@WakkaTimi kérésére!!~ Remélem tetszik!

•FIGYELEM! YAOI, AZAZ FIÚ X FIÚ ROMÁNCRÓL SZÓLÓ ONESHOT, HA NEM SZERETED AZ ILYET, AKKOR NE OLVASD EL!•

•ILLETVE CSÚNYA SZAVAK, PERVERZ TARTALMAK!•

•A fenti kép adott ihletet, nem az enyém!!•

---

Angel talán még egész életében nem érezte magát ilyen feszültnek, mint jelen pillanatban. A szobája ajtaját bezárva, annak nekidőlt, és mellkasához húzta a lábait."Idióta! Idióta idióta idióta!"-Mondogatta magában, miközben ajkait harapdálta."Az a hülye szarvas, nem veszi észre! Mégis mit csináljak még, hogy tudjon rólam?!"

Bár Angel dustnak sokszor voltak perverz megjegyzései, megmozdulásai legfőképpen Alastor felé, a Rádió Démon ezt csakis annak tudta be, hogy a pók-démon biztosan csak le akar feküdni vele, mint mindenki mással.

Pedig ha tudta volna, mi az igazság...!

Ugyanis Angelnek fogalma sem volt róla, hogy mit csinálhatna annak érdekében, hogy felhívja magára Alastor figyelmét, csupán ezek a taktikái voltak. Gondolkodott, de sehogy sem jutott eszébe más ötlet, mint az, amit eddig is csinált. Perverzen végignézett rajta, próbált egy élettel telibb reakciót kicsalni belőle, nem csak a vigyorgást, mint például egy pírt.

De semmi. A szarvas mindvégig csak vigyorgott, és próbálta figyelmen kívül hagyni a fiút, aki ezt érzékelvén egyre nyomasztóbb dühbe döntötte saját magát.

-Öhm...Angel?-Hirtelen kopogást hallott meg maga mögül, mire kissé összerezzent, de hamar felkapta magát, és ajkait egy vonallá préselve nyitotta ki az ajtót. Ott Charlie nézett vissza rá, aggódó tekintettel.

-Mit akarsz?-Morogta. Most az egyszer nem akarta játszani a perverz "mindenkitleakarokfektetni" démont.

-Tudod, észrevettem hogy milyen dühösen trappoltál fel a lépcsőn...-Motyogta a lány.-És tudni szeretném, hogy mi volt ennek az oka. Minden rendben van?

-Tch, persze!-Cöccögött, majd válasza után már zárta is volna be az ajtót, amikor is olyan történt, amire őszintén nem számított. Charlie a lábával megakadályozta, hogy bezáruljon az ajtó, és szó nélkül belépett a szobába.

-Oké, csak udvariasságból kérdeztem meg. Igazából tudom, hogy van valami, és szeretném, ha elmondanád hogy mi a baj.-Nézett a pók szemeibe magabiztosan.

Angel csak sóhajtott, érzékelte, hogy Charlie nem fogja addig békén hagyni, amíg el nem mondja neki az igazságot. Márpedig a hófehér bundás pók nemigen akarta senkinek sem bevallani, sőt, még magának sem az elején. De ahogy a lányra nézett tudta, hogy most muszáj lesz.

-Miért is mondanám el neked?-Vonta fel előtte a szemöldökét.

-Meeeert...Barátok vagyunk?-Vigyorodott el Charlie kissé kínosan.-Ígérem hogy megörzöm a titkodat, ha arról van szó!-Ejtett meg most egy bíztató mosolyt.

-El sem hiszem, hogy ezt csinálom..-Morogta szemforgatva Angel, majd biccentett a fejével az ágya felé. Arra ő leült, törökülésbe vágta magát, majd megvárta míg Charlie is kényelembe helyezi magát.-Ez kurva fura lesz, előre szólok.

