~~~~~~~~~~~~Maddie~~~~~~~~~~~~~~~~~

-Jó-csaptam össze a kezemet-Julie, ma te fogsz vigyázni a gyerekekre, David és Ann bent lovagoltatnak, Lahey te jössz ki velem terepre.-adtam ki az utasításokat a lovardai alkalmazottaknak. Julie aranyos lány és jó munkaerő, de a lovakhoz sajnos nem ért, úgyhogy finoman mindig rásózom a bébiszitter szerepét. David kiválóan oktat, eléggé aranyos a többi korunkbeli fiúhoz képest, ellenben Ann rendkívül szigorú és rendszerető, de mellette legalább tudom, hogy nem történik semmi baj. Csak a gyerekek félnek tőle. David hajlamos elkalandozni, főképp amikor Lahey ott van. Persze semmi bajom nincs ezzel, de sajnálom szegényt, rossz világba született. Itt senkitől nem fogadják el a másságot, legyen az szexuális, vallási, vagy úgymondottan "faji". Meg persze Lahey miatt is sajnálom, mert tudom, hogy ő egészen más emberek felé mutat érdeklődést. De igyekszem apróságokkal támogatni a mindennapokban. Annyira utálom ezt a hülye világot, ami diszkriminál és elnyom másokat. Van egy sablonja a társadalomnak és aki nem olyan mint amilyet a sablon diktál, az máris rossz lesz. Ettől monotonná válik a világunk. Ez egy végtelen, unalmas, szinte már idegtépő ördögi kör. Én azt szeretném, ha mindenki olyan lenne amilyen, hogy a világunk egy színes és érdekes hely lehessen. Mint a Daera-ék királysága. Az modernebb és előrehaladottabb, habár mint mindennek, annak is vannak hibái. De legalább kellően sokszínű és érdekes. Talán majd egyszer esélyt kapok arra, hogy változtassak. Vagy talán majd jön valaki más, aki megteszi...
-Maddie-zökkentett ki Lahey a gondolatmenetemből a kezét az arcom előtt lóbálva.-Van valami baj?-kérdezte aggódva, amikor látta, hogy már figyelek.
-Nem-ráztam meg lassan a fejemet-Csak elgondolkodtam. Hol is tartottam?
-A lovaknál-felelte.
-Á igen-bólintottam-A szokásos négyet hozzuk ki-mondtam, miközben már el is indultam az én almásderes Üstökösöm kantárjáért. Jó hátas és nagyon nyugodt ló, ezért könnyű vele gyerekeket tanítani. Kihoztuk még Daera Cremello színű Bailey's-ét, aki egy gyönyörű ló, de (a gazdájához hasonlóan) hajlamos pattogni, ezért a biztonság kedvéért őt mindíg én vezetem. Kijött még a kis izabella fakó színű Haflingi póni, Bella és a nála valamivel nagyobb, de szintén kislónak számító zsufafakó színű Mogyi.

Amikor már mind a négy ló fel volt nyergelve a két terepessel kint sétálgattunk az erdőben. Arra lettem figyelmes, hogy Bailey's többször is megugrik, pedig nem is ijedős, ráadásul volt olyan, hogy még csak a szél sem fújt, síri csend honolt, csak távoli madárcsicsergés hallatszott. Aztán rájöttem, hogy Lahey működik valamit a háttérben.
-Te mit csinálsz?-fordultam hátra, előre sejtve a választ.
-Csak nógatom.-vonta meg a vállát lezser módon, majd villantott egy gyerekes műmosolyt.
-Na meg a...-háborodtam fel, majd hirtelen megálltam és elgondolkodva valami cenzúrált szidást kerestem, mivel kisgyerekeket vittünk-Az anyád barackját nógassad-morogtam végül mérgesen, mire hangosan felnevetett mögöttem.
-Ugye tudod, hogy én értem mit mondtál-tette csípőre a kezét a mögöttem lévő Üstökös hátáról Erica Sinclair.
-Kapaszkodjál vagy leszedlek-szidtam le.
