Ma tök jó reggelem volt. Ettem amerikai palacsintát aztán vidáman felmentem a szobámba elkészülni a ... És eszembe jutott, hogy mi lesz ma. Ma van Will temetése. Mondjuk a jókedvemet ez sem tudta letörni mivel én tudom, hogy Will életben van. De realizálnom kellett, hogy most fel kell vennem valami fekete szerkót, hogy ne legyek bunkó, elvégre Will és Jonathan barátjaként nekem is el kell mennem a temetésre. Annak ellenére, hogy nem is halt meg. Szóval kiválasztottam egy fekete ruhát

Egy egyszerű fekete magassarkút és el is indultam.

Természetesen mint mindig most is felszerelkeztem a késeimmel, kettőt a csizmámba, a combjaim belső részére, illetve magamhoz vettem a kedvenc kistáskámat aminek a pánt része úgy néz ki mint egy lánc ami stílusos is, de valójában egy nunchaku.
Mielőtt elértem volna végső célomat (vagyis a temetőt) még elmetnem a rendőrségre hátha eltudom csípni Hoppot. Mivel apa elvitte a kocsit így gyalog kellett mennem szóval gondoltam becsórom magam Hopperhez.
-Jó reggelt!-köszöntem illedelmesen a néninek- Jim Hoppert keresem.
-Sajnos most nincs itt, drága-válaszolta kedvesen.
-Értem. És mikor ment el?
-Elmenni? Ó nem, ma még nem is láttuk őt.
-Hát akkor úgy tűnik gyalogolok-mosolyogtam rá kedvesen a nénire-Köszönöm. Viszlát!-léptem ki az ajtón
-Viszlát aranyom-szólt még utánam.

A temetésen Dustinék mellé álltam. Hát ők sem vittél túlzásba a gyászolást. Még valami csajról is beszéltek aki megsiratta Willt és, hogy meglesz majd lepődve amikor visszajön és elmondják neki. Na mindegy is.
-Héj valami fejlemény?-hajoltam oda suttogva
-Will a hellyel lefelében van-mondta Dustin tök nyugodtan
-A hol?-értetlenkedtem
-Olyan mint a mi világunk csak sötét és hideg. Hellyel lefele.
-Sötét és hideg-ismételtem elgondolkodva
-Ahha-mondta Lahey
-Shh-szólt ránk Mrs.Wheeler ezért inkább csendben maradtunk.
A szertartás után odamentem Johnatanhez (hisz mégiscsak a legjobb barátom,aki sokáig az egyetlen is volt, nem hiheti hogy magára hagytam) és szomorúan megöleltem.
-Felteszem te is tudod, hogy Will nem halott-súgta hirtelen a fülembe.
Kikerekedett szemekkel meglepedtségemben hirtelen eltoltam magamtól.
-Tudod?-kérdeztem teljesen döbbenten.
Aprót bólintott majd Nancy felé fordult.
-Huh hála istennek már nem kell tettetnünk, hogy gyászolunk-sóhajtott fel megjátszott megkönnyebbüléssel Lahey.
-Ma kimegyünk az erdőbe megkeresni a lényt aki elvitte.-szólalt meg Nancy ignorálva Lahey beszólását.
-Ja, nagyszerű-szólaltam meg szarkasztikusan-És mit csináltok ha megtaláljátok huh? Megmondjátok neki,hogy rossz kutya volt, hogy ilyet nem szabad?-akadtam ki.
-Nem-felelte Nanc
-Hanem ezt-vette át a szót Johnatan majd felemelte az apja pisztolyát.
-Ez most komoly?-néztem rá hitetlenül
-Miért ne?-kérdezett vissza
-Haj nem bánom, mi is megyünk-szólt közbe Lahey, mielőtt robbanhatott volna az időzített bomba ami névszerint én vagyok.
-Jól van-higgadtam le egy kicsit-De nélkülünk ne menjetek sehová megértettétek?-kérdeztem az utolsó szónál kissé megemelve a hangom
-Aha-mondta Johnatan
-Helyes-az arcom megenyhült.
-Most mennünk kell-fogtam meg Lahey könyökét és elkezdtem húzni az erdő felé
-Megyünk?-kérdezte meglepetten Lahey-mégis hová?
