Felkeltem, majd lebattyogtam kávézni, mert borzalmasan fáradt voltam. Ezek után visszabattyogtam és felvettem a direkt harcokra tervezett ruhámat:

Utána felmentem a padlásra és megkerestem a ládát amit még Chris Argent adott nekem, majd elővettem belőle egy csomó fegyvert és az Argent címerrel ellátott ezüst töltényeket és az ezüst tőrt. Egyrészt van egy elképzelésem miszerint tavaly a Byers házban sikerült megölni egy demogorgont és amit El elpusztított az már egy másik volt. Azért elég gyanús, hogy még mi vérfarkasok sem tudunk megölni egy ilyen lényt sem. Szerintem pont az ellenkezője, megöltük... Csak többen vannak. A másik teóriám pedig az, hogy ugyanazokkal az eszközökkel meg lehet ölni őket is, mint minket. Habár ez ugye változik, de vagy az ezüstnek, vagy a fagyöngynek, kőrisnek, sisakvirágnak működnie kell. Valamelyik csak jó. Szóval le is szaladtam a szobámba, ahol a kijáró padlódarabot felszedve elém tárult a gyógynövény készlet, amivel Melissa McCall és Dr.Deaton láttak el. Felemeltem a kis üvegcséket amikben a fent említett növények voltak, majd visszarendeztem a helyére a padlóm. Ezek után elővettem a fegyverövemet a szekrényemből, felcsatoltam és beleraktam a felsorolt tárgyakat, az üvegcséket, a tőrt és 2 pisztolyt, a másik oldalra pedig töltényeket. Szerintem ezekkel felszerelem az egész társaságot.
Aztán megérkezett Lahey majd elindultunk a találkahelyre 1-1 vödörrel a kezünkben. Mikor odaértünk Steve és Dustin már ott vártak minket. Betettük a vödröket Steve csomagtartójába.
-Na-csaptam össze a kezem-Most pedig menj suliba-néztem Laheyre.-Délután én is bemegyek-öleltem még meg, aztán vonakodva, de elindult.
Ezután mi is elindultunk a kocsival be az erdőbe.
-Szólni kéne a többieknek is-mondtam Dustin Walkie Talkiejára pillantva.
-Már próbáltam-válaszolta-Senki nem vette az adást...-mondta egy lehelletnyi hatásszünetet hagyva-Vagyis. Volt aki hallotta. Erica...és ki is nyomott.
-Szép-forgattam meg a szemem, majd elővettem a telóm és kikerestem a számot amit vészhelyzet esetére tartogatunk a falkával. Azt mondták valaki mindíg felveszi majd és azon bármilyen veszélyben lévő természetfeletti segítséget kérhet.
-Kit hívsz?-kérdezte Steve
-Segítséget-válaszoltam szűkszavúan-Vannak bizonyos barátaim, akik segítenek ha baj van.-fejtettem ki.
-Mégis miféle...Á igen a párhuzamos univerzumos barátaid.-bólintott szkeptikusan méregetve.
-Falka...-javítottam ki, ám ekkor egy ismerős női hang szólalt meg a vonal másik végén.
-Maddie?-kérdezte
-Honnan tudod, hogy én vagyok az...-kérdeztem meglepetten-Lydia?
-Tudom a számodat-válaszolt, úgy mintha ez egyértelmű lenne.
-Fejből?-kérdeztem mosolyogva, majd megráztam a fejem-Hát nem véletlenül mondják mindíg, hogy nagyon okos vagy.
-Inkább mond, hogy mi a baj.-mondta sürgetve
-Jólvan.-forgattam meg a szemem mosolyogva-Szólj a többieknek. Ha délután 5-kor nem hívlak vissza, akkor gyertek Hawkinsba.
-Megint ott van?-mondta, úgy mintha tudná.
-Hát... Valami olyasmi. Miért talán... Lydia láttál valamit?-suttogtam a végén.
-Nem semmit...-mondta majd nagy levegőt vett-csak, volt egy rossz érzésem mostanában. És igazából én nem, de Jo látott valamit.
-Aha-mondtam úgy mintha értenék is hozzá-és ti hogy haladtok a dread doktorokkal?
-Jelen pillanatban sehogy. Viszont Libby rajta van az ügyön
-Khmm vagy inkább Theon-szólt bele ekkor egy másik ismerősen csengő hang
-Na-emelte meg a hangját Lydia-Ne mondj ilyet.
-Miért talán nincs igazam?-kérte ki magának durcásan a hang, mire felnevettem.
-Pont olyan vagy mint a bátyád, Sophie.-mondtam kacagva
-Mad. Hogy van Lahey-Mahey?-fecsegett tovább a telefonba.
-Tudnád, ha néha eljönnétek látogatóba-feleltem tettetett szemrehányással.
-Pontosítok. Tudnánk, ha néha eljönnétek a családi rendezvényekre. Tudod azok nem véletlenül családiak!-hangsúlyozta az utolsó szót Lydia
-Jólvan, jólvan-emeltem fel a kezem védekezőn-Veled tényleg nem lehet veszekedni-nevettem fel.
-Megérkeztünk-fékezett le Steve
-Most mennem kell-mondtam-Tudod a tervet.
-Szia-mondta Lydia majd letette.
-Nos?-fordult hátra felvont szemöldökkel Steve
-Van erősítés-mutattam fel boldogan a telóm, majd sóhajtottam egy nagyot-Induljunk. Még vissza kell érnem a suliba délután.
-Ugye azt tudod, hogy én nem fogok visszaérni?-Kérdezte Steve miközben kivette a vödröket a csomagtartóból.
-Hát az nem az én...-kezdtem, de ekkor megszólalt a Walkie Talkie.
-Dustin! Dustin itt Lucas! Veszed? Dustin!?
-Lám-lám, ki került elő-tette zsebre a kezét Dustin amolyan " kemény ember vagyok" stílusban.
-Bocs, haver. A hülye húgom kikapcsolta-szabadkozott Lucas.
-Amíg te a húgoddal balhéztál, addig Dart még nagyobb lett és megszökött.
-Ó és-kaptam ki hevesen Dustin kezéből a Walkiet-szinte biztos, hogy egy bébi demogorgon. Vagy valami hasonló lény a hellyel lefeléből.
-Várjatok-szólt döbbenten Lucas.-Mi van?
-Később elmagyarázzuk-mondta Dustin
-De most mennünk kell-fejeztem volna be
-Hova mentek?
-Stevvel a roncstelepre-válaszolta Dustin
-Stevvel?-kérdezte hitetlenül Lucas.
-Igen Stevvel-nyontam le idegesen a walki gombját, hogy beszélhessek-El kell kapnom egy demogorgont. Van egy pár ötletem, hogy hogyan lehetne megölni, de ki kell kisérleteznem és bizonyítanom a hipotézisem, mielőtt bármit is bekavarnék. Úgyhogy vagy összeszeded a többieket és idejöttök segíteni, vagy kussolsz és hagysz dolgozni-azzal a lendülettel visszaadtam Dustinnak a walkiet.-Induljunk.
-És hozd a távcsövet meg a csúzlit-mondta még az értetlenül "Steve Harrington?"-t motyogó Lucasnak majd kilépett.-Vétel, vége.
Elindultunk a sínek mentén húsdarabokat dobálva.
-Ugye tudjátok ,hogy nagy valószínűséggel nem leszek már itt amikor Lucas ideér?-törtem meg a csendet.
-Aha-mondták maguk elé bámulva
-Sötétedésre visszaérek-szólaltam meg megint egy kis csend után
-Oké-mondták bambán. Hát ez szép beszélgetés volt. Úgy tűnik mindkette belemerültek a gondolataikba
-Rendben. Szóval ha jól értem-szólalt meg hirtelen Steve-Megtartottál valamit amiről tudtad, hogy veszélyes csak hogy lenyűgözz egy lányt akit alig ismersz.
-Ti mi a fenéről beszélgettetek reggel?-szóltam közbe, de nem figyeltek.
-Najó, durván leegyszerűsítetted a történetet-mondta Dustin
-Miért jönne be egy lánynak egy undorító csiga?-kérdezte Steve, miközben eldobott egy újabb szelet húst.
-Egy interdimenzionális csiga? Mert baromi menő.
-Még ha azt is gondolta volna, hogy menő... Úgy érzem túl keményen próbálkozol.
-Nem mindenkinek lehet tökéletes haja-mondta Dustin
-Ez nem a hajról szól-forgatta meg a szemét Steve-A lányok meghódításához úgy kell tenned, mintha nem érdekel
-Hát ez egyre jobb...-nevettem fel hitetlenül
-Miért tudsz jobbat?-nézett rám
-Folytasd csak-emeltem fel a kezem védekezőn
-Akkor is ha nem így van?-folytatta Dustin ismét figyelmen kívül hagyva
-Ja. Megőrülnek tőle.
-Szörnyű ezt bevallani de...-kezdtem egy apró hatásszünetet hagyva, mire rámnéztek-Van benne igazság.-mondtam mire Steve büszkén bólogatott-De-tettem hozzá felmutatva a mutatóujjam-Ez fordítva is igaz.
-Héj nem is...-kezdett ellenkezni
-Steve, mindenki vágyik egy kis kihívásra-mondtam mindent tudóan.
-És aztán mi legyen?-kérdezte kiváncsian Dustin
-Vársz amíg...meg nem érzed-mondta sejtelmesen Steve
-Mit?-kérdeztük Dustinnal egyszerre
-Pont mint a vihar előtt tudjátok-kezdte magyarázni-nem látod, de érzed azt a...felszültséget. Érted?
-Mint az elektromágneses térben mikor a felhő az atmoszférában...?-kezdte Dustin
-Nem. Hanem... Szexuális feszültség. Amikor megérzed...-magyarázta, miközben eldobott egy hús darabot-megteszed az első lépést
-És akkor megcsókolom?-csapott a közepébe Dustin, mire felnevettem.
-Igen
-Nem! Lassíts Rómeó!
-Bocsánat!
-Jó néhány lány azt szeretné, hogy legyél agresszív-sandított rám, mire mosolyogva behúztam a nyakam.-Tudod kemény és rámenős, mint egy...oroszlán. De vannak, akikkel lassabb a tempó, őket óvatosabban kell megközelíteni, mint ö-gondolkodott el-mint egy nindzsa-ezen a hasonlaton ismételten felröhögtem
-Nancy melyik típusba tartozik?-erre már kiváncsian elhallgattam
-Nancy más. Ő nem olyan mint a többi lány.
-Igen, elég különlegesnek tűnik.
-Igen-helyeselt Steve-igen az.
-De tudod ez a lány is különleges. Van benne valami...
-Na! Hékás!-állt meg Steve
-Mi az?-fordult vele szembe Dustin.
-Nem szerettél bele, ugye?
-Mi van?-húztam össze a szemem.-Én el sem kezdek kapcsolatot ha nem vagyok szerelmes-merengtem el egy pillanatra-Steve milyen logikátok van nektek bolond férfiaknak?
-Csak arra gondolok, hogy...-kezdett magyarázni Steve aztán egy nagyot sóhajtott-Ugye nem?
-Nem, dehogy-mondta lassan Dustin
-Jól van. Tudod csak összetörné a szíved és ahhoz még túl fiatal vagy.
-Na ott az igazság-böktem rá Stevere-Habár inkább a hülye férfiak szoktak sziveket törni.
-Amúgy megkérdezhetem, hogy te, aki (óvatosan megjegyzem) utálod a párkapcsolatokat, most szerelmi tanácsokat osztogatsz?-állt meg Steve kérdőn rámnézve
-Nekem nem a párkapcsolatokkal van problémám, hanem az emberekkel akik benne vannak-mondtam-áh olyan bonyolult ez az egész-sóhajtottam.
-Ja az-helyeselt, majd gyorsan suttogva hozzátette-Hülye természetfeletti lények.
-Héj-álltam meg most én-kikérem magamnak-mondtam kiakadva, de Steve csak mosolyogva elsétált mellettem. Pár perc néma csend után azonban ismételten megszólalt.
-Fabergé
-Mi?-kérdezte Dustin, nekem pedig jött egy isteni sugallat, hogy miről beszélhet, ezért csak hitetlenül ráncoltam a homlokom, várva, hogy mi lesz a vége.
-Fabergé Organics a neve-mutatott a fejére, ekkor pedig ismételten kitört belőlem a röhögés, mire csak egy csúnya pillantást kaptam-Használd a sampont és a balzsamot és amikor nedves a hajad, de már nem vizes-tette hozzá, érzékeltetve, hogy ez fontos-amikor nedves
-Nedves-ismételte Dustin mintha csak felírná a egy lapra
-...akkor-folytatta Steve-akkor fújj rá négyszer a Farrah Fawcett sprayből-ekkor elhallgattam
-Farrah Fawcett spray?-kérdeztem lassan.
-Igen Farrah Fawcett.-mondta idegesen majd megállt és körbe-körbe járatva a mutató ujját kettőnk között az alábbi fenyegetést fogalmazta meg-Ha elmondjátok ezt bárkinek kicsinállak titeket. Végetek van. Henderson, Rivers. Felfogtátok?
-Ja.-mondta Dustin miközben belőlem kitört a nevetés.
-Aha-mondtam a könnyeimet törölgetve, a nevetéssek küszködve
-Oké-mondta Steve majd továbbindultunk.
-Farrah Fawcett, komolyan?-emésztgette Dustin
-Elég jó nő-gondolkodott el Steve
-Igaz-mondta Dustin. Ekkor mosolyogva az órámra pillantottam és hirtelen lefagyott a mosoly az arcomról.
-Basszus-kiáltottam fel-El fogok késni-mondtam azzal elrohantam majd még visszafordultam-Itt vannak a láncok-vettem le a hátamról-Ezüst.Lahey mindjárt jön én szaladok-tettem még hozzá, azzal elsprinteltem egészen a suliig.

Éppenhogy sikerült beesnem a terembe. Aztán végigültem egy rohadt unalmas elzárást és éreztem, hogy néha Billy felém néz, de úgy döntöttem, hogy inkább rajzolok.

