Azonnal bevágva magam mögött ijedten az ajtót néztem a már reggelit befejező társaságra.

-Amaris! - örült meg Thor.

Óvatosan néztem a falon lévő órára.

-Mindenki ilyen korán fent van? - kérdeztem döbbenten.

-Ja, megyünk túrázni. Jössz? - kérdezte Stark unottan.

-Túrázni? - döbbentem le, mégjobban. -Most? Ma? - kapkodtam a fejem, hiszen...

Senki sem volt túl jó bőrben.

Steve a fejét fogva bámulta bögréjének a tartalmát - még jobban megrúgta a szer, mint Buchanant - Natasha elég nyúzottan, de mosolygott rám, Bruce igazából tökéletesen jól volt, Sam a napfényt szívta magába, Stark pedig....

Stark csak nem akart menni. 

-Nem úgy néztek ki, mint aki... - kezdtem.

-Oké, nem megyünk! - mondta Kapitány, mi pedig - én harmadjára - ledöbbenve fordultunk felé.

-Te jó ég, mit adtál neki? - meredt Sam Thorra, aki védekezően emelte fel a kezét azonnal.

-Nem tudod hol lehet Bucky? - kérdezte Bruce, összepakolva a tányérokat, Én pedig rákaptam a fejem.

-Nincs meg Bucky?

-Nem aludt itt - biccentett a kanapéra Sam.

-Barnes sose alszik - horkant fel Stark.

-Gondolom, elment edzeni - mondtam.

-Ilyen állapotban? - nézett rám nyúzottan Steve.

-Lehet, jobban kezeli - vontam vállat.

- Vagy éppen az erdőben hányja ki magát - tanakodott Thor, Natasha pedig szúrósan csapott oda vállára. - Hé!

-Oké, nem megyünk túrázni, ennek örömére... - állt fel Stark. -Sziasztok. - indult vissza szobájába gyorsan, Én pedig megfordulva rontottam be az enyémbe, ahol Bucky már övét csatolta be.

-Oh Istenem, itt van mindenki! - sziszegzem halkan, a férfi pedig meglepetten kapta fel a fejét. 

-Thor felkelt 9 előtt? - döbbent le.

Jaj de jó.

-Barnes, mindenki! - szúrtam le.

-Jó, azt mondom, hogy az ágyon alud... - kezdte.

-Hát...

-Igen?

-Már mondtam nekik, hogy nem tudom hol vagy. - vakargattam a tarkómat.

-Amaris! - harsant rám dühösen. 

-Sshttt! - ugrottam oda lefogva a száját. -Istenem, sajnálom! Bepánikoltam!

-Itt az ágyam, még is miért nem jutott ez... - kezdtem.

-Nem is aludtál még ebben az ágyban, talán azért? - meredtem rá. 

-Istenem, kiakasztasz - ragadta meg az arcom, egy erőszakos csókot nyomva ajkaimra.

-Sajnálom!

- Oké. - mondta, majd lehajolt pulcsiáért. A férfi izmai megfeszültek.

Nem is tudom, mikor volt az utolsó alkalom, amikor valaha láttam pulcsiban, vagy kabát nélkül eleve. A férfi még egy rövidujjút sem hajlandó felvenni.

-Nyisd ki az ablakot.

-Mi van? - harsantam fel.

-Nyisd!

-Nem mászhatsz ki, megőrültél? - ragadtam meg a kezét, mire értetlenül nézett le rám.

-Ez... sértő.  - ráncolta a szemöldökét.  -Az első emeleten vagyunk.

Értetlenül néztem vissza rá. 

Aztán, ott álltunk, ketten, egymást értetlenül bámulva.

-Amaris, másztam ennél rosszabb... - kezdte. 

-Istenem, idegesítő vagy - léptem az ablakhoz.  - Ha nem halsz meg, akkor én öllek meg.

-Benne vagyok - csapott a fenekemre, Én pedig a szememet forgatva fordultam el.

És egy másodperc alatt itt sem volt.

Az ágyamat rendbe rakva hajtottam össze a ruháimat, kicsit megigazgatva a szoba összképét, majd a kilincset megragadva ugrottam is ki a szobából a folyosóra.

-Hé, Bucky! - hallatszódott Sam feldobódott hangja.

-Hű, te túl jól nézel ki - meredt rá Thor.

-Te aludtál? - döbbent le Sam. -Kipihentek a szemeid. Most tényleg úgy nézel ki, aki életben van.

-Jé, tényleg! - hallatszódott Natasha hangja. -Nincs beesve az arcod.

A társaságba lépve mosolyodtam el. Barnes zavartan állt, szinte vigyázban barátai előtt, Ők pedig folyamatosan sorozták.

-Mi a téma? - ragadtam meg a kávéskancsót.

Bucky kiugrott az ablakon, körbesétálta a házat és... bejött az ajtón.

-Barnes - mondta Thor. -Te nagyon jó bőrben vagy. Többet kell innod a likőrből.

-Jó reggelt nektek is. - mondta morgós hangján Barnes, amíg én elbújtam a bögrémben.

Most, hogy megnéztem a napfényben, tényleg igazuk volt.

Sokkal másabban nézett ki. A szemei talán mintha... csillogtak volna.

-Bárcsak a te sorsodra jutottam volna - nyögött Kapitány.

-Na mi az, Steve? -vigyorogtam rá.

-Egy szót se.

-Merre jártál, fémkar? - kérdezte Natasha.

-Sétáltam.

A szemöldökömet összeráncolva emeltem fel a fejem. És velem együtt mindenki.

-Sétálni? - kérdezte Sam értetlenül. -Te?

-Jó a másnaposságra - ült le mellém komoran a katona.

-Te fura vagy. -mondta Kapitány.

-Miért? - ráncolta a szemöldökét. 

-Te beszélsz. És sétálsz. - ráncolta a szemöldökét Sam.

-Akartam is mondani - szólt Thor. -Nagyon kommunikatív vagy.

-Már megbántam. - nyúlt a kávéért, velem együtt. 

A kezemet elkapva mosolyodtam el.

-Igyál. - mondta. 

-Nem kell, Én már ittam egy... - kezdtem.

-Igyál!

-Jesszusom, Barnes, nyughass! - fogtam a fejem.

-Na jó, eddig tartott - állt fel Thor unottan.

-Igyál te! - löktem meg a vállát.

-Istenem, Te nő! - ragadta meg a kancsót.

-Meg ne merd próbálni! - harsantam rá.

-Majd szóljatok, ha ebéd van! - lépett le Sam, magával rángatva a kapitányt is.

-Add ide azt a poharat! - szólt rám.

-Add ide Te azt a poharat! - gabalyodtam a férfiba.

-Megőrjítesz!

-Te engem!

-Istenem, Amaris!

-Milyen jó volt ma felkelni! - hagyott ott minket Natasha is, ezáltal egyedül hagyva minket.

-Barnes, ne kötekedj!

-Te - ragadta meg az állkapcsomat, mire elvigyorodtam.

-Igyál, katona.

-Hallgass - csókolt meg magához szorítva.

-Bátor vagy - álltam fel az asztaltól.

-Mondhatni.