-Hol van Hopper?-kérdeztem vissza.
-Hát omm... Fogalmam sincs...Mondjuk TALÁN a rendőrségen?-mondta szarkasztikusan-Mivel hogy ott dolgozi...
-Szerinted én ezt nem tudom?-csattantam fel mérgesen-Már jártam ott reggel. Nem volt ott. Sőt egyáltalán nem is ment be. Azt hittem a temetés miatt, de amint látod itt sincs. Úgyhogy most megkeressük. Nem akarom hogy neki is baja essen-mondtam aggódva
-Ahj jólvan, jólvan-sóhajtott Lahey-Hol lakik?
-A tó mellett egy kis lakókocsi szerűségben.
-Akkor menjünk-mondta miközben kiértünk Mirkwood széléhez.

-Ott van!-szólaltam meg egy kicsivel később
-Oké. Most mi?-tette csípőre a kezét.
-Hát. Bekopogunk.-válaszoltam, miközben elkezdtem sétálni az ajtóhoz. Be is kopogtam. Aztán mégegyszer. Aztán harmadjára is egy picivel idegesebben, mire végre sikerült kinyitnia.
-Hopp ugye nem ittál?-kérdeztem aggódva.
Csak megrázta a fejét. Majd rámutatott a gyógyszerekre és újból megrázta a fejét. Aztán a fülére mutatott.
-Mintha azt magyarázná h...-kezdte Lahey, de meglöktem mire rám nézett. Kerestem papírt és tollat majd elkezdtem írni.
'Lehallgatnak?'
Hopp oldalra billentette a fejét és félig felemelte a két kezét amolyan *nem tudom, talán* stílusban. Bólintottam majd újra írni kezdtem.
'Meg kell keresnünk a poloskát'
Ezt leginkább Laheynek címeztem. Majd mutattam, hogy Laheyjé a fürdő, Hopp a konyhába megy én pedig kezdem a nappaliban.
Már szinte minden fel volt forgatva amikoris megláttam a lámpát. Közben Lahey meg Hopp megálltak az ajtóban, jelezve, hogy ők nem találtak semmit. Felálltam egy székre, lecsavartam a burát és megláttam a kis szerkentyűt. Kitéptem ledobtam a földre, majd már épp ugrottam volna rá, de Lahey gyorsabb volt és eltaposta. Csúnyán néztem rá,leszedett a székről a derekamnál fogva, majd megfogtam azt ami megmaradt belőle kiszaladtam és beledobtam a vízbe.
-Azért nem kell ennyire drámainak lenni-nézett rám azzal a tipik "a gyerek totál kettyős" mosollyal Hopp.
-És most mi?-kérdezte Lahey
-Fogalmam sincs-feleltem tanácstalanul.
De ekkor kopogtak. Én automatikusan előkaptam a késem a csizmámból, Hopp pedig elővette a pisztolyát. Lahey meg csak... Nos ő csak szimplán ökölbe szorította a kezét, amivel rendkívül "ijesztő" látványt nyújtott.
Hopper a szájára tette a kezét majd odament az ajtóhoz, hirtelen kicsapta és rászegezte a pisztolyt az egyik jövevényre én pedig a másik torkához raktam a késem... Aztán, amikor megláttam a furcsálló tekintetét a két rendőrnek leesett hogy ezt nem kellett volna.
-Hó hó-lépett hátra-Jesszus főnök jól vagy?
-Powell?-kérdeztem meglepetten
-Mad te meg m...
-Mit kerestek itt?-vágott közbe Hop
-Próbáltunk hívni de...
-Ja, ömm nem jó a telefon-szólaltunk meg Hoppal egyszerre
-És a mobilod ?-kérdezte a másik.
-Baszkiiii-szisszemtem fel-a temetőben hagytam-mondtam és gyorsan rápillantottam Laheyre tisztázva hogy ha itt végeztünk elmegyünk a táskámért
-Na szóval-szólalt meg, de nem nagyon figyeltem ezért csak néhány dolog maradt meg. Valami nő megjelent az őrsön mert valakik elmentek vadászni, de nem mentek haza és ezért ideges.