Amikor kiértem a suliból elbőgött egy ismerős motor. Felnéztem és láttam az apámat elhajtani. Reszkető lábbakkal elindultam haza. Vagyis indultam volna.
-Apukád hazaért?-hallottam meg az ismerős hangot, majd azt, ahogy kifújja a füstöt a hang tulajdonosa.
-Talált-fordultam meg egy pillanatra lehunyva a szemem, remélve, hogy amikor kinyitom már nem lesz ott. Persze nem működött.-Márha az apámnak nevezem azt az állatot amelyik spermát adott a nála egy fikarcnyit sem különb anyámnak-tettem hozzá morogva
-Gyere. Elviszlek.-sóhajtott a kocsi felé bökve.
-Nem-mondtam azzal meg is fordultam és elindultam
-Nemár...-szólt utánam. Erre megálltam és még gyorsan hátranéztem
-Nem lehet-mondtam őszintén, ezúttal kevésbé undokul, majd ismételten továbbindultam. Egy fáradt sóhajt hallottam magam mögött, majd a kinyíló és bevágódó ajtót, és végül egy kocsi kerekeinek lomha gördülését, ahogy próbált lépést tartani az én lassú tempómmal.
-Szállj már be-mondta fáradtan Billy
-Hagyjál már.-próbáltam lerázni
-Na nem ezt nem csinálod-nevetett fel hitetlenül-Nem csinálhatod!
-Mit és miért nem?-kérdeztem sóhajtva, szigorúan az utat szugerálva.
-Az előbb már elárultad magad-mondta majd kihajolt az ablakon és elkezdett suttogni-Nem az a baj, hogy nem akarod-kezdte, mire felgyorsítottam a lépteimet, de elkapta a csuklóm, miközben leállította az autót, ezzel engem is visszarántva.-Te félsz-nézett mélyen a szemembe.
-Eressz-sziszegtem, de már nyoma sem volt az ellenszenvemnek.
-Nem fog bántani-suttogta, mélyen a szemembe nézve-Ígérem.
-Az nem baj ha bánt-ráztam meg a fejem, dacosan ellenkezve-Csak másokat ne. Csak téged ne...-mondtam az utolsó 3 szót már alig hallhatóan
-Hihetetlen vagy-nevetett fel egy pillanatra elfordítva a fejét-Miért törődsz másokkal? Például olyanokkal mint én? Segfejekkel.-Tette még hozzá magyarázatképp.
-Fogalmad sincs róla, hogy milyen szörnyetegekkel találkoztam eddigi életem során-mosolyodtam el-Ahogy arról sincs, milyen sok szeretetet és jót találtam még azokban a szörnyekben is. Mert amint megismertem őket, rajöttem, hogy nekik is van szívük és hogy az élet tette őket ilyenné. Minden ilyen embernek van valami traumája. Ez nyilván nem törli el a rossz tetteket, ezért próbáltalak kerülni és eltaszítani-fakadtam ki lehajtva a fejem-De minduntalan megláttam a maszk mögötti embert-suttogtam szinte már alig hallhatóan, az arcomat teljesen eltakarták a szemembe hulló tincsek, mivel a fejem le volt hajtva. Ezzel próbáltam akaratlanul elfedni a szégyent amit akkor éreztem. Először azért mert próbáltam eltaszítani, holott tudtam, hogy egy ember nem annyiből áll. De próbáltam nem belebonyolódni a problémákba. Aztán meg azért szégyenkeztem, mert még ez sem sikerült nekem. Bárhogy próbáltam úgy tenni mint a többi ember és elnézni az igazság felett, mintha nem lenne ott, még ez sem ment.-Nem tudlak utálni, Billy. Megpróbáltam. Nem ment-tettem még hozzá nagyon halkan, majd szinte már-már folytogató csend állt be közénk.
A néma csendet a kocsi ajtajának nyikorgó nyílása, majd a becsukassal járó tompa puffanása törte meg. Nem mertem felnézni. Az akaratom abban a pillanatban tört darabokra, amint elmondtam mindent. Az igazságot. Aztán egyszercsak két erős kezet éreztem, ahogy körbefonódnak nem sokkal a lapockáim alatt. Egy centivel sem lentebb. Jelezve, hogy biztonságot kínál, mindenféle hátsó szándék nélkül. Majd belefúrta a fejét a vállamba. Mintha ő is menekülne. A kezeim automatikusan siklottak a gondosan beállított, göndör fürtjei közé. Így álltunk. Csöndben. Megmozdulni sem mertem. Ő törte meg a csendet. Ismételten.
-Kiismertél.-suttogta a fülembe-Ahogy mondat ez az ismeretség nem törli el a rossz tetteket. De mégis bízol bennem én pedig arra kérlek, hogy szállj be-bökött maga mögé, míg én rávettem magam, hogy szembenézzek azokkal a szemekkel-De ez valójában nem kérés, te is tudod. Nem hagylak egyedül kószálni-mondta egyenesen a lelkemig hatolva a tekintetével, majd miután még egy pillanatig bámultam azokba a kék szemekbe, feladtam és megadóan felemeltem a kezem, miközben átsétáltam a másik oldalra. Beültem a kocsiba, majd az út nagy részét ezek után csendben töltöttük. De nem az a kínos csend. Olyan nyugodt volt. A légkör is. Nem feszült vagy ideges, amilyenek általában mindketten szoktunk lenni, csak szimplán gondolkodtunk. Nyugodt volt. Majd nagyon lassan felcsúsztatta a kezét és megfogta az enyémet. Nem néztem oda, csak halványan mosolyogva, kicsit meglepetten összekulcsoltam az ujjainkat. Így voltunk még pár percig aztán...
Aztán befordultunk az utcánkba és.... És apám ott állt a kapuban.
-Ó bassz...-sziszegtem, miközben kitéptem a kezem az övéből-Amint kiszállok hajts el olyan gyorsan amilyen gyorsan csak tudsz-fordultam Billy felé és rátettem a kezem az alkarjára.-Megértetted?-kérdeztem tőle szigorúan. Dühösen, lassan beszívta a levegőt, majd szintúgy lassan kifújta, ezzel uralkodva az indulatain, majd lassan, bizonytalanul bólinott-Helyes-mondtam az ajkamba harapva. Amint megérkeztünk kipattantam, Billy pedig gyorsabbra véve a tempót elhajtott.
-Van fogalmad róla, hogy mit tettél?-mondta az apám dühösen, ám halkan.
-Bocsánat, hogy elzárást kaptam.
-NEM A HÜLYE ELZÁRÁSRÓL BESZÉLEK!-mondta dühösen és megragadva az alkarom közelebb húzott magához-Van fogalmad róla, milyen veszélyes dolgokba ártottad magad? Azok a lények, amiket tavaly már legyőztetek vissza fognak jönni. Visszajönnek, többen és még mások is.-mondta, én pedig megszeppenve hallgattam-Láttam, hogy elvitted a vadász cuccokat, amiket a hülye Beacon Hillsi barátaidtól kaptál. De tudd, hogy nem ér semmit.-volt valami a hangjában...valami más-Most pedig kisasszony-szorította a karomat még erősebben, de nem ordított-Addig szobafogságban vagy, amíg el nem intézem a dolgomat. Indíts befelé
-Szobafog...-kezdtem realizálva, hogy mit mondott-De a barátaim
-A barátaid halálra vannak ítélve. Csak pár óra kérdése és végük.-mondta azzal megrántott-MOST PEDIG BEFELÉ-mutatott kiabálva az ajtóra, nekem pedig kicsordult a könnyem-Nem hagyom.-motyogta halkabban-MENJ MÁR-kiáltotta el magát megint. Ekkor meghallottam a gumi csikorgását az aszfalton, ahogy Billy satufékezve vesz egy 180°-os fordulatot és nagy sebességgel száguld felénk. Amikor hozzánk ért, egészen közel jött és lelassított, miközben kinyitotta az ajtót. Borzalmasan gyorsan történt. Egy forró tenyeret éreztem a csuklómon, majd a hátamra estem és felhúztam a lábaimat. Közben Billy rálépett a gázra és nyitott ajtónál elszáguldott én pedig vadul dobogó szívvel felültem és becsaptam az ajtót. Tátott szájjal gondoltam újra a jelenetet, de most olyan volt, mintha lassított felvételben történt volna. Mire feleszméltem a kocsi már állt egy takaros kis fehér ház előtt.
-Jól vagy?-kérdezte végigmérve engem Billy.
-Nem tudom-ráztam meg a fejem
-Bántott?-emelte meg a karomat, ahol apa szorított.
-Nem-ráztam meg a fejemet határozottan-Olyan volt mintha... Mintha valamitől védene-mondtam elgondolkodva
-Hát-sóhajtott-Mostmár itt vagy. Gyere be.-mondta, miközben elindult a ház felé. Kinyitotta az ajtót majd udvariasan beengedett maga előtt. A házba belépve rögtön megálltam és körbenéztem. Kicsi, takaros nappali fogadott.
-Gyere csak-tolt előre megfogva a két vállamat-Éhes vagy?-vette le a dzsekijét.
-Nem-ráztam meg a fejem-Köszi-tettem hozzá gyorsan
-Akkor gyere-intett majd elindult hátrafelé. Egyszerű volt. A nappali-konyhából nyílt egy folyosó, ahonnan nyílt 5 másik helyiség. Ahogy láttam az egyik a szülők szobája meg a fürdőszoba és a folyosó végén Billy kinyitotta a szobája ajtaját, szóval szerintem a másik 2 a wc lehetett meg Max szobája. Beléptem a szobába ami igen egyszerű volt. Volt egy szekrény, egy (Billyt ismereve) meglepően kicsi ágy, ami arra enged következtetni, hogy nem szokása ide hozni a lányokat. Volt még egy asztal és felette egy egészen nagy tükör. A falak pasztel sárgák voltak, egy pár bikinis nőt ábrázoló poszterrel, mire csak megforgattam a szemem.
-És most?-fújtam ki egy tincset a szememből, mire Billy kajánul elvigyorodott.
-William Hargrove-kezdtem komolyságot tettetve, felemeltem a mutatóujjam, ám elvigyorodtam ahogy lassan közelebb jött, elért, felkapott és megpörgetett a levegőben-Billyyyy-Visítottam, mire letett, átkarolva a derekam a homlokomnak döntötte a fejét.
-Fogalmad sincs, milyen szörnyű érzés éjszakánként elképzelni, ahogy megérintesz, megcsókolsz, aztán rájönni, hogy mégsem vagy ott. Hogy elérhetetlen vagy-morogta.
-Komolyan beszélsz?-néztem fel a szemébe.
-Komolyan, Rivers. Ez nem valami elcseszett csajozós duma, oké?-tudtam, hogy nem hazudik. Hallottam a szívverését. Csak kevés ember tud olyan jól hazudni, hogy kicselezzen egy alakváltót. De valaki aki nem is tudja, hogy alakváltóval beszél, annak szinte lehetetlen.
-Szóval, gondoltál rám?-kérdeztem erősen elpirulva, kerülve a tekintetét.
-Fájdalmasan sokszor, Rivers. Még más lányok sem tudták elterelni a gondolataimat-vallotta be lesütve a szemét, mire vigyorogva beharaptam az ajkamat.
-Figyelmeztetlek, Mad-mordult fel-ha ilyeneket csinálsz, nem állok jót magamért-morogta a fülembe, amitől jólesően kirázott a hideg.
-Ó igen?-kérdeztem hozzásimulva, mire megremegett, őrjítő morgás tört fel a torkából, amit sehogysem tudott elfojtani.
-Madelyn-szólt rám figyelmeztetően, most először mondta ki így a nevemet, amitől pillangók kezdtek el repülni a hasamban. Körbefontam a nyakát a kezeimmel, lábujjhegyre állva nyújtózkodtam, ő pedig lehajolt, hogy megkönnyítse a dolgomat. Hosszan megcsókoltam, visszacsókolt, majd elkezdtünk apró csókokat váltani.
-Na és... Te... Gondoltál... Rám?-kérdezte a csókok között.
-Nem eleget-mosolyogtam bele a csókba, beleharaptam az alsó ajkába. Erre ő hevesen a falnak döntött, majd levezette a kezét a fenekemre, megszorította, mire szinte reflexszerűen felugrottam, átkulcsoltam a lábaim a derekán. Egyre hevesebben csókolt, szinte már folytogatott a levegőhiány, csak néha hagyott levegőhöz jutni. Biztosan megfogott, megpördült velem, majd ledobott az ágyra, s egy pillanat múlva már ugyanúgy egymásba voltunk gabalyodva. A kezei fel alá járkáltak az egész testemen, ujjaival szorgalmasan keresett valmit.
-Mi ez a francos ruha?-nyögött fel, amikor nem találta a "bejáratot", mire felnevettem, majd egyetlen gyors mozdulattal lehúztam a cipzárját a felső résznek. Áttért a nyakamra, puha csókokat lehelt rá, majd lentebb vándorolt a kulccsontomra, a hasamra. Amikor ott járt a kezével finoman, de határozottan átfonta a nyakamat, a másikkal a csípőmet tartotta, míg én kitartóan fésülgettem ujjaimmal a szőke fürtöket.
Azonnal kipattantak a szemeim, amikor meghallottam egy kocsi motorjának leálló hangját, majd egy pár pillanattal később ajtó nyitódását. Billy ijedten felugrott, engem is felhúzott magával, majd segített visszacipzározni a pólóm én pedig gyorsan megigazítottam a haját. Még ő is végigsimított a hajamon, majd hátrébb lépett és elégedetten bólintva konstatálta, hogy sikerült összerázni magunkat. Súlyos lépteket haladtak el a folyosón, majd a szomszédos szoba ajtaja idegtépően lassan, hatalmas nyikorgással nyílt ki. Összerezzentem, amikor az említett tárgy becsapódott. Ahogy hallgattuk a súlyos léptek monoton, lassú haladását a tekintetünk találkozott, Billy pedig kinyújtotta a kezét és a derekamnál fogva kissé hátrébb tolt. Próbáltam értékelni, de zavart, hogy annak ellenére, hogy én vagyok az erősebb hátra vagyok szorítva.
-Billy?-lépett be egy vörös hajú nő
-Nem igazán érek rá most, Susan-nézett rá Billy, ám ekkor belépett egy bajszos férfi, akinek pont ugyanolyan szemei voltak, mint Billynek, így gondolom, hogy ő az apja. Az illető igen csúnyán bámult Billyre, ignorálva a tényt, hogy ott vagyok.
-Mi a gond?-kérdezte mit sem sejtve
-Miért nem mondod meg te?-éreztem a kitörni készülő indulatokat, így felvettem az alapállást
-Mert fogalmam sincs-vonta meg a vállát Billy, jobban rászorítva a csípőmre, hogy el tudjon tolni ha helyzet van, amire persze nem volt szükség, csak ezt ő még nem tudta.
-Nem találjuk Maxine-t-mondta a Susan nevű nő.
-És nyitva az ablak-tette hozzá az apja forrva a dühtől.
-Basszus-csusszant ki a számon, mire Billy egy pillanatra rám sandított, de az apja még mindíg levegőnek nézett, úgy indult el a fia felé.
-Merre van?-nézett várakozón az apja
-Nem tudom-mondta Billy látszólag nyugodtan, de láttam, hogy ideges
-Nem tudod?-mondta az apja elengedve egy gyors nevetést, ami tudjátok tipikusan az a mosolygó halál nevetés
-Figyelj, biztos csak a játékterembe ment vagy valami-magyarázgodott oldalra pillantgatva Billy-Biztos semmi baja
-Neked kellett volna vigyáznod rá. Ehelyett pedig idehoztál egy kis kurvát-emelte meg a hangját, mire tágra nyíltak a szemeim.
-Ő nem...-tiltakozott elhalóan Billy-Nézd vigyáztam rá. De három órát késtetek, nekem pedig randim lett volna.-mondta az utolsó szavakat megint elhalóan, és lenézett, majd rám nézett ,vagyis csak a lábamra mert amúgy nem mert rendesen rám nézni-Sajnálom oké?
-Szóval ezért nézegeted magad a tükörben mint valami kis buzi, ahelyett, hogy a testvéredre vigyáznál?
-Egész héten én vigyáztam rá. Oké?-tört ki Billy-Ha le akar lépni, az az ő problémája oké? Már 13 éves. Már nem kell neki bébiszitter-mondta majd elengedett kicsit alrébb lökve-És ő nem a testvérem-tette még hozzá, mire az apja neki lökte a szekrénynek.
-Miről beszéltünk?-kérdezte tettetett nyugodtsággal, majd amikor Billy nem válaszolt pofon vágta-Miről beszéltünk?-kérdezte lassabban
-Tisztelet és felelősség-mondta kelletlenül Billy
-Így igaz. Most pedig kérj bocsánatot Susantől.
-Sajnálom Susan-fordult felé Billy erőltetetten.
-Minden rendben, Neil-próbált békíteni a nő.
-Nem, nincs minden rendben. Semmi sincs rendben a viselkedésével.-emelte meg a hangját.-Elfog menni és mekeresi a húgát. Ahogy egy rendes, kedves, tisztelettudó testvérhez illik. Így van Billy?-fordult újra a fiú felé, aki csak gyűlölettel és fájdalommal tele bámult rá.
-Igaz?-emelte meg a hangját mikor nem jött válasz, majd közelebb lépett és ütésre emelte a kezét, ám ekkor előreléptem, megfogtam a levegőben lévő kezét és hátrahúztam.
-Ha mégegyszer megüti esküszöm nem állok jót magamért-suttogtam a fülébe, majd kifordítottam hátra a kezét, aztán a kezénél fogva előrefele fordítottam egyet az egész testén. Amikor landolt, a nyakára szorítottam a kezem a térdeimmel pedig lefogtam a két kezét-Indítsd a kocsit-vakkantottam Billynek, miközben Neil kapálózott alattam, de egy ilyen nyegle halandó nem tud kikerülni egy vérfarkas szorításából-Most!-kiáltottam oda idegesen, amikor láttam, hogy nem indul, mire megrázta a fejét, hogy kijöjjön a kezdeti sokkból, majd el is indult kifelé.
-Tudom hol vannak-néztem fel lenyugodva Susanra-Hazahozom-ígértem, mire bólintott.
Kiszaladtam, majd beültem az anyós ülésre.
-Oké, most felhívom Laheyt...-vettem elő a telefonom és kezdtem el magyarázni, majd egy pillanatra ránéztem és aztán el is akadtam. Direkt elnézett, de az ablakból láttam a tükörképét. Egy könnycsepp gördült le az arcán. Óvatosan felé nyúltam, megfogtam az arcát és magam felé fordítottam. Nem bírt a szemembe nézni, de felemeltem a fejét az állánál fogva. Fájdalom és szomorúság, nyoma sem volt a seggfej álcának. Letöröltem a hüvelykujjammal a könnycseppeket, majd összeérintettem a homlokunkat. Elvesztem azokban a gyönyörű szemekben.
-Már látod, hogy ki vagyok és tudod, hogy miért-szólalt meg szinte hangtalanul suttogva-Tudod, hogy ez a barom elrontott. Én pedig azt is tudom, hogy sosem leszek már az, aki lehettem volna, mert ezt láttam és ez lett belém nevelve.
-Billy...-kezdtem nyengéden, de finoman félbeszakított.
-De tudom, hogy érted érdemes megpróbálnom. Legalább veled. Nem lehetek más ember, mindketten tudjuk, te talán még jobban is, mint én-tette hozzá bizonytalanul-Hogy ez nem így működik. Az emberek nem változnak. De hiszek benne és reményeim szerint te is...-folytatta zavartan
-Hogy más élethelyzetek, más környezet és más emberek, más-más oldalát hozzák ki egy embernek. Billy én...-fogtam meg ekkor az arcát finoman-Én tudom, hogy a mostani viselkedésed annak a seggfejnek köszönhető ott. Felvettél egy olyan oldalt amit tőle tanultál. De én azt is tudom, hogy más környezetben...-itt egy picit elakadtam, majd zavartan lesütve a szemem folytattam-az én környezetemben. Velem. Az az ember leszel, akinek én ismerlek. Akinek én látlak téged.
-Madelyn...-A betűk olyan puhán gördültek le az ajkárók, mintha egy finom, tisztavízű patak lenne. Beleborzongtam. Ám a pillanatot a telefonom csörgése szakította félbe és sosem tudtam meg, hogy mit akart ott mondani.
-Francba-káromkodtam el magam, majd felkaptam a telefont-Lahey?
-Gyorsan Maddie gyere a roncstelepre. Itt van mindenki!-lihegte az említett a telefon másik végén.
-Basszus. Ömm oké. Indulunk-mondtam majd ráéztem Billyre és befogtam a mikrofont-Roncstelep-súgtam oda, mire Billy azonnal indította a motort én pedig visszaemeltem a fülemhez a készüléket.
-Ki az a mi?-kérdezte összezavarodva Lahey
-Figyu. Scotték úton vannak-ignoráltam a kérdését-Mi is-néztem egy pillanatra Billyre aki már száguldott is az említett hely felé.-Csak tartsd a frontot. Ha beüt a gáz mielőtt odaérünk zárkózzatok be a buszba, ahova tavaly menekültünk. Világos?
-Mint a nap főni-mondta aztán letette. Nem sokkal később behajtottunk a csendes roncstelepre. Kiszálltunk, mire Steve kiintegetett, erre Billy mérgesen megindult felé és heves szócsatát folytattak a busz ajtajában, de én ekkor már szagot fogtam. Odaszaladtam, belöktem majd beléptem a buszba és a varázserőmmel bevágtam az ajtót és az ablakokat. Miután konstatáltam, hogy Billynek és Stevenek semmi baja azon kívül, hogy a lökésem következtében egymásra estek, körbepásztáztam, majd megállapodott a szemem Laheyn. Átlétpem a két döbbenten pillázó, még mindíg fekvő illetőt és megkönnyebbülten átöleltem
-Érzed ugye?-suttogta, majd elengedett. Egy kicsit eltávolodtunk majd belenéztem a szemébe és lassan bólintottam.
Egy kicsivel később meghallottam a morgást kintről, majd hirtelen valami nekicsapódott a busznak. Majd újra és újra. A többiek persze rögtön elkezdtek pánikolni.
-Úristen most mit fogunk tenni?-visította Dustin
-Te lehiggadsz!-mutattam rá-Lucas és Max lejönnek a tetőről...-mondtam, de közben beestek... Majd egy demokutya bekukucskált, de Billy időben kapcsolt és szabályosan rábaszta a fejére a tetőre vezető ajtót.
-Maradjatok a buszban-mondtam ezt leginkább a gyerekeknek.-Steve te készítsd az ütőd. Billy-mondtam felé fordulva, majd elővettem az egyik pisztolyt az oldaltáskámból és felé nyújtottam-Tudod használni?-amikor bólintott én is bólintottam-Ti ketten itt maradtok a gyerekekkel. Ha tiszta a levegő fussatok. Készen állsz?-fordultam Lahey felé
-Erre sosem lehet felkészülni-dörzsölte össze a kezeit.-De a falka nem fut el és mindíg győz igaz?
-Igaz-bólintottam halványan elmosolyodva, aztán elkomolyodtam és kirúgtam az ajtót a lábammal, majd Laheyvel kirohantunk ezzel magunkra terelve a figyelmet. Csak úgy jöttek ránk mindenfelől és rengetegen voltak. Kiengedtük a karmainkat, elkezdtünk vagdalkozni amerre láttunk. Egy felém ugrott, de megfogtam a nyakánal és a földhöz szegeztem, a másikat elrúgtam jó messzire, de visszajött, így hatásosabb lépéseket vetettem be, csakhogy közben jött egy harmadik felém, egy negyedik pedig Lahey felé, mert már hárommal próbált elbánni. Hátra bógniztam kettőt, behunytam egy pillanatra a szemem, majd amikor legközelebb kinyitottam, már vörösen izzot és egyszerűen kitártam a karjaimat és lángbaborítottam az előttem lévő terepet. Az adrenalintól üvöltöttem, viszont csak messziről, tompán hallottam a hangomat. Leszedtem kettő demo-kutyát Laheyről az indáimmal, de megszédültem és elborultam, így Laheynek tovább kellett küzdenie kettővel, miközben rám is jöttek. Már majdnem elértek amikor egy baseball ütővel elütötték az egyiket, aztán több ember is kiugrott mögülem. Egy kezet éreztem a csuklómon ami felhúzott majd elkezdett a busz felé tuszakolni. Egy kissé sípolt a fülem és vérzett az orrom a sok varázslástól, ám amikor oldalra néztem a döbbenet elterelte a figyelmem a fájdalomról.
-Stiles?-kérdeztem halványan mosolyogva, az örömkönnyek kibuggyanni készültek, majd gyorsan tovább siklott a tekintetem kettő furcsán visító hang irányába. Persze én már tudtam, hogy mi ez a hang. Két Banshee. Megláttam Lydiát és Jo-t. A többiekre már nem volt időm. Visszatért a hallásom és konstatáltam, hogy nagyon szarul állunk. Gyorsan megöleltem Stilest, ám ekkor meghallottam Sophiet és Petert-Vigyázzatok!-kiáltották, ám ekkor már késő volt. Az oldalunkon, nekem jobbra, a velem szemben lévő Stilesnak balra, éppen elugrott felénk egy demogorgon. Épp csak annyit tudtam csinálni, hogy elkezdtem megfordítani magunkat úgy, hogy csak engem érjen, közben Stiles az ellenkezőjét próbálta, de még így is nyertem. Közben messzebbről lövéseket hallottam. Lélegzetvisszafolyta vártam a becsapódást, ami nem következett el. Csak hallottam ahogy valami éles dolog átmegy ruhán és húson, majd vér lassú, monoton csöpögése törte meg a pillanatnyi döbbent csendet, aztán a többiek újra harcba lendültek. Lassan megfordultam, miközben kinyitottam a szemem
-Apa?-suttogtam tágra nyílt szemekkel, majd éppen elkaptam a testét esés közben. Hirtelen ott termett Scott és Malia és elintézték az utolsó demo-kutyákat.
-Ma..Maddie-suttogta elhalóan a szájából kibuggyanó véren keresztül szenvedve-S..Saj..ná..lom. Én..Én csak ...Ölj meg!
-Mi?-döbbentem meg teljesen, kikerekedett szemekkel
-Sosem akartam ezt. Az anyád a hibás... Meg kell hogy ölj!
-Micsoda? Nem! Nem leszek gyilkos, mint te!-tiktakoztam hevesen, az ajkam kicserepesedett, mert már percek óta nem nyeltem, csak leesett állal, szaporán vettem a levegőt.
-Nem akartam ezt... Az anyád... A többieknek... Meg kell ölnöd érted? A többiek... Azért gyűjtöttem össze az erejüket, hogy te egy napon erősebb lehess bárkinél. Hallod... Maddie...
-Nem, apa, ez őrültség.
-Hát nem érted? Ó Maddie, kislányom... Ne hagyd hogy az áldozatuk hiába való legyen...
-Maddie mennünk kell!-kiáltott rám ekkor valaki hátulról
-Tedd meg Maddie!
-Mads! Maddie!-kiabálták többen is, a fejem sajogni kezdett, nem tudtam merre kapjam a fejem
-Én... Apa...-lihegtem
-Tedd meg!-kiáltott rám határozottan.
-Nem!-kiáltottam fel, a kezem magától mozdult, csontig szaggattam át az édesapám torkát, könny áztatta az arcomat, felvonyítottam, a fejem hasogatott, majd elnyelt a sötétség.

