Egyszer csak kopogást hallottam a szobám ajtaján de mire kiértem már csak egy kosárka volt az ajtó előtt. Körbe néztem hátha találok valakit de nem volt senki, üres volt a teljes emelet. Felemeltem a kosarat hátha megtudom ki járt nálam az előbb. A kosárban volt egy tábla csoki, egy üveg vörös bor és egy levél. Kibontottam az apróra hajtogatott papírt és elolvastam mi állt benne.

Remélem nem vagy túl szomorú és el tudsz jönni az esti búcsú bulira. L. P.

A nagy önsajnáltatásban már el is felejtettem, hogy a buli egy óra múlva kezdődött. Gyorsan előrántottam a bőröndömből egy egyszerű csillogós fekete ruhát ami lehet kicsit merész választás volt de kit érdekel hogy nézek ki?! Egy laza kontyba felkötöttem a hajamat utána pedig elővettem pár ékszert és feldobtam egy átlagos sminket. Kicsit fáradtan de elindultam lefelé, mert a nagy készülődések közben csak úgy elrepült az idő. Az étterem már át volt rendezve olyanra mint amilyen a bakui első napunk buliján volt. Még nem voltak sokan a teremben ezért volt időm körül nézni. Az asztalok mellett Stroll és egy pincér lány beszélgetett amit elég érdekesnek találtam hiszen Lance nem úgy nézett ki mint aki az étel rendelését tervezi leadni. A keverőpult mellett Lando beszélgetett valamit nagyon a dj-vel. A brit pilóta észre véve engem intett nekem és sietősen elköszönt a korábbi beszélgető partnerétől és felém indult. Mosolyogva köszöntöttem de ő kicsit aggódva nézett rám.
- Figyelj Bella én elolvastam amit írtál az előző insta posztod alá leírásba és aggódom érted. Úgy érzem kicsit eltávolodtunk egymástól miután összejöttél Verstappennel. Lehet azt hitted, hogy minden fiú barátod többet érez irántad mint barátság de ez az én esetemben nem igaz. Meséld el mi bántja a szívedet. Nyílván csak akkor ha úgy érzed, hogy megtudsz bennem bízni és nem kényszerítelek rá. Ha úgy érzed akkor később is visszatérhetünk erre a témára.
- Jaj Lando! Olyan hálás vagyok neked, hogy valakit még érdeklek annyira, hogy nem csak elolvassa és azt mondja, hogy: oké, ez egy jó zene gondolom. De sajnos én most nem érzem még úgy, hogy elmondjak bárkinek is bármi konkrétabbat a magán életemről.
- Ez is teljesen okés, majd szólj ha mégis elszeretnéd mondani. Szívesen meghallgatlak bármikor - mosolygott. A lelkizésünk közben a terem lassan meg is telt és egyszer csak Isa közeledett felénk kettő pezsgős pohárral. Amikor odaért a kezünkbe nyomta és Norrisnak egy teljes perc sem kellett ahhoz, hogy megigya az alkoholos italt. Én lassan kortyolgattam a pezsgőmet. Isa mellettem egy üveg narancslé kupakját csavarta le. Lando már a tánc parkettet hódította meg amikor a terem nagy része még csak a terem szélére húzódva ivott és beszélgetett. Lassacskán beindult a buli és emberek töltötték meg a terem minden részét. Yuki és Pierre karaokeztak amitől megszakadt a szívem, mert arra emlékeztetett amikor az előző szezonban is énekeltek együtt, akkor még csapattársak voltak. Hogy repül az idő. Itt vagyok életem első teljes f1-es szezonjának a negyedik futama után és 18 van még hátra. Kicsit sokkolt a dolog. Ha ennek egyszer vége lesz mindenki nagyon fog hiányozni. Ilyen rövid idő alatt is rengeteg ember a szívembe lopta magát. De az még a jövő zenéje, felesleges máris azon aggódni. Ki kell élvezni a mát mintha nem lenne holnap.