-Hol történt?-kérdezte Hop
-Hát az őrsön
-NEM! Hol mentek vadászni-szóltam közbe idegesen. Istenem néha olyan lassúak az emberek
-Ó..öö..Kerley mellett-ekkor már én is nagyom figyeltem majd amikor meghallottuk mindhárman egymásra néztünk
-Mirkwood-mondtuk egyszerre. Wow még Lahey is megjegyezte jár a taps. Hát nem véletlenül, jól beleverem a fejébe a tudást. Nade visszatérve.
-Mi?-kérdezte értetlenül
-Semmi hagyd rájuk-intett Lahey
-Oké, menjetek vissza az őrse én ezt intézem-adta ki az utasítást Hopp
-Biztos?
-Persze
-Hát jó-már mentem volna vissza, de még utánunk szólt-Ja és még valami. Meglett Barbara kocsija
-Mi?-Hát Hop sem valami gyors ma
-Barbara Hollandé. Úgy tűnik tényleg megszökött. Az államiak találták meg egy buszmegálló mellett. Vicces hogy megint helyettünk dolgoznak.
-Ja, vicces-mondta savanyúan Hopp, miközben rám pillantott.
Visszamentünk a házba. Laheyvel összenéztünk és szavak nélküli beszélgetést folytattunk.
-Hop figyu-kezdtem
-Hm?
-El kell mondanunk valamit, de nagyon figyelj jó?
-Oké-ekkor már teljesen rám figyelt, mert megérezte a hangomon hogy komoly dolog jön
-Na szóval-vettem egy mély lélegzetet
-Bökd már ki kölyök
-Barb nem szökött meg
-Ezt honnan...?
-Láttuk Steve-ék házánál ahogy egy izé szörny elviszi-mondta gyorsan Lahey.
-Na ezt jól elmagyaráztad-"dícsértem" meg mire ő csak büszkén vigyorgott
-Az a lény amelyikről Joyce is beszélt?-érdeklődött
-Ja-válaszolt egyszerűen Lahey
-DE AZ MILYEN LÉNY-akadt ki teljesen Hopp.
-Na hát ez a baj-mondtam aggódva-mi sem tudjuk. Ez nem csak szimplán természetfeletti lény. Van egy teóriám miszerint egy másik dimenzióból jött.
-Másik dimenzió?
-Ja elmléletben végtelen számú multiverzum van és lehet közöttük átjárókat nyitni. Elméletben. Na mármost gyakorlatban ehhez rendkívüli mennyiségű energia és fejlett technológia kéne. Ahhoz pedig sok pénz.-mondtam reakciót várva Hop-tól
-Gondolod hogy-mondta döbbentem
-Az államiak-fejeztem be bólogatva.
-Jézusom. Mibe csöppentünk. Egyáltalán miért pont itt?
-Fogalmam sincs. De ha engem kérdezel Hawkinsnak jó kis mágneses tere van meg ilyen földrajzi cuccok. De én nem tudom, ez is csak egy teória. És bevallom nem áll olyan jó talpakon mint a másik. De az ok nem számít csak az okozat, mert mi isszuk meg a levét más emberek hülyeségének. A lényeg az hogy van valami a Hawkins laborral. Ha jobban megnézed az eltűnések is körülötte vannak egy pár mérföldes körzetben.-miközben dumáltam előkerestem egy térképet, bejelöltem az eltűnések helyét és mutattam, hogy ezek mind nagyjából ugyanakkora távolságra vannak a Hawkins labortól-Tehát ennek az egésznek a központja ez itt-böktem rá az épület helyére-Itt kell lennie a kapunak amin át jön a lény. Csak az a baj, hogy hiába van itt a főkapu, a labor hatósugarán belül BÁRHOL át tudnak jönni a lények.
-Na és ezt honnan veszed?-kérdezte
-Hát tudod, volt Steve-ék háza ahol Barbot vitte el, a Byers ház és...és kb.ennyi. Asszem más nem volt. De mi mindig szoktunk "járőrözni" este az erdőben Laheyvel.
