Deidara:

Lassan kihevertem a bestiális incidenst. Sokat köszönhetek Lüsillnek. Sok gonosz, az életemre törő, póktól védett meg.
A púp a fejemen azóta eltűnt, szerencsémre. De addig mikor megpróbáltam letenni valahova, akkor, hát akkorajd széthasadt a fájdalomtól, de ekkor roppant be a szóbába az én hős lovagom és tett hamar jeget rá.

Azóta kábé eltelt két hét. Itachi húga nem csövelt nálunk tovább. Kb. Két napja átment az egyik ismerőséhez. És most ott csövel. Pont mint a Fanarióta rendszer uralkodói( wow töri tudás 10/10 ).

Most olyan vasárnap délután 4 óra felé lehet. Itachi jelenleg pontosan nem tudom, hogy hol van, de azt mondta nem aggódjak. Ha ezt mondja akkor aggódom kéne?!
Én csendben nézek valami filmet a TV-ben, mikor csenget valaki a bejárati ajtón. Előszőr e fejemet fordítom csak arra, mivel azt hittem csak halucinálok. De mikor újra megszólalt, lassan feltápászkodtam és elindultam ajtót nyitni.
Óvatosan kilestem azon a kukucskáló izén, ami az ajtó közepén terpeszkedik.

Kipillantva nem láttam senkit odakint. S persze, mint egy rossz horrorfilmben én kimegyek megnézni, de akkor valaki leütött hátulról. Hát ez az elképzelés nem egészen így történt csupán nem leütöttek, hanem zsákot húztak a fejemre. S csak aztán ütöttek le. Mien kedves...

Valaki teljes erővel megragadott, és bedobott egy autó hátsó ülésére. Fejemen még mindig zsák van, de hallom még azon és a csukott kocsiajtón keresztül is, hogy elrablói telefonon beszél valakivel.

- Nálunk van a kis báránykád!- szinte csöpög hangjából a gúny.- Megmondtam, hogy következményei lesznek a tettednek!- kacagott fel rekedten, majd pici szünet következett, talán épp a másik fél beszélt.- te velem ne ordítozzál, vagy a drágaságodnak esik baja! Idehallgass! Ma este éjfél után legyél a helyen. Azon ahol mindent tönkretettél!- mondja vészjósló hangon az elrablói majd földhöz vágja a telefont, majd elkezdett ördögien nevetni.

Nagyon kezdő lehet az elrablóm, mivel csak a zsákot húztak a fejemre. Kezeket megkötni luxus???? Engem ha már elraboln ak, akkor rendesen tegyék!

Levettem a fejemről a zsákot, majd unott képpel felültem. Kinyitottam magam mellett az ajtót, majd megálltam a-még mindig ördögien nevető-elrablóm mellett.

Jó erősen megragadtam az arcát takaró maszkot, asszem ha hajába is sikeresen belemarkoltam, mivel a röhögése átváltott ijedt fájdalom kiáltásba.
Hajánál fogva bedobtam a kocsiba, majd robbanó agyaggal betapasztottam az ajtót. Na így próbáljon megszökni.

Hátra sem nézve vonultam vissza a házba. Magam mögött gondosan becsuktam az ajtót, majd a szobából kihozva egy mérges kutyát ábrázoló "élethű" táblát raktam az ajtó elé. Biztos elieszti majd a többi alakot akik az én drága életemre pályáznak.Okos vagyok, tudom tudom.

Épp bevetődtem volna a kanapéra, mikor egy ideges Itachi rontott be az ajtón. Ijedt és ideges tekintettel nézett körbe. Még rajtam is áthaladt, de vissza is kapta rám a tekintetét. Az idegesség egyből eltűnt belőle, csupán megkönnyebbülést és aggodalmat véltem felfedezni.

- Dei...- csak ennyit hallottam, miután elvesztette az egyensúlyát és dőlni kezdett egyenesen a nappali közepén elterülő üveg asztal szépe felé. Néhány pillanat múlva az asztal darabokban feküdt a....

Na meghoztam a réééészt! Gome, de sajna nem volt időm írni, de amint tudom hozom a részt😋👋

Senki nem nyúlhat a pénzemhez! -pont mint Kakuzu😹😹