-Nem vagyok 4 éves. Görkorcsolyával jártam egész nyáron mindenhová, kitűnő az egyensúly érzékem, plusz tartom magam a lábammal, ahogy azt egy tanult lovas csinálja-akadékoskodott, de azért kelletlenül visszatette a kezét a nyeregre.
-Igen tudom, hogy okos vagy és bárkit ki tudsz oktatni, de emlékeztetnélek, hogy az én lovamon ülsz. Én pedig egy eléggé türelmetlen ember vagyok, úgyhogy bármikor le tudlak szállítani arról a lóról és aztán kulloghatsz utánunk.-feleltem, majd farkasszemet néztem Lucas makacs húgával, végül megrázva a fejem visszafordultam, majd halványan elmosolyodtam.
-Én nem értettem-szólalt meg Holly az általam vezetett ló hátáról, akit az anyja mindíg lepasszol nekünk, hogy mehessen a strandra Billyt bámulni. Először nem akartam így soron kívül elvállalni, aminek igen egyszerű oka van:a féltékenység. Hozzátenném a jogos féltékenység. Egész nyáron minden Hawkinsi nő/lány, amikor csak ideje engedte, Billyt bámulta ragadozó módjára a strandon. Az említett pedig magától értetődően imádta a figyelmet. Én pedig utáltam. Ezért is veszekedünk annyiszor, aminek persze sem Lahey sem Hopper nem örül és szerintem bármikor készek lennének egy sörétessel megoldani a problémát. Na mindegy. Ezt leszámítva viszont imádom Mrs.Wheelert és Nanc az egyik legjobb barátom, így nem volt szívem nemet mondani. Plusz Holly egy nagyon aranyos és jól kezelhető kislány, nincs vele sok gond.
-Nem baj-mosolyodtam el lágyan-Csak anyádnak el ne mond-suttogtam, összevigyorogva Lahey-vel, mire Erica megforgatta a szemét.
-Adj neki szárakat-böktem Erica felé a fejemmel, mire az említett szemmel láthatóan meglepődött-Lássam mennyire vagy ügyes. Vagy csak a szád nagy?-hecceltem, mire felszívta magát, kiegyenesedett a nyeregben és annyira szabályosan irányította a lovat, hogy semmibe nem tudtam bele kötni, pedig azt terveztem, hogy majd valami kis hibával bosszantom. Visszafordultam a magunk előtt elterülő ösvényt nézve, amit mi tapostunk ki a nyár során. Egy pár perccel később megérkeztünk ahhoz a helyhez, ahol az ösvény elkanyarodik és egy nagyobb kört megtéve visszavisz a lovardához. Párszáz méterre tőlünk már a Hawkinsból kivezető aszfaltút húzódott és egy hatalmas, elhagyatott épület. Valamiféle üzem lehetett. Ekkor Bailey's annyira megugrott, hogy rendesen erőt kellett befeketetnem, hogy megállítsam, a kis Holly pedig ijedten felsikkantott.
-Lahey esküszöm mégegszer rácsapsz megfejellek.-fordultam hátra idegesen, ám döbbenten konstatáltam, hogy Lahey is szorosan fogja az amúgy rendkívül nyugodt Üstököst, aki szintén nyugtalan lett.
-Ez most nem én voltam-rázta meg a fejét, a tekintetéből láttam, hogy igazat mond. Illetve annyira csillogott, hogy szinte biztos vagyok benne, valamit közölni akart. De a fenébe is nem vagyok gondolatolvasó. Vagy legalábbis nem akarok tudomást venni arról, hogy mire gondol. Nekem is egy ismerős, régi rossz érzés kúszott fel a torkomon, de az eszem azt diktálta, hogy az lehetetlen, így inkább nem vettem róla tudomást.
-Jólvan-nyeltem egyet megtartva a higgadtságomat-Menjünk tovább-mondtam, majd egészen addig szorosan, szinte már görcsösen tartottam a lovat, amíg ki nem értünk a kis dombon lévő tisztásra. Hirtelen eltűnt a rossz érzés, el is feledkeztem a történtekről, amikor megláttam, 6 gyereket a domb tetején valami műszert szerelgetni. Letérve az útról elindultam a lovakkal feléjük. A gyerekek már messziről kiszúrtak minket és vidáman mosolyogva integetni kezdtek.
