Másnap reggel Verstappennel az oldalamon ébredtem. A reggelit inkább a szobámba kértük, mert nem volt kedvünk a pletykákhoz. A délelőttünk unalmasan telt. Csak beszélgettünk és bepakoltuk a ruháinkat a bőröndjeinkbe. A gépünk egyszerre indult. Szomorú voltam, hogy sok időre el kellett válnunk de megbeszéltük, hogy megpróbálunk találkozni. Angliába érve felhívtam Maxot.
- Én inkább újrakezdeném Kellyvel - mondta. Könnyek gyűltek a szemembe és a sírás határán voltam. Könnyedén letettem a telefont. A sötét szobámban magam elé bámultam. Ennyire szerethetetlen lennék? Mindig más kell az embereknek sosem én.
- Szia - mondtam elvékonyodó hangon mikor Isa felvette a telefont.
- Mi a baj csajszi?
- Vége van. Verstappennel is.
- Ne már! Jobbat érdemelsz te ezeknél a tuskóknál.
- De én Leclercet és őt is szerettem. Még sosem szerettem embereket ennyire mint őket.
- Sajnálom. Egy csajos shoppingra nem megyünk el ebben az egy hónap szünetben?
- Menjünk...
- Ne szomorkodj. Az ő veszteségük.
- Tudom, tudom, de azért mégis hiányoznak.
- Ez teljesen normális. Majd kihevered őket higgy nekem.
- Rendben. Köszönöm szépen, hogy ilyenkor is tartod bennem a lelket. Nélküled nem tudom mi lenne velem!
- Imádlak Bella, mondtam már?
- Én is téged. Nekem viszont mennem kell. Majd hívlak még vagy írok. Szia.
- Puszi - nyomtuk ki a hívást. Még mindig a sötét, szinte üresnek tűnő szobám falait bámultam.
- BELLA! VACSORA! - hallottam a kiáltást lentről a drágaságos őseimtől.
- Megyek! - próbáltam játszani, hogy nem történt semmi, hiszen ők ki is nyiffantottak volna ha tudták volna, hogy egy Red Bullossal én valaha is szóba álltam. A vacsoránál csak apa szokásosan panaszkodott, hogy mennyire utálja Hornert és a Red Bullt.
- Én már attól félek te szerelmes vagy ebbe a Hornerbe. Többet beszélsz róla mint rólam valaha is - mondta anyám mire én hangosan felnevettem. Apám megsértődve elhalkult én pedig még mindig jót kuncogtam. A vacsora után lent maradtam egy kicsit a nappaliban de kezdett kínos lenni a nagy csönd szóval inkább elmentem a szobámba telefonáltam egy sort Isaval utána pedig nem tudom mikor vagy hogy de elaludtam.

A tavaszi szünet gyorsan eltelt. Egyszer csak azon kaptuk magunkat, hogy a reptéren vagyunk és szállunk fel a gépre ami Bakuba visz. A nyitó buli Azerbajdzsánban sem maradhatott el. Éppen arra készülődtem mikor valaki kopogtatott az ajtómon. Mikor kinyitottam nem állt ott senki csak egy kosárt hagytak ott. A kosárban volt egy doboz csoki, egy plüss mackó és egy csokor rózsa. Mikor ezeket kipakoltam az ágyamra akkor vettem észre, hogy volt alattuk egy levél.

Ma biztosan gyönyörű leszel, mint mindig. L.P.