-Nem hiszem hogy-

-Szerelmes vagyok Alastorba.-Darálta le gyorsan az egészet, még mielőtt Charlie végig mondhatta volna, amit akart. A szőkeség szemei elkerekedtek, és eltátott szájjal meredt a fiúra, aki semmit mondó tekintettel nézett vissza rá, ám a halvány pírt nem tudta elrejteni, szemei alól.

-Hogy...Mi?

-Ahogy mondtam. Durva, mi?-Ejtett meg egy halvány mosolyt.-Én mondtam, hogy fura lesz.

-Dehát...Dehát~!-Vidult fel egyből, és elkezdtek csillogni a szemei, amit Angel összezavarodott tekintettel figyelt, és kissé hátrébb csúszott az ágyán, el Charlietól.-AAAAAAAAAWWW!!

-Most mi a szar bajod van neked?-Nézett végig rajta.-Megvesztél?

-Nem, csak elképzeltelek titeket együtt és aaaaahw!~-Charlie feje egyre vörösebb lett.-Olyan édesek lennétek együtt!

-Ja...Lennénk...-Morogta kelletlenül, majd megvonta a vállát Angel.-Feltételes mód...-Újból a mellkasához húzta a lábait, majd átkarolta őket.

-Oh?

-Alastor nem vesz észre...

-Szóval már csináltál valamit az ügy érdekében?-Vonta fel egyik szemöldökét a lány.

-He?-Nézett rá meglepetten.-Persze, hogy csináltam! Egész végig próbáltam flörtölni vele, de ő-

-Angel, te mindenkivel flörtölsz.-Vágott közbe ezúttal Charlie.-Nem vagyok meglepve, hogy senkinek nem tűnik fel, hogy szereted. Főleg neki.

-Akkor mégis mit csináljak, hm?!-Kérdezte hisztérikusan, mire Charlie elvigyodorott.

-Nos, éppenséggel segíthetek neked egy-két dologban!~

---

-Alastor!-Charlie mosolyogva hívta magához a Rádió Démont, aki vigyorogva sétált oda hozzá.-Kellene egy kis segítség az udvarnál, ki tudsz jönni egy kicsit?

-Hát persze, Kedvesem!~-Válaszolt szinte rögtön a kérdezett, majd minden további nélkül, az említett hely felé vették az irányt. Habár Alastor nemigen értette, miért is kellene bármiféle segítség az udvaron, hiszen senki sem említette eddig, hogy az valamiféle felújításra szorul.

Mikor kiléptek a hotel hátsó ajtaján, Alastor szemei elkerekedtek, habár mosolya továbbra is ott volt az arcán.

Charlie pedig ekkor már becsapta maga mögött a faajtót, amin alig néhány másodperce keltek át a szarvas-démonnal.

A vörös-fekete hajú felvonta egyik szemöldökét, és félre biccentette fejjel, szólsára nyitotta a száját.

-Angel dust, mit csinálsz?

A pók kissé összerezzent a teljes nevére, legbelül pedig kissé sértetten érezte magát. Mindenkinek olyanokkal dobálózott, mint "Édesem", "Kedvesem", de őt...Őt csak a saját nevén szólította. Ez pedig, ha bár nem mutatta ki, fájt neki. Már annak a gondolatára is kirázta őt a hideg, a lehető legjobb értelemben, hogyha elképzelte Alastort, ahogy ezeken a beceneveken szólítja őt.

-A-Alastor...-Még maga sem értette, miért remegett így meg a hangja. Talán attól, mert fogalma sem volt, hogy a tervükre, amit Charlieval találtak ki, hogyan fog reagálni. Dühbe gurul? Talán semmi különöset nem fog reagálni azon kívül, amit eddig mutatott. Vigyor, és semmi más.Egy nagyot sóhajtott, majd közelebb lépett a szarvashoz. Kisebb pír jelent meg az arcán, ahogy tekintete Alastoréval találkozott, majd ahogy ez megtörtént, rögtön le is sütötte a szemeit. Felhördült.-Tudod, nem szoktam ilyeneket csinálni...! Ú-úgyhogy...