-Sziasztok!-köszöntem oda.
-Hello-feleltek egyszerre vigyorogva, a tekintetemet azonnal a kis göndörre vezettem, míg Lahey is köszönt eleget téve az illemnek.
-Dustie!-tártam szét a kezeimet vidáman mosolyogva, majd erősen magamhoz szorítottam az illetőt.
-Jólvan Maddie elég lesz-lehelte erőtlenül.-Megfojtasz.
-Jólvan, jólvan bocsánat-engedtem el felnevetve, majd belecsípve az arcába zavartalanul folytattam-Ne haragudj, hogy nem voltam ott az üdvözlő bulin, de éppen táboroztatok-böktem magam mögé, mire a többiek elkezdtek keresztbe beszélgetni, Mike és El Hollyval váltott pár nem túl tartalmas szót, míg Lucas Ericával veszekedett valamin, Max pedig szemforgatva próbálta leállítani. Will csak csendben szemlélte a jelenetet.
-Rá se ránts-legyintett Dustin-csak arról maradtál le, hogy megijesztettek, ezért Lucas kapott egy adag paprika spay-t a szemébe-mesélte miközben odaléptt Lahey-hez és megcsinálták a 'nagyon titkos' fiús kézfogásukat, amit Lahey, Steve és Dustie találtak ki.
-Na és mi jót csináltok?-mértem végig a domb legmagasabb pontján lévő műszert csípőre tett kézzel, a kantárszár végét a jobb markomban szorongatva.
-Cerebrot építünk, hogy beszélgethessünk a barátnőmmel-húzta ki magát büszkén Dustin.
-Na, ügyesek vagytok-borzoltam össze a haját-Külön gratula a barátnődért. Hogy hívják?-érdeklődtem meg.
-Suzie és nagyon okos. Salt Lake Cityben lakik és a családja mormon ezért nem telefonálhat.
-Te nem is lepődsz meg?-kérdezte kikerekedett szemekkel Max.
-Már miért lepődnék meg?-húztam fel a szemöldököm-Mike-nak és Lucasnak is lett barátnője, pedig Dustin sokkal aranyosabb náluk-vigyorodtam el gonoszul.
-Héj!-kiáltott rám felháborodottan Lucas és Mike, míg Max felnevetett és El is értetlenül elmosolyodott.
-Tények, tesó, ezek csak tények-szólalt meg Erica a szokásos kis lenéző stílusával.
-És majd rákötitek El-t mint X-professzort vagy hogy működik ez?-kérdezte Lahey visszatérve az eszközre, mire felnevetettem.
-Hülye-tettem hozzá-Ez egy nagy hatósugarú rádió. A Cerebro csak a fantázia neve.
-Úgy van ahogy Maddie mondja-bökött rám megerősítve Dustin-De az ötlet az jó-folytatta elgondolkodva-Hiszen El-nek is olyan képessé...-kezdte, de megcsaptam a kantár szárával.
-Hé. Áú-fogta meg a megcsapott területet, majd értetlenül felnézett rám, mire én figyelmeztetően kikerekítettem a szemem, majd alig láthatóan bökve a fejemmel jeleztem, hogy jelen van két külsős is.
-Dinkák vagytok, mint mindíg-rázta meg a fejét lemondóan Erica.
-Erica!-kiáltott rá felháborodottan Lucas.

-Maddie-kiáltott fel Lahey, amikor a slaggal a ló helyett őt kezdtem el fürdezni. Csiklandósan, őszintén felkacagtam.
-Ugyanmár egy kis víztől nem lesz bajod.-legyintettem visszatérve Üstökös gyönyörű szőréhez, amire most lósampont kentem. Eközben megéreztem valamit. Pontosabban valakit.
-Te is kérsz egy adaggal?-kérdeztem a slagra utalva a távolban ácsorgó Billy-t, mire csak finoman elmosolyodott.-Na haladsz is valamerre még ma, vagy ott fogsz ácsorogni egész nap?-kérdeztem, amikor nem mozdult meg. Erre, mintha észbe kapott volna, elindult felém és áthajolva a tócsán ami a mosdató körül volt egy gyors csókot adott a számra.-Ne elmeséled, hogy minek köszönhetjük a jelenléted itt, a természet lágy ölén?-kérdeztem, miközben tovább mosdattam a lovam.