- Jössz táncolni? - ragadta meg a karomat Isa. Éppen Nicki Minajtól a Starships ment. Imádtam ezt a zenét szóval nem mondhattam nemet. Megadtam magam és hagytam, hogy barátnőm húzzon maga után.  Végig táncoltuk a dalt és az utána következő 10 másikat is. A 10. szám után többen beálltunk egy nagy körbe és úgy táncoltunk a Coco Jambora. Régi klasszikus. Egyszer csak a sok alkohol mennyiségtől amit fogyasztottam kicsit megszédültem. Hátra is zuhantam volna ha valaki nem fog meg. És ez a valaki ki más lett volna mint az exem Charles Leclerc?
- Én elveszem most tőled ezt a poharat és felkísérlek a szobádba - mondta kivéve a kezemből az említett poharat.
- Szállj le rólam - mondtam morcosan. Ő nyílván nem hagyott ott hanem a karomat fogva felsegített a szobámig. Mármint én azt hittem, hogy az a szobám de nem az volt hanem az eggyel arrébbi szoba. Nevezetesen a 16-os. Egy francia ágyra óvatosan lefektetett és betakart. Nem telt bele sok idő mire én elaludtam.

Reggel nem tudtam hol és miért vagyok. Felültem az ágyban. Körülnéztem. A holmik a földön nem az enyémek voltak. Egyszer csak valaki benyitott az ajtón.
- Jó reggelt - mosolygott rám CHARLES LECLERC.
- Ez valami félre értés lehet. Bocsi - álltam fel az ágyból és vettem észre, hogy még mindig a tegnap esti ruhámban voltam aminek kicsit felcsúszott az alja. Kellemetlenül megigazítottam és elindultam az ajtó felé ami nem ment sikeresen a tegnapi alkohol fogyasztásom után. Megbotlottam a saját lábamban és Charles karjaiba estem. Ez csak valami rossz álom lehetett. Kivezetett az ajtóig amiért titkon hálás voltam neki de azért mégis csak az exem.
- Innentől megoldom köszi - szóltam mivel csak a szomszéd szobába kellett átsétálnom 2 lépést.
- Ja a reggelidet mindjárt hozzák az én szobámba de majd szólok, hogy bevigyék hozzád. Nem tudtam meddig fogsz aludni ezért inkább felhozattam - mondta amit megköszöntem és végül becsuktam az ajtót. Pár percig az ajtónak dőlve próbáltam felidézni az előző este történéseit de sikertelen volt a próbálkozásom ezért sietősen bepakoltam a bőröndömbe tekintve, hogy egy órám volt az indulásig az apám, Lewis és George pedig már vagy 100-szor felhívtak, hogy hol vagyok már és, hogy pakolok-e. Egyesével visszahívtam őket pakolás közben és megnyugtattam mindhármójukat, hogy minden okés és ne aggódjanak. A hívások után bevonultam a fürdőszobába és megcsináltam a 6 lépéses arcápolási rutinomat amit az elmúlt hetekben egy kicsikét elhanyagoltam, majd fogat mostam a hajamat rendbe szedtem és felöltöztem. Egy fehér bőszárú farmert vettem fel és mellé egy lila felsőt. Ezek után visszamentem a csomagjaimhoz és az utolsó holmijaimat is beledobáltam. A reggelimmel akkor kopogtattak be amikor éppen a bőröndömet próbáltam behúzni. Ezért a nagy táskát inkább hagytam és kinyitottam az ajtót helyette. Leclerc kitett magáért és rendelt nekem péksütiket, csokit és narancslevet. Tudta, hogy ezeket szoktam reggelizni. Miután a pincér visszament az étterembe nekem végre sikerült bezárnom a bőröndömet. Elindultam a recepcióhoz leadni a szobám kulcsát miközben Landot hívtam.
- Szia! - köszönt bele fáradtan a telefonba.
- Hali! Ugye nem most keltél?
- Ááá dehogy!
- A reggelinek vége van és gondolom most mentek 10 perc múlva ti is mivel, hogy itt áll az egész csapatod.
- Bazdmeg! Mondd meg nekik, hogy mindjárt lent vagyok.
- Oké, szia - nevettem el magam. Norris pár perc múlva lent is volt a bőröndjével. Az látszott, hogy ő is hasonló állapotban kelt ma reggel mint én mivel rajta is a tegnap esti fekete ingje volt és egy napszemüveg.
- Másnapos vagyok - jelentette be a vártnál kicsit hangosabban.
