@parkimchi kérésére!! Remélem tetszik, bár lehet, hogy Husk kicsit eltér a karakterétől, remélem nem annyira, mint amennyire én gondolom!^^'

Edit: MEGINT elfelejtettem kiírni, milyen rövidítés mit jelent ;-;. Bocsi!!

[K/Szín]=Kedvenc Szín
[L/Név]=Lány Név
[F/Név]=Fiú Név
[K/I]=Kedvenc Ital

---

A fejemre kapva [K/Szín] színű pulcsim kapucniját, a hátsó ajtót magam után bezárva szálltam ki az éj fekete autóból, majd zsebre vágtam a kezeimet, és felnéztem a hatalmas épületre.

-Most komolyan ide kellett jönnünk?-Pillantottam hátra a vállam felett, mire a két barátom egyből felém kapta a fejét, és csak elvigyorodtak.-Ez a hely úgy néz ki mint egy Szivárvány-Tanya. Hol vannak a csillámpónik?

Igaz, a hely már kívűlről tele volt mindenféle LED lámpával, és különböző színes díszítésekkel, amiktől egy percre még lélegezni is elfelejtettem. Nem szerettem a túl feltűnő helyeket, valljuk be.

-Ugyan már [Név], csak pár órát leszünk itt. Minden okés lesz! Ráadásul, azt hallottam hogy itt igazi csaták szoktak lenni, hogyha kártya játékról van szó!~-Dalolta az utolsó szavakat legjobb barátnőm, mire felvontam a szemöldökömet.-Itt olyan profik szoktak játszani, mint amilyen te is vagy.

-Nem vagyok profi...-Motyogtam-De ha már itt vagyunk, nézzünk körbe.

-Ez a beszéd!-Vigyorodott el [F/Név], majd átkarolta a vállamat, és beléptünk a helyiségbe. Ott bent hatalmas volt a tér, de mégis alig lehetett elférni, olyan sokan voltak. Az emberek között szinte át kellett paszírozni magunkat, hogy a csaposhoz tudjunk jutni.-Okés, mit kértek?

-[K/I]-t.

-Megin'?-Vonta fel szemöldökét [L/Név].

-Aaaha, nem akarok most berúgni.-Motyogom, miközben tekintetemmel az ismerős póker asztalt kezdem keresni. Meg is találom, és már állnék is fel, amikor valaki megfogja a csuklómat.

-Hohohó! Csak ne olyan hevesen, kislány. Először idd meg az innivalódat. Hadd érezzék még kicsit úgy, hogy menők.-Vigyorog, a szemembe pillantva [F/Név], mire vissza mosolygok rá, és bár kicsit kelletlenül, de visszaülök előző helyemre.

-Ma formában vagyok, érzem.-Vigyorogtam továbbra is, miközben szemeimet folyamatosan az asztalon levőkön legeltettem. Volt ott egy, első látásra igencsak furcsa szerzet, aki leginkább egy kutyára hasonlítótt. Mogorva tekintettel tartotta a lapjait, majd másik kezével, amivel eddig az asztalon támaszkodott felkapott egy látszatra már félig üres üveget, és nagyot húzott rajta.

Szerencsére nem vette észre, hogy éppen őt nézem, ezért szabadon vehettem jobban szemügyre. Különösen tetszettek a szárnyai, amelyek különböző pókerkártyák jeleivel ékeskedtek. Ugyan nem vettem észre, de halvány mosoly ült ki ajkaimra, mikor tekintetem az arcára meredt. Morgós arckifejezése, valahogyan igazán aranyossá tette őt, még hogyha biztos is voltam benne, hogy ezzel nem ezt akarta elérni.

-Mit nézel ilyen szerelmes tekintettel, hmmmm?~-Hajolt bele látóterembe [L/Név], egy perverz mosollyal az arcán. Hirtelen sokat pislogtam, majd megráztam a fejemet.

-Milyen tekintettel?-Kérdeztem vissza, felvonva a szemöldökömet.

-Az előbb úgy vizslattad azt a démont ott, mintha teljesen beleszerelmesedtél volna.-Szólt kissé drámaian a jobb oldalamon levő [F/Név].-Tudtam, hogy megcsalsz!

-Igen, szinte mindenkivel. -Morogtam, szemeimet forgatva.-Viszont egyáltalán nem néztem rá úgy. Még csak nem is ismerem!

-De megismered. Tuti, hogy ki fogod hívni, ha arról lesz szó!

-Addigra már el fog menni.-Motyogtam, miután szemem sarkából láttam, hogy éppen feláll az asztaltól, egy nyertes, önelégült mosoly kíséretében.

-Tuti, hogy csak piáért megy. Vagyis jön. Pontosan ide.-Mivel ezután a szememet [F/Név]-re vezettem, így nem láthattam, hogy az ismeretlen valóban felénk jön-e. Valamiért összeugrott a gyomrom, és fejemmel azonnal abba az irányba néztem, ahova az előttem levő fiú jelzett a szemeivel.