-Kell indok ahhoz, hogy meglátogassam a barátnőmet?-kérdezte, mire megforgattam a szemem.
-De tényleg-néztem rá várakozón.
-Tényleg, csak látni szerettelek volna-mondta mélyen a szemembe nézve, mire elpirulva elfordultam.
-Kezdesz megijeszteni. Ez nem vall rád, Billy Hargrove. Beteg vagy?-kérdeztem aggódást színlelve, mire rajta volt a sor, hogy megforgassa a szemét.-Este hová megyünk?-érdeklődtem.
-Azt titok-mondta sejtelmesen-Most hova mész?-kérdezte, amikor elindultam befelé, Lahey pedig a helyére vezette Üstököst.
-Még benézek Steve-hez, mint mindíg. Apropó, ne nagyon menj be hozzájuk, ha nem muszáj. Nem kedvelnek-mondtam, mire Billy erősen beszívta a levegőt, a gyönyörű égszín szemei enyhén elsötétültek.-Na nem kell ilyen komolyan gondolni a dolgot-léptem oda átdoba a kezemet a vállán-Csak ne menj ha nem muszáj. Amúgyis szégyelli, hogy ott kell dolgoznia, mert nem vették fel egyetemre-tereltem a témát, éreztem, hogy Billy befeszült izmai felengednek egy kicsit. Halványan elmosolyodott, majd megfogva az arcomat felém hajolt és mélyen megcsókolt.
-Este-suttogta, kacsintott, majd elment.

A tábor után ismét a Starcourt pláza felé vettük az irányt, útközben pedig bevásároltunk.
-A hülye sapka miatt van-hallottam meg Steve panaszkodását, mire elmosolyodva megforgattam a szemem és átszeltem a kis fagyizót.-Komolyan, teljesen eltorzítja az arcomat.
-Na és az eszedet mi torzította el?-tettem karba a kezem, mire Steve is észrevett minket, Robin pedig felkacagott.
-Ja, a cégpolitika szívás-váltott tettetett komoly hangnembe az említett-Tudod, őrültségnek hangzik, de eszedbe jutott már...hogy elmond az igazat?-kédezte vállat vonva, mintha csak mellékesen mondaná.
-Azt, hogy még fősulira sem vettek fel és a segg apám próbál megleckéztetni-kezdte idegesen sorolni-és három dolcsit keresek óránként és nincs jövőm? Ezt az igazat?
-Ugyan nem kell ilyen drámaian venni a dolgokat-horkantam fel-Mi sem járunk fősulira vagy egyetemre.-böktem Laheyre és magamra.
-És legalább már nem a szüleiddel laksz-világított rá egy újabb pozitív tényre Lahey.
-Ugye ezt most nem gondoljátok komolyan?-nézett ránk félig feladva, félig még idegesen-Nem is jelentkeztetek sehová, mert nem tudom honnan de úgy vettem észre, hogy a legtöbb hozzátok hasonló gazdag. Az meg egyszerűen szánalmas, hogy veletek lakok mert valaki nem akart egyedül lakni az apja luxusvillájában.-fortyant fel, mire elhúztam a számat unottan pislogva rá.
-Hozzátok hasonló?-kérdezett vissza furcsállva Robin, mire Lahey csak legyintett én pedig felháborodottan letámadtam Steve-et.
-Nem is luxusvilla-mondtam kikérve magamnak.
-Állítja Hawkins leggazdagabb lánya.-tette hozzá enyhén rosszindulatúan Robin, mire küldtem felé egy csúnya pillantást.
-Héj, tizenkét óránál-szólalt meg Robin egy csapat lányra mutatva Steve háta mögött.
-Francba, francba. Oké...-fordult vissza elgondolkodva-Bevetem magam. Oké? És tudod mit?-kérdezte, majd ledobta a sapkát a fejéről-Fenébe a cégpolitikával.
