A hajamat eltűrve arcomból próbáltam mozdulatlanul maradni az ágyban. A fém kar felettébb kényelmes párna volt, ezáltal a másik izmos kar szorosan ölelt derekamnál. Barnes arca a nyakamba volt temetve, míg én közelebb húzódva hozzá hunytam le megint szemeimet.

Te jó ég.

Fogalmam sem volt, mi volt a rosszabb - ennyire másnaposnak lenni, vagy ennyire hihetetlenül felelőtlennek lenni. Vagy, ennyire engedni magamnak, hogy Barnes irányítsa az életem. 

Az óra kattogása monoton volt, a pulcsim még ugyanúgy ott hevert a táskámon - Bucky ruhái pedig az ágy körül szanaszét a földön - trikóm és nadrágommal együtt. 

Oh, te jó ég.

Istenem, imádom.

Istenem, utálom!

-Ki akadtál már? - kérdezte a vállamba morogva.

-Egy kicsit. - mondtam, Ő pedig egy apró puszit adva bőrömte húzott magához szorosabban. -Te?

-Egy kicsit. -ismételte meg, mire elmosolyodtam.

Ő nem az a kiakadós fajta volt, sosem. Ha valami történt, megvonta a vállát és ment tovább, amíg nekem szükségem volt legalább 5 percre, hogy megálljak, kapjak egy pánik rohamot, szaladgáljak fel alá, sikítsak...

-Aludtál? - ráncoltam össze a szemöldökömet azonnal.

A férfi mellkasa nyugodtan emelkedett fel le, szinte már-már szuszogott, hangja pedig a szokásosnál is rekedtebb volt.

-Igen. - mondta, Én pedig azonnal felkaptam a fejem.

-Aludtál? - fordultam felé azonnal, a kócos hajú pedig értetlenül nézett rám, szinte már szenvedve, hogy menjek vissza.

-Igen, de... -kapta el a kezem, és próbált meg magára húzni.

-Te jó ég Bucky, ez csodás! - kaptam a szám elé a kezem.

-Akkor gyere vissza. - mondta nyűgösen, Én pedig lábamat átdobva dereka felett öleltem át azonnal.

-Istenem, de örülök. 

-Mert...

-Bucky, aludtál! Fogadni merek hogy két éve nem aludtál egy percet sem.

-Csak egy.

-Hm?

-Csak egy éve.

Hiszen egy éve szakítottunk.

Elkomorodtam.

És ezt meg is érezte.

-Amaris?

A bőrét cirógatva bicepszén fújtam ki a mély levegőt. 

-Amaris, mi a baj?

-Sajnálom. 

-Még is micsodát? - fűzte a fém ujjakat hajamba.

-Mindent. Tönkretettem az életed.

-Ez nem igaz. Mérges voltam, azért mondt... - kezdte azonnal, de közbe vágtam.

-De, igen. - emeltem fel fejem, hogy a szemébe nézhessek.

-Az alvás nem a világ vége.

-Dehogynem. - ráncoltam a szemöldökömet. 

-Ne foglalkozz most ezzel - húzott magára teljesen, így rajta hasaltam. -Rá érsz még két óra múlva is.

Végül is igaza volt. Így is rágódni fogunk mind a ketten, miért rontsuk el most?

-Talán. - nyomtam egy csókot ajkaira.

-A talán nekem nem elég - simította meg arcom.

-Jót aludtál? - vigyorodtam el.

-Igen. - mosolygott.

-És... szeretnél még? - piszkáltam ujjaimmal arcát.

-Inkább nem. Lassan mennem kell. -nyúlt ki karórám felé.

-Ugyan, a többiek még mélyen alszanak. Nem ismerik a korán kelés fogalmát.

-Lassan nyolc - mondta.

-Menni akarsz? - kérdeztem. 

-Nem. - vágta rá azonnal. -Soha.

-Istenem - hajtottam fejem a mellkasára.

-Megbántad? - kérdezte egy kis idő után. 

-Nem. - vallottam be, és mintha hallottam volna, ahogyan James Buchanan Barnes szívéről lezuhant egy óriási kő, ami talán még akkor települt oda, amikor a legelső gondolat rólam megalakult.

-Te? - kérdeztem.

-Nem, azt hiszem. - mondta.

-Nem azért volt, mert részeg voltam. - emeltem fel a fejem azonnal.

..és a férfi szeme megenyhült.

Úgy ismerem, mint a rossz pénzt.

-Akkor nem. - helyesbített, Én pedig elmosolyodtam.

-Nyugodtan beszélj róla.

-Nem lehet. - fogta meg csípőmet hideg kezével. -Nem ronthatom el.

-Oké. Két óra múlva kereken, ha nem keresel meg és osztod meg velem a problémáid... - kezdtem.

-Mondja az, aki a legkisebb problémát is óriásira...

- Hé, rólad van szó!

A férfi komoran forgatta meg szemeit.

-Felidegesítettelek? - vigyorogtam.

-Fel - ölelt át szorosan, azonnal egy csókot nyomva ajkaimra, Én pedig nevetve hagytam, hogy maga alá gyűrjön.

A takarót Buckyra ejtve - aki a szemeit forgatva fújtatott egyet - másztam ki sajogva az ágyból. Rögtön az ablakhoz totyogtam, egy kis friss levegőért.

Az időjárás már melegedett, a nap bőven sütött.

A táskámhoz guggolva túrtam egy póló és egy hosszú melegítőnadrág után, amig Barnes a fejét dörzsölve próbált mégjobban magához térni.

Az egy dolog, hogy a szérum miatt nem lehet soha sem igazán részeg, de ha egyszer az lesz, rosszabbul is dolgozza fel.

Főleg, az Asgardi likőr hatása után, amiben én azt sem tudom, milyen szerek lehetnek - garantáltan másnaposság. 

Főleg, amennyit Thor megitatott vele.

Na meg persze, mert 85 éve nem volt másnapos, újra kell edződnie.

A nadrágot megkötve derekamon nyújtóztam meg, ami után egy hangos füttyögés hatott a levegőbe.

Vigyorogva fordultam meg a meztelenül, egy takaró alatt fekvő férfi felé, aki tarkóját támasztva vigyorgott fel rám.

- Na mi az katona, kifogott rajtad a likőr? - vigyorogtam, lehajolva mellé.

-Persze, hiszen Te is olyan friss vagy. - morogta a számra, Én pedig egy csók után felpattanva indultam ki a szobából, nyitottam ki az ajtót és...

Néztem szembe mindenkivel a csapatból.