Monacoba költözök. Hirtlen elhatározás volt de rájöttem, hogy elég kellemetlen ennyi idősen is a szüleimmel lakni tehát vettem magamnak egy saját lakást az összegyűjtött pénzemből. A költözésben sokat segített Charles, Lewis, Lando és George is. Hamilton örült, hogy újra közel lakunk egymáshoz és így több lehetőségünk nyílik találkozni, nem mintha eddig nem laktunk volna egy hotelban minden verseny hétvégen. A költözést az is segítette, ha ezt lehet így mondani, hogy törölték az olaszországi futamot egy nagy árvíz miatt. Nagyon sajnáltam az imolai lakosokat, és azokat akiknek volt jegyük a futamra de ilyenkor a biztonság a legfontosabb.
- Hol vannak a törcsik? - kiabált ki George a fürdőszobából aki éppen lezuhanyozott az új fürdőszobámban, mert mindannyian nálam aludtak a házavató buli után. Elkezdtem keresni a törölközőket mire a brit kisétált meztelenül az étkezőbe.
- Jézusom George! Menj vissza majd beadjuk ha megtaláljuk - hessegettem vissza oda ahonnan jött. A többiek csak röhögtek ami nem segített a kínos helyzeten. Végül megtaláltam a kiskori hercegnős törölköző készletem és abból egy Hófehérkés törcsit adtam Russelnek. A fiúkkal filmet néztünk elalvás előtt. A nappaliban aludtunk amihez rengeteg takaró és párna kellett, hogy mindenki elférjen kényelmesen. A film közben hozzábújtam Charleshoz aki szorosan megölelt. A tévézés végére nagyjából már mindenki aludt szóval én is úgy határoztam, hogy ideje lenne már álomra hajtani a fejemet.

A monacói szabad edzések előtti napon a fiúk elmentek interjúkra. Én pedig elmentem futni a városban. Rengeteg rajongó megállított képért és aláírásért amin mosolyogtam, mert ez előtt maximum lefotóztak a paparazzik ahogy apuékkal sétáltam. Csütörtök este Charlessal elmentunk egy étterembe. Elég sok ember talált meg minket ott is ami igazából nem zavart annyira.
- Mehetnénk dupla randira Pierrerel és Kikaval - mondta.
- Úristen az nagyon menő lenne! - válaszoltam. - Egyébként a Spanyol nagy díjon lehetne dupla randink Carlosékkal is. Vehetnénk nekik baba ruhákat!
- Oké - nevetett Leclerc. - Hétfőn elmegyünk vásárolni.

A szabad edzésekre kimentem. A paddockban sétálgattam ahol elég sok híresebb emberrel találkoztam, köztük Tom Hollanddal. Elmentem kávézni egyet a büfébe mikor találkoztam Neymarral. Vele csináltam egy képet mielőtt elindultam a két szabad edzés közötti szünetben megkeresni a vérbeli monacói pilótámat. A Ferrari garázsához érve a szerelők meglepődve fogadták, hogy újra ott vagyok. Carlos üdvözlés képpen megölelt de sietett valahová szóval nem kezdtünk el beszélgetni.
- Merre van Charles? - kérdeztem meg egy szerelőtől.
- Arra - mutatott egy szoba felé aminek az ajtajára egy 16-os szám volt kiírva. Benyitottam kopogás nélkül mire a pilóta ijedten kapta fel a fejét a telefonjából, egy kanapén ülve.
- Ohh szia! Hogyhogy erre vagy? - kérdezte meglepődve.
- Hali! Apu megkért, hogy jöjjek ki a szabad edzésekre, Lewis pedig azt mondta, hogy hagyjam pihenni tehát idejöttem.
- Hűha - húzott az ölébe.
- Hát igen hűha - hajoltam közel hozzá mire megcsókolt. Nem szerettem volna, hogy vége legyen a csóknak de Charles sajtósa bekopogott, hogy várják a fiút nyilatkozni öt perc múlva. Sajnos felállt és elkezdett készülődni. Egyedül már nem sok értelme lett volna a Ferrari garázsban maradnom szóval visszamentem ezúttal nem Lewist hanem Georgeot zaklatni.
- Szius Georgie! Buliztok majd futam után valamerre?
- Szia Bellus! Igen, van egy nagyon jó bár itt Monacoban. Mindig oda járunk, de végig bulizzuk az egész hétvégét. A hotelban is lesz buli, egy yachton is, ugye a szokásos bárban is, de mi Mercisek étterembe is megyünk.