- Én is - mondtam halkabban. A beszélgetésünkön nevettünk egy jót majd ránk szóltak a csapat főnökök, hogy idő van és induljunk. Könnyes búcsút vettünk egymástól, komoly egy hétre. Amikor is mi apámmal és anyámmal kedd reggel már ott is voltunk, mert mi úgymond családi nyaralásként is fogtuk fel Miamit, mert nekem régi álmom volt elmenni oda. A repülőről leszállva is már rengeteg celebbel találkoztunk de a szállodánkban még többel. Köztük voltak híres rapperek, énekesek, influencerek és színészek is. Mindenkinek köszöntünk mintha régi barátok lettünk volna holott életemben nem hallottam még csomó hírességről. Miamiban minden nap strandoltam. Amikor eljött a csütörtök és ezzel a nyitó buli is akkor kivételesen nem kaptam kosárkát az ajtóm elé. A bulin a ruhám egy rózsaszín miniszoknya volt egy ezüstösen csillogó pántnélküli toppal. Sajnos a legjobb barátnőm Isa nem volt ott a kisbaba miatt a szezon hátra levő részében nem nagyon fog jönni. Ebbe belegondolva megszakadt a szívem, mert így kivel leszek? Kivel fogok beszélgetni? A partin megismerkedtem Pierre barátnőjével Kikaval nagyon kedves lány volt. Pezsgőztünk és beszélgettünk egész éjjel. Kicsit feszült volt a hangulat, mert nehezen oldódom fel de attól még Kika szimpatikus volt. A buli után Pierret kész káosz volt felkísérni annyira részeg volt. Hárman segítettünk neki. Én, Kika és Charles. Próbáltam meglógni és kibújni a kínos szituáció alól de nem szerettem volna bunkónak se tűnni, így inkább maradtam. Leclercel egyszer összeért a kezünk amire mintha a tűzbe tettem volna a kezemet úgy reagáltam. Elrántottam a kézfejem. Ez Gaslyn nem segített, mert majdnem felborult de nem szerettem volna érintkezni a monacóival.
- Innen megoldom, köszi a segítséget - mondta Kika amikor a 10-es szobához értünk. Én kapkodtam a lépteimet és szinte berontottam a 15-ös szobába. Az ajtómat becsaptam jelezve, hogy nem kívánok beszélgetni. Pár perccel később egy cetlit csúsztatott be valaki az ajtóm alatt.

Nem kerülhetsz örökké. C.

Már miért ne kerülhetném őt örökké? A kézírásán csodálkoztam, hogy ijesztően hasonló volt a bizonyos L.P. kézírásához. Az nem lehet. Nem lehet, hogy Carlosnak részegen egyből leesett, hogy ki a titkos üzenet küldőm nekem meg még azután sem, hogy megmondta. Nem hittem neki. Nem akartam hinni neki. Leroskadtam a hotel szobám padlójára. Még mindig szerettem Leclercet ehhez kétség sem fért. Ki kellett szabadulnom a nyomás alól. El kellett menekülnöm a gondolataimtól. Menekülni. Futni. Lemostam a sminkemet és átvettem egy kényelmesebb de meleg edző szettet és kisétáltam a szálloda bejárati ajtaján. Ahogy kiléptem az ajtón megcsapott a hűs de párás éjszakai levegő. Nem vacakoltam sokáig, hamar elkezdtem futni. Nem melegítettem be amit ha Lewis tudna biztos leszedné a fejemet. A nap már felkelő félben volt amikor én a parton futottam. Megálltam egy kicsit csodálkozni a tájon. A nézelődésből a telefonom csörgése zökkentett ki. Hamilton hívott.
- BELLA HOL VAGY?? - kiabált bele aggódva a telefonba. Nem olyan leszidósan kiabált. Úgy kiabált, hogy hallottam a hangján, hogy tényleg aggódik. Ilyet az apám sosem csinált.
- Az óceánnál - mondtam.
- Maradj ott odamegyek érted.
- De...
- Semmi de! Maradj ott ahol vagy, ha felvettelek az autóban mindent elmagyarázok.
