51.rész

Vettem egy nagy levegőt, már nyúltam a villanykapcsolóért, amikor a hangulatvilágítás bekapcsolt.

Chris a fotelban ült, kezében egy pohár whiskyvel, és bámult maga elé.

Közelebb mentem, erre a sarok felé intett, arra néztem.

Ott állt a két bőröndöm, meg a táskáim.

Lehunytam a szemem, és elfojtottam egy mosolyt.

Eddienek és Chrisnek kéne összeházasodnia. Úgy ismerik egymást, mint a saját tenyerüket.

- Ideiglenes vagyok kidobva vagy végleg? –kérdeztem kimerülten.

- Hogy jöttél vissza?

- A parkolóban összefutottam Gerharddal, és Eddievel....

- Beszéltem a recepcióval, egy emelettel feljebb tudnak adni neked egy lakosztályt, csak le kell menned a kulcsért.

- Nem válaszoltál a kérdésemre...

- Nem egyértelmű?

Kicsit gúnyosan felnevettem.

- De....Lemegyek a kulcsért!

Kimentem az ajtón, és fölmentem két emelttel feljebb.

Bekopogtam Gerhardhoz.

Kinyílt az ajtó, de nem Gerhard volt az hanem Eddie.

Meglepve bámultunk egymásra.

- Ez nem Gerhard szobája?

- Cseréltünk, mert az enyémben nem volt jó a wi-fi.

- Értem. Akkor bocs!

- Gond van?

- Semmi! És még egyszer bocs!

Megfogta a karom, és behúzott az ajtón.

- Kidobott?

- Nem tudom...

- Mi történt?

- Összepakolta a cuccaimat, és foglalt nekem egy szobát egy emelettel feljebb. De nekem az nem kell.

- Gerhardot akartad megkérni, hogy segítsen?

- Hogy hozza el a cuccom, mert én nem megyek le érte...

Már majdnem sírtam.

Eddie átölelt.

- Beszélek vele! Marad itt!

Ránéztem.

- Nem akarom, hogy segíts! Nem kell! Különben is te magad....

- Nem miattad csinálom! Csapatérdek! Ha mellette vagy, és kordában tartod, mi is jól járunk! Beszélek vele! Te maradj itt! –mordult rám.

Azzal kilépett az ajtón, és bezárta.

Beljebb mentem, és lerogytam egy fotelbe.

Kb. fél óra telt, el amikor kivágódott az ajtó, és Eddie berontott.

- Chris egy barom! – közölte az arcomba ordítva.

Értetlenül pislogtam rá.

- Az a mániája, hogy te és én! –mutogatott rám, és magára.

- Mi van?

- Szerinte azért mentem le, hogy szándékosan az orra alá dörgöljem, hogy nálam alszol!

- De hát erről szó sem volt! – csattantam fel.

- Én is ezt mondtam, de gyártja az idióta elméleteit, és iszik! Még a cuccaidat sem engedte elhozni, azt mondta hogy vegyek neked újakat! Esküszöm nem komplett! – vágta le magát a kanapéra.

- Príma! Minden iratom, hitelkártyám, és egyebem a bőröndökben van! Hogy lehettem olyan hülye, hogy reggel nem hoztam magammal?! – dühöngtem - Átmegyek Gerhardhoz, hátha ő ki tudja kuncsorogni Chrisnél! –álltam fel.

- Nincs itthon! Elment csajozni! Hiába dörömböltem, hiába hívtam semmit! Annak is idióta osztráknak is most kellett eltűnnie, hogy vinné el az ördög! –csapta le a telefont az asztalra.

- Beszélek a recepcióval, hátha megoldható hogy reggel fizessek, ha nálam lesznek a cuccaim!

Eddie felnevetett.

- Egyrészt nem fogja őket érdekelni, másrészt kitesznek, harmadrészt a sajtóban landol.

Visszaültem. Végig gondoltam a lehetőségeket. Felmerült, hogy alhatnék Zoénál, de aztán eszembe jutott, hogy lehet hogy Seb nála van, és kínos rájuk törni, hogy had aludjak valamelyiküknél. Ha meg esetleg Eddie lekísér, és Seb Zoénál van.... Ez nem megoldható.

- Alhatsz nálam, vagy intézek neked egy szobát...- közölte tárgyilagosan.

Egyik megoldás sem tetszett túlzottabban. De rá voltam kényszerülve. Sajnos.

- Ha jól sejtem az első megoldás lenne a csendesebb...

- Igen. nem tűnne fel, miért akarunk az éjszaka közepén a menedzser főnöknek szobát, aki eddig a csapatfőnöknél lakott. – mondta gúnyosan.

Beleegyezően bólintottam.

- Kösz hogy maradhatok...

Megrántotta a vállát.

- Ez természetes....- morogta.

- Gond lenne, ha hozatnék fel valami ehetőt?

- Követed a no kaja, rengeteg munka kúrát?- kérdezte csípősen.

- Nem. Egész nap Chris mellett voltam, hogy nyugtatgassam. – fáradtan elnyúltam a fotelben.

- Mi lenne ha elmennél tusolni, én meg rendelek vacsorát!

- Jól hangzik! Nincs étlap?

Eddie szétnézett az ajtó melletti szekrénynél, és elővarázsolt egy díszes menükártyát.

Gyorsan átfutottam.

- Legyen bolognai spagetti, buscetta, meg valami gyümölcslé...- hümmögtem.

- Oké! – és már fel is vette a telefont. – Leadta a rendelést két személyre, majd lefogta a kagylót. - Azt kérdezik kérünk e bort, tudnak ajánlani édes vöröset, vagy pezsgőt!

Szóval Eddie hírét is ismerik. Nem véletlenül ajánlják neki.

- Le akarsz itatni? –kérdeztem gúnyos mosollyal.

Eddie nem válaszolt.

- Igen. Akkor két üveggel kérek köszönöm!

Felnevettem.

- Mik a terveid? – néztem rá somolyogva.

- Egyelőre nincs konkrét. Majd meglátjuk két üveg bor után mire jutunk...- közölte titokzatosan.

- Tudhatnád, hogy nekem elég két pohár, és eldőlök! – nevettem fel.

Rám nevetett.

- Azt hittem ejtve vagyok... Te mondtad, hogy többé az életben nem akarsz tőlem semmit... - kérdeztem vigyorogva.

Megeresztett egy csibészes mosolyt.

- Mert azt akartad hallani! – és felmutatta a zsebéből előhúzott keresztbe font ujjait.

- Hazudtál! – felpattantam, és rá mutattam nevetve.

- Ne mond, hogy meglepett! – mellém lépett, és magához húzott - Kétlem, hogy ne reménykedtél volna abban, hogy mégiscsak kellesz nekem!

A mellkasára hajtottam a fejem, és mélyen beszívtam az illatát. Szorosan átölelt.

- Ezt nem lenne szabad....- suttogtam – Chris reggelre meg fogja gondolni magát....

- Tudom.... De hogy mi történik az rajtad is múlik, nem csak rajtam....

Nem válaszoltam.

Ez inkább rajta múlik, nem kellene nagyon erőltetnie a dolgot ahhoz, hogy most tényleg egymásnak essünk.