Chào các bạn! Vì nhiều lý do từ nay Truyen2U chính thức đổi tên là Truyen247.Pro. Mong các bạn tiếp tục ủng hộ truy cập tên miền mới này nhé! Mãi yêu... ♥

11. fejezet (18+)

Végre elérkezett ez a rész is, ahová kitehetem zárójelbe ezt a három karaktert. Tudom, hogy kissé furcsa a történet, de , lesz ez még meglepőbb is. Nem tervezem túl sok részesre ezt a könyvet, továbbá már négy másik történet is várakozik, hogy posztoljam őket. Jó olvasást! Puszi, 하라!
Mahiru
Egyre hangosabban nyögtünk mind a ketten, ahogy Yuki az ölemben ringatta magát. Hirtelen fordítottam a helyzetünkön, ami meglepte őt. Kacér mosolyra húztam a számat és én is a nyakára tapadtam, harapdálni kezdtem, majd az érzékeny résznél megálltam és szívni kezdtem a nyakát, amitől egy szégyentelen nyögést szaladt ki a torkán. Teljesen levetkőztettem őt és a ruháit a földre dobtam, majd én is megszabadultam a felesleges anyagoktól. A bejáratához dörzsöltem magam miközben a mellbimbóit izgattam.
- Csak dugj már meg! - elégedetlenkedett Yuki, mire felkacagtam. El akartam kezdeni tágítani, de Yuki ledöntött az ágyon és minden figyelmeztetés nélkül ráült a nemiszervemre... gyorsan cselekedett, de mikor teljesen benne volt meg kellett támaszkodnia a hasfalamon, miközben óvatosan mozogni kezdett.
- Yuki... - ültem fel, majd lefogtam, hogy ne mozogjon. - Bírok várni, amíg megszokod... azért nem akartam belevágni ennyire, mivel tudtam, hogy fájni fog... ha elment a kedved, akkor abbahagyhatjuk.
- Jól vagyok. - mosolygott rám Yuki, miközben a könnyei potyogni kezdtek. - Tényleg... csak egy kicsit még várjunk.
-Rendben... - suttogtam a nyakára. - Próbálj meg lazítani.
A tagom lüktetett benne, hisz rohadt szűk volt Yuki. Legszívesebben most azonnal elkezdeném keményen dugni, de nem akarok még több fájdalmat okozni neki, így muszáj vagyok várni. Yuki hirtelen belekapaszkodott a vállaimba és fel-le kezdett mozogni a tagomon... még mindig potyogtak a könnyei, de nem tudtam tovább gondolkodni. Ráfogtam a csípőjére és diktáltam a tempót, miközben én is mozogni kezdtem. Yuki egyszerűen gyönyörű volt... egyre mélyebbre és mélyebbre löktem magam benne. Láttam, hogy fárad, így ügyelve arra, hogy ne csússzak ki belőle a hátára fektettem, összekulcsoltam feje mellet az ujjainkat, majd egy erőteljes lökéssel elértem a prosztatáját, amitől hangosan felnyögött. A hangja még mindig nem volt férfiasabb a szex közben, mint régebben, de nem is bántam. Elkezdtem lecsókolni a könnyeket az arcáról és elengedtem a kezeit, ahogy elkezdtem kényeztetni a tagját... átölelt és egyre hangosabban, élvezettel telibben nyögött. Éreztem, ahogy megfeszül, ezáltal egyre szűkebbé válva körülöttem... nem bírta tovább és a kezembe élvezett, miközben a nevemet nyögte. Én is elélveztem, majd élvezete nyomát lenyaltam az ujjaimról és mellé gördültem.
- Szeretlek. - motyogta Yuki miközben a mellkadomra hajtotta a fejét.
- Én is szeretlek. - csókoltam a hajába, majd kimásztam az ágyból és őt kiemeltem, majd a fürdőbe cipeltem. Megengedte a vízet és én egy pillanatra sem akartam letenni őt. De muszáj volt, mikor letettem a vállaimba kapaszkodott. Ahogy sejtettem, alig bír állni. A fenekéhez vezettem a kezem, majd óvatosan elkezdtem kimosni az élvezetemet belőle. Nyöszörgött a tevékenységemtől, de egy szót sem szólt, csak kapaszkodott kétségbeesetten. - Tudom, hogy fáj, de ezt még kell csinálnom.

Bạn đang đọc truyện trên: Truyen247.Pro