- Oké - nyomtam ki a hívást. Leültem a homokba miután az időközben kinyitott boltok egyikéből vettem magamnak egy üveg jeges teát. Nem tartott sokáig mire megérkezett a hétszeres világbajnok brit pilóta. Mikor a tengeren túlra megyünk mindig kölcsönzött autóval jár mindenki. Esetünkben egy kölcsönzött BMW-be szálltam be.
- Tehát az apád ki fog akadni ha nem vagy a pályán időben, de ez mindig megtörténik. Most nem is ez a fontos hanem az, hogy itt Miamiban a paparazzik ha megtalálnak téged az nagy baj. Minden fél mondatodból lesokkoló cikkeket írnak aminek a 99%-a hazugság amit hozzá költöttek az újságírók az 1% meg amit ténylegesen kimondtál de az is nyaka tekerten. Egyébként a reggeliről már lemaradtál. Beugrunk egy benzinkútra - mondta. Én egy "oké" bólintással jeleztem, hogy megértettem. Magamban emésztettem a dolgokat tovább. A pályára már egy benzinkutas szendviccsel felszerelkezve érkeztem. Bementem a Merci garázsba és leültem egy székre amit találtam. Az első szabad edzés közben elfogyasztottam a szendvicsem. A második közben felderítő túrára indultam hátha találkozok még hírességekkel. Lewis tanácsára olyan helyekre mentem ahová újságíróknak nincsen bejárásuk. Találkoztam Shakirával. Kiskoromban ő volt az egyik kedvenc énekesem. Kértem tőle egy aláírást. A belső kiskori énem visongva ugrált volna de box utcáig tudtam magamon uralkodni. Egy kisebb győzedelmi táncot lejtettem a stadionba belépve, mert senki nem rám figyelt hanem inkább az autókra.
- Hát te minek örülsz ennyire? - kérdezte meg Daniel Ricciardo amikor találkoztam vele.
- Találkoztam Shakirával.
- SHAKIRÁVAL? HÁT AZONNAL MEGYEK.
- Hajrá! Mutasd meg neki a hastánc tudásod - nevettem rá.
- As Shakira once said: These hips don't lie - nevetett ő is miközben megmutatta a fantasztikus hastánc tehetségét. Visítozva nevettünk a stadion bejáratánál mikor ránk szóltak, hogy hagyjuk abba. Kimentünk inkább a pálya területéről és elmentünk fagyizni miközben még mindig vihogtunk. Írtam egy gyors üzenetet az apámnak, hogy Dannyvel vagyok. Nem mintha olyan nagyon érdekelné ez őt. A fagyizás után visszamentünk de addigra már véget ért a második szabad edzés. Alig voltak már emberek a stadionban. Csak a csapat főnökök és szerelők túl óráztak.
- Elvigyelek a hotelig? Nekem az úgyis útba esik - mondta Daniel.
- Azt megköszönném. De egyébként te nem ott vagy elszállásolva? - kérdeztem.
- Nem. Nekem és a szerelőknek nem sikerült normális hotelba elszállásolni. Az autópálya mellett vagyunk egy motelban - vázolta fel a helyzetet mire én elképedve néztem rá. Az én apám a szerelőknek is mindig egy módosabb hotel szobát foglalt. Mickről nem is beszélve, ő mindig velünk volt. Idő közben az én szállásomra értünk. Megöleltem az ausztrált és elbúcsúztunk egymástól. A liftre várva egy ismerős illatot éreztem meg. Nem jöttem rá egyből, hogy honnan ismerős az illat, hátra fordulni meg nem akartam. Az apám illata nem lehet ő még dolgozik és nincsen a szállodában. Mick illata nem lehet neki gyengébb. Lewisét pedig vakon is felismerném tehát ez nem lehet az övé sem. Rájöttem kihez tartozott ez az erős de kellemes illat. Leclerchez! Szomorúan döbbentem rá, hogy nem szólt hozzám pedig már vagy 3 perce mögöttem állt. Amikor végre valahára megjött a lift ketten bepréseltük magunkat a most meglepően szűkös "helyiségbe". Egy helyen szálltunk ki, így együtt is kellett sétálnunk de még mindig egyikünk sem szólalt meg.
- Élveztem a tegnap éjszakát.
