-Hogyan vetted rá a többieket, hogy hagyjanak? - léptem a fehér bábuval.

-James Buchanan Barnes vagyok. - lépett. - Nem tudnak nyaggatni.

-Mindig lehet nyaggatni. - vontam vállat.

-A nap legtöbb idejében nem mernek hozzám szólni. - nézett rám.

-Örülj neki. Hozzám sajnos mernek. - horkantottam fel. -Ütöm. - vettem el fekete bábuját.

-Nem járok vásárolni. Nem lepődtek meg, hogy nem megyek. - tűrte fel pulcsijának ujját.

-Pedig igazán pláza cica vagy. - vigyorodtam el.

-Te már csak tudod. - lépett. -Te hogy húztad ki magad?

-Másnaposság.

-Okos ötlet - ráncolta homlokát, játékunkat nézve.

-Na mi az, katona? Kifog rajtad egy kis...

-Csak szeretnéd.

-Ütöm. - vettem el egy újabb bábut.

-Sokkal jobb lettél - nézett rám komoran. 

-Nem, csak mindig hagytalak nyerni. - vigyorogtam rá.

-Ah, garantálom. - somolygott rám. -De nem.

-Dehogynem - vigyorogtam.

-Többet sakkoztam régen, mint amennyi napot éltél - ütötte a bábum.

-Az egy dolog, hogy öreg vagy, de ez nem feltétlenül előny - löktem a vállát.

-Öreg?

-Öreg és rozoga.

-Rozoga? -  kérdezte.

-Az, bizony - biccentettem.

-Eddig nem ez volt a véleményed.

-Az ember hamar változik - vontam vállat. 

-Tényleg? - vigyorgott rám.

Istenem, milyen rég láttam ezt a mosolyt.

És mennyire imádtam.

A férfi keze azonnal a nyakamhoz szaladt.

Ujjai közé fogva a láncot vett egy mély levegőt. 

A bilétát maga felé fordítva hunyorodott el enyhén. 

És rám nézett.

-Köszönöm, hogy megtartottad.

-Ez nem volt kérdés. Soha - ráztam a fejem. -Sokat jelent.

A férfi komoran nézett szemeimbe.

-Emlékeztet valamire. - vontam vállat, Ő pedig mosolyogva fújta ki a levegőt.

Hiszen ugyan ezt mondta Ő, tavaly.

Barnes a derekamat megragadva emelt át és ültetett az ölébe, egy mély csókot nyomva ajkaimra.

-Úgy is én nyertem volna. - toltam arrébb a játékot, a férfi pedig tarkómra fűzve tenyerét emelt fel.

A telefonom rezgése zavart meg a hús forgatása közben.

A szememet forgatva nyomtam ki a hívást azonnal, vissza lépve a serpenyőhöz.

Natasha elmosolyodott.

-Látom, nem tartott sokáig.

-Tessék? -fújtam egy kis olajat a sült húsra.

-A titkos szerető.

-Nem titkos.

-Még mindig nem mutattad be.

-Nem is fogom. - horkantottam fel. -Szétszednétek.

-Á, mi nem. Maximum Barnes. - vigyorgott, Én pedig a szemeimet forgatva vettem elő egy kináló tálat.

-Utálom a pasikat.

-Én is.

-Aha, persze. Mit is mondtál, Bruce... - kezdtem, Ő pedig a papírtörlő tekercset felém hajítva hallgattatott el.

Elkaptam, visszadobtam.

-Miért nem tetszik már?

-Nem igazán bírom, ha a nyakamra akaszkodik valaki. Főleg nem, ha azt kevesebb mint 5 randi után megteszi. - szedtem ki a kész húsokat. -Nem akarok komoly dolgot.

-Nincs más a látótérben? - kérdezte.

Megakadtam.

Látott minket?

Barnes elmondta neki?

-Nem, nincs.

Tud rólunk?

Nincs olyan, hogy rólunk, de...

-Ha igen, mond el neki.

-De mindegy, Natasha.

-Barnes-szal nem voltál ilyen.

-Barnes más volt. -komorodtam el.

-Más volt, vagy még mindig őt szereted? - nézett rám komolyan.

Szinte gyilkoló szemekkel villantam a vörös hajú barátnőm felé.

-Natasha, szállj le rólam!

-Komolyan kérdeztem. Nem vagyok venne biztos, hogy jól vagy...- kezdte.

-Nem szeretem már. - öntöttem magamnak poharamba a gyümölcsléből. -És amúgy sem kell tudnod róla.

-Ne makacsoskodj - dobta felém a rongyot, de elkaptam.

-Komolyan mondtam. Nem szeretem, ha rám másztok. - horkantam fel.

-Nem szereted, mert Barne....- kezdte.

-Natasha! - kiáltottam rá hitetlenül.

A telefonom megint rezzent. 

-Hű a lovagod még mindig kitart? - trappolt be Thor. -Megismerném.

-Felejtsd is el.

-Pedig jó barátnők lennénk.

Kinyomtam a telefont.

-Te? Biztos - vigyorogtam rá. -De ahhoz ki kell festenem a körmöd. - vigyorogtam, Thor pedig elhűlve torpant meg azonnal.