- Uuu tiszta buli hétvége - mosolyogtam.
- Jaja. Tegnap ott voltál mikor fociztunk? - kérdezte Russel. 
- Nem, pakoltam otthon.
- Olyan menő vagy, hogy saját házad van ilyen fiatalon.
- Hahahha tudom - nevettem. - Voltatok már interjút adni?
- Igen - mondta. Pár percig csendben ültünk, mert kifogytunk a kérdésekből. Aztán Carmen benyitott. Köszöntünk egymásnak, én pedig felálltam és kisétáltam, mert nem akartam zavarni.
- Bella gyere ide! Szeretnék tőled kérdezni valamit - mondta apu.
- Igen?
- A nyári szünet után is szeretnél eljönni a verseny hétvégékre? - kérdezte.
- Ha van rá lehetőség akkor igen, élnék vele - mosolyogtam.
- Rendben, csak ennyi lett volna. Egyébként jól érzed magad? Kijössz a többi pilótával?
- Persze apu! Köszönöm szépen, hogy veled tarthatok az idei szezonban - öleltem meg ami nálunk ritka dolognak számított ezért meg is lepődött. A garázsban lévő emberek közül többen elkezdtek tapsolni ennek láttára. De amint kiléptem az ajtón mindenki visszafordult az addig végzett dolgához. A paddockban összefutottam Alonsoval sietve megöleltük egymást, mert én éppen Charleshoz mentem ő pedig valószínűleg interjúra.
- Szia - nyomott egy gyors puszit az arcomra a monacói amikor a Ferrari garázshoz értem.
- Elmegyünk sétálni valamerre itt a paddockban? - kérdeztem.
- Persze, menjünk - állt mellém és fogta meg a derekam mikor elindultunk. Találtunk egy padot ami árnyékban volt ezért gyorsan le is ültünk rá, nehogy más elfoglalja előlünk.
- Hogy vagy? - érdeklődött Leclerc.
- Egész jól, kiderült, hogy a nyári szünet után is boldogítani foglak benneteket - mosolyogtam. - És te hogy vagy? Milyennek érzed az autót?
- Megvagyok igazából. Az autó nem tűnik rossznak de Verstappent elég nehéz lesz még így is legyőzni - mondta amikor megszólalt a telefonja. - Jaj bocsi ezt fel kell vennem - mutatott a készülékre ezzel meg is nyomva a zöld gombot.
- Haló? - szólt bele.
- Charles merre vagy? - kérdezte idegesen valaki a vonal másik feléről.
- Itt a paddock végében Bellával.
- Nagyon gyorsan siess ide, mert hamarosan elkezdődik a második szabad edzés te viszont még sehol sem vagy.
- Ahj rendben - szakította meg a hívást. - Gondolom hallottad, hiányolnak.
- Megértem, induljunk nehogy elkéss.
- Pedig szívesen ülnék még itt veled beszélgetve - mondta szomorúan.
- Majd ezután együtt átmegyünk hozzád és főzünk valamit. Egész este tudunk beszélgetni.
- Vagy esetleg más izgalmas dolgokat csinálni - kacsintott rám mire felnevettem és átöleltem.
- Hát igen, ki tudja? - mondtam és búcsúzóul adtam neki egy csókot, mert odaértünk a Mercedes garázsához. Mikor benyitottam már javában folytak az előkészületek a második szabad edzésre ezért próbáltam nem sok vizet zavarni és feltűnés mentesen odasétálni Mickhez ami sikerült is. Leültem és felvettem egy fejhallgatót amin keresztül hallottuk, a csapat rádiót. És mire a művelet végére értem a két Mercedes kigurult a pályára és kezdetét vette a második szabad edzés ami nem volt annyira érdekes de nagyon koncentráltam rá, hátha úgy gyorsabban telik az idő. Mire kettőt pislogtam már vége is volt ezért izgatottan rohantam ki a parkolóba a fekete Ferrarihoz amin egy piros és egy fehér csík volt. Az autó mellett ott állt a tulajdonosa is, már utcai ruhába öltözve.
- Hűha! Gyors voltál - mondtam. Kinyitottam az ajtót és beszálltam. Bekapcsoltam a rádiót és addig váltogattam az adókat amíg nem találtam valami kedvemre valót ami jelen esetben nem volt más Harry Stylestól a Fine Line. Amíg Charles házához értünk addig én énekelgettem ő meg vigyorogva hallgatta a csodás hangomat és néha becsatlakozott. Nevetve szálltunk ki a kocsiból.
