Reggelek... A legrosszabb dolog... Még kicsit álmosan vettem célba Tweek-ék kávézóját, ahol a szőke hajú fiú is ott volt.
-Reggelt Tweek-köszöntem.
-Jó reggelt Kelly. Hogyhogy itt vagy?-kérdezte.
-Csak gondoltam beugrom egy kávéra...-vontam vállat.
-Milyen kávét szeretnél?-nézett rám.
-Expresso... Vagy valami erőset-mondtam még mindig álmoskásan.
Tweek megcsinálta nekem a kávét, kifizettem, és indultam volna.
-Kelly. Megvársz?-kérdezte.
-Persze-mosolyogtam rá, majd beleszürcsöltem a kávémba.
-E-egy pillanat, és jövök-mondta, majd hátra ment.
Nem sokkal később megjelent a fiú sulis táskával.
-Viszont Craig elé megyünk. Mindig vele megyek suliba-mondta mosolyogva.
-Oksi-mondtam.
Utunk Craig házához vezetett.
-Tweek. Mondhatok valamit?-kérdeztem félénken.
-Persze
-Ne vedd bántásnak meg semmi, de... olyanok vagytok Craig-gel, mintha valami szerelmes párok lennétek. Légyszi ne legyél kiakadva ha félreértem-mondtam
-Te nem is tudtál róla?-nézett rám nagy zöld szemeivel.
-Nem... Miről kellett volna tudni?-értetlenkedtem.
-Tudod Craig és én... Együtt vagyunk-mondta elpirulva.
Én nem hittem a fülemnek.
-Komoly?
-Halálosan
-Annyira cukik vagytok-áradoztam.
Nem vagyok az a tipikus nyáladzós csaj, de szerintem Tweek és Craig annyira aranyosak.
-Köszi-mondta zavartan-De te is cuki lennél valakivel-kacsintott.
-Kire gondolsz?
-Kenny. Vagy Kyle-mondta.
-Hát... Kenny inkább olyan haver, Kyle-t pedig nem annyira nagyon ismerem-vontam meg a vállam.
-Pedig szerintem aranyosak lennének. Kyle-al sok közös van bennetek...-mondta.
-Miben?-vontam föl az egyik szemöldököm.
-Ő is sportol, nagyon kedves, segítőkész, jól tanul, szereti a Terrance és Phillip-et...-kezdte.
-Várj... Honnan tudod, hogy én szeretem a Terrance és Phillip-et?-lepődtem meg.
-Én mindent tudok-kacsintott.
-Ez olyan Craig-es volt-kuncogtam.
-Annyi különbséggel, hogy ő más helyzetben használja ezt a kifejezést-ecsetelte.
-Öhm.... Inkább nem akarom tudni, hogy mikor mondja-nevettem.
-Én nem arra gondolok...-forgatta meg a szemét.
-Hanem?-érdeklődtem.
-Várj.... Talán mégis jobb, ha nem tudod-tűnődött el.
Én ezen a kijelentésén elnevettem magam, majd meg is érkeztünk Craig házához, ahol a fiú már várt ránk... Pontosabban a barátjára.
-Jó reggelt édes-csókolta meg Tweek-et.
-Jó reggelt Craig-mosolygott Tweek.
Istenem... Olyan cukiik.
-Reggelt Craig-köszöntem.
-Helló Kel-köszönt.
-Kel?-kérdeztem vissza.
-Ja-vont vállat lazán.
-Hát jól van Tucky-mondtam.
-Istenem... Ez rosszabb mint a Kel-forgatta meg a szemét.
-Hmm. Tucky. Aranyos-jegyezte meg Tweek.
-Nem már Tweek...-mondta szomorúan Craig.
-Hát haver... Mindenki mellettem áll-karoltam át Tweek-et.
-Vigyázz Kelly, mert Craig mindjárt féltékeny lesz-nevetett Tweek.
-Hát igen...-mondta Craig, ezzel arra célozva, hogy engedjem el a barátját.
-Tucky...csak nem féltékeny vagy?-hergeltem tovább.
-Pff. Én nem-mondta lazán.
-Tweek, visszaadlak neki, mert a végén még bedurcizik-nevettem.
-Már bedurcizott-nevetett Tweek.
-Nem is... Csak éppen fogdossák a barátom-mondta Craig.
-Persze... Mindjárt le is támadom-forgattam meg a szemem.
-Hé... Az az én dolgom-vigyorodott el Craig perverzen.
Tweek csak lehajtotta a fejét. Látszott, hogy zavarban volt.
-Szegény Tweek-et zavarba hozod-nevettem.
-Tudom-mosolygott-Mindent tudok-mondta.
-Na ugye. Megmondtam, hogy nem csak akkor használja-kiabálta Tweek.
-Igazad volt-mondtam tettetett szomorúsággal.
-Miről van szó?-vonta fel az egyik szemöldökét Craig.
Elmonduk Craig-nek a sztorit, aki csak furcsán nézett ránk.
-Nem baj Kelly. Majd legközelebb igazad lesz-karolt át Tweek.
-Tweek!-mondta kicsit mérgesen Criag.
-Mi az édes?-nézett rá Tweek ártatlanul.
-Ne fogdosd Kyle csaját. Morcos lesz-nevetett Craig.
Én csak Craig-re néztem, és bemutattam neki.
-Az én tanítványom-mosolygott Craig, majd ő is átkarolt.
-Mi ez a nagy szeretet?-nevettem.
-Csak büszke vagyok rád-mondta Craig.
Én csak nevettem, majd nem sokkal később be is értünk a suliba, és a kávémat is megittam az út alatt. Viszont én Tweek-et karoltam át, Craig, pedig mellettünk jött, zsebre tett kézzel.
-Mi az Craig? Lenyúlták a pasid?-cukkolta Kyle.
-Csak nem féltékeny vagy?-nézett rá kihívóan Craig.
Kyle csak állt ott.
-Én..... N-nem-mondta zavartan.
-Mondtam én-mosolygott Craig.
Én elengedtem Tweek-et, majd Kyle mellé léptem.
-Akkor az osztályban srácok-mondtam.
-Helló Kel-mosolygott Craig.
-Ne húzz fel Tucky-fenyegettem.
-Értettem Blye-mondta, majd megfogta Tweek kezét, és elmentek.
-Hogyhogy nem busszal jöttél?-kérdezte Kyle.
-Mert reggel bementem Tweek-ék kávézójába, és együtt jöttünk-vontam vállat-Miért? Ennyire hiányoztam?-nevettem.
-Csak Kenny-nek-mondta zavartan.
-Értem...-mondtam.
Kicsit mintha elszomorodtam volna. De miért? Talán tetszik nekem?
-Kelly. Suli után Stan-nel, Cartman-nel és Kenny-vel elmennénk valahova. Nincs kedved velünk jönni?-vakarta a tarkóját.
-De. Szívesem-mosolyogtam.
-Suli után Stan-nél találkozunk-mosolygott.
-Akkor Stan-nél-mosolyogtam.