-Uram isten újjászületettél.-tettetett meglepődést, mire felnevetettem.
-Halihó hölgyek!-fordult meg hirtelen felkiáltva Steve, mire a lányok meglepedten összerezzentek.-Nem is láttalak titeket. Szeretnétek hajózni velem egyet az ízek tengerén?-próbálkozott ezzel a pocsék szöveggel.-Én leszek a kapitányotok. Steve Harrington vagyok-mutatkozott be.
-Te jó ég-hallottam valamelyik lánytól, a többiek elfintorodva mosolyogtak.
-Megkóstolnátok a cseresznyés finomságunkat?-ajánlotta Steve-Nem? Valaki? Banánhajó, négy lánynak négy kanál? Osztozkodni az asztalnál? Valaki? Meleg van kint...-miközben beszélt láttam, hogy Robin grimaszolva alrébb lép és amikor benéztem a kis ablakon majdnem hangosan felnevettem, ugyanis Robin kis táblán vezette, hányszor sült már fel Steve.

-Te is érzed ezt?-kérdeztem Laheyt amikor hazaérve beléptünk az ajtón, mire csak megvonva a vállát a konyha felé vette az irányt.-Hali! Megjöttünk!-kiabáltam be Hoppnak a nappaliba.-Mi az?-kérdeztem kedvesen elvékonyított hangon, amikor Hopp komoran megjelent az ajtóban.
-Beszéltem Joyce-al.-jelentette be lassan-Aztán a gyerekekkel is-folytatta, majd egy nagyobb hatásszünetet hagyott. Immáron mind a hárman kíváncsi tekintettel bámultuk.-Nem sikerült.-mondta végül.
-Jaj mit csináltál?-kérdeztem egy fájdalmas grimasz kíséretében.
-Hát semmi különlegeset...-húzta el a száját.
-James Kenneth Hopper!-kezdtem mérgesen, mire először védekező pozíciót vett fel, majd amikor realizálta, hogy mit mondtam értetlenül összeráncolta a szemöldökét.
-Nincs is harmadik nevem!-mondta kikérve magának.
-Tudom, de így hatásosabb a lebaszás-legyintettem.-Tehát, folytasd-intettem, a kezemmel szót adva.
-Jó szóval-mondta kelletlenül-Azt mondtam Mike-nak, hogy valami történt a nagyijával aztán beültettem a Jeep-be és egy életre elijesztettem-hadarta, mire elérkeztünk a befejezéshez tátott szájjal, elképedve bámultam rá.
-Hopper...-kezdtem méltatlankodva.
-Van még valami-szólt közbe gyorsan, de már nem tudta elmondani, hogy mi az mert Jo Hale jelent meg ekkor mögötte olyan tekintettel mintha valaki meghalt volna, mire Lahey is felkapta a fejét.
-Te meg mit...? Mi a baj?-kérdeztem odalépve, gyorsan, hetykén megöleltem, majd megfogva a vállát a szemébe bámultam. Nem válaszolt. A háta mögé pillantott, a nappaliba, ahol ott volt a McCall falka többi tagja is. Vagyis... Majdnem mindenki. Elléptem Jo mellett, Lahey pedig ekkor lépett oda hozzá, hogy ő is megölelje.
-Mi történt?-öleltem meg sorban a többieket is. Csend volt a válasz. Majd hirtelen valaki fájdalmasan felnyögött a kanapén.-Úristen-ugrottam oda Theo Reaken-hez.-Mi történt? Szólaljon már meg valaki-emeltem meg a hangom körbepillantva.
-Londonban voltunk, hogy felvegyük a harcot Monroe-val és a vadászaival...-kezdte Scott higgadta.
-És akkor, akkor az a fasz meglőtte Theo-t én meg eltörtem a nyakát, de ő beesett a folyóba ezért utána ugrottam-hadarta Libby szaporán véve a levegőt.-Aztán kihúztam, aztán ott voltunk a parton és aztán... Aztán-kapkodta a levegőt, mire a vállára tettem a kezem, lenyomtam a kanapéra és leguggoltam elé.