-Mi az hogy... Kölyök ez veszélyes!-szólt rám
-Ugyan már-kezdtem megforgatva a szemem
-Ó hidd el tud magára vigyázni-bólogatott mindentudóan Lahey
-Ja emlékszel. Vérfarkasok vagyunk
-Akkor el tudtok bánni vele?
-Hát... Az biztos hogy sokkal tovább bírjuk ellene mint az emberek...de-próbáltam nyugtatni
-Igazából legutóbb elfutottunk-vallotta be Lahey
-Á milyen hősies-jegyezte meg Hop
-Hé kikérem magamnak hogy ott volt Joyce is és éppen őt mentettük ki-mondtam felháborodva
-Oké oké-emelte fel megadóan a kezét Hopp-Héj akkor most mi lesz?
-Hát el kéne menni Joycehoz. Úgy tűnik az ő háza nagyon kedvelt.
-Aha. Figyu kölyök meg tudod csinálni ezt?-mutatta fel a kezében lévő telefont amivel már egy ideje szenvedett.
-Persze miért?-mondtam vidáman
-Szeretnék beszélni valakivel arra az esetre ha...-itt megakadt. Ránéztem és tudtam hogy Sarah anyukájára gondol.
-Értem-mondtam kicsit elszontyolodva-Kész is van-mondtam "felvidulva"
-Wow ilyen gyorsan. Hogy csinálod?-kérdezte kikerekedett szemekkel.
-Tök egyszerű. Na intézd a hívást addig mi elugrunk valahová. Találkozunk a Byers házban-mondtam a tervet
-Oké.-válaszolt azzal kiléptünk az ajtón
-Na és most hová ráncigálsz-kérdezte ismételten Lahey. Na igen hozzá lehet szokni, hogy nem avatom bele a részletekbe ahhoz túl lusta vagyok
-Először is a temetőbe a táskámért. Aztán Nancyhez
-Miért?
-Mert Johnatannal ki akarnak menni este Mirkwoodba rémlik?
-Jaa tényleg. Amúgy kérdezni is akartam hogy EZEK MEGŐRÜLTEK???
-Úgy tűnik. És mi leszünk a bébiszitterek
-Hurrá.
-Na. Egy verseny a temetőig?-mosolyodtam el játékosan
-Leverlek Rivers.-vigyorordott el
-Szeretnéd-azzal átváltoztam és elkezdtem rohanni. Jó kis futást rendeztünk. Miután felvettük a táskám el is indultunk a Wheeler ház felé. Amikor odaértünk éppen láttuk Stevet távozni. Énékelt hát ez sem komplett.
-Hello Nancy-szóltam amikor odaértünk-Te azt az ütőt hozod?
-Aha. Ti?-kérdezett vissza. Gyorsan Laheyre sandítottam majd nagyon halványan megráztam a fejem.
-Ezeket-húztam elő a négy késemet a csizmáimból és a combomra rögzített tartókból.
-Hű-kerekedett el Nancy szeme-ez meg
-Nyugi csak sima konyhakések most hoztam őket otthonról-hazudtam
-És te?-nézett most Laheyre aki csak széttárta a karját amolyan nem tudom stílusban. Megforgattam a szemem
-Természetesen osztozunk. Hiszen csak 2 kezem van a másik 2 kés az övé-válaszoltam majd ránéztem, de ő csak vigyorogva bólintott egyet. Á hülye ő is engedjük el.
-Aha. Hát akkor.
-Két óra múlva Bakacsinerdő szélén ott ahol Will eltűnt. Ne késs. És ami még fontosabb ne menj SEHOVÁ egyedül.-hangsúlyoztam ki hátha hősködni akarna vagy nemtom én.
-Oké, oké-emelte fel a kezét megadóan-ott leszek főnökasszony
-Helyes-bólintottam majd ránéztem az órámra.-Ijj nekünk viszont indulni kell.
-Vettem-mondta Lahey és elindult a Byers ház felé.
-Ó tényleg majdnem elfelejtettem-csaptam a homlokomra-át kéne öltözni
-Én hoztam váltót-bökött a hátizsákjára amit eddig nem vettem észre.
-Ó. Hát én nem.-mondtam-Szóval most teszünk egy kitérőt hazafelé.
-Hurrá.-"lelkesedett" Lahey.