Fogalmam sem volt, hogy ezt ki írhatta. Ki az az L. P.? A pilóták közül senkinek sem volt L.P. a monogramja. Ezen gondolkodtam miközben a partyra készültem. Sok L és P kezdőbetűs pilóta van de senkinek sem ez a monogramja. A rendezvényterem felé menet még mindig ezen kattogott az agyam. A bulira egyébként egy rövid rózsaszín ruhát vettem fel.
- Hé Isa! Van itt valaki akinek L. P. a monogramja? - súgtam oda a barátnőmnek.
- Lord Perceval - röhögött oda enyhén ittas állapotban Carlos. Mire kérdőn néztünk rá. A Ferraris pilóta eléggé részeg volt így nem magyarázta meg mit is mondott. Ki az a Lord Perceval? Ez valami kitalált név? A partin egyébként én és a legjobb barátnőm - jelenleg az egyetlen igaz barátnőm - halkan beszélgettünk végig. Maga a buli nem volt nagy szám. De éppen elég volt. Nekem nem is volt szükségem a nagy felhajtásta ebben az állapotban. Az éjszaka folyamán rájöttem, hogy szegény Maxot én lehet, hogy csak kihasználtam. A szakításom után valakihez el kellett menekülnöm. És ezt a valakit Verstappen személyében találtam meg.
- Isa én szerintem felmegyek. Kezdek elálmosodni - ásítottam.
- Nem szeretnék pofátlannak tűnni, de esetleg felmehetnék a szobádba? Szeretnék valamit mondani amit itt nem tudnék, mert félek, hogy valaki meghallja - nézett rám aggódva.
- Persze, gyere fel nyugodtan - álltam fel.
- Carlos a szobánkban várlak - súgta oda a párjának mielőtt elindult volna utánam.
- Juj! Várom már - kacsintott cinkosan Sainz, mire a barátnője tudomást sem véve a fiú megjegyzéséről jött tovább mellettem.
- Te vagy az első akinek ezt elfogom mondani... - kezdte a szobámban a mondanivalóját. - Tehát... - vett egy mély lélegzetet.
- Mondd már Isa, nagyon kíváncsi vagyok. Bennem bízhatsz! - próbáltam megnyugtatni.
- Terhes vagyok.
- Tessék?
- Terhes vagyok.
- Huh! Oké.
- Ezt még Carlos sem tudja, holnap szerettem volna neki elmondani. Ma a parti előtt nagyon rosszul voltam, és az egyik barátnőmnek megírtam. Viccelődött, hogy biztos várandós vagyok. Visszaemlékeztem, hogy mikor menstruáltam utoljára. És már 2 hetet késett. Szóval emiatt vettem egy tesztet. Használtam is. Pozitív lett. Nem akartam hinni a szememnek - hadarta.
- De hiszen ez csodálatos! Isa gyereked lesz!
- Tudom, de nagyon félek ettől az egésztől. Mi van ha nem állunk még készen rá?
- Figyelj, én ismerlek téged és Sainzot is, mindketten érett felnőttek vagytok. Tudom, hogy ez hirtelen jött most de hidd el ez fantasztikus dolog - támogattam a barátnőmet.
- Annyira szeretlek és úgy örülök neki, hogy megismertük egymást - ölelt meg. Pár percig ott álltunk a szobám közepén egymást ölelve. Mikor Carlos részegen berontott. Az jó kérdés, hogy hogyan tudta meg, hogy az én szobámban van Isa.
- Nem tudom mit zavartam meg. De Isa hozzám jössz feleségül? - térdelt le és húzott elő egy kis dobozkát a hátsó zsebéből. Amit felnyitott és egy gyönyörű gyűrű volt benne.
- Ez olyan bonyolult! Mellesleg te részeg vagy - nézett a párjára aggodalmas fejjel Isa.
- Amikor megvette a gyűrűt biztos nem volt még az - szóltam közbe.
- Isa én ezt komolyan gondolom. Hozzám jönnél feleségül? - ismételte meg a kérdését a spanyol pilóta.
- Igen - érzékenyült el a barátnője. Én mint valami bolond elkezdtem ugrálni az ágyamon. A valószínűleg az ajtó előtt hallgatózó Norris pedig csatlakozott hozzám. Na jól néztünk ki! Két őrült aki az ágyon ugrált és két szerelmes akik az eljegyzésüknek örültek. Mikor lecsillapodtak az érzelmek mindannyian szétszéledtünk, hogy kipihenjük magunkat a szabad edzés és az időmérő előtt. Másnap reggel az étteremben találkoztunk újra.
- Szeretnék egy kis figyelmet kérni - állt fel Carlos. Mire mindenki elhalkult. - Be szeretném jelenteni, hogy én és Isa hivatalosan is jegyben járunk! - mondta ki izgatottan mire mindenki ujjongva gratulált nekik. Álom pár voltak ehhez kétség sem fért. Örültem volna egy fele ennyire jó kapcsolatnak is. De hát sajnos nekem ez jutott. Délután mindannyian kimentünk a pályához, mert lassan megkezdődött az első és egyben utolsó szabad edzés is itt Bakuban. Én unottan bámultam magam elé, mert semennyit nem aludtam az éjszaka és az edzés se volt túl izgalmas. Pár órával később már felmentem a büfébe, hogy onnan nézzem az időmérőt. Kikértem magamnak egy kólát és egy chipset. Egészséges mit ne mondjak! Felhívtam magamhoz Isat is.
- Elmondtad már Carlosnak? - céloztam a tegnap esti beszélgetésünkre.
- Még nem. Majd este fogom. Nagyon izgulok!
- Azt elhiszem. Kérsz chipset? - tereltem el a témát.
- Aha, köszi - vett ki egy marékkal a felé nyújtott zacskóból. Az időmérő után elváltak útjaink, mert ő Carlos autójával ment én pedig Mick kocsijával, mert az apám még maradt egy kicsit túlórázni.
- Rakjak valami zenét? - kérdezte Mick megszakítva a kínos csendet.
- Rakhatsz - mondtam kellemetlenül.
- És milyet? - fokozta a helyzet kínosságát.
- Nekem mindegy - vontam meg a vállamat. Végül Eminemtől kapcsolt be valamit ami nagyon ismerős volt de a címére nem emlékeztem már. A szállodába visszaérve Lewissal vacsoráztam. A kajálás után feljött hozzám beszélgetni és zenét hallgatni. Elmeséltem neki, hogy mik történtek velem mostanában, mert Lewis nekem olyan mintha egy menő bátyám lenne és már szinte családtag. Ő megértően végig hallgatott és adott tanácsokat is amiket hálásan fogadtam, mert nem a szokásosak voltak amiket mindenkitől hallani, hogy "Lépj már túl rajta, mert nem érdemel meg téged" vagy "Ez egy tuskó ne is foglalkozz vele".