-Maddie-hallottam egy kiáltást távolabbról-Mi történt vele?-ezt az ismerős illető már halkabban mondta és közelebbről
-Mit kerestek itt?-hallottam meg Nancyt is, mire felnyúltam még csukott szemmel, kótyagosan és belekapaszkodtam annak a nyakába, aki éppen tartott, majd lefeszítettem a lábam, jelezve, hogy le szeretném tenni, így az illető elengedte a lábaimat, de még mindíg fogott a lapockámnál, majd a derekamra csúsztatta a másik kezét
-Jól vagy?-hallottam meg egy ismerős mély hangot, mire kinyitottam a szemem és a mogyoróbarna szemeim rögtön találkoztak az óceán színű íriszekkel
-Megvagyok-bólintottam
-Ti mit csináltok itt?-kérdezett vissza Steve Nancynek amikor konstatálta, hogy tényleg megmaradok
-Willt és Mike-ot keressük
-Nincsenek bent ugye?-kérdezte Dustin
-Nem tudjuk. Miért?-kérdezte Nancy, de válasz helyett csak egy már jól ismert üvöltést hallottunk az épületből
-Muszáj volt megkérdezned?-kérdeztem fájdalmasan grimaszolva
-Megint?-kérdezte Jonathan kiakadva-Komolyan??
-Nézd van valami amin átjöttek. Amíg ez nyitva van addig nincs vége, szóval nem tudom miért vagy...
-Várjunk csak. Ti kik vagytok?-kérdezte Nancy Scottékra mutatva
-A falkánk-mondtuk Laheyvel egyszerre
-Scott az igaz alfa, aki amúgy elég nyugodt, kedves, empatikus, és olyan mint egy kölyök kutya, Liam, aki beleesett egy gödörbe és ez mindent elárul, Peter, aki régen ellenünk volt, megpróbált megölni, ezért elégettük, Derek kitörte a nyakát, Lydiát mint Bansheet használva visszajött, most pedig velünk van, főleg azért, mert Jo és Malia az ő lányai, meg Lizbeth, aki csinos és veszélyes és Derek a morcos farkas, aki soha nem mosolyog, de nagyon dögös, ez utóbbi kettő most nincs itt, vérfarkasok, Sophie, Stiles lány verziója, vérjaguár, Malia a vérpréri, aki fájdalmasan őszinte és furcsa, mert még mindíg nem sikerült megszoknia az emberekk közötti életet, mivel vagy 6 évig élt préri formában az erdőben, Lydia az utánozhatatlan, a város legszebb, legmenőbb csaja, akinek nem mellesleg 190-es IQ-ja van és ráadásul még Banshee is, a megfontolt, hidegvérű, mindíg elegáns Jo pedig vérfarkas és Banshee is, Malia féltestvére-hadartam mutogatva, miközben dióhéjban jellemeztem a személyeket.-Stiles pedig csak Stiles. Ember, de nem akármilyen, szarkasztikus humorával az egyik legviccesebb, kedves, okos és hűséges-mosolyodtam el, mire Stiles büszkén kihúzta magát és a többiek is elmosolyodtak
-Hűha. Jó nagy a falka-mondta tátott szájjal Steve.
-Ő ez csak a Beacon Hills-i része. Vannak még máshol is tagok.-legyintettem.
-Összesen mennyien vagytok?-kérdezte gyanítva a választ Nanc
-50 körül saccolom-mondtam elgondolkodva
-De ki számolja-legyintett ezúttal Soph.
-Nos Daela egyszer tényleg összeszámolta-világosította fel Lahey
-Miért nem vagyok meglepve-forgatta meg a szemét Peter
-És én még azt hittem, hogy ez egy unalmas kisváros-nevetett fel hitetlenül Billy
-Várj. A seggfej mit keres itt?-bökött Jonathan Billyre
-Tudod ki a seggfej, nyomi-indult meg Billy, de a mellkasára tettem a kezem egyrészt mert még mindíg nem tudtam stabilan megállni és mert meg akartam állítani, mielőtt megint verekedés lesz és esetleg a vérszagra még egy-két demogorgon is idefárad.
-Maxért jött, de mostmár túl sokat tud. Marad-mondtam határozottan
-Na álljunk meg egy szóra-nézett felém Steve-Maxet mint új tagot megértem. De ez...?-mutatott szinte már undorodva Billyre-Miért? Egyáltalán miért bíznánk benne?
-Vállalom a felelősséget-állítottam meg
-Vállalod?-kérdezte Lahey
-Igen-húztam ki magam.-Most pedig menjünk. Még sok dolgunk van.