Egy szék nyikorgása, majd a férfi halkan motyogott valamit a csaposnak, aki erre odaadta neki a kívánt italt. Az arcom rögtön vörösebb lett, amint belenéztem a szemeibe, bár azok nem néztek rám. Csupán előre, maga elé.

-A-azt hiszem megyek, játszok néhány kört.-Szóltam hátra a vállam felett, mire biztos voltam abban, hogy a két barátom elvigyorodott. Felálltam, majd az asztalhoz lépdeltem.

---

"Éééés az ötödik kört is megnyertem."-Vigyorogtam, miközben a zsákmányomat zsebeltem be.

-Itt vagyok, hogy újra elverjetek titeket.-Hallottam meg magam mellől egy ismeretlen hangot, így kíváncsiságból oldalra fordultam, de majdnem rámtört egy kisebb szívroham, mikor megláttam a mogorva tekintetet, ami most ráadásul engem vizslatott, kérdően.-Huh? Te meg ki a fasz vagy?-Morogta, tekintete szinte lyukat égetett a mellkasomba. Mielőtt még válaszolhattam volna, megrántotta a vállát.-Szerintem el kéne menned innen, lányokat nem akarok elverni. Összeráncoltam a szemöldökömet.

-Oh igen? Meglátjuk, ki fog kit elverni!-Vigyorogtam el önelégülten, míg ő csak megforgatta a szemeit, de ezután a cselekedete után, valamilyen oknál fogva az íriszeit rám vezette, és továbbra is morgós tekintettel meredt rám. Nem tudtam, miért csinálja ezt, de éreztem hogy az arcom egyre melegebbé válik, tekintete miatt.-O-osztok én.-Nyúltam a közelemben levő kártyákért, ezzel megszakítva a kialakult szemkontaktust. Még hallottam, ahogy sóhajt egyet, de többet meg sem szólalt, egészen addig, amíg...

---

-Hát ezt én kurvára nem hiszem el!-Mordult fel, miután újabb hat kört nyertem meg. Elmosolyodtam, majd felvont szemöldökkel néztem fel rá, ugyanis annyira dühbe gurult, hogy felállt a székről, a hirtelen lendületétől pedig az ülő alkalmatosság eldőlt, és nagy puffanás következtében találkozott a földdel.

-Pedig elhihetnéd. Egy lány legyőzött téged. Többször is~.-Nyújtottam ki rá a nyelvemet.-Vagy mondjam úgy, hogy porrá alázott?

-Te!-Mutatott rám.-Kurvára fejezd be, mert még a végén-

-Mi lesz? Megölsz?-Nevettem fel. A szemeim ekkor megtalálták két barátomat is, akik a karjukra mutogatva adták tudtomra, hogy idő van.-Na, én megyek. Pusszantás~!

Álltam fel, és kifelé vettem az irányt.

Alig tehettem meg néhány lépést, egy kéz ujjai kulcsolódtak rá a karomra.

-Így még senki sem vert meg.-Morogta valaki mögülem, én pedig teljesen tisztában voltam, hogy ki lehetett az. Elmosolyodtam, majd hevesen dobogó szívvel megfordultam, legnagyobb meglepetésemre, alig volt köztünk távolság. -Sőt, egész életemben nem kaptam ki még senkitől sem...De legközelebb én verlek el téged.-Nézett a szemembe kihívóan.

-[Név] vagyok.-Kacsintottam.-Csak hogy a nevemmel együtt átkozhass el, mikor legközelebb megverlek.

-Ch, el se hiszed mennyire várom.-Villantott egy féloldalas mosolyt, csupa szarkazmussal a hangjában.-Husk.

-Szóval Husk, jövő héten ilyenkor?-Hajoltam közelebb hozzá. Nem húzódott el, az illata pedig nem is volt annyira rossz, legalábbis, amennyit éreztem belőle, illetve attól függetlenül, hogy milyen helyen is voltunk jelenleg, és hogy mennyit ihatott.-Remélem emlékezni fogsz rá.

-Rád minden bizonnyal, baby.-Kacsintott, majd mintha mi sem történt volna, megfordult, és elkezdett visszafele sétálni, az asztal irányába. Eltátottam az ajkaimat, és a mellkasomhoz illesztettem a kezeimet.

---

-Mondtam én, hogy ki fogod hívni!

-Szóval akkor egy hét múlva randizol vele?-Villantott egy ezer wattos mosolyt [L/Név], mire mosolyogva, ám full vörös fejjel bólintottam egyet, mire mindketten felkiáltottak.

"Kíváncsi vagyok, mi lesz ennek a vége..."-Gondoltam, miközben fejemben vagy ezerszer visszapörgettem az időt, mikor előttem állt, és alig volt köztünk pár centiméter távolság. A kellemes melegsét, amit akkor éreztem még most sem múlt el, így, visszagondolva sem, és már alig várom, hogy újra a közelében legyek...