- Szerinted felkel?- hallok egy aggódó hangot magam mellől.

- Jó nagyon esett. Csoda hogy csak egy púppal megúszta.- hallok egy másikat.

- Ugye emlékezni fog rám?- hallom újra az elsőt, és mintha már a sírás szélén állna.

Érzem, hogy valaki megfogja a kezem és megszorítja, majd ráhelyezi a homlokát.

- I..Itachi?- suttogom még csukott szemmel.

Érzem hogy hirtelen felkapja a fejét.

- Dei?- simított az arcomra.- Dei hallasz?- kérdezte kétségbeesett hangon.

Egyik kezemmel rásimítottam a kezére és kinyitottam a szemeimet. Egy kisírt szemű Itachival találtam szemben magam. Észrevette hogy nézem, így enyhe pírral az arcán fordítja el a tekintetét és a falon lévő pókot kezdi bámulni.

- Itachi...-Szólalok meg halkan, mire rám kapja a tekintetét.- Aaaa.. zzzz...Eeeegggyyy...- Dadogtam halál sáppadtan. Láttam, hogy ő is kezd megijedni és nem érteni, hogy a bajom.- Az...Ott....Egy..POOOOOOK??!!! WÁÁÁÁÁÁA!!!-Ordítok egy hatalmasat és sprinterek a szoba másik végébe, jó távol a bestiától, fájó hátammal mit sem törődve.

Itachi kikerekedett szemmel nézett hol rám, hol a bestiára, ami elkezdett mászni a falon, amitől engem kirázott a hideg.

-Itachi!- szedem össze a maradék lélekjelenlétem és szólalnak meg határozottan a rögtönzött barikádom mögül, ami ami a gurulós székemből és a táskámból állt. Igaz csak a fejemet rejtettem mögé, de valakinek használni is kell a strucc-politikát.- Itachi hozd ide Lüsillt!- parancsoltam rá.

Szegény értetlen tekintettel nézett rám, majd egy olyan "kicsodát?!" Nézéssel nézett rám.

- Itachi. Lüsillt. Most!- vesztettem el a lélekjelenlétem, ezzel együtt ment el nyaralni a türelmem is és költözött hozzám a pánik. Pedig érthetően megmondtam neki, hogy többet ne zaklasson( na jó ez hülye viccecske akart lenni😂 )

-Igen, értettem!-Mondta még mindig zavarodottan, majd elindult ki az ajtón de félúton visszafordult.- ki az a Lüsill?

- Hát...Hát Lüsill!- mondtam értetlenül nézve hogy miért nem érti, hogy ki az a Lüsill.

- Adnál egy kis személyleírást?- tette karba a kezeit.

-Öhm...Hát hosszú, barna, jó a fogása és én nagyon szeretem!- mondtam meg a legegyszerűbb leírást Lüsillról..

Itachi arca hirtelen átváltozott paradicsommá. Láttam, hogy nem mozdul, így óvatosan felálltam és elindultam az ajtó felé, szememet végig a bestián tartva.

2 perc múlva már beszaladt ám a szobába és hatalmas lendülettel leütötte a pókot Lüsillal. Aki...Amúgy... Egy...Baseball ütő😂😂😂.

Na ki mit hitt, ki az a Lusill? 😂

Bocsi a késésért, de vizsgáim voltak és nem jött az ihlet, de most remélem ez a rész tetszett.

Am a bestia megpusztult, h valakit érdekel 😂😂😂

~ ST ~