-Annyira hiányoztál - suttogott ajkaimra, és szinte elsüllyedtünk a párnákba.

-Csak nem volt olyan vészes... - öleltem magamhoz.

-Imádlak te Nő. Minden vészes nélküled. - suttogta a nyakamra.

-Csak egy nap volt nélkülem.

-Többet nem akarok egyet sem, ha nem vagy ott. - mormogta.

-Imádlak. -sóhajtottam, katonai bilétájával játszva, a férfi pedig pólóm alá besimítva hideg fémkezét cirógatta a hátamat. -Le foguk bukni.

-A francot sem érdekli. - vezette végig ujjait gerincem mentén.

-Szereztetek fát? - gondoltam az elkövetkezendő bográcsozásra.

-Igaz, Stark és Thor csak dísznek volt, de igen.

-A háborús katonák már csak jobban tudják. -vigyorogtam.

-Megőrjítesz. -markolta meg finoman, még is akaratosan állkapcsomat, Én pedig mosolyogva megforgatva szemeimet öleltem szorosabban.

Összeesett arccal ültem a konyhapulthoz tolt bárszéken, az előttem lévő nyílt teret bámulva.  Kanapén még mindig ott volt gyűrten Barnes lepedője amit este hurcolt ki magának. 

A gőzölgő kávé mellettem már igencsak hűlni kezdett, de én karikás szemekkel meredtem magam elé.

Nagyon keveset aludtam, annál is kevesebbet amiért szét vetett az ideg.

Natasha óvatosan botorkált ki a folyosóról.

-Jó reggelt. - mondta, Én pedig szemeimet rá vezetve néztem fel üresen. -Oh, te jó ég. -torpant meg.

Kelletlenül ráztam meg a fejem.

-Nem sikerült.  -mondta, bár inkább csak magának.

Sejtettem, hogy Ők tervelték ki a közös szobás ötletet.

-Mondhatod úgy is. -biccentettem, egy bögrét magamhoz húzva és kitöltve a vörösnek egy adag jó meleg presszót.

-Mi történt? - ült le mellém a maradék egy bárszékre.

A nő csak úgy ragyogott, látszott hogy szerelmes. Haja hullámos volt, körülbelül középhosszú.

-Utál engem. Gyűlöl engem. -néztem a pultot.

-Amaris, ne mond ezt... - kezdte.

-Több mint fél órán keresztül üvöltött velem éjjel arról, hogy tönkretettem az életét. Gyűlöl engem - biccentettem gúnyosan elmosolyodva, Natasha pedig aggódóan nézett rám.

-Hol a virág? - kérdezte.

-Kidobtam. Semmi keresni valója itt. -szürcsöltem.

-És... Bucky?

-Fogalmam sincs. Mire kijöttem, nem volt itt.

-Sajnálom Amaris.

-Tudhattam volna, hogy kiakad. Csak nem gondoltam volna hogy... most.

-Nem tudom mi ütött belé - ragadta meg a kezem. -Tudod, hogy hülyeségeket beszél. -bíztatott. -Nem tudom mi történt, ami...

-Megcsókolt. -vallottam be- Natasha pedig eltátott szájjal meredt rám.

-Tessék?

-Megcsókolt. Mielőtt elindultunk. Barnes és én...

-Te jó ég, és ezt mikor akartad elmondani? - kiáltott rám.

-Ssht! A többiek alszanak! - meredtem rá.

-Hol érdekelnek a többiek? - horkant fel. -Te fontosabb vagy, leányzó.

-Istenem, szét robban a fejem. - nyomkodtam meg tarkómat.

-Beszéltetek azóta? - kérdezte.

-Nem jöttem ki. Ő nem jött be. -vontam vállat.

-Miért kell... - sóhajtott. - De van egy jobb ötletem - ragadta meg a kezem, felvillanyozva. Fura volt, hiszen Natasha nem a kicsapongó érzelmekről volt híres, aztán...

-Te megőrültél? - sikkantottam fel, amikor a nő belerohant a jég hideg tóba.

-Szerinted minek öltöztettelek át bikinibe? - fordult vissza felém.

-Jesszus, be nem megyek! - ráztam a fejem.

-Amaris, ne csináld már!

-Te jó ég! -léptem bele bokáig a vízbe, ám arcomról azonnal lefagyott minden érzelem. -Natasha, ez ku...- kezdtem, de a mólóról azonnal leugrott Thor, egyenesen fenékkel belerobbanva a vízbe, egy igazán harcias, Asgardhoz méltó kiáltással.

Kezeimet kirakva, hangosan felnevetve próbáltam megvédeni magam a hideg cseppektől, Natasha pedig a szőkte felé úszva kezdte el a vízi csatát, amiből én inkább csak kimaradtam volna, ha nem sétál be mellettem Steve Rogers is, a kezét nyújtva.

Aztán Stark, majd lassacskán Bruce szállingóztak befele, egymást a víz alá nyomva, fröcskölve, míg én karba tett kezekkel, hangosan de felszabadultan nevetve követtem a háború eseményeit.

Thor a derekamnál átölelve vetődött hátra, így egy utolsó mentsvárért kapva ragadtam meg Stark kezét, így hárman elsüllyedve a víz aladt hagytam, hogy Thor elengedjen a felszín alatt.

Lábaimmal elrugaszkodva a homoktól tűrtem el arcomból a hajamat azonnal amint csak tudtam, hangosan nevetve, ám stark nem annyira élvezte hogy bűnhődnie kellett, ezt a bosszúságát pedig ki is akarta adni rajtam.

Nat és Bruce versengtek, Thor és Steve kő-papír-ollóztak, Én pedig a partra kinézve pillantottam meg a fűben ülő Barnest, aki mellett Sam dobta le éppen cipőjét, megindulva a víz felé.