Ennyi?! Csak ennyit mondott? Élvezte, hogy egy szobában aludtunk? Csodás, hogy mit ne mondjak.
- A vacsoránál látlak? - csúszott ki a számon a kérdés.
- Persze - mondta és ezzel becsukta maga mögött az ajtót. Én tanácstalanul álltam a folyosón még pár percet. Szerettem volna vele még beszélgetni de ugyanakkor mégsem. Végül egyszerűen besétáltam a szobámba és átöltöztem edző ruhába. Megírtam Hamiltonnak, hogy ha apám keresne adja át neki, hogy a parton fogok futni.

2 óra futás után kifáradva dőltem le a hotel szobám kanapéjára. 10 perc múlva viszont már el is mentem zuhanyozni és átöltözni a vacsorához amire végül nem mentem el. Az apám váratlan vendégként beállított, hogy na ő most a lányával fog a szobában ketten vacsorázni. Jókor jött rá az apáskodás. Az apámmal eltöltött étkezés után kész megváltás volt átvenni a pizsamám és befeküdni az ágyamba amikor is kopogtattak az ajtómon. Nem volt kedvem már kinyitni. Majd ha van valami fontos úgyis megkeresnek holnap vagy felhívnak. Senki miatt nem fogok már kikelni az ágyamból.

Másnap délután 2-kor keltem. Mindenről lemaradtam szóval amíg a többiek vissza nem értek én addig tévéztem. Miamiban legalább angol nyelvű volt az adás. A srácok elmentek egy étterembe vacsorázni így csak este kilencre értek vissza. Mindenki nagyon fáradt volt ezért én nem mentem ki senkivel sem beszélgetni, nehogy zavarjam őket. Az otthoni barátaimmal hívásoztam. Ketten megházasodtak, egynek gyereke lett az egyik pedig énekes karrierbe kezdett. Jól nézek ki itt az apámat kísérgetve munka nélkül 22 évesen. Ahogy az f1 Instagram oldalán láthattam az időmérő eredménye elég érdekesen sikerült. Pierre ötödik lett. Magnussen pedig negyedik. Lewis meg belement a falba. Kár, hogy nem láttam ezt a káoszt élőben. Egy közeli étteremből rendeltem magamnak vacsorát, mert a szálloda nem szolgáltatott hiszen az volt leadva, hogy mindenki egy étterembe megy amiről én lemaradtam. Miután elfogyasztottam a vacsorát átmentem Charleshoz.
- Szia. Bejöhetek? - kérdeztem.
- Oh szia. Persze, gyere csak rendetlenség van bocsi - nyitott ajtót Leclerc.
- Nem baj. Igazából bocsánatot szerettem volna kérni azért, mert tegnap előtt nem mentem le vacsorázni, apámra rájött az apáskodás ezért beállított és felhozatta a kaját és a szobámban kellett megennem, kettesben apámmal a vacsorát. Mindenképp pótoljuk be valamikor ezt az elmaradt vacsorát légyszíves, mert nagyon szeretnék veled vacsorázni - hadartam. A mondandóm végére esett le, hogy ez milyen gáz volt. Úgy beszélek vele mintha bejönne nekem. Pedig egyáltalán nem.
Reggel enyhe sokkban ébredtem, mert Charles rázott fel nagyon korán, hogy megtudjuk nézni az öccse futamát. Ennek örültem is egyébként, mert kiskorunkban Ollie Bearmannal nőttem fel ezért büszkén szurkoltam neki amikor csak lehetőségem akadt rá. Ollie apja nagyon jóban volt az én apámmal, ezért nagyon sokszor voltunk egymásnál vendégségben és ha a szüleinknek dolguk volt akkor mindig a másiknak a szülei vigyáztak ránk. Vagy volt olyan is, hogy Lewis vigyázott mindkettőnkre. Nagyon fiatal volt amikor két kis gyereket bíztak rá de attól függetlenül jól tudta kezelni. De a fontosabb kérdés, hogy mit kerestem Charles ágyában?
- Jézusom miért vagyok már megint az ágyadban? - döbbentem meg felnézve a monacóira aki felettem állt.
- Mi az, hogy már megint?
- Sokadjára ébredek nálad másnaposan...
