19.rész

Mire leszálltunk, Eddie is előkerült. Nem tűnt túl nyugodtnak. Chrisre egy jelentőségteljes pillantást vetettem.

- Chris! Kérlek, kiszednéd a csomagjaimat a gép aljából? Addig összerámolom a cuccom!

Vette a lapot előre ment, és Gerhard is eltűnt, mint a kámfor. Vagy ráérzett, hogy gáz van, vagy Chris mesélt neki, míg mi Eddievel értekeztünk.

Ahogy okával néztem, inkább sík idegnek tűnt.

Mire utolértem a konyhában, éppen egy whiskyt töltött magának.

- Kérsz?

- Te se igyál. Inkább mond el mi a gond. – mondtam a lehető legkedvesebben.

- Hosszú. Nagyon hosszú. – szinte magába roskadt.

Már éppen bele akart inni az italába, amikor rátettem a kezem a pohárra.

- Ezzel nem oldasz meg semmi. – kivettem a kezéből.

Lerogyott az egyik székre.

Megjelent Chris feje az ajtóban.

- Bocs... de kint várnak a többiek....

- Megvárnál az ajtóban? Megyünk máris!

Chris eltűnt, Eddie meg viharverten nézett rám.

- Gyere át délután, és beszélünk! Oké?

Bólintott.

- Helyes! És ne igyál mert a lányod nem egy részeg disznót akar, hanem egy józan pasit.

Otthagytam.

- Mi a gond?

- Nem tudom, de rosszat sejtek, maga alatt van...

- Látom... Beszéljek vele?

- Ne! Majd én, délután átjön. Nem mondhatok többet, de nekem úgy tűnik, hogy Zoé valamit nagyon elkapkodott, hülyeséget csinált és bánja. Eddienek meg gőze nincs, hogy kezelje a helyzetet.

- Értelek.... Ha Eddie akarja majd elmondja nekünk is... - mosolygott kedvesen.

Bólintottam.

Mire besétáltunk a főépületbe, Eddie is beért minket.

Messziről látszott, díszes a fogadó bizottság. Ott vigyorgott Dietrich, Neweyval, Mark állt mint egy díszfasz, Seb meg csak nézett ki a fejéből. Vak nem látta csak, hogy soványabb, mint eredetileg, nagyon be volt esve az arca, és karikásak fáradt szemek bámultak a semmibe.

Vettem egy nagy levegőt.

- Mi az? –suttogta.

- Úgy látom, én leszek itt az ügyeletes pszihomókus...- morogtam.

- Hálás lennék ha bevállalnád ránk férne, mint látod...

- Meglátom mit tehetek...

Mire odaértünk hozzájuk, igyekeztem minél jobbkedvűnek mutatkozni.

- Angel! Drágám!

- Dietrich! –kapott két puszit, és egy ölelést.

- Milyen volt az út?

- Kényelmes köszönöm. Minden rendben volt. - mosolyogtam hálásan.

- Örülök!

Chris mellém lépett, kezet fogott Dietrichhel.

- Angie engedd meg hogy bemutassam neked, a főtervezőnket, és a csapat technikai főigazgatóját Adrian Newey.

- Adrian, ő Angel Hunter, a magyarországi gyárunk egyik ötletgazdája, és menedzsere. És nem utolsó sorban a párom.

A jó főmérnök arcán átfutott valami meglepetés féle, de kedvesen kezet ráztunk.

- Üdvözlöm nálunk Ms Hunter!

- Ha már kollegiális viszonyban leszünk nem tegeződhetnénk?

- Remek ötlet! Adrian!

- Angel vagy Angie!

Bólintott.

- Mark Webber, csapatunk egy pilótája. –folytatta Chris.

- Szia Angel Hunter!

- Mark! –közölte foghegyről, és vele is kezet ráztunk.

Nem lesz a kedvenc emberem az tuti.

- És a tavalyi világbajnokunk a német Sebastian Vettel! – mondta Dietrich.

Külön kihangsúlyozta hogy német.

- Hali! Angel Hunter! – mosolyogtam kedvesen.

- Szia Seb vagyok...- és megeresztett egy erősen vérszegény mosolyt.

De ez kb. úgy hatott, mintha kivégzésre vinnék.

- És amúgy kösz Dietrich, értettem a célzást, de attól még nem leszek Seb szurkoló!

Adrian, Seb, és Mark döbbenten álltak.

Dietrich meg jó ízűen nevetett.

- Jó van na a keservit akkor! Ha továbbra is a vén Michaelnek szurkolsz, akkor vigyen el az ördög!

Felhúztam az egyik szemöldököm.

- Tudod, attól, hogy tűsarkúban vagyok és a főnököm vagy, még tökön rúglak egy ilyen megjegyzésért! – néztem rá dühösen.

Persze nem voltam az, csak adtam a műsort, de ezt szerintem mindenkit tudta csak Sebiék nem.

- Tyűűű de felhúztad magad! –vigyorgott Gerhard

- Legalább nem folytatok szélkakas politikát!

- Nem te életed végéig tifosi maradsz, csak nem a Ferrari hanem Schumacher tekintetben! – vigyorgott Eddie is.

- Na és! Én hűséges típus vagyok! Veled ellentétben! –vigyorogtam vissza.

Chrisből kitört a nevetés, ahogy végül mindenkiből. Vették a lapot végre. Seb is nevetett, egy pont nekem.

- Hna akkor mehetünk is a gyárba! – bökte ki Dietrich.

Bólintottam.

- Van ötleted hol szeretnéd kezdeni? – Dietrich csevegő hangon.

- Most hülyének nézel? –kérdeztem sértődötten.

Értetlenkedve pislogtak rám.

- Hát az alváznál, és végig a gyártósoron, a kész autóig! Minden érdekel!

- Öööööö. Hát megoldjuk valahogy.... –bökte ki Dietrich.

- Mondjuk adj mellém egy embert aki ismeri a gyárat mint a tenyerét, és tud válaszolni a kérdéseimre! Meg kéne valaki, aki ért az autókhoz!

Chrisre néztem, majd Seb felé mutattam a szememmel, vette a lapot.

- Jó! Akkor keresünk valakit! –dünnyögte Dietrich.

- Seb biztosan vállalja a második idegenvezető szerepét! –közölte Chris – Seb?

- Persze...- nyögte ki.

- Remek. Akkor menjünk végre, mert itt fogunk megvénülni! – belekaroltam Chrisbe.

- Zseni vagy!- súgta a fülembe.

- Uhum.

- És a mi terv további része?

- Még nem tudom. Az a lényeg, hogy intézd úgy, hogy Seb sokat legyen velünk. Meg velem.

- Kitalálok valami...

- Príma....

- Hát mit pusmogtok ott hátul? – szólt hátra Gerhard.

- Az éjszakai szex terveimet ecsetelem éppen, érdekelnek a szaftos részletek? Vagy elég perverz a fantáziád Gerhard?

Úgy fordult vissza mintha korbáccsal csaptak volna rá, a többieken meg halk moraj futott végig.

Chris elpirult.

- Mi az édes? Zavarban vagy?

Chris sokatmondóan rám pillantott, én meg felnevettem.

Még hogy egy pasit nem lehet zavarba hozni? Ugyan már!

Kiértünk az épület mögötti parkolóhoz.