Ezek után mindenki elkezdett magyarázni, hogy ki mikor látta Willt, miközben én elmagyaráztam Billynek, hogy mi a helyzet és még a sebeim is sikeresen begyógyultak..Aztán
-Ömm srácok-szólalt meg Lydia-Visszajött az áram-Erre felkaptam a fejem. Ahogy mindenki más is. Csend lett.
-A kapuhoz, futás-kiáltottam-Billy kulcsokat.-nyújtottam ki a tenyerem várakozón
-Mi?-ráncolta a szemöldöket értetlenül
-Elhozzuk a kocsikat-magyaráztam idegesen, miközben Nancyék már megindultak
-Én nem adom oda a Jeepet-tiltakozott Stiles Sophira nézve
-De igen-mondta Lyds
-Ne már. A húgod vagyok-nyavajgott Soph
-Stiles kellenek a kocsik és csak mi tudunk gyorsan futni-magyarázta Jo tettetett higgadtsággal, miközben Peter már el is indult.
-Miért nem eleve kocsival jöttünk-morogta még a szokásos "kikészítenek a tinik" stílusában, mielőtt elkezdett volna szaladni, közben pedig Billy a kezembe nyomta a kulcsokat, miután megígértem hogy vigyázok a drágalátos Camarójára. Így Peter, Sophie és én szuperfutással elindultunk a kocsikhoz. Mire visszaértünk a többiek már bent voltak a labornál. Aztán meghallottam ismételten a vérfagyasztó Banshee sikolyt, ami nem jelentett jót.
Kipattantam a Camaróból
-Be a kocsikba-üvöltöttem, mire Mikeék elindultak Hopper kocsija felé, én pedig az ellenkező irányba tartottam, majd megláttam Lydiát és Jo-t falat képezni a labor aulájában, azonban mielőtt beronthattam volna valaki megfogta a kezem
-Megtiltom kölyök-pillantott le rám keményen Hopper.
-A kocsiba. Most-mondtam remegve, de határozottan, majd belöktem az aulába vezető ajtót és megláttam Bobot. Aztán áttörték a Banshee falat.
-Hop kapd el Joyce-t-kiáltottam a makacs öszvérnek aki csak azért is utánam jött, miközben megragadtam Lydiáékat és elkezdtem őket az ajtó felé tuszakolni
-Bob gyere-fordultam meg, ám ekkor olyan látvány fogadott amitől felsikítottam. Pont abban a pillanatban a demo-kutyák rávetették magukat Bobra.
-Neee-kiabálta Joyce és megpróbált odamenni hozzá, de már elkezdték megenni. Minden olyam gyorsan történt
-Vidd. INNEN!-kiáltottam Hopp-ra aki elkezdte kituszakolni Joyce-t az ajtón, amit Jo tartott. Az indáimmal megragadtam Bobot majd kilöktem a nyitott ajtón.
-Indítsatok-mondtam amikor megfordultam, Lydia pedig nagy levegőt vett
-Eszedbe ne jusson-kiabáltam rámutatva, amikor is Jo megragadta a kezét és kiszaladtak az ajtón nekem pedig valaki más megfogta a kezem.
Amikor kiléptünk az ajtón Peter és Scott egy nagy vasdarabbal eltorlaszolták, az indáim pedig ebben a pillanatban visszahúzódtak.
-Indulás-kiabáltam nekik is, majd megpróbáltam bevárni őket, de hárman gyorsan betuszakoltak a camaróba, miközben Scott elszaladt és el is indultak Maliával, majd amikor bent voltunk a kocsiban abban a pillanatban Billy, aki történetesen kihozott rálépett a gázra és nem fékezünk senki kedvéért stílusban azonnal beértük a Jeepet amiben Lydia, Stiles és Liam ültek
-Tudod nagyon rossz tulajdonságod, hogy mindenki más életét a sajátod elé helyezed-csóválta a fejét Lahey
-Igen. Vehetnél példát mondjuk rólam-mondta büszkén Peter
-Peter drága. Ne vedd sértésnek, de te önző vagy.-fordultam hátra lihegve-És gonosz.
-Na most. A szívembe tiportál-kapott drámaian a mellkasához, mire csak mosolyogva megráztam a fejem és előre fordultam.
-És rossz apa-morogtam még
-Csak voltam-kezdte védeni magát felháborodva-Már egyre jobb vagyok. És kikérem magamnak az egyik létezéséről nem is tudtam. A másikat pedig az anyja vette el tőlem.
-Hát azt nem csodálom-bólintottam , miközben ő tovább sorolta a jobbnál jobb érveit.
-És 6 évig gyakorlatilag agyhalott voltam
-És amikor meggyógyultál egyből elkezdtél gyilkolászni. Gratulálok-bólogattam tovább elismerően legörbítve a számat.
-Najó fejezzétek be-próbálkozott Lahey is
-De Daera kifejezetten szeret-érvelt még hevesebben.
-Ő egy bolond. Olyanokat is tud szeretni akik bántják őt-forgattam meg a szemem
-Nagyon élvezetes ez a kis családi dráma és szívesen meghallgatnám az egész sztorit de ezt nem lehetne akkor, amikor már nem vagyok közvetlen életveszélyben?-nézett ránk Billy meglepően nyugodtan. Mármint nem volt nyugodt de úgy...Magához képest.
-Bocsi-suttogtam a visszapillantóban hátranézve Peterre, mire kelletlenül kipillantott az ablakon.
-Én is-tette még hozzá sajátos stílusban kérve bocsánatot

-Hol van Bob?-kérdeztem amikor kiszálltunk a Byers háznál a kocsiból, mire Scott és Liam lehajtott fejjel kivették a testét Hop kocsijának a hátuljából.
-Sajnálom-suttogta Hop Joycenak, míg Lydia letakarta egy pokróccal a testet.
-Ásunk vagy égetünk?-guggolt le Peter szakértően, miközben Lahey felhúzta az ingujját
-Egyiket sem-mondta Hopper olyan arckifejezéssel, mintha azt mondtuk volna, hogy... Ó ja hogy valami abszurdot mondtunk.
-Bocsi-mondtam mosolyogva majd egyet köhintve hozzátettem-Khm az évek meg a tapasztalat-majd elsuhantam Hopper döbbent tekintetével kísérve, miközben a falka többi tagja halkan összekuncogott a jeleneten.

-Sam Owens. Dr. Sam Owens-hallottam meg Hopper ideges hangját a nappaliból amikor beléptem a házba-Fogalmam sincs hány ember van ott-magyarázta a telefonba-Azt sem hányan vannak még életben-közben Steve meglátott minket és elindult felénk.
-Ez mit akar elérni-mutattam Hoppra körbepillantva
-Ki tudja?-vonta meg a vállát Steve
-Lehet azt hiszi, hogy be tud vonni ilyen hivatalos szerveket-mutogatott a kezével Soph.
-Jézus ez meg mi?-fintorgott Peter amikor körülnézett
-Ja mik ezek a fura rajzok?-kérdezte Malia is
-Én nem a rajzokra gondoltam-nézett körbe Peter
-Peter Hale-csaptam rá a vállára-Hányszor mondjam még, hogy ne legyél ilyen lekezelő-csapkodtam minden egyes szónál.
-Olyan mint valami hálózat. Elképesztő-mondta Stiles csillogó szemekkel
-Ez egy térkép. Will csinálta-böktem a kanapén fekvő illető felé
-Najó Maddie. Ígérd meg, hogy ha legközelebb ilyen történik engem is hívsz. Tudod, hogy imádok nyomozni-mondta megfogva az egyik vállam, míg a másik kezének a mutatóujját rámszegezte.
-A szavamat adom-tettem a szívemre a kezem, enyhén paródikusan.
-Ezek a föld alatt vannak-érintette meg Lyds a rajzokat távolba meredő tekintettel
-Tényleg.-jutott hirtelen eszembe-Meg akartalak kérni titeket, hogy vessetek egy pillantást Willre-fordultam Jo és Lyds felé-Mi van? Ne nézzetek így én nem vagyok Banshee
-De tündér vagy. Úgy hallottam bármelyik elemet el tudod sajátítani
-Vicces ember vagy Lydia Martin-nevettem fel hitetlenül
-Vicces?-hőkölt hátra ijedten Soph-Lydia?
-Azt hiszed, hogy a sajátomat tudom irányítani? Csak mert addig amíg azt nem megy semmi mást nem tanulhatok.
-Azt hittem megtanultad nyáron-nézett rám Nancy.
-Hát. Nagyjából-bólintottam elgondolkodva-De akkor sem vagyok gondolatolvasó vagy ilyesmi. Ezt egy Bansheenek kell megszakértenie.
-Jólvan. Megnézzük-forgatta meg a szemét Lyds.
-Itt leszek-csapta le közben a telefont Hopper, mi pedig helyet foglaltunk a nappaliban a Hoppert pásztázó gyerekek körében.
-Nem hittek magának igaz?-kérdezte Dustin
-Még szép-horkantam fel
-Meglátjuk-mondta csendesen Hopp, vetve rám egy csitító pillantást
-Meglátjuk?-kérdezte Mike-Nem ülhetünk csak így itt, miközben azok a valamik szabadon vannak
-Csendesedjél-szóltam rá miközben leültem Billy és Lahey közé a kanapéra-Nem lesz baj, hiszen itt a falka
-Mégis mit érünk egy csapat alakváltóval?-hitetlenkedett Luke
-Ez a csapat alakváltó-figurázta ki Sophie-olyan lényekkel küzdött meg az évek során, amikről te álmodni sem mertél. Ez a falka nagy...
-50 fő-tette hozzá büszkén felemelve 5 ujját Stiles
-Igen, ezt a részét már megbeszéltük-tolta le a kezét csitítóan bólintva Jo, egy pillanatra lehunyva a szemét.
-...az egész világ biztonságban van amíg mi vigyázunk rá-ült vissza Sophie kikérve magának.
-Itt maradunk-zárta le Hopper Mike-ra nézve-és megvárjuk a segítséget-tette még hozzá kifelemenet. Ekkor gúnyosan felnevettem
-Fogd meg a söröm.
-Hogy érted ezt?-kérdezte Steve előre félve a választol.
-Mi nem futunk-mondta Scott drámaian
-Ezek a falka szavai. Soha nem futunk el-magyaráztam-Mindíg győzünk mert van miért harcolnunk. Egy család vagyunk és a családért halálig harcol az ember. Ha Hopper azt hiszi, hogy mi-mutattam a falkára-ugyanúgy várunk mint ti... Nos akkor nagyon meg fog lepődni.
-A falka szava kötelez-folytatta szintén drámai komolysággal Jo-Elkapjuk mind kik ránk vadásznak.
-És megvédjük azokat, akik nem tudják megvédeni magukat-fejezte be Soph.
-Najó-mondta Steve enyhén furcsán nézve-Hát nálatok omm...-kezdte majd elakadva elkezdett az irányunkba köröket leírni a levegőben a kezével, mintha nem is tudom démont űzne vagy mi.
-Természetfeletti-segítettem ki-Azon belül is leginkább alakváltó-pontosítottam.
-Igen-hagyta rám bólintva-Szóval ez nálatok tényleg máshogy működik mint az embereknél. Az összetartás meg a bátorság.
-Azért mert mi meg tudjuk védeni magunkat-vonta meg Stiles lazán a vállát.
-Mondta ezt az egyetlen ember a falkában-tettem hozzá köhintve.
-Na várjatok. Ha ti is mentek mi is megyünk-szólt közbe kikérve magának Dustin. Ekkor Scottékra pillantottam.
-Tanács-mondta ki Scott a várva várt szót. Mindenki azonnal felpattant. Még Billy is.
-Te nem-toltam vissza-Ez családi ügy-mondtam körbenézve, majd kivonultunk.
-Amúgy igazán befejezhetnétek ezt a sok drámai cuccot-szólt ránk Lydia kifele menet-"Falka, blablabla, egy család, blablabla, ti ezt nem értitek"
-Mondjuk ez szerintem is kicsit sok-bólintottam.
-De Daela szereti a drámát-vonta meg Lahey a vállát.
-Mi meg Daelát-tette hozzá szemforgatva Peter-Mi van?-tárta szét a karját amikor mindenki rábámult-Jól mondta. Nekem is van szívem-fonta össze a karjait a mellkasa előtt durcásan.
-Amúgy meg ti hagytátok, hogy bele keveredjenek-világított rá a tényre Liam, a hawkinsiakra utalva.
-Nem kéne bevonni őket-mondta azonnal Malia ellenszenvesen, ahogy az várható volt-Jól megvagyunk.
-Nem is tudom-húzta el a száját Lyds.-Én nem akarok jól meglenni. Én egyetemre akarok menni.
-Szerintem van bennük potenciál-mondtam elgondolkodva
-Jó de a falka tökéletesen meg tudja oldani ezt a problémát-érvelt Stiles
-Nem biztos. Nem mindíg megy segítség nélkül.-magyaráztam-Egyébként pedig szerintem fontos megtanítani másoknak, hogy hogyan védjék meg magukat. Nem intézhetünk el mindent. NEM. Stiles ne szólj közbe, tudom, hogy mennyire szeretsz nyomozni meg ilyesmi. De ebben most nincs igazad-csitítottam le, mielőtt közbe vághatott volna-És amúgyis. Ezt ők kezdték. Már tavaly is nyakik benne voltak. Hawkins az ő városuk, joguk van úgy megvédeni azt, mint ahogy ti védtétek Beacon Hills-t. Hiába vagytok erősek meg természetfelettiek, a törvény szerint civilként nektek ugyanúgy nem kellett volna beleavatkozni. És mégis megtettétek-mondtan elégedetten karba tett kézzel.
-És hallottad Lydiát-állt ki mellettem Lahey-nekünk is van életünk. Nem menthetjük meg állandóan mi a világot. Nem egyedül. Kellenek a hasonló csapatok szerte a világban.
-Peter, Jo, Soph-szólította meg őket ekkor Scott diplomatikusan-Ti még nem is nyilatkoztatok.
-Tudod a válaszom-fonta karba a kezét Peter-Amúgy sem szeretem az embereket.
-Igen tudjuk, hogy nincs életed apa-tette hozzá csípősen Jo-Én Lydiával vagyok. Kell nekünk is az élet.
-Nekem mindegy-jött most Soph-Tudjátok, hogy én szeretek nyomozni. De egyedül lehet tényleg nem bírnánk.
-Nem is tudom-húzta el a száját ekkor Li-Scott?-nézett rá tanácstalanul.
-Mi van Dunbar, nincsenek saját gondolataid?-gúnyolódott Peter, mire kapott pár csúnya pillantást.
-Szerintem Maddienek igaza van.-szólalt meg végül Scott diplomatikusan.-És a többség szava dönt.
-Na. Ezzel meg is volnánk-mondtam vidáman.
-Héj még nem szavaztuk meg.-háborodott fel Malia.
-Jó. Ki szavaz arra, hogy hagyjuk itt őket és intézzük el magunk?-tettem fel a kérdést a kelleténél hevesebben. Malia volt az egyetlen, aki azonnal felcsapta a kezét, kicsivel utána pedig Peter is. Kisebb tépelődés után végül Stiles is az együttműködésre szavazott.
-Tessék-mutattam elégedetten körbe, mire Malia grimaszolva megforgatta a szemét.
-Najó. Inkább mutasd a gyereket-mondta ekkor Jo majd elindult befelé.
-Én a szobáját szeretném látni és a cuccait-lépett utána Lydia
-Megmutatom-léptem be utánuk.