-Nyugodj meg, Libby-mondtam neki a lehető legmeggyőzőbben.-Oké hol vannak a többiek?-bólintottam felállva, miután sikerült valamennyire lehiggadnia. Újabb csend.
-Ömm hahó-lengette meg Lahey a kezét a levegőben-Ez a csend nem valami hatásos. Hol van Sophie és Liam?
Újabb csend.
-Najó valaki igazán el kezdhetne beszélni-emeltem meg a hangom idegesen, mire a kanapén fetrengő Theo elkezdett nyöszörögni, Libby odalépett, az ölébe vette a fejét és elkezdte simogatni.-Például azt, hogy miért nem szedtétek még ki a szerencsétlen szervezetéből a farkasölőfűt, holott két egyszerű vágással meglennénk.-folytattam harsányan. Steve volt az első aki megszólalt.
-Megyek megnézem El-t.-jelentette be.
-Intravénásan adták be neki-suttogta Stiles megtörve a jeges csendet.
-Kurva életbe-tört be ekkor valaki az ajtón, káromkodás kíséretében-Hopp probléma van az ajtóval-vágtatott át valaki az előszobán hatalmas zörejjel, majd a fehér bejárati ajtó jelent meg a nappaliban. A mögüle kikandikáló ezüst tincsek megszólalva ünnepélyesen lepasszolták az említett tárgyat Hoppernak, aki úgy nézett, mint aki szellemet lát.-Vagyis az ajtó jól van, csak már nincs a helyén-helyesbített Daera, aki olyan hevességgel vágtatott be, hogy kiszedte az ajtót a keretből, majd azzal együtt vonult végig az előszobán. Szokásához híven úgy nézett ki, mint egy éteri jelenség. A fenékig érő szőke haja bonyolult fonatokban omlott a hátára, a ruházata pedig megintcsak kifogástalan volt.

Mögötte Deaton jelent meg a fejét csóválva egy komplett állatorvosi felszereléssel.
-Csini vagy-mondta neki Lyds elismerően.
-Köszi, te is-mosolyodott el kedvesen a címzett.
-Tudom-vonta meg a vállát Lydia-De Maddie-t láttad már?-kérdezte rosszallóan.
-Héj-mondtam felháborodottan, ám a beszélgetést Stiles félbeszakította
-Najó, csajszik-lépett közbe-Azt hiszem van égetőbb problémánk is Maddie stílus váltásánál-mutatott drámaian a kanapén nyöszörgő Theo-ra.
-Ó tényleg-biggyesztette le a száját Dee.
-Te most... Te most komolyan kiszedted az ajtót a helyéről?-szólalt meg Steve döbbeten a lépcső tetejéről, aki eddig ott ácsorgott sokkos állapotban.
-Hát na. Hallottam, hogy mi történt és kissé ideges lettem.-tárta szét a karját Dae.
-Kissé?-kérdeztem, amire csend volt a válasz.
-Oké. Ki akar vért adni?-csapta össze a kezét, elterelve a témát a saját idegállapotáról. Libby szinte azonnal jelentkezett-Nagyszerű.-mondta halkan, majd két irányú infúziót kötött be, az egészséges vér elkezdett Libby-ből Theo-ba áramlani.
-Ömm, nem fog ettől a szöszke vért veszteni?-kérdezte összeráncolt szemöldökkel Hopp.
-De-bólintottam-Hozz neki vizet.
-Sophie-t és Liam-et elrabolták-jelentette be Daera, amikor Hopper eltűnt a konyhában.
-Úristen!-mondtam kikerekedett szemekkel.-Kik és miért?
-Azt nem tudjuk. Csak ennyit találtunk-felelte Jo, majd átadott nekem egy jelvényt, amire ciril betűkkel rá volt írva egy név és egy évszám. 1983.
-Ez egy egy évvel ezelőtti, orosz katonai jelvény-jelentettem be döbbenten felnézve.
-Igen, azt mi is látjuk-felelte Daera idegesen-Csak azt nem tudjuk, hogy hogyan cserélődött ki Li és Soph egy orosz plecsnire-magyarázta szokásához híven hevesen hadonászva.