- Mivel ez a hazai futamom hétvégéje, mindenképp kell forgatnom egy YouTube videót és örülnék neki, ha szerepelnél benne - mondta a fiú.
- Persze, szívesen szerepelnék - válaszoltam. - Megnéztem a tavalyi videód, úgy rendesen kiírják majd a nevem alá, hogy girlfriend mint Charlottenál?
- Ha ez neked nem baj, akkor igen. Igazából pár klipet felveszünk, ahogy itthon főzünk utána meg beszélek két mondatot a kamerába és mára ennyi is szerintem.
- Okés - öleltem meg. És amikor kinyitottam az ajtót szinte egy egész stáb várt bent. Ledöbbenve álltam, mert azt hittem lesz maximum kettő ember de arra nem számítottam, hogy 15-en fognak ránk várni egy 10 perces videó klipért.
- Na akkor kezdjünk el tésztát főzni - mondta Charles. Én elindultam a hűtő felé elő venni a hozzávalókat. A fiú és mögötte az egész stáb követett. Főztünk és sokat nevettünk, hogy mutassuk a kamerába, hogy minden nagyon boldog, de igazából tényleg minden az volt. Azt éreztem, hogy végre sínen van az életem. Volt egy tökéletes párom, szép saját lakásom, szerető családom és fantasztikus barátaim. Az egyedüli dolog ami még hiányzott az a munka volt. De végre voltak ezzel kapcsolatban terveim. A téli szünetben egy újság írói tanfolyamot elvégzek majd, és nem az apám által fogok már utazni hanem remélhetőleg felvesznek egy újsághoz aminek tudok cikkeket írni. Az biztos, hogy a Mercedes boxban mindig fix helyem lesz szóval azon nem kell aggódni, hogy hogyan fogok utazgatni az összes nagydíjra. Az állásra visszatérve, gimnáziumban média szakon végeztem, ami kezdetnek jó lehet. A nagy tervezgetésekből az zökkentett ki, hogy elkészült a carbonara. Tálaltam és el is kezdtük enni, amit nyilván megint videózni kellett. Nap végére elegem lett a kamerákból, de azzal nyugtattam magam, hogy ez csak egy hétvége amikor a magán életünkben is követnek a videósok és lehetne rosszabb is, például ha mind a 23 verseny hétvégén jönnének a lakásunkra/szobánkra forgatni. Mikor végre befejezték aznapra a videózást megkínáltuk őket is a tésztával, amit elfogadtak és elfogyasztották velünk együtt. És mihelyst befejeztük fogták a sátorfájukat és elmentek, mondva, hogy másnap találkozunk. Leclerc már nap végére nagyon ki volt fáradva ezért engedtem fürdővizet és raktam gyertyákat köré, hogy pihenjen egy kicsit. Odakészítettem neki a köntösét és egy tiszta törölközőt. Gyújtottam pár illatgyertyát, hogy tudjon relaxálni.
- Előkészítettem neked egy fürdőt - mentem a nappaliba. A monacói átölelt hátulról és egy csókot adott a fejem tetejére.
- Nem szeretnék egyedül fürdeni - súgta a fülembe. Megfogta a kezem és magával húzott egyenesen a kádhoz. Levetkőztünk mindketten és elmerültünk a habokban. Egy óra után kihűlt a víz ami után ki is szálltunk. Elmentünk fogat mosni, és felvettük a köntöseinket miután megtörölköztünk. Én elvégeztem a szokásos esti arcápolási rutinomat mikor Charles kiment a konyhába és csinált magunknak teát. Átöltöztem pizsamába és leültem a fiú mellé a kanapéra. A kezembe vettem a teámat és odabújtam a pilótához. Miután megittuk a teáinkat letettük a dohányzó asztalra és csendben ültünk pár percig. Egy kis idő múlva szuszogást hallottam mellőlem. Leclerc elaludt. Felálltam betakargattam és utána elmosogattam a teás csészéket. Amikor visszamentem a szobába lekapcsoltam a villanyokat és én is lefeküdtem aludni a másik kanapéra. Nem is kellett sok idő, hogy álomba merüljek. Másnap ébresztőre keltünk és a monacói reggelire rántottát készített, amit be is hozott a nappaliba. A tálcákat lerakva a dohányzóasztalra, megpuszilt amit mosolyogva fogadtam. Neki láttunk a reggelinknek ami egyébként isteni volt! Komótosan felöltöztünk és elkészültünk, mert kivételesen nem voltunk késésben plusz Charles lakása közel van a pályához. A sminkemet csináétam amikor is megcsörrent a telefonom. Kíváncsian néztem, hogy ki mer hívogatni, mert nyílt titok, hogy nem szeretek telefonálni és ha valaki hív akkor vagy bosszantani szeretne, vagy vészhelyzet van. Na ja, nem mindegy kinek mi a vészhelyzet, mert az apám hívott.