-Bocsi-akadtam meg egy pillanatra amikor beléptünk Will szobájába-Kellene Will pár cucca. Jo és Lyds megnézik, ők így...nos tudnak dolgokat. Látnak és hallanak...-próbáltam magyarázni
-Oké. Megyünk-mondta bizonytalanul Joyce.
-Szerintem én is megyek-léptem az ajtóhoz
-Igen. Az jó lesz-hagyta rám Lydia körbejárva a szobában.

-Az árnyékszörny-hallottam meg Dustint és papírsercegést, majd beléptem hozzájuk a nappaliba és megláttam a rajzot.
-Na. Ezt láttuk Laheyvel a suliban-szóltam közbe úgy, mintha ez olyan vidám dolog lenne.
-Mi? Mikor?-kérdezte Mike
-Amikor elszabadult Dart a suliban
-Amikor Will állapota rosszabb lett?-a többiek mind síri csendben figyeltek
-Igen-ráncoltam össze a szemöldököm-Miért?
-Miért nem szóltál?-kérdezte kiakadva Mike
-Nem akartam riadalmat kelteni.
-De...-akadt meg itt Mike egy pillanatra a homlokát fogva-Ez nem téves riasztás volt. Tudtad, hogy megint megtörténik és eltitkoltad-mondta azzal egy csalódott pillantást vetve ránk kiviharzott Willhez a nappaliba.
-Ahj nagyszerű-grimaszoltam-Most haragszik ránk.
Majd rögtön utána belépett Jo és Lydia.
-De Dustie tudta-tettem hozzá nagyon halkan, megvonva a vállam.
-Olyan mint egy vírus ami megfertőzte őt-magyarázta Jo
-És a vírus köti össze őt azokkal?-kérdezte Max
-Az alagutakkal?-kérdezett vissza Lydia-Igen
-Hát persze-csaptam a homlokomra-Az a nagy lény. Az a központ. Ő hálózta be egész Hawkinst, ő fertőzte meg Willt és nagy valószínűséggel a demo-kutyákat is ő irányítja. Olyan mint egy...
-Központi rendszer-mondta Steve
-Mint egy agy Harrington. Ne légy hülye-szólalt meg most először Billy.
-Billy az agy egy központi rendszer-védtem Stevet, igazat adva Billynek is-Nem kell nyírni egymást. Mindkettőtöknek igaza van kivételesen.
-Oké. Lassítsunk-mondta Steve
-Az árnyékszörny. Mindenhol ott van-magyarázta Dustin.
-Szóval ha az indák valami fájdalmat éreznek azt érzi Will is.
-És Dart-tette hozzá Lucas-Ahogy Mr.Clark tanította
-Kollektív tudat-mondta ki Dustin azt a szót, ami nekem nem jutott eszembe
-Kollektív tudat?-kérdezett vissza Steve
-Csoporttudat-magyaráztam
-Egy szuperorganizmus. Ez a dolog irányít mindent-mutatott a lapra Lydia-Tehát ő az agy.
-Mint az elmenyúzó-mondta Dustin, mire Lucas csettintett, mi pedig csak néztünk
-A mi?-kérdezte Steve és Mike aki időközben ismét csatlakozott hozzánk
Ekkor Dustin elindult előkotorni a táskájából valami könyvet
-Hopper-kiáltottam oda nekik, miközben Dustin kicsapta az asztalra a könyvet
-Az elmenyúzó-mondta Dustin teljesen természetesen
-Az meg mi a franc-nézett rám az előbb idehívott illető.
-Ne nézz így.-emeltem fel a kezeim-én mitikus lényeket ismerek nem másik dimenziókat-védekeztem
-Az egy lény egy ismeretlen dimenzióból-magyarázta Dustin-Olyan ősi, hogy nem is ismeri a saját otthonát. Te biztos nem ismeritek?-fordult oda hozzám gyorsan, mire megvontam a vállam
-Ismerek ősi lényeket, akik átveszik mások felett az uralmat, de egyiket sem hívják elmenyúzónak
-Rabszolgaságba taszítja más dimenziók lényeit úgy, hogy fejlett pszionikus képességeivel manipulálja az elméjüket
-Istenem, ebből semmi nem igaz. Ez egy játék gyerekeknek.
-Tényleg Hop?-emeltem meg a hangom-Kérdezd meg Willt, hogy ez mennyire játék. Gyerünk rajta kérdezd csak meg. Ja, hogy nem tudod mert megszállták-kiabáltam-Kérdezd meg Elt, hogy ez mennyire vicces. Ja hogy nem tudod...-itt egy pillanatra elakadtam, aztán improvizáltam, elhalkulva-Kérdezd meg a falkatagokat, akik a barátaim és a családom is egyben. Kérdezd meg mennyire volt játék, amikor megölték az egyik nővérünket lények akik csak a mesékben léteznek. Amikor megszállta Stilest, átvette felette a hatalmat. Vagy amikor az apám meghalt a demo-kutyák elleni harcaban egy órával ezelőtt.-emeltem meg újra a hangom-Már rég túl vagyunk azon, amikor rámondjuk, hogy mese. Tavaly már történt ilyen. Hiába tagadod, te is tudod. Itt már nem beszélünk mesékről. Vagy talán én tudok mesélni neked arról, hogy hány tündér esett el a nem is olyan régi háborúban. Köztük a nagyszüleimmel. Már nincsenek "tündérmesék". Ez az életünk Hopper. Az enyém pont ugyanúgy ahogy a tiéd is.
-És hacsak nem tudsz valami jobbat, amit mi nem-mutatott Dustin Hopperre-akkor ez a legjobb metafóra...
-Analógia-javította ki Lucas
-Nem mindegy?-tárta szét a kezeit Lahey.
-Ez a legnagyobb gondod?-nézett rá Dustin-Legyen. Ez a legjobb analógia, hogy megérthessük, mivel is állunk szemben-javította ki magát befejezve a mondatot
-Oké, szóval ez az elmegyújtó dolog...-szólalt meg Nancy
-Nyúzó.-javította ki Dustin-Elmenyúzó
-Istenem Dustin-szóltam rá
-Haver mind megdöglünk, ne ez legyen a legnagyobb gondod-bökött rá a lényegre Lahey-most beszéltük meg.
-Oké. Mindenki kussol-szólt bele Malia kíméletlenül, ahogy szokott-A csaj beszél-bökött rá Nancre
-Nancy...
-Nem érdekel-emelte fel a kezét Malia-csak mondjad
-Mit akar?-fordult az említett Dustinhoz
-Leigázni minket. Úgy gondolja, hogy ő felsőbbrendű faj
-Mint a németek-mondta Steve, mire Nancék furcsán néztek rá én pedig elgondolkodtam
-Végülis-bólintottam elmélkedve-Igen. Nagyjából.
-A nácik?-kérdezte Dustin
-Ja, a nácik-mondta Steve
-Ha a nácik egy másik dimenzióból jöttek volna, akkor igen.-helyeselt Dustin is
-Tehát a hozzánk hasonló fajokat alsóbbrendűnek tekinti
-De én nem vagyok hozzátok hasonló-szólt bele Peter-Én vérfarkas vagyok. Tehát erősebb, gyorsabb. Jobb. Engem is alsóbbrendűnek tekint?
-Peter-szólt rá suttogva, de erőteljesen Malia
-Ne legyél ennyire nagyképű apa ezt már megbeszéltük...-kezdett neki dumálni a háttérben Jo
-Nem hinném, hogy különbséget tesz. Dustin azt mondta, hogy magán kívül mindenki mást annak tart-fordultam Dustie felé
-Ja. Nem fog különbséget tenni természetfeletti és ember között.-bólintott egyetértően.
-Terjedni akar, meghódítani más dimenziókat
-Oké mi most az általunk ismert világ teljes megsemmisítéséről beszélünk.-mondta Lucas kissé kiakadva
-Igen. Azért vannak itt ők is-böktem a falka felé.
-Nem igazán értem az összefüggést-mondta Lucas
-Ők a híres beacon hills-i falka. A természetfeletti világban sokan ismerik őket. Vagyis minket. Mi általában megmentjük a világot, úgyhogy ez ránk ugyanúgy tartozik mint rátok.
-Nagyszerű miért nem hívjuk rögtön a bosszúállókat.-mondta Steve szarkasztikusan
-Á. Ők másik bolygón vannak. Meg jelen pillanatban fasírtban vannak egymással és a családdal is-legyintettem...És ezt az elszólásomat a döbbent csend követte.-Mi van?-néztem körbe-Más dimenziókról beszélünk és nem hiszitek, hogy van olyan is ahol léteznek a bosszúállók?
-Najó ebből elég-csapott az asztalra Hopper. -Hogyan győzhetjük le?
-Oké, szóval ha ez a valami olyan mint egy agy, ami mindent irányít, akkor ha megöljük.
-Megölünk mindent amit irányít.
-Nem hinném, hogy az szükséges-mondtam elgondolkodva.-Elég lenne megszüntetni az összeköttetést.
-És mégis honnan tudjuk meg, hogy mi köti össze őket?-kérdezte Nanc
-Nem őket. Minket-mondtam, mire csak értetlenül néztek.-Úgy kezdődött minden, hogy Eleven kinyitott egy kaput. Szerintem...
-Basszus-kapott a homlokához Hopper
-Mi az?-néztem rá
-Én láttam azt a kaput. Elég csúnyán nézett ki.
-Tessék-kiáltottam fel, mire mellettem Steve meg Lahey összerezzentek-Nyitva van. Ha becsukjuk a kaput nem lesz hozzáférése a világunkhoz.
-És szerinted melyik a könnyebb. Megölni vagy becsukni a kaput?-kérdezte Steve
-Becsukni a kaput. Talán be tudom-kezdtem-De. Ismerek valakit aki biztosan be tudja. Csak elő kéne keríteni-néztem Hoppra
-Mi is ismerünk olyat aki sokmindent tud-mondta Stiles.
-Tudom, hogy ismertek. Én is ismerem. Ugyanazokat ismerjük te. De most hívjuk ide?-néztem rá fájdalmasan grimaszolva-Jó tudom, hogy kell ne válaszolj-emeltem fel a kezem megadóan
-Najó. Mivel nincs emberünk erre-mondta Hopper leintve-Hogy ölsz meg egy ilyen izét. Tűzgolyót lősz rá?
-Hát. Végülis. Az biztos, hogy a meleg megöli. Vagy legalábbis bántja. Hideg és sötét kell a hellyel lefeléből érkező lényeknek.
-Nem. Igazából megidézünk egy élőhalott sereget, mert...mert a zombiknak nincs agya és az elmenyúzó...az agyat szereti-magyarázta bizonytalanul Dustin
-Dustie-tettem a vállára a kezem-Ez faszság. Rögtön inferusokat kéne varázsolni-mondtam szarkasztikusan- De biztos lehet csinálni valamit.-váltottam komolyra nehány pillanat néma csönd után-Sokmindent győztünk már le. Az egész falka-mondtam reménykedően bólogatva, rápillantva Scottékra, mire ők is elkezdtek bólogatni engem megerősítve
Ezután Hopper, Dustin és Mike elkezdtek valamin veszeketni.
-Lydia-sunnyogtam oda hozzá-nem tudtatok meg valami mást is?
-Madie a legjobb amit nyújthatok az az, hogy tűzzel biztosan legyőzöd.
-Jó de. Van nekem annyi erőm?
-Sajnálom de... Nos nem hinném, hogy egyedüli tűztündérként bármit tudnál tenni.-mondta.
-Mi viszont biztos teszünk valamit.-bíztatott Stiles
-Szerintem-lépett oda Jo-ideje megkérdezni magát a megszállottat.
-De ha felébresztjük Willt megtalál az elmenyúzó.
-Akkor csak bejutunk a fejébe. Ahogy régen Stilesal és a Nogitsunével csináltuk-mondta Malia.
-Nem hinném, hogy az működne. Nincs időnk és eszközeink.-mondta Jo lemondóan
-Plusz azok akik elég közel állnak Willhez, hogy bejuthassanak a fejébe nem természetfeletti lények, így belehalnának már az elején a bejutásnál.-mondtam csüggedten
-Igazuk van-hallottam meg Joycet-Meg kell ölnünk. Meg akarom ölni-mondta határozottan
-Én is-kezdte Hopper-Én is. Oké? De hogy csináljuk ezt? Nem igazán tudjuk, hogy mivel állunk szemben.
-Nem. De ő tudja-mondta Mike-Ha bárki is tudja, hogy lehet elpusztítani, az Will. Kapcsolódik hozzá. Ismeri a gyengeségeit.
-Azt hittem, hogy már nem bízhatunk meg benne. Hogy az elmenyúzónak kémkedik-ráncolta a szemöldökét Max
-Igen, de Mike nem mond rosszat-gondolkodtam el-Ha sikerül kapcsolatba lépnünk valahogy Willel odabent és nem nem csináljuk a kádas módszert-emeltem meg a kezemet megelőzve a falkát-akkor Will el tudja nekünk mondani
-És mégis hogyan akarod ezt csinálni?-kérdezte karba tett kézzel az ajtófélfának dőlve Lahey
-Kell egy hely amit Will nem ismer. Ami nincs benne az emlékeiben, így nem tudja meg az elmenyúzó, hogy hol vagyunk. Aztán személyes dolgokat kell neki mondani, hogy felszínre törjön Will. Akkor valahogy csak megoldja szerintem-gondolkodtam
-De itt nincs olyan hely amit Will nem ismer-mutatott körbe Jonathan
-Akkor csinálunk egyet-néztem vissza rá-A fészer-mondtam felmutatva a mutatóujjam miközben már pörgött az agyam-Hopper, Mike készítsétek elő a fészert, Scott a többiekkel szedjetek valami borítást amivel lefedhetjük a falakat, hogy ne ismerje fel-mondtam, mire ők tartva a lépést azonnal elindultak-Joyce-fordultam a döbbent nőhöz-Van valami nagy tűzőgép vagy cellux, szigszalag-hadartam, majd elakadtam-Hopper-csettintettem az arca előtt-Mozgás-tapsoltam-Mindenki!Nem érünk rá egész éjszaka! Lahey, Steve-fordultam feléjük-Segítsetek Hoppernek kipakolni. Ti pedig-fordultam a gyerekel felé-Találjátok ki, hogy hogyan fogunk kommunikálni vele ha már ébren lesz.