Másnap reggel korán keltem, mert még le akartam menni az edzőterembe reggeli előtt. Gyorsan felkaptam egy kék leggingset és egy ugyanolyan színű felsőt és lementem. Futottam egy fél órát utána pedig már mentem is fel, mert nekem még ehhez túl korán volt. A szobámba érve ledobtam magam az ágyamra de pár perc múlva már célba is vettem a fürdőszobát, hogy lezuhanyozzak és elkészüljek. Éppen a zuhanyzóból léptem ki amikor megcsörrent a telefonom, gyorsan még felöltöztem mielőtt megnéztem ki hívott. Mivel ma volt a futam ezért felvettem a szokásos Mercedeses csapat pólómat és hozzá egy fekete leggingset. Mikor odaléptem a fürdőszoba szekrényhez aminek a tetejére leraktam a telefont megláttam, hogy Lando hívott. Megnyomtam a visszahívás gombot a brit azon nyomban felvette.
- Szia, miért hívtál vagy tízszer? - kezdtem a beszélgetést.
- Szia! Olyan sokszor lett volna? Na mindegy, azért hívtalak, hogy merre vagy? Itt várunk rád az étteremben - szólt bele ő is a telefonba.
- Éppen a sminkemet terveztem megcsinálni.
- Nem baj akkor azt hagyd. Mi smink nélkül is szeretünk.
- Amúgy is mennyi az idő?
- Háromnegyed 11.
- MICSODA?!
- Igen, mindjárt vége a reggelinek azért hívtalak.
- Uhh, oké akkor futok - nyomtam ki a hívást és ahogy mondtam lefutottam kivételesen a lépcsőn és nem a lifttel mentem. Az étterembe érve a takarítók már kezdtek lerámolni az asztalokról. Csak egy asztalnál ültek már a terem sarkában. Egy négy személyes asztal volt aminél hárman ültek, Lando, Carlos és Isa. Integettek nekem amikor beléptem az étterembe ezzel magukra vonva a figyelmet. Nem mintha lett volna bárki más a takarítókon kívűl akiket figyelhettem volna. Az asztalhoz érve leültem az egyetlen üres helyre, hogy kifújjam magam. Körbe néztem, hogy honnan és milyen kaját tudnék szerválni, mert hogy nem nagyon voltak lehetőségeim mivel már mindent kidobtak a takarítók. Meglátva az aggodalmat az arcomon Norris felnevetett és oda tolt elém egy péksüteményt.
- Ezt neked hoztuk, remélem szereted - mosolygott Isa.
- Köszönöm szépen! - háláltam meg.
- És egyébként ti mit vártok a mai futamtól? - dobta be a témát Sainz.
- Redbull első két hely, Alonso harmadik - forgatta a szemét Lando. - Ja, és a McLaren fix el fog cseszni valamit már megint. Imádom a csapatom de ez az idei narancssárga traktor valami borzasztó.
- A tegnapi sprint után én is azt gondolom, hogy Sergio dobogón lesz pedig a szabadedzésen és az időmérőkön nem teljesítettek túl jól. De azért Leclercre is lehet számítani, mert poleból indul - mondtam érzelem mentesen a mondanivalóm második felét.
- Én szerintem nem lesz fent mindkét Redbull a dobogón - tippelt Carlos.
- Szerintem sem lesz benne Max a top 3-ban - értett egyet a barátnője.
- A kicsi Carlos vagy Isa első versenye - hatódott meg Norris.
- Tényleg! - gondoltunk bele mindannyian.