- Igen? - szóltam bele a telefonba.
- Isabella, merre vagy? Az otthoni vezetékesedet hívogattuk egész éjjel, de nem kaptunk választ - rohant le az apám egyből.
- Bocsánat, Charlesnál aludtam, mert már fáradt voltam és nem volt erőm hazamenni, és így ma reggel kitud vinni a pályára is - kezdtem el magyarázni. Nem értem, hogy mit gondoltak, hogy vajon mi történhetett. Számomra egyértelmű, hogy egy huszonéves fiatal lány a péntek estéjét nem fogja a lakásában malmozva tölteni a szülei hívására várva. Apa még mindig magából kikelve sorolta, hogy mik történhettek volna velem és, hogy teljesen elvagyok kanászodva, hogy már a telefont sem veszem fel. Én nem figyeltem rá mit mondott hanem sminkeltem tovább és csak foszlányokat hallottam a kiakadásából. Például az elkanászodós részt. Azt nem a 12 éves kiskamaszoknak mondják amikor rosszul teljesítenek az iskolában és elkezdenek többet a barátaikkal lógni? Na mindegy is volt, mert kopogtattak a fürdőszoba ajtón. Szempillaspirállal a kezemben odasétáltam és kinyitottam az ajtót, ezzel beengedve a monacóit aki már éppen nyitotta volna a száját mire figyelmeztetően a telefonomra mutattam, - ahol apám még mindig háborgott - hogy nehogy valami olyat mondjon amit apámnak nem kéne hallania. Bólintott egy nagyot és halkan, hogy apámig a telefonba ne hallatszódjon el szólt, hogy indulnunk kellene. Feltettem a mutatóujjam jelezve, hogy még kérek egy pillanatot és odaléptem a tükörhöz és megcsináltam a szempillám, merthogy a spirál még mindig a kezemben volt, mert ez a lépés következett mielőtt Leclerc bejött.
- Figyelj apu igazad van és borzasztóan sajnálom, hogy közbe kell szólnom de indulnom kell a pályára - szakítottam meg a mondatát amit egy perc csend követett és már éppen leakartam tenni gondolva, hogy már nincs több fontos mondanivalója, mire beleszólt, hogy
- De minek ilyen korán?
- A hívás elején mondtam, hogy Leclerc kivisz és ugye a pilótáknak még vannak interjúik a színpadon a harmadik szabad edzés előtt és közben - mondtam.
- Rendben. Szia.
- Szia - mondtam, kicsit rosszul  érezve magam, hogy csak így leráztam. - Találkozunk a garázsban és majd fejezd be amit elkezdtél, mert igazad van és érdekel - füllentettem. Ezek után apu a vonal másik végén letette a telefont. Fogalmam sem volt, hogy ez mit jelentett. Az elöl hagyott sminkjeimet beledobáltam a nesszeszerembe aztán kisétáltam Charleshoz és megöleltem bejelentve, hogy indulhatunk.
- Carlos és Isa egyébként, hogy bírják a baba várást? - kérdeztem a pályánál kiszállva az autóból.
- Nem tudom, nem kérdeztem de Carlos kimerültnek látszik, majd a Spanyol Nagydíjon meglátjuk, hogy Isa, hogy viseli - mondta a monacói. A parkolótól még volt egy rövid sétánk a paddockhoz, ahol elváltunk egy hosszas ölelés kíséretében. Én elmentem venni egy üveg vizet és üdvözölni a többi pilótát, Charles pedig ment az interjúira a színpadhoz Sainz-cal karöltve. Én intettem egyet Oscarnak aki éppen sietett valahova ezért nem volt ideje leállni beszélgetni. Nagy volt a sürgés-forgás a paddockban ami megnehezítette azt, hogy én találkozzak a barátaimmal. Azonban az újságírók könnyedén letámadtak pár interjúra. Amikor sikerült kikeverednem a tömegből elsiettem a Merci garázs felé hátha találkozok végre pár ismerős arccal. Ez meg is történt, a levakarhatatlan ifjabb Schumacher volt az a bizonyos ismerős arc. de nézzük a pozitív oldalát a dolognak, ő legalább nem akar meginterjúztatni és nem forgatja ki a szavaimat mint a kinti bulvár újságírók, akiknek közük nincsen a motorsporthoz azonban szívesen csámcsognak az itteni pletykákon. Most, hogy a pletykák eszembe jutottak, ruhát kéne választanom a ma este esedékes dupla randinkra Pierre-el és Kikával. Mick egyébként folyton beszélt hozzám. Egész nap. Szünet nélkül. Ez a csávó még levegőt venni sem áll meg? Amikor nagyon elegem volt kimentem és felhívtam Olliet akivel szerveztem gyors találkákat a paddock éttermébe, addig is szünetet tartva a folytonosan beszélő Micktől. De sajnos Bearman sem ért rá mindig tehát elég nehezen éltem túl a napot. Egyszer az apám és Lewis diskuráltak valami üzleti dologról és amikor Hamilton a kezébe vette a telefonját akkor gyorsan írtam neki egy üzenetet, hogy mentsen meg Micktől amikor vigyorogva indult el felénk.
