Az egész napos kakasviadal után egy pulcsiban és egy rövid nadrágban kuporodtam le Sam mellé a pokrócra, míg a férfi a botját forgatva fújkodta a tüzet.

-Meg sem pirul! - horkant fel.

-Túl gyorsan forgatod. - mosolyogtam rá gúnyosan.

-Na mi van, erről is kiképzést kaptál? - figurázott ki.

-Te, mint sólyom szemű, tudhatnád -löktem meg a vállát.

-Valakinek valami ijesztő horror sztorija? - kapkodta a fejét Stark.

-Igen, van. Megismertelek téged - mondta Kapitány, majd hangos nevetésben kitörve adogattuk át egymásnak a különböző kajákat.

Barnes egy tálca sört közénk rakva ült le Bruce mellé egy farönkre, míg Natasha készítette a botra szúrt pillecukrot, kolbászt, egyebet.

-Holnap mit csinálunk? - kapkodta a fejét Thor.

-Túrázhatnánk! -kiáltott fel Kapitány.

-Ajj nemár! - nyafogott Sam. -Miért vagy ilyen öreg? Senki nem szeret túrázni! - vinnyogott. -Már bocs, nem ellened szól... -dőlt Barnes felé, aki egy laza intéssel biccentett.

-A túra igen is jó. -horkant fel kapitány mosolyogva.

-Melyik részre megyünk? - kérdeztem, egy kis faágat dobva a tűzre.

-Mehetnénk a... - vette elő a térképet Kapitány, mi pedig döbbenten néztünk rá. -Mi az?

-Te ennyire bekészültél? - vigyorgott Natasha.

-A program, az program. - vont vállat Kapitány, Én pedig nevetve nyúltam a rekeszhez egy üvegért....

...Barnessal együtt.

Kelletlenül húztam el a kezemet azonnal, egy keserű ízzel a torkomban, de Bucky pont ugyan úgy, azonnal elkapta a kezét. Engem fürkészett, de nem néztem rá. Nem tehettem.

-Tessék - zökkentett ki Thor, egy már átsült kolbászt nyújtva, nekem pedig felcsillant a szemem.

-Úúú, a mester séf készítette? - kaptam el a botot.

-Na ná. De csak neked! Más csináljon magának.

-Isteni vagy.

-Szó szerint - röhögött Sam. -Érted, Asgard. Mennydörgés Istene. Isteni. Haha!

-Bárcsak csendben lennél - sóhajtott Stark.

-Bárcsak Te csendben lennél! - vágott neki vissza.

-Te!

-Nem, mert Te!

A nyakláncomat babrálva néztem a ropogó tűz kellemes játékát. Milyen jó is volt tavaly....

A katona bilétájával játszva vigyorogtam kipirulva a faház mögött. Egy lépésre tőlünk volt már a fás, bokros rész.
A hátam a ház falának volt döntve, Barnes pedig... nekem.

-Mindig hordtad?

-Amióta meg van, igen. - mondta komoran.

-Egyszer sem vetted le?

-Nem.

-Hű.

A férfi pedig egy félmosolyt dobva nézett a szemembe.

-Olyan durva belegondolni. Mióta együtt élünk már, és egy lift kellett ahhoz, hogy egymáshoz szóljunk.

-Meg a gomba leves. - tette hozzá.

-Kiváncsi lennék, mi volt az első véleményed rólam -vigyorogtam rá.

-Majd egyszer - fűzte ujjait az övszíjjamba.

-Szereted? - kérdeztem, ujjbegyeimmel végig simítva a benyomott feliratokon. Ami igazából... Bucky összes adata volt.

-Nem - mondta. -De segít emlékezni valami olyanra, ami én vagyok.

-Ez nem te vagy.

-De nagyon sokáig az voltam.

-Sokat jelent neked. Ez természetes - néztem fel rá. -Sok mindenhez köt. Nem baj, ha emlékeztet.

Barnes a láncot áthúzva feje fölött nézett rám komoran.

Nem szeretett soha sem komoly dolgokról beszélni, de nem is erőltettem.

De a láncot a fejem fölött áthúzva tűrte el nyakamból hajamat, majd a bilétát a helyére igazítva nézett rám.

-Mostmár téged emlékeztet. 

Azonnal a medálhoz kapva néztem fel rá döbbenten.

-Micsoda?

-Hallottad. - söpörte ki hajam arcomból.

-Buck, ne... - kezdtem azonnal.

-A tiéd.

-Pedig hidd el, engem nem kell emlékeztetnie - mosolyodtam el.

-Engem emlékeztet valamire - mosolyodott el borostás arcával, mire kérdőn mosolyodtam el Én is, a férfi pedig elvigyorodva csókolt meg, mégjobban a falnak tolva.

A nyaklánc láncát forgatva az ujjaim között néztem, ahogyan Natasha meg Bruce egymást próbálják etetni minden siker nélkül. Sam felállt, elment Stevevel fát keresni, Stark pedig besietett a házba, hátha van valami további étel, amit meg tud sütni.

Barnes felperzselt a tekintetével, de nem akartam ránézni. Túlságosan fájt a szívem.

Fogalmam sincs, mi történt tegnap. Fogalmam sincs, miért, hogyan, mi volt az a gondolat ami ennyire kiakasztotta de valószínűleg sosem fogom megtudni. De sértett voltam. Olyan dolgokat vágott a fejemhez, amit talán még a szakításunk napján sem tett, most pedig a semmiből tört belőle elő. Nagyon, de nagyon sértett voltam. 

Egyszere harcolt bennem az, hogy nem gondolta komolyan, nem kellett volna utána mennem hiszen csak olajat raktam a tűzre, szimplán fáradt volt, nyűgös, van elég baja mostanában, nem is Én vagyok a baja, csak szimplán rajtam csattant....

És közben az, hogy még is hogy meri.

Egy sört kivéve a rekeszből pöccintettem le a lupakját, majd egy mély levegő után belekortyolva néztem Barnesra, aki komoran bámult rám, de nem adtam meg az esélyt, hogy megszólaljon, mert azonnal Thorra kapva a fejem nyújtottam neki az üvegemet, a szőke istenség pedig boldogan mesélve az ázsiai főzés kultúráról húzódott közelebb hozzám.