Egy barna hajú nagyon szép lány nyitott nekem ajtót. Valahonnan ismerős volt, de nem tudom honnan.
- Szia! Charlotte vagyok - mosolygott. Mire én elhallgattam. Rájöttem honnan ismerős. Ő Charlotte volt barátnője. De hát mit keres nála ha már szakítottak?
- Mi tart már olyan sokáig? - sétált a monacói az ajtóhoz. Mikor megláttam, hogy nincsen rajta póló, rájöttem, hogy én itt valamit nagyon megzavartam. Inkább nem mondtam semmit csak sarkon fordultam és berontottam a 15-ös szobába. Vártam pár percet. Senki nem jött utánam. Gondolhattam volna. Micknek végig igaza volt. Nem kellett volna ennyire letámadnom amikor csak segíteni próbált. Miközben mélyen elmerültem a gondolataimban kaptam egy üzenetet, amit automatikusan megnyitottam.

Charles

Sajnálom. Megtudom magyarázni.

Nem kell a magyarázatod, láttam amit láttam és az pont elég volt.

Dühösen dobtam le magam mellé a telefonomat hiába kezdett el csörögni. Elkezdtek záporozni a könnyeim. Hogy tehette ezt? Pont ő, akiben a legjobban megbíztam. Miután kisírtam magamat, a kezembe vettem a telefonomat. Nem csak a monacói hívott, Mick is felhívott, amint ezt megláttam, őt egyből visszahívtam.
- Szia! - szólt bele először a telefonba.
- Nagyon sajnálom, hogy nem hittem neked, végig igazad volt. És te csak próbáltál engem megvédeni, most már értem mitől - hadartam.
- Állj meg egy kicsit! Mi történt?
- Ez a Leclerc tényleg csak kihasznált. Miután visszaértünk bekopogtattam a szobájába és a régi barátnője nyitott ajtót.
- Hogy tessék??! - háborodott fel. - Tudom mi kéne most neked.
- Mi lenne az? Egy jó hosszú alvás?
- Dehogy. Ma lesz egy parti itt a hotelben.
- Már megint?
- 10-kor kezdődik, háromnegyed kilencre érted megyek.
- De mi lesz ha ott lesz Charles és Charlotte is?
- Semmi nem lesz. Bulizunk egy jót és kész.
- Figyelj én inkább ezt kihagyom. Nem szeretnék egy ideig emberek között lenni.
- Ha ezt szeretnéd. Egyébként nekem mennem kell, kezdődik a vacsora. Gondolom arra sem jössz.
- Nem, bocs.
- Akkor szia.
- Szia.
És ezzel letettem a telefont. Pár perccel később kaptam is a hívást apámtól.
- Engem nem érdekel, hogy neked ki és hogyan töri össze a szívedet, de most azonnal lejössz és vacsorázol az édesapáddal.
- Már hozattam fel magamnak vacsorát.
- Rendben. De ilyet máskor nem csinálsz.

