T A E H Y U N G

Kézenfogva sétáltunk a kihalt utcán. Egy-egy autó suhant el néha mellettünk.

- Mondcsak Jungkook.. - kezdtem halkan, s megvártam míg a fiatalabb fiú rám vezeti hatalmas, gyönyörű szemeit. Beharaptam alsó ajkam, majd nyeltem egyet, hogy több időm legyen összeszedni a gondolataim. Mellette elvesztem önmagam. Összeszedetlen vagyok és nehezen jönnek a nyelvemre a szavak. De nem baj. Szeretem, hogy összezavar..

- Hyung, elbambultál. - kezdett el kuncogni, mire éreztem, hogy arcomat elönti a vérem. Hirtelen nagyon melegem lett, s elkaptam róla a tekintetem. - Szóval mit akartál mondani?

- Azt akartam kérdezni.. - szorítottam rá összekulcsolt kezeinkre. - Hogy.. Izé.. Tetszem neked?

- Nagyon.. - válaszolta halkan. Talán azt hitte nem hallom meg, azonban pechére, vagy nem.. De igen jó hallásom van, így egy hatalmas vigyor terült szét párnáimon.

- Tényleg? - kérdeztem vissza vidáman. - Ezt örömmel hallom. Mert mint már mondtam, nekem nagyon régóta tetszel.

- Azt hiszem megérkeztünk.. - fordult felém szerény mosollyal a száján. Szemeimmel hol rózsaszín ajkait, hol fekete íriszeit vizslattam. - Hyung..

- Nem akarom, hogy elmenj.. - motyogtam halkan. - Jungkook.. Gyere fel hozzám..

- Oh, hyung.. - vigyorodott el szélesen, mire nekem lángolni kezdett az egész arcom. - Ezer örömmel.

- Ne gondolj semmi perverzre! - löktem meg nevetve mellkasát.

- Soha. - forgatta meg szemei, miközben próbálta nem elröhögni magát. Megfogtam megint a kezét, s elkezdtem felrángatni a lakásomba.

- Szia hyung. - köszöntem bátyámnak, mikor Jungkookkal felértünk hozzám. Namjoon kipillantott ránk a nappaliból, majd szélesen elvigyorodott. Letette a kezében lévő tálat, amiben ránézésre egy adag popcorn volt, majd elindult hozzánk.

- Szia, Kim Namjoon vagyok, Taehyung bátyja. - rázta meg a megszeppent barista fiú kezét.

- Jeon Jungkook vagyok.. Taehyung..

- A barátom. - szóltam közbe, mire mindketten meglepetten néztek rám. Namjoon bólintott, majd mosollyal az arcán indult vissza a nappaliba. Jungkook továbbra is hatalmasra kerekedett szemekkel bámult rám. Tekintete égette az arcomat, s nem mellesleg életembem nem hoztam még saját magam ennyire zavarba.

- A barátod vagyok? - nyögte ki, majd válaszra sem méltattam, s megindultam gyorsan a szobámba. Jungkook nevetve indult meg utánam, s mikor elkapta a kezem, magához húzott és hátulról átölelt. A szívem megállt egy pillanatra. Jungkook közelsége teljesen felborította a szívverésem. A vállamra hajtotta a fejét, miközben egyre szorosabban magához vont. Éreztem a mellkasát nekifeszülni a hátamnak, mire önkéntelenül is nyeltem egy hatalmasat.

- Jungkook.. - suttogtam, miközben próbáltam megfordulni erős karjaiban. Mikor sikeresen szembefordultam vele, kezem a nyaka köré fontam, s homlokom az övének döntöttem.

- Szóval? - vigyorodott el. Szemeiben huncut fény csillant, miközben az én íriszeim vizslatta.

- Ha neked jó.. Akkor lehetnél a barátom.. - hunytam le a szemeim pirulva. Jungkook elkezdett kuncogni, majd arcélemre simított.

- Tökéletes. - lehelte ajkaimra, majd megéreztem forró párnáit az enyémen. A gyomrom hatalmasat ugrott, majd mákszem méretűvé zsugorodott össze. A szívem iszonyatosan gyorsan kezdett kalimpálni a mellkasomban, az egész testemben melegség áradt szét.

Sajnos nem Jungkook vette el az első csókomat, azonban életemben nem volt még részem ilyen csókban. Ilyen szerelmesben.