Rángattam, ütögettem, de sehogy nem nyílt ki.
-Várj. Segítek-jött oda Kyle.
Ő is megpróbálta kinyitni, de nem jött össze neki.
-Zsíragy. Engedj ki minket-kiabált Kyle.
-Nem az én ötletem volt. Bocsi Kelly, hogy ezzel a vörhenyes Jersey-i zsidóval kellett összezárnom-nevetett Cartman.
-Kinek az ötlete volt?-kérdeztem.
-Nem mondhatom meg. Bocsi-mondta Cartman, majd hallottuk, hogy elment.
-De legalább van társasjáték...-néztem az egyik padra, ahol egy üveg gyerekpezsgő, társasjáték, és masszázs olaj (?) volt.
-Verd fejbe a zsidót társasjáték. Nyolc éves kortól ajánlott-olvasta fel Kyle-A jó kurva anyádat dagadék-kiabált.
-Amúgy, hogyhogy itt vagy? Mármint mit csináltál így, délután?-érdeklődtem.
-Edzésem volt-mondta.
-És mit sportolsz?
-Kosarazom
-Tényleg?-lepődtem meg.
-Aha, miért?-nézett rám.
-Én is szeretek kosarazni-vallottam be.
-Komolyan?
-Aha
-Miért nem állsz be hozzánk?-kérdezte.
-Hát... Szeretem a kosarat, de az úszás közelebb áll hozzám
-Úszol?
-Igen. Amúgy most az edzőtől jöttem. Beállok az úszó csapatba-meséltem.
-Ez szuper. Gratulálok-mosolygott.
-Köszi, de Kyle...-kezdtem.
-Hm?
-Nem öltöznél fel?-céloztam arra, hogy a mellettem ülő személyen még mindig egy türülköző van.
-Nem. Kényelmes ez így-vigyorgott.
-Hát jól van... De aztán nehogy leessen-fenyegettem.
-Nem fog Kelly-kacsintott.
-Egyszer még megverlek Broflovski
-Hajrá Blye-mosolygott.
Meg akartam volna ütni, de elkapta a karomat. Viszont....
-Kelly....ugye nem...?-nézett rám aggódóan.
-N-nem-húztam el a kezem.
-Kelly. A vak is látja-nézett rám aggódva Kyle-Mi történt?
Elmondjam neki? Megbízhatok benne annyira?
-Ne-nem mondhatom meg-mondtam, szinte sírva.
-Sss. Nyugi-mondta Kyle.
Közelebb ült hozzám, és átkarolta a vállamat, én meg fejem a mellkasára tettem.
-Kelly. Ha bármi baj van, szólj. Én mindig itt leszek-nézett rám.
Én csak bóintottam egyet. Kicsit megfordultam, hogy át tudjam ölelni Kyle-t.
-Köszi Kyle. Ez nagyon rendes tőled-mosolyogtam rá.
-Ugyan már. Semmiség az egész-legyintett.
Nem sokkal később, csörgött a telefonom. Tweek hívott.
-Szia Kelly. Nem jössz velünk valahova?-kérdezte.
-Nem tudok...
-Miért?-érdeklődött.
-Mert a dagadék bezárt minket az öltözőbe-mondta Kyle.
-Ko-komolyan megcsinálta?
-Tweek.... Ez miattad van?-akadtam ki.
-Nem. Vagyis... Nem mondtam, hogy zárjanak be, hanem....-dadogott.
-Jó, mindegy. A lényeg, hogy nem tudok menni-mondtam.
-Hívunk segítséget-mondta Tweek, majd lerakta a telefont.
-Én megölöm-mondtam.
-Ennyire rossz társaság vagyok?-mondta szomorúan.
-Mi? Nem. Ez hogy jött ide?-értetlenkedtem.
-Ha jól érezted magad, miért ölöd meg?-nézett rám Kyle.
-Nem mondtam, hogy jól érzem magam-mondtam mérgesen.
Kyle, csak elszomorodva felkelt, és elment.
-Most hová mész?-mosolyogtam.
-Nem szeretsz... Akkor elmegyek-mondta Kyle.
-Jajj nem azt mondtam. Nagyon jó társaság vagy Kyle. Viszont fel is öltözhetnél....
-Na jó... Akkor megbocsájtok-nézett rám.
-Nem fogsz felöltözni mi?
-Ennyire zavar?-nézett rám.
-Nem... Va-vagyis, inkább öltözz fel-dadogtam.