Amikor sikerült találnom szigszalagot meg tűzőgépet elindultam a fészerhez, ahol ott állt Lahey valami fekete anyaggal-Jó. Nem lesz elég, de jó.-vettem ki a kezéből, majd rögtön elindult újjabb adagért.
Beléptem majd Nanc és Steve kezébe nyomtam a cuccokat és fordultam vissza

-Már értem miért volt El a mágusotok-hallottam meg Max hangját hirtelen a konyhából
-Héj ez kell-jött végig a folyosón Billy ammóniával a kezében
-Shh-mondtam majd a konyha felé koncentrálva nem is figyeltem csak megfogtam a karját és letoltam
-Lucas mindent elmesélt róla-folytatta Max
-Azt rosszul tette. Nem leszel tag csak mert mindent tudsz-mondta ellenszenvesen Mike
Ekkor felnéztem Billyre. Majd hirtelen észbe kaptam és elvettem a kezem. Aztán lenéztem a dobozra.
-Mutasd csak-vettem ki a kezéből-Nem tudom. Nem hinném-mondtam zavarban-De lehet.-tettem hozzá meglátva a megfeszülő vállát-Menjünk-mondtam lesütve a szemem.

Amikor visszaértem a fészerhez a jeepből kivett kartonlapokkal már szinte mindenki a kis fészerben ragasztgatott.
Mikor már az egész fészer felismerhetetlenül össze volt ragasztgatva, Lahey áthozta Willt leültette az odatett székbe, majd J odakötözte, én pedig közben előkészítettem az altató injekciót, amiknek a segítségével el szándékoztuk altatni baj esetén, majd amikor megpöcköltem a tűt és ellenőriztem, hogy jön belőle bólintva átadtam Joycenak. A fiúk addig csináltak vallatófényes világítást.
-Találtam ammóniát-szólalt meg Billy, miközben Lyds
-Mégis mire?-kérdezte Steve értetlenül
-Az ammónia szúrós szagú és köhögtető-magyarázta Lydia rábámulva
-És?-tárta szét a karjait
-Ajj istenem Steve-vettem ki közben Billy kezéből az említett dolgot és adtam oda Hoppnak-Ezzel fogjuk...
-Az ammóniával fel lehet ébreszteni egy embert. Ezt mindenki tudja Harrington-mondta engem félbeszakítva, csúnyán Billy majd kiment rágyújtani.Steve pedig utána.
-Najó-forgattam meg a szemem-kezdjétek-mondtam Hoppnak majd Lydiával mi is kivonultunk, de még hallottam ahogy Hopp meglögyböli az ammóniát és elindul Will felé
Ahogy kiléptem láttam Stevet éppen felszívni a mellkasát, amolyan "na majd ő most kurvára megmondja" stílusban ezért odaszökkentem mellé és a fülénél fogva elhúztam, miközben Lahey odalépett Billyhez aki gyilkos tekintettel bámulta Stevet és épp nagyon agresszívan eldobta a cigit egy utolsó szívás után. Még hallottam a békítő "Haver nem éri meg"-et Laheytől, majd eltűntek a láthatárról mert bevonszoltam Stevet a házba. Bent a házban szinte már kínos csend honolt. Ahogy beléptem a nappaliba levágtam magam Stiles és Liam közé, Steve pedig felvette a baseball ütőjét és jobb híján elkezdett vele gyakorolni. Rádőltem Liam vállára.
-Igazam volt-a hangom csupán erőtlen suttogás volt de még így is fájdalmasan belemart a tömény csendbe
-Mi?-nézett rám Liam értetlenül
-Az apám nem akart bántani. Valamitől védett csak...
-Érdekes módszerekkel-fejezte be helyettem Stiles
-Ja. De már sosem tudjuk meg, hogy mit akart mondani. Már nem számít.-rázta a fejét értetlenül Malia
-Úgy ismersz?-kérdezte Stiles
-Tessék?-kaptam fel a fejem
-Úgy ismertek, mint aki nem megy addig tűzön vizen át amíg ki nem deríti?-kérdezte Stiles büszkén kiegyenesedve, mire felnevettünk. Kivéve Billy, aki idő közben szintén belépett. Ő értetlenül pillázott.
-Tisztára mint Daela.-rázta a fejét Jo
-Apropó. Hol kószál az említett?-néztem körbe
-Hát tudod-vonta meg a vállát Lydia-Itt is, ott is.
-Megmenti a világot.-fejtette ki Scott
-Ja jó. Csak a szoki-nyugtáztam visszahajtva a fejem.
-Te-jött oda suttogva Lahey, mire érdeklődve felemeltem a fejem.-Szerinted öm nos... Így... Mi van vele?-bökött a fejével halványan Jo felé
-Haver. Gondolod, hogy én többet tudok mint te?-kérdeztem, mire Lahey várakozón felhúzta a szemöldökét én pedig elgondolkodtam, aztán elhúztam a számat, mert rájöttem, hogy mi lányok pletyisek vagyunk és minden héten beszélünk, vagy a családi péntekek allalmával vagy hívásban. Sőt írásos formában minden nap.-Najó. Nincs barátja jelen pillanatban, ha erre gondolsz te szerencsétlen-forgattam meg a szemem elmosolyodva.
-És gondolod, hogy...-kezdte bizonytalanul.
-Menj oda és beszélj vele te-szakítottam félbe
-Komolyan, tesó én is szerencsétlen vagyok, de azért nem ennyire-rázta meg a fejét Stiles bekapcsolódva a beszélgetésbe.
-Jólvan már-emelte fel a kezét védekezőn Lahey, majd atyai jótanácsainktól eltelve oda is ment Jo-hoz.

Amikor elkezdtek villogni a lámpák felpattantam és kinéztem az ablakon
-Najó-mondtam-Én bemegyek-azzal feltéptem a hátsó ajtót és átvágtam a kerten. Hangtalanul csusszantam be az ajtón, mint egy macska. Páran követtek, de néhányan csak az ajtóig.
-Engedjetek el!-üvöltötte Will-Engedjetek el!
Alaposan végigmértem. Egész testével próbált kiszabadulni a kötél szorításából, a tekintete pedig ködös volt. Aztán szépen lassan elcsendesedett.
-Tudod mi van március 22.-én?-ült le vele szembe Joyce-A szülinapod. A te szülinapod-hangsúlyozta-Amikor 8 éves lettél, kaptál tőlem egy nagy doboz zsírkrétát.-kezdett el meséli Joyce én pedig összeráncoltam a szemöldököm, majd odafordultam Stileshoz aki szokás szerint félig belógva az ajtón figyelt, nehogy lemaradjon valamiről.
-Ugye tudod, hogy ha nem jön be akkor Lydiáéknak mélyebbre kell kutatniuk?-suttogtam
-Maddie nem hiszem, hogy ez egy jó ötlet-nézett rám lemondóan-nem sikerült nekik-rázta a fejét
-Ugyan már. Tudom, hogy meg tudják csi...-ekkor megakadtam
...-Te meg annyira zavarba jöttél. De én olyan büszke voltam. Nagyon, nagyon büszke-fejezte be a sztorit Joyce aminek a feléről lemaradtam, de mindegy.
-Emlékszel a napra amikor apa elment?-kezdte most Jonathan-Egész éjjel fennmaradtunk, hogy megépítsük a Byers várat. Olyanra amilyennek tervezted. És nagyon sokáig tartott, mert olyan ügyetlen voltál a kalapáccsal. Mindíg a szög mellé ütöttél-ekkor felfigyeltem valamire
-Amikor az apám rossz hangulatban volt féltem hazamenni-kezdtem lassan odalépve Willékhez-Ezért mindíg hozzátok mentem-mondtam, ügyelve arra, hogy ne buktassam le magunkat a helyszínnel-Te mindíg az említett krétákkal rajzolgattál, így odaültem melléd. Te segítettél tökéletesíteni több remek munkámat is. Mert olyan más, olyan egyedi és csodálatos a látásmódod. Én sosem tudtam úgy látni a dolgokat ahogy te, én csak megrajzolni tudom őket -ekkor halk kopogásra lettem figyelmes
-És amikor megismerkedtünk?-szólalt meg Mike-Az....Az volt az első nap az ovodában-miközben mesélt én a kezemet a szám elé kapva, döbbenten, kikerekedett szemekkel felpattantam és visszamentem a falhoz.-Nem ismertem senkit. Nem voltak barátaim, és...olyan magányos voltam és féltem, de...megláttalak a hintán, és te is egyedül voltál. Csak hintáztál ott egymagadban. Én csak odasétáltam hozzád és megkérdeztem, hogy leszünk-e barátok. És te igent mondtál
-Will édesem-mondta Joyce-Kérlek beszélj hozzánk. Kérlek. Tedd meg ezt nekem.
-Ti is látjátok?-susogtam Stilesnak és Lydiának, majd Will ujjaira mutattam-Szerintetek mit kopog?
-Nem is tudom. Talán ki kéne találni a ritmusból vagy...-
-Morse-mondtuk hárman egyszerre
-Hopper, Hopper, Hopper-mentem oda hozzá megbökdösve a karját.
-Kölyök, kölyök, kölyök-fordult felém
-Te is...-kezdtem de elakadtam és mutattam, hogy hajoljon közelebb-Te is látod, hogy morzézik?-kérdeztem szinte hangtalanul. Hopp Will felé nézett. Majd egy pár pillanat múlva kikerekedett szemekkel visszafordult. Ekkor megfordultam és kirontottam az ajtón. Visszaszaladtam a házba, berobbantam, majd odatrappoltam a gyerekekhez.
-Walkie Talkiet. Kettőt. Most-adtam ki a feladatot idegesen-Lahey-fordultam felé-Szedjél papírt és ceruzát-böktem rá, mire ő bólintva elindult. Közben megkaptam a Walkiekat
-Mi történik?-kérdezte Dustin miközben én kikaptam a kezéből a Walkiekat majd elindultam vissza-Mad..Héj Maddie-kiabált utánam
-Mindjárt elmagyarázom-mondtam egy pillanatra visszafordulva, majd lendületből megpördültem és nekidöngettem a kertajtónak-Basszameg kizártabeeee-emeltem meg a hangom panaszosan miközben kinyitottam a gyilkos tárgyat.
-Jól vagy?-szólalt meg mögöttem Billy
-Persze-morogtam-Fogd-nyomtam Stiles kezébe az egyik Walkiet-Maradj-mondtam Laheynek-figyeljétek és mondjátok, hogy mit kopog. Mi a házban majd fordítjuk-Ezzel a mondattal indultam is vissza a házba, amikor valaki elkapta a karom és erősen visszarántott
-Állj már üresbe. Minek kell ennyire pörögni?-kérdezte Billy megfogva a vállaim
-Mert csak.-mondtam oda sem figyelve majd továbbindultam
-Kikészít ez a nő-sóhajtotta az égre emelve a tekintetét
-Üdv a klubban-lökte még oda Lahey, amire elengedtem egy gyenge, beletörődő mosolyt majd kivágtam a hátsó ajtót és ma már sokadjára ismételten betrappoltam a házba egészen a nappaliig.
-Na-csaptam le a Walkiet bekapcsolva-Will Morzézik. Te írsz-mutattam Dustinra-Te hallgatod a Walkiet és diktálod Dustienak-mutattam Mike-ra bökve
-És m...
-Nem fejeztem be Lucas-emeltem meg a hangom-Én pedig fordítok.-mondtam, majd ekkor felpillantottam Lucasra, jelezve, hogy mondhatja
-És mi?-mutatott magára, Maxre és Billyre
-Szedjetek pompont. Szurkoltok-vontam meg a vállam és ekkor megreccsent a Walkie.