Haza is mentünk. Itt gyorsan átöltöztem valami melegebbe és kényelmesebbe. Igaz, jobb napokat is megélt már, de a célnak megfelel.

A hajamat felül egy kis részen befontam majd lófarokba fogtam és már mentem is le a lépcsőn
-Wow na ilyen szakadtnak sem láttalak még-mondta Lahey amikor lememtem
-Kár hogy nem voltál ott amikor Johnatannel bemásztunk hat évesen a csatornába hogy kiszedjük a kedvenc plüssöm amit sikerült beleejteni.-nevettem fel-Egyébként pedig nem divatbemutatóra megyünk. Egy olyan izét akarunk elkapni egy másik dimenzióból este az erdőben. Koszos munka lesz. Ráadásul a sötét ruha rejt a sötétben.
-Jogos-bólogatott elgondolkodva Lahey.
-Na indulás.-csaptam össze a tenyerem
Egy picivel később már ott voltunk a Byers ház előtt.
-Ó látom Hopp már ide is ért.-konstatáltam meglátva a kocsit, majd bekopogtam. Aztán kopogtam mégegyet. Majd dörömböltem. MIÉRT NEM TUD SENKI AJTÓT NYITNI EBBEN A VÁROSBAN.Na végre.
-Hello...ó-mondtam amikor megláttam, hogy Hopp egy széken állva szedi le a karácsonyi égőkről a körtéket lehallgatót keresve Joyce pedig a mutatóujját a szájára téve jelezte hogy nem érdemes beszélni.
Laheyvel beléptünk, egymásra néztünk, bólintottunk majd elkezdtük villám tempóban keresni a lehallgatót... Amit végül nem találtunk meg.
-Jó lesz. Úgy értem így már biztonságos szerintem.-szólalt meg először Hoper
-Szóval az államiak még nem tudják, hogy Joyce is gyanakszik.-mondtam
-Ez maradjon is így-válaszolt. Hopper
-Miről van szó?-kérdezte elvesztve a fonalat Joyce-Mi a fene történik itt?
-Bepoloskázták a lakásom-válaszolta
-Mi?
-Bepoloskázták-válaszolt most Lahey
-Mikrofont raktak a lámpába-magyaráztam
-Mert követem őket és tudják-magyarázta idegesen Hop
-Azt hittük téged is figyelnek
-Kicsoda?-veszett el ismét Joyce
-Nem tudom CIA, NSA, az Energiaügyi Minisztérium-kezdte sorolni Hop
-Nagy segítség vagy te is-forgattam meg a szemem-Az államiak
-Az államiak? Mégis mi...-kezdte volna Joyce de megelőztem
-Náluk van Will
-Micsoda?
-Tegnap elmentünk a hullaházba
-Nem ő volt-mondta Lahey
-Mi?-nézett most rá Joyce
-Az nem Will teste volt. Hamisítvány. Igazad volt.-mondta Hopp
-Egész idő alatt igazad volt-mondtam mire Joyce rám nézett.-Will életben van-suttogtam
Na először kicsit úgy tűnt hogy elsírja magát, de megnyugodtam mert végül elmosolyodott.

-Szóval volt ott egy gyerek szoba-ismételte Hopper
-Honnan tudod hogy gyerekszoba volt?
-Kicsi ágy, meg volt egy rajz a falon
-Rajzról eddig nem volt szó. Milyen rajz? Jó volt?-kérdezte felpörögve Joyce
-Mi? Joyce ugyan már. Ez egy gyerek rajz volt.-mondta értetlenül Hopper de én akkor már tudtam, hogy mire megy ki ez az egész. Joyce alrébb ment elvett egy papírt majd visszajött és lecsapta az asztalra.
-Akkor nem Willé-mondta.
Láttam Hopon a megvilágosodást, aztán ismételten megszólalt-Láttak egy borotvált fejű gyereket Bennynél amikor meghalt. Azt hittem Will az de lehet hogy egy teljesen más gyereket kerestem végig?
-Ömm Hopper-szóltam itt én közbe. Rámnéztek, köhintettem egy kicsit, nagy levegőt vettem-én tudom ki az.
-Mi?-kérdezte Hopper
És ekkor elmondtam nekik amit tiziről tudok.