-Csak nem zavarba jöttél?-húzta huncut vigyorra a száját.
-N-nem, é-én csa-csak.....-dadogtam tovább.
A fejem már szerintem vér vörös volt.
-Jó, felöltözök-adta meg magát.
-Köszönöm
-Viszont Kelly...
-Hm?
-Kimennél?
Én csak néztem rá, amolyan "ez most komoly?" pillantással.
-És mégis hogyan?-néztem rá.
-Ott az ajtó, és.......óó-esett le neki.
-Jó, akkor elmegyek. Úgy sem szeretnélek téged meztelenül látni-mondtam nevetve.
Elmentem Kyle-tól olyan messzire, hogy ne is lássam. Mármint nem akartam meztelenül látni.
-Jó, felöltöztem-kiabált, hogy meghalljam.
-Hál Istennek-motyogtam magamban.
Előttem állt, immáron már ruhában.
-Köszönöm szépen-utaltam arra, hogy felöltözött.
-Nagyon szívesen. De nekem melegem van-mondta.
-Akkor vedd le a kabátod
-Most öltöztettél fel. Azt akarod, hogy megint levetkőzzek?-nevetett.
-Csak aludj el-morogtam.
-Mit mondtál?-nézett rám még mindig mosolyogva.
-Semmi semmi. Amúgy oké, hogy neked meleged van, de én fázom-mondtam.
Amúgy hideg volt. Csodálom, hogy Kyle nem fagyott meg. Kyle nem szólt semmit, csak levette a kabátját, és a hátamra terítette.
-Kö-köszi-mosolyogtam.
-Ugyan már. Ja, még valami-mondta, majd a sapkáját a fejemre húzta-Így már jó
-Köszi-kuncogtam.
-És Kelly... Alig ismerlek... Mesélj valamit-karolt át.
-Üljünk le, és mesélek-mosolyogtam.
Visszamentünk és leültünk a földre
-Szóval, ugye Kelly Blye vagyok, 17 éves, nemsoká 18, szeretek úszni, kosarazni, szeretem a zenét, meg minden-vontam vállat-Te jössz
-Kyle Broflovski vagyok, van egy kis öcsém, én is szeretek kosarazni, még csak 17 vagyok, de tavasz végén leszek 18, asszem ennyi-nevetett.
-Mikor van a szülinapod?-érdeklődtem.
-Május 26. Neked?
-Március 22-válaszoltam-Akkor ez azt jelenti, hogy én vagyok az idősebb-néztem rá.
-Nagyon úgy tűnik... De legalább Stan-nél, és a zsíragynál idősebb vagyok-mondta büszkén.
-Miért? Nekik mikor van a szülinapjuk?
-Stan-nek októberben, a dagadtnak meg júliusban
-Legalább már tudom, hogy kinek mikor van a szülinapja-nevettem.
-És milyen zenéket szeretsz?-nézett rám.
-Igazából nem nagyon szoktam zenét hallgatni-vallottam be.
-De azt mondtad, hogy szereted a zenét
-Igen, szeretem. De....inkább csinálni szeretem
-Hogy érted?-nézett rám értetlenül.
-Nem tudom, hogy el mondjam e-vakartam meg a tarkómat.
-Mondjad-nézett rám kiskutya szemekkel.
-Gitározok
-Tényleg?
-Meg......énekelek-mondtam halkan.
-Énekelj valamit-kérte.
-Nem... Már egy jó ideje nem énekeltem másoknak...
-Hogyhogy?-érdeklődött.
-E-ez régebben történt. Kb fél éve...-kezdtem-E-egy fellépésem volt. A színpadon voltam, mikor mögöttem ki-kigyulladt a díszlet-sírtam.
-Jézusom-ölelt át Kyle.
-A színpad is meggyulladt... Épp hogy le tudtam onnan futni. Elvileg zárlatos volt az erősítő, és ott voltak a karton bábúk...-elevenítettem fel az emlékeimet.
Kyle nem mondott semmit, csak szorosabban ölelt magához.
-Semmi baj Kelly-simogatta a hajam.
-Kyle....
-Hm?-nézett le rám.
-Tudod mit? Nem baj, hogy bezártak ide veled-mosolyogtam rá.
-Igazad van-mosolygott vissza rám.
Fejemet Kyle mellkasára tettem. Kyle pedig a fejemre hajtotta a fejét, és így aludtunk el. Én Kyle karjaiban, Kyle kabátjában, és sapkájában.

