Egész nap a balett-teremben vagyok.

A bokám körülbelül a második spicc után felmondja a szolgálatot, így inkább csak lenyújtom magam. A szalagjaim sajogva hálálják meg, hogy vagy másfél hónap után először lenyomom az angol spárgát.

Sötétedéskor aztán az öltözőben lezuhanyzom, és miután fehérneműbe bújok, magamra rángatom a fekete miniruhámat. Direkt nem a múltkorit hoztam, egyáltalán nem akarom, hogy Nash eszembe jusson. Ma este csak jól akarom magam érezni, táncolni valakivel, és visszanyerni a régi önmagam. Szemhéjfestéket kenek a szemhéjamra, kihúzom a szemem, szempilla spirálozok, egy halványabb rúzs, majd kibontom a hajamat. Kusza fürtökben omlik le a derekamig, nekem pedig elég csak az ujjaimmal átfésülnöm, hogy úgy álljon, ahogy szeretném. Belelépek a magassarkúmba, és tudom, hogy jól nézek ki.

A táskámba mindent belesuvasztok, amit nem veszek fel, és a nagy, ám mégis elegáns táskával a vállamon fogom magam, és kisétálok a hűvös estébe. Félredobom a hajam, amikor egy csapat fiú elmegy mellettem, és az ajkamat beharapva érzem, hogy visszatértem.

A jól ismert szórakozóhelyen már ösztönösen engednek be az ajtónállók. Fred felajánlja, hogy elrakják a táskámat, én pedig megköszönöm, ugyanis annyi ideje járok már ide, hogy tudjam, megbízhatok a nagydarab fickókban.

A helység tiszta pára, ahogy belépek. A ruhámat máris túl szorosnak érzem, a hajamat dobálom, hogy ne legyen ennyire melegem. A pultnál szólok Derylnek, aki egy "régen láttalak, Emily" kiáltással elém tolja a szokásos tequilámat, citrommal és sóval. Ezzel szoktam kezdeni egy bulit általában. A mellettem lévő széken azonnal akad egy társam. Szögletes állkapcsa kissé borostás, mikor pedig közelebb hajol, hogy a fülembe súgjon, tiszta libabőr lesz a nyakam.

- Kissé erős kezdés egy ilyen törékeny hölgynek.. Vagy rosszul látom?- nem válaszolok, csak vigyorogva felhajtom az italt, lenyalom a kézfejemről a sót, és beleharapok a citromba. Kiáltással jelzem, hogy már kezdem jól érezni magam, a srác pedig hangosan felnevet.- Úgy tűnik, rosszul látom.

- Emily vagyok- a vállam mögé dobom a hajamat, a pasas pedig széles mosolyt villant, a haja a szemébe lóg.

- Rob. És, khm, Emily- teljes testével felém fordul, így kirajzolódnak az inge alá rejtett izmai. Nem rossz, nem rossz.- Gyakran jársz erre?

- Úgy tűnik, nem elég gyakran, mert ezt a dumát mindig megkapom- felelem őszintén, de Rob csak nevet. Kihívóan felvonom az egyik szemöldököm,ő pedig előrébb dől a székén.

- Van kedved táncolni?

- Van- kacérkodva, megnyalom a számat, Rob pedig leszáll a bárszékről, széles tenyerét tartja felém, én pedig abba kapaszkodva ugrok a földre.

A zene őrülten hangos, Rob maga után húzva vezet a tömegben. A kezem egészen elveszik az ő hatalmas markában. Pár pillanat múlva megáll, és szorosan magához von. Újabb zene kezdődik, a dallam lüktetésére azonnal felélednek táncos ösztöneim, és csodálatos magabiztossággal hátat fordítok Robnak, két tenyerét pedig a derekamra nyomom. Érzem, hogy a tömeg kezd távolabb húzódni tőlünk, konkrétan egy párzási táncot lejtünk mindenki szeme láttára. Bár nem engedem, hogy Rob úgy hozzám érjen, és ő nem is teszi, a levegő valósággal szikrázik. Amikor borostás álla a nyakamhoz ér, tiszta libabőr leszek. Erőteljes fejmozdulattal félredobom a hajam, ő pedig még közelebb von magához. A fenekem totálisan nekipréselődik, a zene ritmusára úgy mozgunk, mintha eggyé váltunk volna.

Véget ér a zene, mi pedig lihegve nézünk a másikra. Körülöttünk mindenki tapsol, én pedig kis híján belepirulok. Rob csapzott haja a homlokába lóg, nagy kezével finoman megpaskolja a fenekemet.

- Ember- annyira ismerős a hang, hogy nem is merek az irányába fordulni.- Még egyszer hozzáérsz, vagy ránézel, eltöröm a karodat, baszki.

Ilyen nincs.