-Jézusom.-mondta döbbenten Hop-Tudtam. Akkor ő lesz Jane. Terry Ives lánya.
-Ki?-most rajtam volt a sor az értetlenkedésben
-Egy nő aki perelte Bannert meg a labort amiért ellopták a lányát. És lehetséges hogy igaza volt.
-Azta.-mondtan tátott szájjal és Laheyvel mindketten érdeklődve figyeltük Hopot.-Nem tudom-vonta meg a vállát-Meg kéne tudni többet erről a Terry Ivesről-javasolta
-Vettem-mondtam, majd beírtam a családnak messengeren.
-Egyébként-kezdte Joyce, de ekkor hirtelen megcsörrent a telefonom, mire egy pillanatra összerezzentem, majd elővettem és rápillantottam.
-Bocs ezt fel kell vennem-mondtam, majd bementem az egyik szobába
-D?-szóltam bele
-Beírtad a vészkódot.-válaszolt Daera szokása szerint félredobva a formaságokat, rögtön a tárgyra térve
-Igen ömm-kisímtottam egy tincset az arcomból, a fülem mögé-Utána tudnál nekem nézni a Hawkinsi labornak?
-Persze. Mikorra?-kérdezte belelkesedve
-Minél hamarabb-mondtam egy pillanatra elgondolkodva
-Meglesz
-Köszi-mondtam halványan elmosolyodva, a tényen, hogy így is tele van minden napja és mégis mindíg nagyon lelkesen veszi az új kihívásokat, meg persze a szervezkedést, majd letettem.
-Háh. Tudtam, hogy segítséget fogsz kérni a falkától-támadott le Lahey amint kiléptem, aki addig az ajtó mellett a falnak támaszkodva karba tett kézzel hallgatózott.
-Háh. Ezt nem volt nehéz kitalálni, tekintve, hogy literálisan ez a munkája a falkának-mondtam kifigurázva a stílusát.

Egy fél órával később indultunk el a Byers házból és a megbeszélt helyen találkoztunk Nancyvel és Johnatannal.
-Hello-mondta Nanc-júj mi az ott a szemed alatt?-kérdezte miközben odanyúlt
-Nem számít-kaptam el gyorsan a kezét mielőtt megérinthette volna az arcomat
-Az apja volt-mondta rosszallóan J
-Naaa-szóltam rá mérgesen
-Jesszus Mad ez...-kezdte ijedten Nanc de beléfolytottam a szót
-Nem számít-emeltem meg a hangomat és körülöttünk a fák megrezegtek
-Mia?-monta J
-Mi az Johnatan félsz a széltől?-kérdeztem próbálva leplezni, hogy ez a tündér erőm volt
Elindultunk aztán.... Végig hallgattuk ahogy Johnatan meg Nancy veszekszik. Persze kicsit távolabb voltunk, de nem segített mert konkrétan úgy ordibáltak, hogy azt még egy süket is meghallaná. Azután csendben sétáltak tovább. Persze én dumáltam Laheynek, de azt ők nem hallhatták. Amúgy sem volt valami érdekes a sztori csak a törit magyaráztam neki, hogy ne bukjon meg. Már besötétedett amikor Lahey és én hirtelen megálltunk és ránéztünk az előttünk lévő Nancyre, mert úgy tűnik ő is észrevette a sebesült őzt. Vagyis hallott egy hangot, de mi élesebben hallottuk így be tudtuk azonosítani. Meg hát éreztük a vér szagát.
-Elfáradtál?-kérdezte Johnatan kicsit sem kedvesen
-Maradj csendben-válaszolta Nancy
-Mi?-kérdezte Johnatan mintha éppen az anyját szidták volna.
-Hallottunk valamit-mondta Lahey. Miközben én már megindultam átváltozva de satufékeztem amikor sikerült behatárolni hogy hol van. Lahey pedig belém ütközött, mert már rég nem engem nézett. Rekord gyorsasággal fordultam meg és megfogtam a mellkasánál, hogy ha kell visszalökjem. Közben figyeltem ahogy Nancy meg Johnatan utolérnek minket.