-Vonal pont vonal pont-diktálta gyorsan Mike
-B-mondtam Nancre nézve, aki egy másik helyre írta a fordítást csak hogy neki is legyen valami dolga-E, Z, Á, R, K, A, P, U-diktáltam le az utolsó betűt is, mire mindenki odasereglett Nancyhez és Dustinhoz, majd hangosan felolvasták
-Bezár kapu?
Ekkor megszólalt a vonalas
-Bassza meg-pattantam fel majd a jobb lábam egyetlen célzott rúgásával kirúgtam a telefont
-Ömm...Biztos, hogy jól vagy?-kérdezték a többiek mögülem .
-Meghallotta-fordultam meg drámaian-Tudja hol vagyunk.
-Csak egy telefon-szólalt meg Steve, mire minden szem rászegeződött.-Bárhol lehetne. Nem?
Egy pár pillanattal később szörnyű üvöltést hallottam meg a távolban.
-Ez nagyon nem jó-állapította meg Dustin.
-Hát. Ezek szerint nem-néztem Stevre-Najó. Gyerünk készüljünk fel.
-Gyerünk hozzátok-bíztattam a többieket akik a kiütött Willt cipelték-Igen a puskát is Hopp csak siess már. Be akarom zárni ezt az ajtót-sürgettem
-Jólvan már vegyél lentebb a lendületből kölyök-szólt rám jót szórakozva a viselkedésémen.
-Ez nem vicces. Stiles a faszt csinálsz odakint?-ordítottam-Így van hozz még egy haszontalan baseball ütőt, gyere már-miközben üvöltöttem az említett beszaladt én pedig szabályosan bebasztam az ajtót, majd a szememet lehunyva indákat hívtam elő a földből amik szorosan rátekeredtek. Amikor ismét kinyitottam a szemem már sárgásan izzot
-Héj. Héj el az ablaktól-hallottam meg Hopper hangját, majd amikor beléptem a nappaliba el torlaszoltam azt is.
-Tudod használni?-kérdezte Hopp J-t, aki csak pánikolva visszakérdezett
-Mi? Mi?-lihegte J
-Tudod használni?-kérdezte hangosabban és lassabban Hop, mire kikaptam a kezéből a puskát és odadobtam Nancynek
-Ő tudja-magyaráztam vállat vonva, amikor Hopp kérdőn rám nézett, de ekkor meghallottam egy halk de határozott morgást-Emberek hátrébb-mondtam ezt főleg a fegyvertelen illetőknek címezve, majd meghallottam ahogy valaki határozottan felüvölt, úgy hogy beleremegett a ház. Természetesen Scott volt az hiszen ő az alfa. Amikor odapillantottam ő vérvörös tekintettel nézett vissza rám. Mögötte picivel Stiles szorongatta határozottan a baseball ütőjét, amivel meglepően többet tudott eddigi élete során ártani a természetfeletti lényeknek, mint amennyit elsőre gondolnánk. Mellette Lydia felemelte a két kezét ezzel jelezve, hogy ő készen áll a Banshee üvöltésre. Scott balján Malia szeme is átfordult világító acélkékbe és ő is elkezdett üvölteni, amit én is átvettem, majd nekem baloldalra szépen láncszerűen Lahey, Liam,Jo és Peter is. Laheyvel amikor összetalálkozott a tekintetünk összekulcsoltuk az ujjainkat. Liam mögül/félig mellől egy merőben eltérő hang követte a falka vonyítását, ami nem más volt mint Sophie.
-Ilyet többet ne ha lehet-szólalt meg Steve amikor abbahagytuk
-Vagy legalább szóljatok előtte-vette le a kezét Max a füléről
-De olyan jó-vigyorogtam önelégülten. Aztán közelebbről hallottunk meg válaszüvöltéseket.-És mostmár tudják, hogy itt vagyunk. Várunk rájuk és harcolunk-komolyodtam el, majd átnézve a vállamon hátrébb toltam a jobb kezemmel a szinte mellettem álló Billyt.-Emberek hátra-mondtam neki mégegyszer, habár nagyjából jól voltunk, mert Billyn kívül már mindenki más a falka sorfala mögött állt. Nancy felemelte a pisztolyt ügyleve arra, hogy Lahey és köztem lőjön el és ne minket, ami azért nem lenne olyan rossz. Hopp ugyanezt tette, csak Peter feje mellet, aminek Peter hangot is adott egy undok morgással.
Aztán síri csendben vártuk a demo-kutyákat amik csakhamar meg is érkeztek. Hallottuk ahogy mindenfelől futnak a ház felé, aztán csak a csata hangjait hallottam következőnek. Valaki elkezdte öldökölni őket kívülről. Aztán hirtelen berobbant egy az ablakon keresztül de a kezem egyetlen suhintásával megfékeztem a tehetetlenül zuhanó testet. A karmaim a húsába martak, de meg sem nyikkant. Leguggolva közelebb hajoltam hozzá és ekkor jöttem rá, hogy ez már csak egy döglött példány volt amit a harc hevében sikerült valakinek bedobnia az ablakon. Elkezdtem szimatolni, majd amikor szagot fogtam felvidulva pattantam fel és amikor kattant a zár és beigazolódott a sejtésem odaugrottam a belépő illetőhöz-Tudtam!-felkiáltássla majd átkaroltam Elevent. Hopp és Lahey követtek engem majd... Mike elkezdett kiabálni Hopperrel ezért az említett félre vonta Mikeot miközben a többiek is köszöntötték Elt Max pedig bemutatkozott neki, de El csak csúnyán kikerülte.
-Intézem-mondtam amikor megláttam Max értetlen tekintetét.
-Ismered őt?-ültem le El mellé.
-Láttam. Amikor elszöktem a suliba. Láttam őt Mikeal. Nevettek.-morogta gyilkos tekintetekkel El.
-Tudod. Hallottam Maxet és Mikeot. Mike erősen tiltakozott Max ellen. Lucas és Dustin kezdett el vele barátkozni és ők vonták be a csapatba is. Ha jól emlékszem Mike valami olyasmit mondott, hogy Max sosem lesz a csapat tagja és nem pótolhat téged-fejeztem be és ekkor végszóra meg is jelent Mike, úgyhogy ott hagytam őket kettesben
-Adj nekik időt-veregettem még meg Max vállát majd tovább mentem.
-Fogak-mondta El belenyúlva Dustin szájába
-Mi?-nézett értetlenül Dustin hátrakapva a fejét
-Vannak fogaid-állapította meg El. Ekkor már megértette Dustie is és Lucassal összemosolyogtak
-Tetszenek a gyöngyeim?-kérdezte Elt-Grrr-villanotta meg büszkén az említett darabokat.
El mosolyogva tovább ment és megölelte Joycet is
-Szia. Szia kicsikém.-mondta az említett, majd amikor elváltak mosolyogva megfogta az arcát.
-Láthatnám?-kérdezte El, mire Joyce elvezette őt Will szobájához.
-Hát jó.-mondtam ekkor, majd ismét helyet foglaltam.-Ennyit arról, hogy bárkit leverünk-mondtam csalódottan
-Najó-kezdte Lydia-Tudom, hogy ti Daelával meg a többi Targaryennel ilyen verekedés mániások vagytok, de ennyire azért ne legyél csalódott, hogy most az egyszer karcolások nélkül megúsztuk.-vetett egy szemrehányó pillantást még rám, majd tovább ment
-Igaza van-követte Jo bólogatva
-Amúgy meg nyugi. Lesz ez még így se-mondta bíztatva Stiles majd követte az imádott eperkéjét, Soph nekidőlt Liam jobb vállának én pedig nekidőltem a másiknal és feltettem a lábam Peter ölébe aminek persze nem örült mert hát ő Peter Hale, de csak értetlenül széttárta a karját
-Te már kinyitottad ezt a kaput korábban igaz?-kérdezte Joyce Elt amikor visszaértek.
-Igen-felelte El
-Gondolod, hogy ha visszavinnénk oda... Be tudnád zárni?-kérdezte Joyce.

