J U N G K O O K

Taehyungot egészen a moziig cipeltem. Meglepően könnyű volt. Az ember meg nem mondaná, hogy egy ilyen aranyos, vigyorgó fiú ennyire pihesúlyú lenne.

- És mit akarsz megnézni velem? - hajolt be a látókörömbe, miközben édesen elmosolyodott. A szívem kihagyott egy ütemet, ahogy az arcát néztem. Olyan szép arca van.. - Jungkook! Jelen vagy?

- Igen, persze. - ráztam meg a fejem, majd ajkaimon egy vigyor terült szét. Hirtelen megéreztem kezét az arcomon, mire kíváncsian felvontam a szemöldököm. Taehyung elvörösödött, majd elkapta a kezét.

- N-Ne haragudj.. Csak érdekelt, hogy milyen a bőröd.. - hebegte, miközben arca még vörösebb árnyalatot vett át.

- Nem haragszom. - ingattam a fejem, miközben egy boldog vigyor terült szét ajkaimon. A szívem ezerrel vert a mellkasomban, miközben mandula szemeibe néztem. Úgy éreztem abban a pillanatban el tudnék veszni bennük. Örökké tudnám nézni azokat a fekete, ragyogó íriszeit. - Taehyung..

- Igen? - kúszott halvány mosoly rózsaszín, telt ajkaira.

- Egyszerűen.. Gyönyörű vagy.. - suttogtam félszegen. Taehyung vigyora egy szégyenlős mosollyá változott át, ami még aranyosabbá tette. - Gyere, nézzük meg azt a filmet.

- Rendben. - nevette el magát végül. - És a film után mi a terv?

- Egy séta a parkban? - fordultam felé. Taehyung megforgatta a szemeit, majd belémkarolt.

- Ennél klisésebb randit tényleg nem találhattál volna ki. Ez tetszik. - mondta, miközben kitúrt egy tincset szemei elől.

- A klisés dolgok a specialitásom. - vontam meg vállaim, mire Taehyung elnevette magát. Az ő nevetésénél még nem hallottam édesebbet. Mint egy gyerek, aki még nem tapasztalta meg a világ borzalmait.

Miután megnéztük a filmet, a megbeszélt módon a közeli parkba mentünk. Leültünk az egyik eldugottabb padra, s beszélgetni kezdtünk.

- Mellesleg még mindig nem árultad el, hogy miért kérdezted meg kivel voltam.. - lökte meg nevetve mellkasom.

- Gáz lesz. Készülj fel rá, hogy ultramega ciki vagyok! - figyelmeztettem előre a nevető fiút. - Mert féltékeny voltam..

- Ez nem gáz! Tök édes! - kezdett el aranyosan kuncogni. - Tudod, nekem már tök régóta tetszel..

- Mi?! Tényleg?! - kérdeztem vissza meglepetten. Taehyung egy aprót bólintott.

- Az exem is azért szakított velem, mert folyton rólad beszéltem neki.. - sóhajtott fel, majd kínos vigyor kúszott ajkaira. Tincsei közé vezette vézna ujjait, miközben az előttünk lévő utat figyelte.

- Szóvaal, akkor szingli vagy ugye? - löktem meg a vállát vigyorogva, mire ő zavarbajött.

- Aham.. Azért is randizom ma veled te buta. - öltötte ki rám nyelvét. Elröhögtem magam, mire Taehyung furán nézett rám.

- Olyan vagy, mint egy nagyra nőtt óvodás! - borzoltam össze szőkés haját. Olyan puha.

- A hyungoddal beszélsz! - puffasztotta fel az arcát, mire két kezem közé vettem.

- De mit tegyek, ha az én hyungom ilyen gyerekes? - kérdeztem pimaszul, mire Taehyung megforgatta szemeit. - Kezd sötétedni.. Hazakísérlek.

- Milyen nagylelkű. - nevette el magát, majd feltápászkodott a padról. Rám nézett, s felém nyújtotta a kezét, mire én boldogan kulcsoltam össze ujjainkat.