-Hogy érted azt, hogy kicserélődött?-ráncoltam a szemöldököm.
-Hát tudtommal az emberek nem tudnak teleportálni. Legalábbis itt ezen a bolygón nem.
-Arra utal, hogy valószínűleg valami teleportálási baleset történhetett-fordította le a hadoválását Jo-De nem ők csinálták, különben már itthon lennének.
-Vagy legalábbis nem tudják beindítani valami miatt újra a pecsétet-találgatott Stiles.
-Nem mindegy? Eltűntek és valahol itt vannak ezen a Földön-vetett véget a találgatásnak nyersen Malia.
-Mi bajuk a ruhámmal-motyogtam még értetlenül, ahogy elindultam kifelé a konyhába-Ez most a divat...
-A nagyiknál talán-kiabált utánam Dee, mire megtorpantam, végignéztem magamon, majd fanyar arckifejezéssel tovább indultam.

-Mi a helyzet?-lépett ki a bejárati ajtón Jo, majd leült mellém egy üveg Somersby kíséretében. Megvontam a vállam, majd újra elmélyülten néztem, ahogy a vérvörös bor finoman hullámzik, amikor megmozdítom a poharat. Jo finoman megemelte az üvegét, mire én halványan elmosolyodva nekikoccantottam a poharam.
-Bolond vagyok. Azt hittem eljön. Nem tudom mire számítottam-mondtam keserűen elmosolyodva.
-Szereted őt. Ez jelent valamit, Maddie. Ezért nem engeded csak úgy el.-magyarázta.
-Te szerettél így valaha valakit?-kérdeztem. Jo halványan, merengő tekintettel bólintott.
-Fáj, hogy nincs veled?
-Már annyira nem. Már belenyugodtam-mosolyodott el-Elvégre nem halt meg. Csak mást szeretett. És most gyászol.-mosolyodott el szomorúan, mire én megértően bólogattam. Aztán hirtelen bennakadt a levegőm, kikerekedett szemekkel, hevesen felé fordultam.
-Te most Laheyről beszélsz?-kérdeztem meglepedten, mire ismételten csak bólintott.-Jesszus.-pattantam fel
-Mi az?-kérdezte megriadva.
-Semmi semmi, csak...-akadtam meg elgondolkodva. Na most megegyszerűsíthettem volna a dolgukat, de nem akartam kerítőt játszani. Végül úgy döntöttem, hogy bíztatom majd egy kicsit Laheyt, de nem avatkozok nagyon bele.-Mindegy. Csak meglepődtem, hogy még mindíg.
-Igen de Allison emlékét sem akarom meggyalázni azzal, hogy ráhajtok.-húzta fel a térdét az állához.
-Ez butaság-nyögtem fel, mire kíváncsian rám emelte a tekintetét-Allison aznap nem csak meghalt, de előtte össze is törte Lahey szívét. Gondolj bele, milyen szörnyű lehet végignézni, ahogy a barátnőd az exe kezei közt hal meg, miközben arról beszél, hogy mindíg is szeretni fogja őt. Nem a barátját. Az exét. És Scottnak akkoriban már megvolt Kira.
-Hm. Igazad van-mondta felpillantva a csillagos égre.-Ezen még sosem gondolkodtam.
-Nos akkor ideje elgondolkodni-veregettem meg a vállát, kiittam a maradék bort, majd felálltam, leporoltam magam és jó éjszakát kívánva bevonultam. Még ellenőriztem Theo-t és a mellette virrasztó Libbyt, majd megkérdeztem, hogy mindenkinek van-e ágyneműje. A helyzet a következő volt:Jo, Malia és Lydia a vendégszobában aludtak, Stiles és Scott Lahey szobájában,Lahey Steve-el, én Elevennel, Derek és Argent befoglalták az én szobámat,Peter és Deucalion pedig a nappali padlóján terültek el. Na persze rendes matracon aludtak, de akkoris a padlóra volt leterítve. Daera pedig kifeküdt a plafonra erősített lógó fotelban, mielőtt el tudtuk volna helyezni, így csak rádobtam egy takarót. Jellemző, mindíg ezt csinálja.