- De nyugi már akkor nem történt semmi. Nem lenne fair egy részeg emberrel lefeküdnöm aki nincs is tudatánál.
- Ez egyébként rendes tőled.
- Kösz. Tessék amúgy itt egy felső, mert emlékszem, hogy mondtad, hogy nem veszel fel egy felsőt kétszer mosás nélkül - dobta felém az egyik szürke felsőjét. - És most egyébként is érdekes lenne kimenned a folyosóra, mert sokan vannak kint. Alonso tegnap este valami bulit csapott és még szivárognak ki az emberek tehát inkább ne sétálj ki a szobámból most. Nadrágot nem tudok adni, mert nagyon nagy lenne rád szóval remélem a tegnapit feltudod még egyszer venni - hadarta.
- Jól van Leclerc nyugodj le. Megmosom az arcom felöltözöm és mehetünk - mondtam álmosan aztán úgy is lett ahogy mondtam. Egy elkülönített, pilótáknak fent tartott teraszról néztük a Forma 2 futamot. A futam után Charles elment gratulálni Arthurnak én meg beszélgettem Ollieval.
- Sziaa, nagyon ügyi voltál a futamon - öleltem meg.
- Bella?? Úristenem mennyire örülök neked! Köszönöm szépen - mondta.
- Én is örülök neked! Hogy lehet az, hogy még nem találkoztunk a hotelban? - kérdeztem.
- Az f2-es pilótákat egy másik helyen szállásolják el. Rendesen tele is lenne a szálloda ha egy helyen lennénk - nevetett.
- Ó, értem. De mindenképp fussunk össze a futamokon. Apukámat kísérem idén az összes futamra szóval lesz esélyünk találkozni.
- De jó neked! Majd beszéljünk telefonon, nekem most a csapatomhoz kell sietnem. Puszi - ölelt meg.
- Szia Ollie! - búcsúztam. Visszaindultunk Leclercel a hotelba. Én átöltöztem a saját ruháimba utána pedig lementünk reggelizni. Amikor szedtem ki a tányéromra a tojás rántottát a monacói odaállt mellém.
- Egyébként Alexával nem volt semmi. Az egyik haverom gondolta, hogy jó poén lenne engem meg őt újra összehozni, össze is vesztem vele rendesen ezek után - mondta halkan. Én erre nem válaszoltam semmit csak bólintottam egyet és arrébb léptem a pulttól, hogy Leclerc is hozzáférjen az ételhez. Nem sétáltam el. Megvártam amíg szed magának és leültünk a hosszú negyven fős asztalhoz ahol az összes pilóta és a plusz egy főjük ült. Magától értetődő volt, hogy újra én vagyok a monacói plusz egy fője. Senki nem szólt körülöttünk semmit. Mindenki tudomásul vette és nem hozták szóba amiért hálás voltam. Örültem neki, hogy ennyire hozzá szoktunk már egymáshoz mindenkivel, hogy szavak nélkül is tudtunk kommunikálni. Mikor végeztünk a reggelivel én automatikusan Charles szobájába mentem, leültem az ágyára és néztem ahogy készülődik. Amikor végzett odalépett az ágyhoz, megfogta a kezemet és felhúzott. Az autójáig húzott magával. Mikor beszálltunk a kocsiba meg sem kellett beszélnünk, hogy mit kapcsoljon be zenének. Taylor Swiftet nyilván. Halkan elkezdte énekelni a zene számot mire én is felbátorodtam és vele együtt énekeltem. A dal amit lassan már üvöltöttünk mint hogy énekeltük a Delicate volt Taylortól.
- Sometimes when I look into your eyes - néztem bele a szemébe a dal szövegének üvöltése közben.
- I pretend you're mine all the damn time - fejezte be az elkezdett sorokat. Mindketten elmosolyodtunk mikor a zene a végéhez ért. Hamar odaértünk a pályához így egy kicsit még ültünk az autóban csendben. Nem volt tipikus kínos csend. Inkább komfortos volt. Olyan amiben érzed, hogy szavak nélkül is megértitek egymást. Jó érzés volt újra vele lenni. Mintha megtaláltál volna egy régi ismerőst és minden ugyanúgy folytatódna mint régen volt. Az ilyenek általában nem működnek de ami köztünk volt Leclercel az egy kivétel volt. Ilyen másnak nem volt. Erre nem volt megfelelő példa. Nem lehetett szavakba önteni. Ezt érezni kellett, hogy tökéletesen meglehessen érteni. Megláttuk a kocsi előtt elsétáló Verstappent és Kellyt amiből tudtuk, hogy lassan indulnunk kell. A paddockba érve a monacóit elkapták a rajongói.