-Egy őz-konstatálta Johnatan. Wow biosz 5. Sőt csillagos.
-Szegényke. Elütötték-mondta Nancy szomorúan-Nem hagyhatjuk itt-majd Johnatanre nézett, vissza az őzire és felemelte a pisztolyt.
-Majd-szólalt meg J-csinálom én-vette ki Nancy kezéből a pisztolyt.
-Biztos?
-Aha
-Csak mert...
-Már nem vagyok 9-zárta le a beszélgetést majd felálltak. Johnatan felemelte a kezét a pisztollyal és behúzott nyakkal várták a lövést. Ami nem jött el. Közben Lahey egyre jobban szugerálta a vérző állatot, habár mi nem vérszomjas vámpírok vagyunk, de a telihold mindjárt itt van. Attól is tartottam, hogy az én akaratom sem bírja tovább. Csak vártam a lövést, hogy kibírjam addig, de sose volt lövés. Helyette valami elhúzta a sebesült állatot. A döbbenettől felengedtem és Lahey ezt kihasználva futásnak eredt.
-Ne.-kiáltottam fel-Picsába-mondtam Geralt stílusában, majd utána eredtem. Meg is találtam egy fát amibe be lehetett menni. Át mentem egy másik világba ami hideg volt és sötét. Várjunk csak. Hogy is hívták ezt Dustinék? Ja igen megvan a hellyel lefele. Na igen. Szóval ott lyukadtam ki. És Lahey már ott állt az átjáró másik oldalán.
-Héj...-szóltam oda, de gyorsan rátette az egyik kezét a számra aztán rámutatott arra az izére ami elvitte Barbot. Éppen az őzet falatozta. Bebújtunk a fa mögé, de ekkor átjött Nancy is az átjárón. Sajnos először nem vett észre minket csak a lényt. Elkezdett hátrálni és ekkor rálépett egy fadarabra ami megreccsent. A lény megfordult, Nancy rám nézett.
-Futás-suttogtam majd meghallottam ahogy a lény ráüvölt Nancyre. Elkezdtünk futni 3 felé miközben mind Johnatan nevét üvöltöttük hátha meghallja a rendes világból. És beszarás de meghallotta.
-Nancy, Madie, Nanc, Lahey hol vagytok?
Nagyon elmosódva ez igaz, de hallottam a hagját. Végül mind a hármunknak sikerült visszamenni az átjáróhoz, de a lény is odaért.
-Kurvanagy ötlet volt elszaladni az átjáró mellől-lihegte Lahey
-Kuss-szóltam rá, majd megfordultam-Hölgyeké az elsőbbség menj Nancy-üvöltöttem majd felemeltem egy bazinagy fatörzset és neki vágtam a lénynek. Amikor sikerült lehámoznia magáról Lahey beleütött egyet, amitől csak még mérgesebb lett. Megfogta Laheyt átpördítette és ledobta a földre. Füttyentettem egyet mire újra rám nézett, ütött egyet felém ami elől hátrahajolva kihajoltam majd kiengedtem a karmaimat és elkezdtem nagyon gyorsan karmolászni ami látszólag hatással volt, de sajna túl gyorsan gyógyult. Lahey megcsavarta az egyik karját amitől eltört az a karja, de a másikkal odakapott és megkarmolta. Ekkor belerugtam a hasába amitől métereket zuhant.
-Indulj-ordítottam rá Laheyre
-De te-akadékoskodott
-Megyek rögtön utánad-mondtam idegesen
-De...
-Menj már-ordítottam azzal belöktem a fába.
Közben a lény egyre közelebb jött, de már én is másztam be. Ekkor megfogta a bokámat visszarántott és ledobott a földre. Vér ízét éreztem a számban. Gyorsan felugrottam, tarkóbillenéssel, majd guggolva érkeztem. Felálltam és kiköptem egy kis vért, ami egy pillanatra elvonta a figyelmét. Elkezdtem püfölni ott ahol értem, lábon rúgtam és amikor összegörnyedt felugrottam és ököllel megütöttem a hátát amitől egy pillanatra hasra esett de már állt is fel. Még több vért köptem ki, majd elő vettem a késeimet és azokkal dobáltam, miközben hátráltam a bejárat felé.
