A fejemet az ablaknak döntve sóhajtottam fel. Mindenki, de mindenki beszélgetett, előttünk egy szalvétagolyóval dobálóztak, míg mi néma csendben ültünk egymás mellett. 

A tegnapi dolgok jártak a fejemben. Olyan.. Olyan ismeretlen, még magam se tudom megfogalmazni, milyen érzelmek jártak bennem. 

Folyamatosan villant be, ahogyan Barnes a derekamba kapaszkodva hevesen csókol. És egyszerűen nem tudtam kizárni a fejemből. Ami egy nagyon, nagyon nagy baj. Óriási baj. 

A szememet lehunyva vettem egy mély levegőt, a telefonom pedig ölemben rezegni kezdett. 

Óvatosan néztem le a mobilomra, majd elmosolyodtam. 

Előre hajolva az ülésemben nyúltam egy palack vízért, ám azzal egyszerre nyúlt Bucky is. 

Azonnal elkapva a kezem mosolyogtam rá kelletlenül. 

-Csak nyugodtan - vette el kezét Barnes. 

-Nem, vedd csak el nyugodtan - mondtam. 

-Vedd el. - mormogta. 

-Igyál, Bucky. 

-Ah, Istenem - sziszegett. 

-Te jó ég, kiakasztasz - ragadtam meg az üveget, beleittam, majd a kezébe nyomva meredtem rá. - Boldog vagy? 

-Eszméletlenül. - vicsorgott. 

Az autóból kiszállva nyújtóztam meg, izmaimat átmozgatva. 

Barnes kiszállva a kocsiból lökött meg vállával, Én pedig meglepetten fordultam felé. 

-Bocs. - hurrogott. 

-Seggfej - forgattam a szemeimet, Ő pedig döbbenten fordult meg. 

-Tessék? - kérdezte. 

-Hallottad. - emeltem ki a táskámat. 

-El se kezdjétek! - harsant fel Natasha. -Elég ebből. 

-Oké, te a faház egyik végébe, te meg a másikba - mondta Stark. 

-Hála istennek - horkantam fel, Barnes pedig a táskáját megragadva indult be a házba. 

-Jó lenne, ha esetleg, úgy viselkednél, mint aki... - kezdte. 

-Hűha, Bucky, elég hamar meggondoltad magad - vigyorogtam rá, ám azonnal mellénk lépett valaki. 

És ledöbbentem.

Oh. ne. 

-Amaris Black? - lépett mellénk a futár, sapkáját megigazgatva, kezében egy fa táblával, a másikban pedig egy óriási csokor virággal. 

-Oh, te jó ég - néztem rá megrökönyödve, Barnes pedig elképedve nézett hol rám, hol a futárra. 

-Egy aláírást szeretnék kérni - nyomta az orrom alá a táblát. Remegő kezekkel megragadva a tollat firkantottam alá a lapot, a férfi pedig mosolyogva átadva a csokrot kívánt szép napot.  

Barnes a kezemet megragadva rántott be rögtön a legelső szobába, Én pedig döbbenten néztem a szemeibe, amint az ajtónak tolt. 

-Neked van valakid? - nézett rám döbbenten, még is... Dühösen. 

-Nem, Én... - hebegtem. 

-Tudja, hogy tegnap... - kezdte dühösen. 

-Nem, és nem is kell tudnia! - löktem le magamról. Félig egy virágcsokorral. 

-Ah, szóval így játszol? - horkant fel. 

-Nem mintha bármi közöd lenne hozzá, de nincsen senkim! - rivalltam rá szúrós szemekkel. 

-Oh, igen? Ez mi? - lóbálta meg a kezem. -Miért kell magyarázkodnod a telefonba, hogy elutazol? Csörög a telefonod állandóan... 

-Bucky, semmi közöd hozzá! - harsantam rá. 

-Tegnap nem úgy nézett ki... - kezdte. -Ne hívj így. -tette hozzá gyorsan. 

-Bucky, Bucky, Bucky, Bucky... - hadartam. 

-Hallgass! - kiáltott rám. 

-Bucky, Bucky... Bucky! - tetéztem. 

A férfi tenyerét az ajkaimra tapasztva nézett rám komoran. Egy nagyot nyeltem. 

-Elegem van belőled. 

-Viszonzom, katona - szisszentem rá mérgesen. -Hagyj békén. Ne szólj hozzám, ne nézz rám, ne gondolj rám, ne is gondolj arra, hogy hozzám sz... - hadartam. 

-A legnagyobb örömmel, Amaris. - vigyorgott rám gúnyosan, Én pedig ellökve magamtól ragadtam meg a kilincset azonnal, ám az ajtó másik oldalán állt kikerekedett szemekkel Sam. 

-Na ne. Már megint? - pislogott döbbenten. - Ti ketten aztán... - kezdte. 

-Oh, álmaidban - dobtam az étkezőasztalra a virágot, otthagyva Őket. 

-Tehát virágot vesz neked - törölgette a poharakat Steve, vacsora után. 

-Ne is mond - dörzsöltem a homlokom. - Nem... Nem értem. - sóhajtottam. 

-Nem örülsz neki? - kérdezte komoran. 

-Nem. Nagyon nem. 

Steve elmosolyodott. 

-Háromszor randiztunk. Háromszor! Ebből kettő kajálás volt, egy pedig az, hogy elkísértem fűnyírót venni! - meredtem rá. 

-Lehet, csak egy igazi úriember. 

-Steve, te is tudod, hogy ezek a dolgok már igazán elmúltak a negyvenes évek óta - nevettem fel. -Ma már nincs ilyen ember. 

-De, van - vont vállat. 

-Oké, rajtad kívűl - nevettem fel. -Steve, nekem ez így nem megy. 

-Hű, te most szakítasz a Kapitánnyal? - libbent be Stark. -Sajnálom. -veregette meg a férfi vállát.

Hangosan nevettünk össze. 

-Nem állok készen ekkora komolyságra - piszkáltam a poharamat. -Nem állok készen ilyen hamar, ekkora elköteleződésre. 

-Akkor minek randizgatsz? - kérdezte Stark. 

-Mert jó elütni az időt. De nem rögtön fejest ugrani... - kezdtem, sóhajtva. 

-Én is ezt gondoltam Pepperrel. Aztán... - gondolkodott, majd elvigyorodott, Én pedig vigyorogva néztem rá. 

-Oh, a hős szerelmes! -dobtam neki egy szalvétát vigyorogva. -De nekem nem ez kell. 

-Valaki szívtipró... - vont vállat Stark, én pedig a tenyerembe temetve arcom sóhajtottam fel.