- Sziasztok! - köszönt nekünk mire a Mercedes harmadik pilótája visszaköszönt de folytatta a pofázást, mire megköszörültem a torkom, jelezve, hogy a nyolc(hét)szeres világbajnok szeretne mondani is valamit és nem az ő szófosására kíváncsi. - Bella szeretnék neked mondani valamit négyszemközt - fordult felém a brit. Behúzott a pihenő szobájába mire hálásan megöleltem amin röhögött egy nagyot de ez engem nem zavart.
- Itt maradhatok az időmérő végéig? Légysziii! - kérleltem.
- Persze, maradj csak, de nehogy rendetlenség legyen, mert arra ugrok - mutatta fel mutatóujját figyelmeztetésképpen.
- Köszi! Imádlak és te vagy a kedvenc f1 pilótám örökké, Charles ide vagy oda - búcsúztam el tőle, mert indulnia kellett a kvalifikációra. Nagyon ügyesek voltak a fiúk, mind Lewis, mind George és természetesen Charles is. Én már a parkolóban vártam meg Leclercet, hogy ne a nagy tömeggel kelljen kimennem. A monacói is elég hamar eljött aminek örültem, mert nem kellett sokat várnom rá.
- Ma menjünk hozzám - mondtam. - Persze csak ha megvagy már a mai videózással.
- Megvagyunk mára - mondta és ezzel beindította az autót amit egyébként imádok, mert nagyon ikonikus, hogy ennyire személyre szabott.
- Amúgy nagyon imádom ezt az autódat - mondtam ki amit gondoltam.
- Én is - mondta. Úgy voltam vele, hogy biztos kifáradt és nem volt már kedve beszélgetni, de azért ez bántott egy kicsit. Inkább elengedtem a témát. A gondolatmenetem végére haza is értünk hozzám és a Ferrari pilóta le is állította a motort és kiszálltunk. Amíg a nappaliba értünk meg sem szólaltunk akkor is csak annyit kérdeztem, hogy mit szeretne vacsorára amire a tipikus "nem tudom, dönts te" választ kaptam. Bementem a konyhába ahol neki láttam a vacsora készítésnek ami natúr csirkemell volt párolt zöldséggel. Amint készen lett be is vittem a nappaliba ahol Charles elfeküdt a kanapén és telefonozott. Ha jól láttam írogatott valakivel, de inkább nem akartam túl gondolni. Letettem elé az ételt amit el is kezdett enni.
- Otthon alszom ma, de köszi a vacsorát - mondta amikor befejezte.
- Rendben - mondtam, én aligha ettem két villával belőle. Felálltam és kikísértem az ajtóhoz. Még el sem köszöntünk egymástól, de már elindult ki a házból.
- Hát oké - motyogtam magam elé. Visszacsuktan az ajtót és felvettem a tányéromat ami még tele volt a meghagyott vacsorámmal de nagyon nem volt étvágyam ezért belesöpörtem a kukába. Inkább átöltöztem pizsamába és elmentem aludni, ki kellett magam pihenni az év egyik ha nem a leghíresebb futamára, mert az újságírók és a rajongók is biztosan megtalálnak ilyenkor. Legalább ha lelkileg rottyon vagyok, nézzek ki jól. Sokat forgolódtam az ágyamban, mert sehogy sem jött álom a szememre. És ilyenkor mi mást is csinálnék ha nem gondolkoznék el az életemen?

