesebben adtam a tudtára. Viszont az eddigi kellemes csend kínossá vált. Csak a rádió szólt halkan háttérzajként, amíg el nem értük a Black Soul-t.