A hideg fémkar ölelésében felnézve a plafonra vettem egy mély levegőt. 
A nap sugarai már igen csak bekandikáltak a szoba sarkába.

Mögöttem a férfi halkan szuszogott.

Elmosolyodtam.

James Buchanan Barnes aludt.

Aludt, jó mélyen aludt, félmeztelenül, a karját semmi nem takarta. Kitárulkozott.   Nem titkolta magát, nem szégyenkezett.

És még aludt is.

Összefűzve ujjaimat a hideg fém ujjakkal  sóhajtottam vigyorogva.

Istenem, idióta férfiak. Miért imádtam ennyire?

Óvatosan kimászva az ágyból nyújtóztam meg, a papucsomba lépve.

Lassan már a kávéfőző tartalmát öntöttem a kedvenc, Thor animált- elég nagy fejű - karakterét ábrázoló bögrémbe - igen, tőle kaptam karácsonyra - amikor két erős kar ölelt át hátulról.

-Hamar felkeltél.

-Hamar ott hagytál.

-Attól még aludj nyugodtan. - kacagtam fel. 

-Áh, nélküled lehetetlen. - morogta nyakamba.

-Bucky - szóltam rá. -Igen is vissza kell szoknod az alvásra.

-Igen is Asszonyom.

Megfordultam.

Aztán, meg is torpantam.

Barnes egy rövidujjúban állt előttem.

A szám elé kaptam a kezem.

-Mi az? - ráncolta a szemöldökét.

A fém kar ott csillogott előttem, ahogyan a nap sugarai megtörtek rajta.

Látszott a fém kar.

Mit is beszélek?

Nem csak hogy látszott, de teljes egészében...

-Amaris? - vonta össze a szemöldökét még jobban.

Barnes nem takarta a kezét.

-Tudod milyen rég láttalak rövid ujjúban? - akasztottam nadrágjába ujjamat, közelebb húzva magamhoz.

-Láttál anélkül.

-Az nem jelent semmit. - vontam vállat, a férfi felhorkantott.

-Oh, igazán?

-A rövidujjú számodra intimebb, mintha még csak egy... - kezdtem, de leállított.

-Túl reagálod. - somolygott rám, azonnal megcsókolva.

-Oh, várd csak meg a többiek reakcióját.  - vigyorogtam.

Barnes kócos hajjal kortyolt bele a bögréjébe, míg Én az újságot olvasgatva kevergettem a tejjel felöntött koffeinbombát. A pultnál ültem, mellettem Barnes állt, szimplán csak iszogatva.

Sam lépett közénk, és akadt is meg, ami által Steve azonnal bele ütközött.

Kiváncsian néztem fel.

-Te... - akadt meg Sam.

Akaratlanul is lehajtottam a fejem.

Megmondtam.

Barnes nem is tudta először, hogy hozzá szólnak - ami igazából nem is tudom, hogy hogyan történhetett - nem reagált.

-Te pólóban vagy. -mondta döbbenten Steve.

-Én? - nézett le magára Barnes.

-Ez csak tőled meglepő - mondta Kapitány. -Buck, büszke vagyok rád! - veregette meg a vállát.

-Ti együtt vagytok? - ráncolta a szemöldökét Sam, felváltva mutogatva ránk, Én pedig az államat megtámasztva néztem fel rá.

-Igen. - reagálta le egyszerűen, vállát megrántva Bucky.

A két férfi azonnal hangosan felnevetett, Sam a pultra is csapott, olyan jól szórakozott, míg a Kapitány a fejét rázva nevetett. Aztán, Barnes komótosan belekortyolt kávéjába - a két férfi pedig egyszerre fagyott meg.

-Várj, nem csak egy vicc volt? - döbbent le Sam, Bucky pedig megrázta a fejét.

-Nem. - mondta a Katona, Kapitány pedig a pulthoz kapva hűlt el.

-Jesszus, jól vagy? - kaptam a keze után döbbenten, de a férfi ájultan dőlt el a földön.

Sikkantva kaptam a szőke kék szemű után, míg Sam és Barnes ijedten ugrottak azonnal.

-Steve!

A férfi fejét borogatva az ölemben vettem egy mély levegőt.

-Hát... - szólt Sam, egy újabb fagyott borsós zacskót adva kezembe, a kiolvadt áldozatot pedig visszadobva Barnesnak - aki azonnal csukta is a fagyasztóba. -Ez aztán...

-Nem kell lovagolni rajta. - szólt rá azonnal a férfi.

-Végre hozzá szólhatok a leányzóhoz - fordult barátja felé Sam. -Ezen igen is lovagolni kell.

Barnes felháborodottan nézett rá.

- Dehát eddig is hozzá szólhattál volna! - meredt rá.

-Ez nem így van - büszkélkedett Sam.

Elmosolyodtam.

-Én a Te barátod vagyok - veregette meg a vállát.

-Dehát.. - kezdte Barnes, a szemöldökét ráncolva.

-Steve! - ütögettem meg az ölemben fekvő arcát.

A szőke felmorrant.

-Kelj fel. -dobta meg Sam egy almával.

-Hé! - néztem rá szúrósan.

-És amúgy.. - nézett rám, majd barátjára, majd rám... majd a katonára...

-Nem kérünk kérdéseket, Sam. - rázta le Barnes.

-Hagyjad. - nevettem fel.

-Oh, úristen - ült fel a Kapitány hirtelen, ami miatt hátra buktam, s a földön könyökölve pislogtam nagyokat, míg Sam összerezzenve sikkantott fel.

Aztán, már csak Samre néztünk értetlenül, aki zavartan nézelődött össze-vissza.

-Jesszusom, azt álmodtam, hogy... - kezdte Steve, a fejéhez kapva, aztán megállt. Barnes erőltetettem vicsorgott rá, míg én a tekintetemet kapkodva vártam az események további fordulatát. -Ti ketten...

-Steve, nyugi - kezdtem.

-Ugye csak álmodtam? - pattant fel, így a borsó a földre esett.

-Haver, nyugalom! - fogta le Sam.

-Ti ketten... - sipított.

-Igen. - mondta Barnes.

-A kezed...

-Igen.

-Szóval akkor most komolyan...

-Igen.

-Hű.

-Igen.

-Akkor most végre hozzá szólhatok Amarishoz? - kapkodta a fejét, Barnes pedig felháborodottan dorgálta le a két férfit azonnal.