- A Merci garázsban leszek. Futam után a parkolóban a kocsidnál találkozzunk. Sok sikert. - mondtam mielőtt elengedtem a kezét és hagytam, hogy a tömeg magába szippantsa. Mickkel találkoztam a garázsban. Hozott egy doboz fánkot aminek örültem, mert nagyon szeretem a fánkot. Jó ízűen megettük Mickkel a fánkokat. Pont akkorra végeztünk amikor kezdődött a futam. A csapat nem örült az eredményeknek, de nem is voltunk bánatosak miatta. Szereztünk pontokat, de azért egy dobogós helyezésnek vagy esetleg egy győzelemnek jobban örültünk volna. Leclerc nem teljesített olyan jól, szerintem több is lett volna benne de valahogy az autójuk és a stratégiájuk is silány. Verstappen jó volt, feljött az első helyre hátulról és megnyerte a versenyt. Charles elvolt keseredve ezért nem vártuk meg a dobogós helyezettek ünneplését és egyből mentünk vissza. A hazaúton inkább nem szólaltam meg. Tudtam, hogy magát hibáztatja pedig ő próbálkozik rendesen. Nem tehet róla, hogy jelenleg szar a csapatja. A szállodában azért lementünk a 2023-as Miami nagy díjat búcsúztató bulira. Leclercnek is jobb volt inni és elfeledni a problémáit inkább mint, hogy az eredményeken stresszelni, ezért nem is szóltam neki, hogy ne igyon többet. Felnőtt ember, a saját felelősségére iszik amúgy sem az anyja vagyok hanem a barátnője és néha ilyet is kell. Pár óra (és pár ital) múlva Charles elkezdett NAGYON felszabadultan táncolni. Húzott magával mindenhová és lassan már ott mindenki előtt akart levetkőztetni amikor mondtam neki, hogy inkább menjünk fel a szobámba és ott folytassuk ezt az egészet. Őt nem kellett sokat győzködni, a részegségéhez képest magabiztosan és határozottan elindult a lift felé és engem húzott maga után. Pár embernek neki ment akiktől sűrűn elnézést kértem a monacói nevében is. Az éjszakát szerintem nem kell részleteznem. Reggel az ébresztőmre keltünk. Leclerc nagyon másnapos volt tehát hoztam neki egy pohár hideg vizet és addig győzködtem míg meg nem itta. A reggelit inkább a szobámba kértem, mert nem tudtam Charles milyen állapotban van. Elfogyasztottuk a reggelit az ágyamon ülve aztán pedig Leclerc átment a szobájába és összepakolta a bőröndjét. Én is így tettem de én hamarabb végeztem ezért átmentem beszélgetni az ő szobájába amíg pakolt. Mikor végzett lekísért a recepcióhoz, hogy átadjam a szobám beléptető kártyáját. A mercisek már vártak rám ezért a monacóival sietve búcsúztunk el egymástól. Megbeszéltük, hogy találkozunk az imolai futam előtt aztán nekem indulnom kellett szóval utoljára megöleltem és kisétáltam a kocsihoz apámékkal. Mielőtt a reptérre mentünk feltankoltuk a bérelt autót és kitakarítottuk, hogy tisztán adjuk át. A reptéren én vettem magamnak egy tábla csokit és egy szendvicset az útra. A vizes palackomat megtöltöttem a mosdóban és felszálltunk a gépre.

isabellawolff living the dream🏎️

charles_leclerc és további 9 870 234 személy kedvelte

landonorris megetted és morzsát sem hagytál🤞😜
charles_leclerc ❤️❤️❤️
lewishamilton itt ülök meletted te meg posztolgatsz😭😭
-georgerussel63 én is itt vagyok😨
—isabellawolff jól van már 💀
mickschumacher ez a hétvége>>
olliebearman 🫶