Alastor átnézett Angel válla felett, így jobban megnézhette az elegánsal feldíszített asztalt, rajta egy-egy tányérral, és egy teli tál Jambalaya-val, ami még frissen gőzölgött.

Visszavezette tekintetét a fiúra.-Nem fogok lefeküdni veled, ha ezzel a kis akcióddal ez volt a célod~!-Vigyorgott, majd már fordult is volna meg, de észrevett valamit, az előtte állon.Angelnél pedig ekkor pattant el valami. Ekkor lett elege abból, hogy Alastor nem képes átlátni a dolgokon.

-TE...!-Toppantott egyet.-IDIÓTA, SZARVASEMBER!-Olyan mérges volt, hogy a könnyei rögtön heteokrómiás szemeibe gyűltek, de még nem engedte őket szabadjára. Nem akarta, hogy Alastor lássa azt, hogyan kezd el sírni, dühében.-TE KOMOLYAN CSAK ERRE TUDSZ GONDOLNI?! SZERINTED...-Lélegzett mélyeket.-SZERINTED ÉN CSAK...CSAKIS A SZEXRE GONDOLOK?

-Mi?-Alastor vigyora ezúttal lefagyott az arcáról, értetlenül, kérdő tekintettel figyelte Angelt, és a szívébe hirtelen valami keserű érzés keletkezett, hogy így látta a fiút. Így, méreggel telve, mégis szomorúsággal a szemében.

-ÉN NEM CSINÁLOK AKÁRKINEK ILYET...E-ELEGEM VAN ABBÓL, HOGY NEM LÁTOD...HOGY SZ-...-Összeszorította a szemeit, majd keresztbe fonta maga előtt a kezeit.-SZERETLEK TÉGED, IDIÓTA ALASTOR!

A Rádió Démon szíve ezerrel kezdett verni a mellkasában, mégsem tudott semmit sem reagálni. Csupán akkor tért magához, amikor megérezte Angel dust futásának szelét, de már késő volt megállítani. Mikor utána fordult, hogy a karja után kapjon, ujjai üres térre kulcsolódtak rá.

-A-Angel...!-Ennyit tudott csak kimondani, de hirtelen észbe is kapott, és utána iramodott a démon-fiúnak. Kétségbe volt esve, nem is kicsit, félt, hogy mivel csak most szembesült Angel érzéseivel, teljesen elvesztette őt most.

Mindig, mikor Angel perverzséget mondott neki, legbelül elolvadt, és alig tudta visszatartani, hogy el ne vörösödjön. Félt, hogy a fiú csak játszik vele, mint mindenki mással, de közben észre sem vette, hogy Angel azóta leállt, a mások általi flörtölésekkel. Minden egyes alkalommal, mikor a pók-démon behajolt a személyes terébe, legszívesebben megcsókolta volna, olyan szenvedéllyel, amilyenről Angel még sohasem hallott. De nem merte.

-Angel!

Arra ért oda, hogy a fiú az orra előt csapta be az ajtót, és zárta be azt.

-Angel...-A faajtónak támasztotta egyik kezét, míg másik kezével megszorította a kezében tartott pálcáját, aminek tetején a saját mikrofonja foglalt helyet.-Várj!

Angel eközben felmászott az ágyára, és fejére kapta a fejhallgatót, próbálva nem foglakozni azzal, hogy most szúrta el valószínűleg minden esélyét Alastorral. Könnyei egyesével folytak le arcáról, miközben a zenék között keresgélt valamit.

"IDIÓTA...!"-Összeszorította az ajkait, és erőszakosan letörölte a könnyeit, feje olyan vörös volt, mint egy paradicsomé.-"O...Olyan nehéz elhinni, hogy én is szeretek valakit...? És hogy az a valaki te vagy...?"

Alastor a szájához emelte a mikrofonját, és lehunyta a szemeit. Mélyet sóhajtott. Jóvá kell tennia azt, amit vétkezett. Szerette Angelt, és vele akart lenni.

-Angel...