- Nash- sziszegve fordulok felé. Bár Rob tényleg nem néz ki rosszul, amint meglátom Nash-t, úgy érzem, a másik fickó lazán elbújhatna mellette. Magassarkú van rajtam, de ő így is fölém magasodik, sötétzöld pólója alatt kilátszik a teletetovált bicepsze, a haja bozontosan lóg a homlokába, az orrában lévő piercing tökéletes csillogást ad az arcának. A szája duzzadt, és most dühében kissé lebiggyeszti. Hitetlenül felvonom a szemöldököm, miközben Rob mögém lép.
- Ki ez a pasi?
- Egy barátom- felelem, végig Nash arcát figyelve. Alig láthatóan megemelkedik a szemöldöke, én pedig magamban ráordítok, hogy "mégis, mim vagy akkor?".
- Figyelj ide, tesó, csak táncoltunk- kezd el magyarázkodni Rob, de Nash megrázza a fejét.
- Egy; szerintem jobb lenne, ha nem pedofilkodnál itt. Kettő; Emily most szépen megfogja magát, és hazajön velem.
- Na még mit nem!- kérem ki magamnak hangosan, közben pedig Rob csendben elmegy mögülem. Ennyit a lovagiasságról, jesszus.- Mit képzelsz, ki vagy?
- A barátod, nem?- cinikus hangja totál szíven üt, ennyi erővel akár fel is pofozhatott volna. Megragadja a csuklóm, és elkezd a kijárat felé ráncigálni.
- Engedj már el!- sziszegem, hogy azért ne keltsünk semmiféle nagy figyelmet a gyerekes helyzetünknek.- Nash, eressz már el!
- Hogy aztán megint valami másik pasi karjai közül szedjelek ki? Kösz, de nem- tovább húz maga után, én viszont már alig tudom tartani a tempót ezekben a hülye magassarkúkban.
- Senki sem kérte, hogy hősködj.
- Á, nem. Végülis nem kevert bele semmit az italodba, dehogy.
- Ne legyél már gyökér, azelőtt ittam, hogy beszélgetni kezdtünk volna. Azért ennyire nem vagyok hülye- megforgatom a szemeimet, a bokám pedig majdnem kitörik, mikor rosszul lépek.- Nem tudnál lassítani?
- Szedd fel a táskádat, és húzzunk el innen- odapenderít Fred elé, aki bocsánatkérő fejjel, már ösztönösen nyújtja a táskámat.
- Áruló- suttogom neki, mire csak tehetetlenül széttárja a kezét.
- Én a helyedben köszönetet mondanék neki- közelebb hajol, és halkan folytatja.- Annak a pasasnak, akivel az előbb táncoltál, nincs ám olyan jó híre.. Többször leültették, mert fiatalkorúakat molesztált.
- Uhh- teljesen megütközöm.
Fred megértően bólogat, én pedig kissé bizonytalan léptekkel cammogok oda a fehér autóm mellé, Nash-hez.- Honnan tudtad, ki ez a pasi?
Megvonja a vállát, és beül a volán mögé. Hm, udvarias vagy, az a lényeg. Átbotorkálok a másik oldalra, és miután sikeresen beverem a fejemet, Nash elindítja az autót.
- Nem válaszoltál.
Hangosan sóhajt, majd kinyújtja a kezeit, és a tekintetét nem veszi le az útról.
- Megéreztem.
- És honnan tudtad, hogy itt vagyok?- a felismerés villámgyorsan terjed szét bennem.- Te követtél?
- Dehogy is- fintorog, majd fél kézzel a hajába túr.- Vannak forrásaim.
- De...- valami frappáns válaszon töröm az agyam, de nem jut eszembe semmi. Végül a legszenyább dolgot nyögöm ki.- Mi van azzal a lánnyal? Nem vele kéne lenned?
Lopva rám sandít, majd felsóhajt.
- Tudom, mire gondolsz, és nem, nem a tesód szobájában fektettem le.
- Undorító már maga a tény, hogy te hozzányúltál ahhoz a lányhoz- közönyösséget színlelve kinézek a sötétbe, pedig valójában rohadtul idegesít, hogy Nash ennyire ismeri az arcom minden rezdülését.
Csendben tesszük meg az utat, majd, mikor a ház előtt leállítja a motort, felé fordulok ültömben.
- Miért kerestél meg? Miért jöttél egyáltalán utánam? És miért érzed azt, hogy neked jogod van engem kirángatni bárhonnan is csak azért, mert éppen olyan kedved van?- önkéntelenül emelem fel a hangom, de mire észrevenném, már Nash is kiabál.
- Azért, mert aggódom érted, jézusom!
Elfordul, megdörzsöli az arcát, és hátradönti a fejét.
- Em, érdekel, mi van veled. Attól, mert mi nem úgy vagyunk együtt, még nagyon fontos vagy nekem, és szerintem valakit megölnék, ha veled bármi is történne- halványan rám mosolyog, majd megvonja a vállát, és kinyitja a kocsi ajtaját.- Csak úgy mondom.
Azzal kiszáll.