A telefonom csörgésére ébredtem. Gyorsan felvettem, hogy Kyle ne keljen fel.
-Halló?-szóltam bele, kicsit kómás hangon.
-Kelly Blye. Hol a francban vagy?-akadt ki anya.
-Hát... Ez egy vicces sztori-mondtam halkan.
-Kelly. Most azonnal gyere haza-utasított anya.
-Én mennék....csak nem tudok...
-Mégis miért?-vont kérdőre.
-Mert bezártak minket-közöltem.
-Mi?
-Szóval úgy volt, hogy gondoltam, hogy beiratkozok az úszó csapatba. Viszont Butters odajött hozzám, miszerint nekem be kell vinnem valami türülközőket a fiú öltözőbe. Bevittem, ki akartam menni, de zárva volt. Viszont az öltözőben itt volt Kyle, mert ő neki edzése volt. Kiderült, hogy bezártak minket...-meséltem.
-És miért suttogsz?-kérdezte anya.
-Mert Kyle alszik, és nem akarom felkelteni-magyaráztam meg.
-Hívom a tűzoltókat. Ne mozduljatok-mondta anya.
Megnéztem az időt. 20:35. Jó sokat aludtunk. Nem volt szívem felkelteni Kyle-t, ezért visszadöntöttem a fejem a mellkasára. Annyira jó illata volt. Őszintén, nem is bánom, hogy bezártak minket. Nagyon jó volt Kyle-al beszélgetni. Annyira aranyos, jófej, vicces, kedves, okos, megértő... Lehet tetszik nekem Kyle? Nem lehet... Szerintem már biztos... Tetszik nekem Kyle. Nem sokkal később meg is érkeztek a tűzoltók.
-Kyle... Kyle-ébresztgettem a fiút.
-Még öt perc-mondta álmosan.
-Kyle, baszki. Ébredj-mondtam kicsit erélyesebben.
-Mi a baj?
-Itt vannak a tűzoltók-közöltem vele a jó hírt.
Amint ezt kimondtam, kinyílt az ajtó. A tűzoltók voltak azok. Kivittek minket az udvarra.
-Nem volt rossz ez a pár óra-vakarta zavartan a tarkóját Kyle.
-Hát igen... Főleg, hogy rajtam aludtál-nevettem.
-Te is rajtam-célzott arra, hogy a mellkasán aludtam.
-Jajj, majdnem elfelejtettem-kaptam a fejemhez.
-Mit?
-Tessék-vettem volna le a kabátját.
-Jajj, nem kell. Hagyjad-legyintett.
-De legalább a sapkát....-próbálkoztam.
-Nem kell, Kelly. Van otthon még sapkám, és kabátom-mosolygott.
Én csak rá mosolyogtam, és a szemébe néztem. Azokba a gyönyörű, zöld szemekbe. Habozás nélkül megöleltem Kyle-t. Némi habozás után, de visszaölelt.
-Ezt miért kapom?-kuncogott.
-Köszönök mindent-mondtam.
Csak szorosabban ölelt magához.
-Ha bármi baj van, itt vagyok neked-súgta a fülembe.
Elbúcsúztam Kyle-tól, majd mentem haza anyáékkal.
-De hogy kerültél te oda?-kérdezte apa.
-Már elmondtam. Cartman bezárt minket-mondtam.
-Mindegy is... Inkább menj fel aludni. És holnap add vissza Kyle-nak a kabátját-mondta anya.
-Vissza is akartam-mondtam.
Viszont volt egy kis gond. A táskámat és a kabátomat bent hagytam a szekrényemben. Nem baj, holnap akkor megyek Kyle ruhájában suliba. Gyorsan megfürödtem, majd lefeküdtem aludni. Viszont nem tudtam. Kyle járt a fejemben. Vajon ő neki is tetszem? Lehet holnap le sem fog szarni? Lehet kicsit ráparázom. Nem is foglalkozva ezekkel a gondolatokkal aludtam el.

Fanfact (vagy hogy kell írni :D):
Azért tudok ennyi sztorit kitenni, mivel nekem eleve megvannak írva a részek (most írom a 16. részt ráadásul). Tehát nem 2 óra alatt csapom össze ezeket a részeket.
Tudom, ez senkit nem érdekelt....
Remélem tetszett nektek ez a rész. Holnap hozom a kövit. Sziasztok.