A pók összerezzent, egyből felismerte Alastor hangját, amitől a szíve mindig olyan vadul vert, mint jelen esetben is. Bár megtehette volna, mégsem vette le a fejhallgatóját. Kíváncsi volt, mit akar neki mondani, habár tudta, hogy valószínűleg bocsánatot fog kérni, és el fogja mondani, hogy ez kettőjük között nem fog menni. Mert Ő nem érez úgy IRÁNTA...

Mostmár Angel is keserves mosolyra húzta a száját. "Persze, hiszen ki szeretne egy olyat, mint én...?"

-Sajnálom...

És itt is van...

-Sajnálom, hogy nem vettem észre. Pedig észre kellett volna vennem, a jeleket amiket adtál. Habár néha komolyan nem tudtam, hogy most tényleg flörtölni akartál-e velem...-Alastor halvány, alig hallható kuncogásba kezdett, de hamar abba is hagyta.-Tudod, te mindig mindenkivel ezt csinálod. De útólag rájöttem, hogy mostmár csak velem...-Itt mélyvörössé vált az arca, akár csak az ágyon ülőnek.-Nem tulajdonítottam eddig nagy jelentőséget annak, hogy perverzségeket mondasz nekem, mert azt hittem, ez neked semmit sem számít. Nem tudhatod, de nekem annyira...A-Annyira számítottak...Máh-mármind, tudod mennyiszer voltam úgy, hogy egy kicsi választott el attól, hogy megcsókoljalak, mikor hozzám hajoltál? Nagyon, nagyon kevés...A tűrőképességem határait súroltam...Teljesen elvetted az eszemet. És nem szeretnélek a saját baromságom miatt elveszíteni téged...Én is szeretlek téged, Drága...

A ráaggatott becenévtől, Angelnek azonnal végigszaladt a hátán a hideg, és örömtelien elvigyorodott. Nem akarta elhinni, hogy miket mondott az előbbi pillanatokban a démon, de ahogy felfokta ezeket, tudta, hogy ez a valóság. Ez nem lehet álom...!

Azárt a biztonság kedvéért, gyorsan megcsípte magát, majd kiugrott az ágyából, és szinte kicsapta az ajtót, ami maitt Alastor -aki nem számított a fiú tettére, illetve nem is hallotta a közeledő lépteket, saját gondolatai miatt- ráesett Angelre. Aki csak elvigyorodott, majd játékosan meghúzta Alastor egyik hajtincsét.

-Ilyen hamar akarod, Al'?~

A fentebb levő csak elvigyorodott, de immár megengedte magának, a halvány pír megjelenését az arcán. Angel ekkor megfogta őt a tarkójánál fogva, majd magához húzta őt, és összeillesztette az ajkaikat.

Mindkettőjük szíve egy közös, vad ütemre dobogott, míg ajkaik vad táncot jártok a másikéval. Egyikőjük sem tudta még elhinni, hogy itt vannak, és ez tényleg a való élet...Akarom mondani pokol.

---

-IGEN!

-Charlie, te tudtál erről?-Vonta fel egyik szemöldökét Vaggie, Charliera nézve, aki csillogó tekintettel meredt a két démonra, akik egymásba gabalyodva aludtak, immár Alastor ágyán fekve.

-Még szép, én segítettem Angelnek! Na de, hagyjuk őket most...-Még egy utolsó mosolyt eleresztett, majd ennyivel, ki is léptek a szobából.

Alastor ekkor nyitotta ki a szemeit, míg Angel vörös arcát fúrta a mellkasába.

-Szóval segítséged is volt, hm, Édes?~-Vigyorgott Alastor, és végigsimított Angel hátán, aki ennek következtében csak még közelebb bújt a szerelméhez.

-K-Kussolj, mondtam már hogy eddig sohasem csináltam ilyet!-Morogta, majd felnézett a Rádió Démonra, aki ekkor, újból összeillesztette az ajkaikat, mielőtt vissza nem szunyókáltak, egymás karjaiban.