A tegnapi túl gondolásaimat inkább nem részletezném, mert úgy sem olyan lényegesek, csak a nálam már szokásossá vált "mi értelme van élni?", "megérdemlem amim van?", "más jobban megérdemelné, hálásabb is lehetnék az életemért" kérdéseken és mondatokon gondolkoztam el kicsit méllyebben.

Reggel csináltam magamnak egy tejes kávét amit sminkelés közben meg is ittam. A minden napos sminkemnél egy árnyalattal erősebbet csináltam, mivel nem minden napi, hogy az ember a monacói nagydíjat a Mercedes garázsból nézheti az apja révén. Mikor kiértem a pályára a legtöbb pilóta már lázban égett a futam kezdést illetően. Én mindenki máshoz képest nyugodtan indultam el a szokásos Merci boxos helyemhez Mick mellé aki egyből felfigyelt az érkezésemre. Szerencsére ezen a futamon nem zaklatott pedig lett volna rá oka, mivel rohadt unalmas volt. A 20. kör környékén majdnem bealudtam ülve. Az eredmény az év elejétől nagyjából már megszokott Verstappen és Alonso páros volt a dobogón Esteban Oconnal kiegészülve. Charles dühösen felhívott, hogy ma lenne esedékes a dupla randink Gasly-ékkal tehát nyolcra értem jön és utána felvesszük Pierre-t és Kika-t.

Amikor hazaértem gyorsan kerestem egy megfelelő ruhát miközben felhívtam Isa-t.
- Nem bírom ezt az itthon létet - jelentette ki.
- Jaaj elhiszem. Nekem már elég volt ez a fél év is bele rázódni az F1-es világba, nem bírnám én sem ha hirtelen abba kéne hagynom a bulizást és az utazgatást. De gondolom nagyon várod már a babát és ezért megéri, gondolj erre bármikor szeretnél menni valahová külföldre - próbáltam tanácsot adni neki.
- Okééé, de tudod annyira nehéz ezt egyedül végig csinálni, jó lenne ha Carlos az év minden napján itt lenne - panaszkodott.
- Ha nem versenyző lenne akkor is muszáj lenne valamit dolgoznia tehát folyton nem lehetne otthon - mondtam.
- Na jó, elég volt mára belőlem. Veled és a kiis monacóiddal mi újság? - kíváncsiskodott.
- Bonyolult - sóhajtottam fel. - Nagyon ingerültnek tűnik ezen a hétvégén és nagyon szárazak a beszélgetéseink mostanában. Amúgy meg fél-egy óra múlva dupla randink lesz Gasly-ékkal.
- Hogy mii?! Első F1-es dupla randid lesz? Basszus én meg meg mertem szólalni, hogy milyen szar nekem - sorolta egy levegővétellel a mondandóját.
- Ez nem olyan nagy dolog! Ez teljesen eltörpül amellett, hogy terhes vagy és téged szívesen hallgatlak bármiről is beszélsz - mondtam nyugodt hangon.
- Én is úgy voltam az első ilyen dupla randival, hogy ááá semmiség de higgy nekem, nem az. Mi Landoval és a volt barátnőjével voltunk pont Monacóban futam után. Valószínűleg egy előkelőbb étterembe mentek kajálni. Ilyenkor mindig összeméred magad a másik ott lévő lánnyal. És ő is magát veled. Az egész randin a lehető legjobb énedet kell hoznod, utána átfogtok menni egy szórakozóhelyre és akkor válhattok el a másik pártól. Fontos, hogy szép ruhád legyen és üvöltsön rólad, hogy kőgazdag vagy, és nem csak Leclerc fizetéséből élsz. És nehogy új gazdagnak nézzél ki. Azokat utálják - adta sorra a tanácsokat. Rendesen megijedtem, hogy mi lesz ebből. Egy fekete ruhát vettem fel fekete kesztyűkkel amiket a szórakozóhelyen majd úgyis leveszek. Tűztem egy fekete masnit a hajamba és egy fekete magassarkút vettem fel. Enyhén begöndörítettem a hajamat, szinte úgy nézett ki mintha természetesen hagytam volna. Amikor Charles megjött értem még mindig feszült volt a levegő de nem zavart annyira. Az önbizalmamra koncentráltam főként ezért nem volt időm a konfliktusunkon vagy minken rágódni. Amikor az étterembe értünk megláttuk Kika-t és Pierre-t. Minden úgy történt a randin ahogyan azt Isa előre megjósólta.

isabellawolff 🖤

isahernaez és további 10 753 247 személy kedvelte

A hozzászólások lehetősége ki van kapcsolva.