Amikor elfogytak a késeim, végső erőmmel dühösen felüvöltöttem és elkezdett szikrázni a kezem. Olyan mintha kisült volna. Egy szikra rápattant a lényre ami megperzselte. "Sötét és hideg" a meleg és a fény ellentéte, döbbentem meg. De még mindig nem döglött meg. Vért köptem majd már csak arra emlékszek, hogy indák nyúltak ki a fából és átlöktek a másik oldalra miközben ellökték a lényt. A szikrák amik a kezemből jöttek berobbantották a lyukat, miközben 3 hang szólongatott, de kezdett minden elsötétülni. Valaki felemelt a térdhajlatomnál és a lapockáimnál fogva és elindultunk. A következő emlékem az, hogy egy meleg és puha helyen vagyok és kakaó illatot érzek. Valakik suttogtak mellettem.
-Szóval vérfarkas-hallottam meg Nanc hangját
-Igen. De nem vagyunk veszélyesek-mondta Lahey
-Születésem óta ismerem-mondta Nancy-szóval erre magamtól is rájöttem.
-Csak tudnám hogy csinálta azt a robbanást-agyalt J-Mivel én tudtam, hogy vérfarkas. De egy vérfarkas ilyet nem csinál.
-Hibrid-vágta rá Lahey
-Vérfarkas tündér hibrid-suttogtam erőtlenül. Erre mindenki felkapta a fejét.-mennyit aludtam?
-Két órát-Válaszolta Johnatan
-Ú-válaszoltam grimaszolva-hol vagyunk?
-Nálam-mondta Nancy-a pincében ahol játszani szoktatok.-hallottam a hangján hogy mosolyog
-Igyál-emelte meg a fejemet Lahey és tolta a számhoz a kakaót
-Hagyjad már még fel sem ébredt rendesen-vette ki Johnatan a kezéből a bögrét. Lassan kinyitottam a szememet. Majd nem valami lassan felültem mert tényleg a pincében voltunk, de realizáltam, hogy valaki nincs itt
-Hol van Eleven?-kérdeztem kikerekedett szemekkel
-Nemtom ma még Mikeot sem láttam-vonta meg a vállát Lahey
-Ki?-jött Lahey válaszával párhuzamosan ugyanaz a kérdés két irányból.
-Jaa tényleg ők nem tudják.
-Mit nem tudunk?
-Haj-sóhajtottam majd kikaptam Johnatan kezéből a kakaómat-elmesélem.-mondtam és literálisan elmondtam mindent amire addig rájöttünk, vagy ami addig történt, miközben hadonásztam meg a kakót szürcsölgettem.
-Úr isten-döbbent le Nanc-szóval láttátok Barbot és engem is azzal a lénnyel
-Ott voltatok anyukámmal amikor kijött a falból és nem szóltatok?
-Hellyel lefele-mondta csak a poén kedvéért "döbbenten" Lahey.
-Hülye-dobtam neki az egyik párnát.
-Egyébként szóltunk Hoppernek a falos esetről. Ő zsaru szóval.
-Szóval minden szép és jó?-kérdezte J-és mi van velem???
-Azt hittem hogy hinni fogsz a saját anyukádnak... De tudod mit. Tökmind1 fáradt vagyok ahhoz, hogy veszekedjek. Ja és Hopp már mindenről tud.-mondtam
-Najó.Aludjunk-ajánlotta Nancy-Vagyis próbáljunk meg.-azzal lekapcsolta a villanyt.
Majd pár perccel később vissza.
-Héj Johnatan-suttogta úgy hogy ne halljuk meg
-Hm?
-Nem akarsz feljönni ide-mutatott az üres helyre maga mellett-ömm csak hogy ne aludj a padlón-hazudta
-Oké-mondta J majd befeküdt mellé-a lámpa maradjon le kapcsolva vagy inkább...
-Fel-fejezte be és egyben válaszolt is a kérdésre Nancy
Ekkor én rásandítottam Laheyre aki meglátta a tekintetem. Alrébb csúsztam és rögtön vette az adást. Odajött az én kuckómhoz, közben én befordultam a fal felél, Lahey mellém feküdt és átkarolta a derekamat.