Kint a pályán sok szerencsét kívántam mindenkinek utána pedig beültem a Merci garázsba. A fülembe bedugtam az Airpodsomat és zenét hallgattam de azért a nagy kijelzőn néztem a futamot amikor is megláttam, hogy a kamera engem mutat. Kellemetlenül integettem egyet és azon gondolkodtam mit mondhatnak most a kommentátorok a tévé nézőknek. A verseny elég unalmas volt szóval elmentem közben egy üveg ásvány vízért a büféhez de a fotósok és a rajongók megtaláltak út közben és záporoztak a kérdéseik.
- Szia te vagy Charles Leclerc barátnője?
- Nem.
- Csinálhatunk egy szelfit?
- Persze, gyere!
- Alá írod a sapkám?
- Öhm... Igen?
- Bekövetsz Instagrammon?
- Nem, bocsi.
- Megmutathatom milyen videót szerkesztettem rólad?
- Persze, mutasd nyugodtan.
- Megadod a telefonszámod?
- Nem bocsánat.
- Engedélyezed a követésemet a privát Instádon?
- Nem, bocs.
Még több ezekhez hasonló kérdés érkezett amikre több ezekhez hasonló választ adtam. A büféből egy ásvány vízzel felszerelkezve inkább egy kerülő úton indultam vissza a garázsba. A futam végén oda mentem a dobogó alá. Max, Checo és Charles voltak az első három helyezett. A dobogó alatt nem voltam se boldog se szomorú. Kettő volt barátom is ott állt. Verstappennel megmaradtunk ugyanúgy jó barátok a szakításunkat követően, de Leclerc-kel nem beszéltem semennyit amióta megtudtam, hogy az exével Alexaval kavart miközben együtt voltunk. Egy kicsit csalódott voltam, hogy így becsapott ezért nem maradtam ott meghallgatni a himnuszokat és inkább elindultam a szállásunk felé Mickkel. Azért, hogy ne kelljen a kínos csendben ülnünk elővettem a táskámból a fülhallgatómat és bedugtam a fülembe ezzel jelezve, hogy nem kívánok beszélgetni. A hotelba visszaérve felmentem a szobámba. A 15-ös szobába. A 16-os szoba mellé. Eszembe jutottak az emlékek ott a dobogó alatt állva. Fél óra múlva hallottam az ajtó csapódását a mellettem lévő szobában. Ezek szerint ő is visszaért. Nem szerettem volna a gondolataimra koncentrálni ezért bekapcsoltam a Spotifyt és maximum hangerőn elkezdtem hallgatni Taylor Swifttől a cardigant. Szomorúan a hátamon feküdve a kanapén hallgattam a zenét. Könny nem jött a szememből de nagyon fájtak az emlékek.

isabellawolff memories feel like weapons - taylor swift 🫀

charles_leclerc és további 9 584 075 személy kedvelte

landonorris az én besztim❤️❤️
carlossainz55 igazad volt ma
isahernaez 😍😍
charlottesiine nagyon gáz vagy csajszi💀
-charles_leclerc nézz magadra
mickschumacher azért elég jó fotósod volt
maxverstappen1 ❤️
lewishamilton 🫶🫶
danielricciardo miamiban találkozunk🤯
kellypiquet ribanc💀💀
-georgerussel kuss😘
-lewishamilton hajat kene mosni ahelyett hogy ilyeneket kommentelgetsz