Hál istennek vége van az első három órámnak. A szekrényemnél pakolásztam, mikor Kyle jött oda.
-Szia-köszöntem.
-Helló Kelly. Nem ebédelsz ma velünk?-kérdezte.
-Hát oké-mosolyogtam.
-Okés. Akkor gyere-biccentett a fejével.
-Akkor menjünk-mondtam, majd a sapkáját kicsit félre toltam a fején.
-Nanana. A sapkám-nézett rám morcosan.
-Ennyire szereted?-nevettem.
-Igen-mondta gyerekesen.
Én nekem sem kellet több. Lekaptam a fejérő a sapkát, és rohantam.
-Kelly. Add vissza-utasított.
-Nem-nevettem, és befutottam az ebédlőbe, és leültem Kenny mellé.
-Kelly. Add vissza-mondta idegesen Kyle.
-Mi lesz, ha nem adom vissza?-mondtam.
-Megdug-mondta Craig.
-Pofa be Tucker-néztem rá mérgesen.
-Mi az Kyle? Csajozol?-nevetett Cratman.
-Ez szar poén volt-jegyezte meg Stan.
-Jól van már na...-fonta maga előtt össze a kezeit Cartman.
-Kelly. Kérem. Vissza. A. Sapkám-tagolta.
-Jólvan, tessék-adtam oda Kyle-nak a sapkáját.
-Köszönöm-ült le az asztalhoz.
"Craig Tucker jöjjön az igazgatóiba értem?"-hallottuk meg Mr. Mackey hangját a hangosbemondóban.
-Mit csináltál Tucker?-néztem rá.
-Áh, már megszoktam-legyintett, és elment az igazgatóiba.
-Mit csinált?-értetlenkedtem.
-Nem tudjuk, de mindig elküldik az igazgatóiba, és sokszor büntit kap-mondta unottan Kyle.
-Így már mindent értek-mondtam.
Odamentem a büféhez, megvettem a kajám és visszaültem a helyemre.
-Stan. Suli után nem tudok átmenni-mondta Kyle.
-Hogyhogy?-kérdezte Stan.
-Edzés-forgatta meg Kyle a szemét.
-De nem péntekenként van?-lepődött meg Kenny.
-De most áttette az edző... Bocsi srácok-szomorodott el Kyle.
-Semmi baj. De te ugye jössz Kelly?-nézett rám Kenny.
-Igazából el kell egy-két dolgot intéznem, de nem fog sokáig tartani, úgyhogy megyek
-Szuper-mondta Stan rám sem nézve.
Furcsa... Mindegy, nem is foglalkoztam vele, inkább ettem tovább.

Végre vége az utolsó órának is. Így utamat, az uszoda felé vettem. Úgy döntöttem beszállok az úszó csapatba. Beszéltem az edzővel, aki nagyon jófej volt. Végül bekerültem. Épp mentem volna ki az épületből, mikor Butters rohant oda hozzám.
-Kelly. Ezeket be kéne vinned a fiú öltözőbe-nyújtott felém egy csomó türülközőt.
-Miért nekem kell?-néztem rá értetlenül.
-Mert PC igazgató azt mondta-mondta Butters.
-Hát jól van...-vettem el tőle a türülközőt.
A fiúk öltözője felé vettem az irányt. Hirtelen hallottam egy hangot.
-Hahó. Van itt valaki?
Nem jött válasz. Csak vállrántva tettem le az egyik padra a türülközőket. Mikor megfordultam, Kyle jött velem szembe, a haját türülve, így nem is látott. Egy türülköző volt a dereka köré csavarva.
-JÉZUSOM-kiáltottam, majd elkaptam tekintetem a fiúról.
Kyle száját csak egy lányos sikítás hagyta el.
-Bo-bocsi é-én má-már me-megyek is-dadogtam, majd az ajtóra mutattam.
Nem vártam meg a válaszát, elindultam az ajtó felé, de az be volt zárva.

Sziasztok.
Gondoltam még egy részt kiteszek, mert miért ne? :D
Egy kis cukiság estére: