T A E H Y U N G

Jungkook. A kedvenc kávézómban dolgozik. Mindennap mosollyal fogad, ami eszméletlenül aranyosan áll neki.
Sötétbarna, folyton kócos haja van. Szintén fekete íriszei állandóan ragyognak, szemei sarkában összefutnak a nevetőráncok.

Egyszerűen aranyos. Próbáltam valamilyen kapcsolatba kerülni vele, azonban ez egészen addig nem sikerült, míg ő meg nem adta az instagramját. Hatalmasat dobbant a szívem, mikor a nevem mellett megpillantottam azt a plusz kis üzenetet.

Aztán ráírtam. A gyomrom görcsben volt, ugyanis láttam, hogy megnézte, de  válaszolni már nem válaszolt. Miután viszont visszaírt, úgy kezdtünk beszélgetni, mintha régi jó barátok lennénk.

Nekem sajnos mennem kellett, így elköszöntem tőle. A bátyám lépett be a lakásomba. Mosollyal és egy öleléssel köszöntöttem.

- Szia Namjoon hyung. - mondtam, mikor egy lépést távolodtam tőle. - Milyen újra itthon?

- Igazan kellemes. - nevette el magát, majd behozta a két, hatalmas bőröndjét. - Vágytam már a friss, szöuli levegőre.

- És milyen volt New York? - kérdeztem izgatottan. Namjoon a konyhába ment, majd egy pohár vízzel tért vissza és ült le a kanapéra. Belekortyolt az átlátszó folyadékba, majd elmosolyodott.

- Nagyon jó volt. Rengeteg helyen voltam, megnéztem az Empire State Buildinget, a Szabadság szobrot és még csomó mindent. - kezdte sorolni bátyám. - Találkoztam az egyik gimnazista barátommal, voltunk moziban, bemutatott a barátnőjének, aki lassan a mennyasszonya lesz. Veled mi volt itthon Tae?

- Semmi különös. - vontam megvállaim. Namjoon hitetlenül meredt rám, mire lesütöttem a szemeim és egy halk sóhaj hagyta el ajkaim. - Belezúgtam a kávésfiúba.

- Mi?! - ugrott egy oktávval feljebb drága bátyám hangja. - Máris? De hát, alig hogy szakítottatok az exeddel.

- Hyung, Hoseokkal más volt.. - húztam el a számat. - Mellesleg azóta már együtt van valakivel. És ő dobott engem.

- Azt nem is mondtad, hogy miért.. - döntötte oldalra fejét. Beharaptam alsó ajkam, s ismét lesütöttem a szemeim.

- Mert nem akartam lefeküdni vele.. - sóhajtottam. Azt hiszem egy kicsit megkönnyebbültem, hogy elmondtam a bátyámnak. - Meg.. Mert már egy ideje folyton Jungkookról beszéltem neki..

- Ahj te kis bolond.. - borzolta össze hajamat. - Na, gyerünk kíváncsi vagyok a te kis szerelmedre.

- Hyung, ne már! - kiáltottam fel vörös arccal, mire Namjoon kuncogva kezdett el az ajtó felé menni. - Hihetetlen vagy!

- Te is. Ezért vagyunk testvérek. - karolta át a vállam, mikor mellé értem és úgy indultunk a kávézóba.