Később a bulin nem történt semmi említésre méltó Mick elmondásai alapján. Charles és Charlotte egész végig falták egymást. Ezek szerint a monacóinak sikerült hamar túl tennie magát rajtam. Vasárnap egész éjjel sírtam miatta. De őt nem érdekli ez az egész. Neki csak egy futó kaland voltam. Hétfőn mikor felkeltem rosszabbul néztem ki mint valaha. Az egész arcom felpuffadt az egész éjjeli sírástól. Próbáltam emberi kinézetet varázsolni magamnak de nem jártam sok sikerrel. Végül felvettem egy óriási napszemüveget, hogy elrejtsem az arcom. És lementem az étterembe az utolsó itteni reggelinkhez. Mindenki lent volt az óriási étkezőben.
- Megvakultál? - nevetett az arcomba Lando.
- Hogyne.
- Sokat ittál akkor a tegnapi buliban?
- Ott sem voltam.
- Akkor?
- Majd később mesélek - zártam le egy legyintéssel a beszélgetést. Ezek után a svédasztalról vettem magamnak egy doboz joghurtot és töltöttem magamnak egy nagy bögre kávét, és leültem a nagy asztalhoz Lando és Carlos közé. Velem szemben volt két üres hely amit Leclerc és a barátnője be is töltöttek. Mire én egyből felálltam, Norris pedig visszahúzott a székemre.
- Figyelj én ezt nem szeretném nézni.
- Rendben, akkor megyek veled - állt fel és indultunk vissza a szobámba, mire Carlos aki az egészet hallotta utánunk indult mögötte pedig jött Isabel a barátnője is.
- Ezt tényleg nem kell miattam csinálnotok - szögeztem le.
- Nem baj úgyis 3 óra múlva indul a Ferrari repülőgépe és még be kell pakolnom, szupcsi - mondta Isabel.
- Jaj ne is mondd a Mercedesé 2 óra múlva, már be is vagyok pakolva tegnap este óta.
- Én amondó vagyok, hogy gyertek a mi szobánkba, ott megbeszélhetjük a dolgokat, addig is tudunk pakolni Isabel-lel - ajánlotta fel Sainz. Mire a liftben Lando önállósította magát és benyomta az ötös gombot. Mire felértünk elkezdtek zaklatni, hogy mi is történt valójában.
- Röviden annyi, hogy Leclerc-kel igazából igaz együtt sem voltam, de úgymond megcsalt az exével - zártam rövidre a témát.
- Oh ez azért erős volt - mondta Norris.
- Ezt még belőle se néztem volna ki - háborodott fel Carlos és még mondott egy spanyol monológot amiben elvileg Charlest szidta. Még beszélgettünk egy darabig mikor ránéztem az órára ijedten konstatáltam, hogy 15 percem maradt a gép indulásáig.
- Bakker - mondtam ijedten az órára nézve.
- Bazdmeg - nézett rám Lando, mert az ő gépük 10 perccel hamarabb indult mint a miénk. Együtt futottunk a szobáink felé és körülbelül 2 perc múlva már a bőröndjeinkkel a bejáratnál találkoztunk ismét. A brit felhívta csapattársát, hogy adja át a főnöküknek, hogy késni fog egy kicsit. Én nem hívtam apáékat de kellett volna, mert már megint le lettem szidva. De ha elmondom, hogy kések akkor is le lettem volna szóval ezen a ponton már minden mindegy. A repülő út nagyon hosszú volt így aludtam egy jó nagyot. Kedden hajnalban értünk haza. Kimostam a ruháimat és kiválasztottam, hogy miket rakok be a Szaúd-Arábiai versenyhétvégére. Megint sikerült az egész szekrényemet beraknom a bőröndjeimbe. Szerdán elmentem vásárolni a plázába hiszen nem volt megfelelő göncöm ezekre a partykra. Vettem 3 darab koktélruhát, egy pirosat, egy lilát és egy fehéret. Vettem még egy parfümöt is, mikor válogattam az illatszer boltban megéreztem egy jellegzetes illatot. Felismertem a dobozt. Ilyen parfümöt használ Leclerc. A pultnál kértem belőle egy ingyenes termék mintát, nem, mégsem sikerült túllépnem rajta. A Ferraris munkapólója még mindig a bőröndöm alján van. Szerdán meglátogattuk a nagyszüleimet és az unokatestvéreimet, már akik nem költöztek ki a családi fészekből. Landoval minden nap telefonáltam és irogattam. Csütörtökön találkoztam a régi barátaimmal. Pénteken elmentem a moziba és megnéztem egy filmet, utána anyukámnak segítettem a bevásárlásban és a nagytakarításban. Szombaton átjött hozzánk anya testvérének a családja ebédelni. Míg itthon voltam az összes problémámat anyámra zúdítottam. Ő sokkolódva hallgatta a történeteimet mivel valószínűleg ezt apa szemszögéből is hallhatta. Vasárnap reggel indultunk vissza a repülőtérre. Hamilton és Russel szívattak egy sort Charles-lal, utána felvilágosítottam őket a dolgokról és egyből békén hagytak. Mickről is meséltem nekik mire elröhögték magukat milyen nyomulós ez az ifjabb Schumacher. A repülő út további részében zenét hallgattam. Taylor Swiftet, mily meglepő. Mikor megérkeztünk és a hotelhez értünk összefutottunk valakivel, vagy inkább valakikkel.

isabellawolff

landonorris és további 1 648 375 személy kedvelte.

A hozzászólások lehetősége ki van kapcsolva.