-Már nem olyan mint korábban. Megnőtt-kezdte Hopper, amikor mindenkinek sikerül az ebédlőasztal környékére seregleni.-Nagyon. És valahogy be is kell jutnunk.
-Ezt bízzátok ránk-mondtam, mire rám nézett
-Nem-vágta rá azonnal.
-De. Csak bízz bennem. Van egy t...
-Akkor sem-ellenkezett tovább
-De van egy tervem-emeltem meg a hangom.
-De a hely dugig van azokkal a kutyákkal-ellenkezett hasztalanul
-Demo-kutyák-szólt közbe Dustin mellékesen
-Bocsánat mit mondtál?-fordult felé Hop felkapva a vizet
-Demo-kuyták.-magyarázta Dustin, nem realizálva a tényt, hogy Hop ezt nem azért kérdezte mert tényleg érdekli-Demogorgon plusz kutya. Ha összerakjuk őket, az elég menőn hangzik.
-Ennek most mi a jelentőssége?-emelte meg egy hangyányit a hangját Hopper
-Semmi. Bocsánat-kapta el a fejét Dustin
-Képes vagyok rá-mondta El
-Nem értettél meg-rázta a fejét Hop.
-De megértettelek. Képes vagyok rá-mondta határozottabban.
-Biztos vagy a dolgodban?-nézett rám Hop egy jó hosszú pillanatnyi hezitálás után
-Teljesen-bólintottam, magabiztosan a falkára sandítva, akik szintén bólintottak, jelezve, hogy támogatják az ötletet.
-Még ha sikerül is. Van egy másik gondunk, hogy az aggyal együtt meghal a test is.-szólalt meg Dustin elgondolkodva
-Nem pont ezt akarjuk?-kérdezte Max értetlenül
-Arra gondol, hogy ezzel így Willt is megölnénk-magyarázta Lydia-Ha Eleven bezárja a kaput és megöli az elmenyúzó seregét...
-Will is a sereg része. Tehát meghal-folytattam-Ki kell szednünk belőle, mielőtt bezárjuk a kaput.
-Nagyszerű. Csodás. Mi sem egyszerűbb-tapsolt szarkasztikusan Peter-Miért nem lehetne csak egyszerűen hagyni megh...
-Peter-szólt a falka több tagjától is, sőt Lahey még egy cipőt is dobott felé.
-Ez mindíg ekkora seggfej?-kérdezte Hopp Peterre mutatva
-Sajna így született-vonta meg a vállát Jo
-Ha jobban megnézed. Még az álla is seggáll-mondtam az ujjamat az államra helyezve, mintha nagyon komolyan elmélkednék valamin.
-Te kis szaros-ocsúdott fel a meglepődés után Peter az "áldozat" és elindult az említett "támadó/szaros" Lahey felé. Ekkor megragadtam mindkettő pólóját és a két oldalamra rántottam őket
-Erre most nincs idő-morogtam, majd visszapillantottam a többiekre.-Biztos van mód arra, hogy kiszedjük belőle
-Műtsük ki-vetette fel Scott
-Már meg ne haragudjál-mértem végig lesújtóan-De állatorvosnak készülsz. Will pedig akárhogy teszem-veszem, számolom, de ember.
-A hideget szereti-szólalt meg most nagyon elgondolkodva Stiles.
-Miakiholmiért?-pillantottam fel lemaradva, mert az a két idióta rajtam keresztül akarták lerendezni a nézeteltéréseiket-Najó tudjátok mit? Húzzatok ki aztán intézzétek el a bajaitok, csak ne rontsátok itt a levegőt.-mondtam az ajtó felé lódítva egyet rajtuk.
-Az elmenyúzó. A hideget szereti-folytatta Stiles, amikor végre szóhoz jutott.
-Mi pedig megadjuk neki amit akar-mondta megvilágosodva Joyce, majd elszaladt Will szobája felé, mi meg utána. Amikor beértünk Joyce pont akkor csukta be az ablakot
-Ha ez egy vírus és Will a gazdatest akkor...-folytatta Stiles a gondolatmenetét.
-Élhetetlenné kell tenni a gazdatestet-fejezte be Lydia összenézve Stilesal
-Ki kell füstölni onnan-csaptam össze a tenyerem.
-Nagyszerű. Testhez álló feladat ez neked.-veregette meg a vállam Lahey, aki végül letett a Peterrel való verekedésről és mindketten lehiggadva bent mardtak.
-De olyan helyre kell vinni amit nem ismer-mondta Mike
-Igen. Valahova messzire-helyeselt Dustin, mire én ránéztem Hopperra.
-Jó. Nem bánom. De akkor neked mindenféleképpen velük kell menned-mondta Hop-Csak te tudod az utat és a kiégetésben is jó vagy.
-De én...-kezdtem
-Maddie.-fogta meg a kezem Stiles.-Megleszünk.
-Jó. Nem bánom-bólintottam beleegyezve-Akkor alkossuk meg a csapatokat-lelkesedtem.- Szükségem lesz a biztonság kedvéért minimum egy falkatagra-kezdtem el sorolni-Ne nézzetek csúnyán, minden csapatba kellenek a természetfeletti lények.
-Én elviszem Elevent a laborba-mondta Hopp.
-Jó-bólintottam-de kurvaélet, hogy, nem mentek egyedül
-Maddie...-kezdte Hopp
-Igaza van-szólt közbe Scott-Mi tapasztaltabbak vagyunk.
-Jó. Akkor Hopp, Eleven, Scott...-kezdtem sorolni
-Megyek én is-lépett elő Malia.
-És én...-emelte fel a kezét Stiles.
-Nem. Rád máshol lesz szükség-ráztam a fejem.
-Akkor én Stiles-al megyek-mondta Lydia.
-Jó. Hopper, Eleven, Scott, Malia és Peter mennek a laborba, ne nézz így rám azért mész oda,mert erős vagy.-hadartam, amikor Peter már éppen ellenkezni akart.-És le kell foglalni, mert ha unatkozol, akkor elkezdesz faszságokat csinálni-tettem hozzá gyorsan, gonoszul vigyorogva-Én viszem magammal Liamet meg Sophiet. Meg persze J, Joyce és Nancy. Stiles, Lydia, Lahey és Jo megcsinálják a tervem. Steve pedig vigyáz a gyerekekre.
-Hé ez nem ér-háborodott fel Dustin.
-Igen. Mi is szeretnénk menni-mondta Max
-Miért én vagyok a bébiszitter-tett rá még egy lapáttal Steve széttárva a karjait.
-Elég legyen.-kiáltotta el magát Hopp-Maddienek igaza van. Ti még csak gyerekek vagytok.
-Najó.-mondtam-Stiles-intettem neki-Vigyétek el ezeket-nyomtam a kezébe a növényeket-És ezeket-mondtam, majd előkotortam a mellényem egyik zsebéből egy pár bombát-Rakjátok be a járatokba és csalogassátok el őket. Amint odaértek a megfelelő helyre robbantsátol fel a bombákat, amikbe madárberkenyét, fagyöngyöt és kőrisport raktok. A jeep hátuljába bedobtam egy lángszórót szükség esetére. Az én kocsimban pedig találtok olajat.-magyaráztam, miközben mind a hárman bólogattak.-Ennek elégnek kell lennie-gondolkodtam el, mire máris elindultak kifelé-Ó és-szaladtam utánuk-emlékezzetek. Ez csak elterelés. Ne kerüljetek közvetlen harcba, amíg oda nem érek. Világos?
-Mint a nap-bólintott magabiztosan Stiles, majd hárman elindultak a Jeep felé.
-Habár nem látom szükségét annak, hogy megvárjunk, amikor mi is tudunk harcolni-tette hozzá Jo
-Hé.-fogtam meg Lahey karját.-Tudod mi a feladatod-suttogtam komolyan-Nem hősködhetnek. Ha kell üsd ki őket. De a terv szerint kell mennünk.
-Azt hittem, hogy olyat nem szoktunk. Nem ezzel szoktál dicsekedni?-értetlenkedett
-De...De nem mindegy, hogy a végén hányan maradunk-utaltam ezzel arra, hogy a hősködésből eddig legtöbbször csak halál származott.
-Jólvan-halkult el Lahey. Felnéztem rá majd megöleltem-Vigyázzatok-suttogtam még
-Mindíg-mondta és hallottam a hangján, hogy halványan elvigyorodik.
Ezután elindultam Hopperék felé.
-Na idefigyelj.-álltam meg előtte felmutatva a mutató ujjam-Nem mentek be, amíg nem tiszta a terep. Mindenki kap fegyót-néztem körbe-Mármint akinek kell-javítottam ki magam-Stilesék elintézik az elterelést. Csak utána menjetek be.-mondtam azzal elővettem a walkiem-legyen nálad. Tizes csatorna-adtam oda Elnek.-Ha bármi van szólunk. Ti is szóljatok.
-Akkor szóljatok ha az az izé már kint van belőle-utalt Willre, mire bólintottam
-Najó.-Léptem be a házba, miután Hoppék elmentek-Liam, Jo ideje bevinni Willt a kocsiba.
-Mi? Miért mi?-kérdezte Liam
-Szupererő-vontam vállat-Na indulás!!-tapsoltam, azzal elrángattam Stevet egy üres szobába, majd hozzávágtam a kocsikulcsom-Amint elmegyünk indulsz Mikeékkal Stilesék után
-Azt hittem...-kezdte, de bele folytottam a szót
-Te ne higyjél semmit. Ők már nem gyerekek. Ideje felnőniük. És ahogy ismerem őket simán beadják neked a másik altatót, amit Joycék loptak a laborból és eltulajdonítják valamelyik kocsit Max kicsi, de hatásos vezetési tudásával. Ezt megelőzően az engedélyemmel elmehetnek. Úgyis vigyáznak rájuk a többiek.
-Jó. És te mivel mész?-kérdezte Steve a kulcsomat bámulva
-Elviszem-szólalt meg mögülem Billy, mire villámgyorsan megfordultam. Az ajtófélfának dőlve állt az ajtóban karbatett kézzel.-Ideje indulni. A többiek már várnak-mondta, azzal elállt az ajtóból, hogy el tudjak menni
-Vigyázz rá-hallottam még Stevet, ahogy halkan és enyhén fenyegetően adja ezt a csodás tanácsot Billynek.
-Mást sem teszek-hallottam még Billy unott hangját, mire elmosolyodtam, majd kiléptem a friss, hűvös őszi levegőre
-Induljunk-fogta meg a hátam Billy hátulról, majd támogatóan megtolt egy kicsit.
-Jólvanna Hargrove szerinted mit csinálok-mondtam tettetett felháborodással-Te engem ne tologassál tudok én menni-erre hitetlenül felhorkant, majd ledobtam magam a Camaro anyós ülésére.
-Menj Denfield felé.-fordultam oda Billyhez hirtelen-Aztán lesz egy nagy tölgyfa. Ott kell majd jobbra fordulni. De majd szólok, csak induljunk el.
-Igenis, asszony-mondta majd beindította a motort. Hátradőltem, egy pillanatra behunytam a szemem, majd
-Várj mi?-ugrottam egyet ültömben, a hangom pedig egy pár oktávot ugrott. De nem válaszolt csak megvonva a vállát kipillantott az ablakon.

-Nézd csak ez az-mutattam Hopper kis viskójára, majd amikor megálltunk ki is pattantam és előrementem nyitni.-Tegyétek oda-mutattam Liamnek és Jonathannek a fotelra, miután felkapcsoltam a villanyt
-Ez egészen otthonos-mondta Nanc miközben körbejárt
-Tudom, mi festettük-vontam meg a vállam mellékesen, majd összecsaptam a tenyereim-Na-mondtam majd az ágyhoz mentem-itt csináljuk-böktem rá, majd eltoltam az ágyat a szoba közepére-Kötözzétek hozzá-mondtam, miközben Nancy fákat rakott a tűzhelyre
-Maddie. Megkérhetlek?-mondta, majd alrébbállva utat engedett nekem a kandallóhoz. Nekem megjelent egy gyenge lángcsóva az ujjamon, majd lendületből ráhajítottam a fadarabokra, amik azonnal sárgás fényben lobbantak fel.
-Emlékeztess, hogy ne basszak ki veled-mondta Billy hitetlenül megrázva a fejét, majd még motyogott valamit ami nagyon úgy hangzott, mintha a szerencsétlenségéről dumálna valamit.
-Te figyu-mentem oda Billyhez, aki amúgy tehetetlenül ácsorgott az ajtóban-Szerintem menj Maxékhez.
-Nem hagylak itt-pillantott rám, miközben előszedett egy szál cigit a zsebéből
-Maxék veszélyesebb dolgot csinálnak. Én megleszek. Plusz tudom, hogy apukád...-kezdtem de félbevágott.
-Max tud magára vigyázni. Az apám és Susan ezt nem tudják. De én igen. Amúgy sem érdekel az a fasz-vonta meg a vállát, majd körbenézve konstatálta, hogy nincs semmi dolga-Kint várok-mondta még azzal megfordult és kilibegett az ajtón, meggyújtva a szájában tartott cigit.

-Ez biztosan jó ötlet?-nézett fel rám majd Joycera Jonathan
-Épp elég sokáig kínozta-kezdtem
-Öljük meg a rohadékot-mondta határozottan Joyce. Amíg Jonathan bekapcsolta a magunkkal hozott melegítőket én odaálltam Will fejéhez, ha esetleg bele kéne avatkoznom vagy ilyesmi. A példámra Liam és Soph beálltak Will két oldalára
-Emlékezzetek, ha valami balul sül el ti lefogjátok én pedig megpróbálom az erőmmel felhevíteni a testét
-De ez nem veszélyes? Azt hittem, hogy...-kezdte Liam aggódva
-Egész nyáron a tűz képességemet fejlesztettem, mivel a másik kevésbé életveszélyes.-nyugtattam meg

Egy kis idő múlva, amikor már mindenki nagyon le volt izzadva Will hirtelen kinyitotta a szemét, majd elkezdett rángatózni
-Mi ez?-kérdezte pánikolva-Mi történik? Ez fáj. Ez fáj-kiabálta, miközben tovább rángatózott-Engedjetek el! Ez fáj-ekkor J felállt, majd megfogta Joyce kezét. Aztán Joyce elindult és idegesen elkezdte feltekerni a melegítő berendezéseket. Majd Will tovább üvöltözött, fekete lett a bőre és elszakította a köteleket
-Fogjátok le-kiáltottam Liaméknek, mire ők két oldalról lefogták a kezeit és lábait. Közben láttam Billyt berontani az ajtón, majd körbement és megállt a hozzám leközelebb lévő sarokban.
-Túl sokáig tart-kiabálta túl Willt Sophie
-Maddie neked kell befejezni-mondta Nanc J-t ölelve, miközben a berendezések elkezdtek kiégni egy-egy pukkanás kíséretében.. Bólintottam, majd elszántan megfogtam Will két vállát és a bőröm alatt hirtelen elkezdett pirosas-sárgásan világítani a karom, ami nemsoká átterjedt Willre is.
-Nem működik-kezdte Jonathan-Nem működik-kiabálta-Meg fogod ölni. Fejezd be-nézett rám
-Ne. Várjunk még egy kicsit-kiabálta neki Joyce
-Anya nem. Meg fogjátok ölni. Elég legyen-veszekedett J Joyce-al
-Várj. Jonatha a nyaka-mondta Nanc, mire lepillantottam és valami fekete cucc jött fölfelé.-Jó folytasd-mondta nekem, miközben Will annyira elkezdett rángatózni, hogy még Liamék is beleremegtek. Majd egy fekete cucc kezdett el távozni a száján keresztül, mire Billy a két vállamnál fogva hátrarántott, pontosabban magához rántott, mivel pont az én pofámba ment volna. A dolog visított, majd kitörte az ajtót és távozott. Nancy még kifutott utána és nézte ahogy teljesen eltűnik. Ekkor Jonathan odaszaladt a konnektorokhoz és kihuzigálta a melegító cuccokat, miközben Joyce kétségbeesetten mondogatta Will nevét én pedig fáradtan nekidőltem a falnak, majd lassan lecsúsztam egészen a földig.
-Megvagy?-guggolt le mellém Billy, mire halványan bólintottam
Jonathan is csatlakozott Joycehoz, majd addig rázogatták Willt amíg az ki nem nyitotta a szemét. Ekkor erőtlenül a számhoz emeltem a walkiem, majd lenyomtam a gomját-Itt Maddie-lihegtem alig érthetően.-Sikerült. Indulhattok.-mondtam, majd a walkieval együtt leejtettem a kezem a földre. Egy pár pillanattal később megpróbáltam feltápászkodni-Na mehetünk-kijelentés kíséretében
-Szó sem lehet róla-ugrott oda Liam és Sophie majd megtámasztottak és eltámogattak a fotelig
-Te most szépen leülsz ide-mondta Sophie
-De a többiek...-kezdtem, ám ekkor megreccsent a Walkie
-Mi is.-szólt bele egy jól ismert pösze hang
-Itt Stiles.-szólt bele egy másik hang- Elterelő hadművelet végrehajtva.-jelentett.
-Ezt most miért kellett?-hallottam meg a sejpítő akadékoskodót.-Én már szóltam nekik.
-Héj...-méltatlankodott Stiles
-Hagyjad-szólt rá Lydia-Ő imád nyomozni és Walkie-val kommunikálni és nagyon sajnálja, hogy mi nem használunk ilyet...-magyarázta Lyds a távolság miatt alig hallhatóan.
-Mindenki megvan?-szóltam közbe még mindíg szuszogva
-Mindenki-felelte Stiles
-Habár engem és Stevet majdnem elvittek a demo-kutyák. De elszaladtak mellettünk. Furcsa mert olyan mintha észre sem vettek volna...-magyarázta csevegve Dustin
-A laborba mennek-magyarázta meg komolyan Lydia
-Visszaengedték őket a laborba?-kiáltottam felpattanva-Nem az volt a cél, hogy ott tartsátok őket?
Ezen mondat után pár pillanattal hirtelen a házban lévő összes izzó elkezdett vakítóan világítani
-Ömm. Nálatok is önálló életre keltek a mesterséges fényforrások?-kérdezte Stiles
-Szerintem, Mads már nincs szükség arra, hogy távolt tartsuk őket.
-Ez El. Biztos zárja be a kaput-mondtam elgondolkodva-Nem kéne...
-Nem-szólalt meg egyszerre mellettem Liam és Sophie, valamint a vonal másik végén Lydia és Stiles, illetve időközben egy harmadik vonalról Scott, Malia és Peter
-Scott-kiálottam fel-Mi a helyzet?-kérdeztem idegesen
-Leküldtük őket a föld alá a kapuhoz, miközben mi harcoltunk az itteni izékkel, amik egyszer csak hirtelen elmentek-magyarázta Malia és szinte láttam az értetlen arckifejezését-Azt nem tudom, hogy odalent mi történik-fejezte be.
Majd nemsoká lassan elhalványultak a fények.
-Helyzet?-suttogtam bele feszülten a walkieba. Egy pár pillanat csend után recsegett egy kicsit a walkie, majd megtalálta a csatornát.
-Kapu bezárva-szólt bele Hopp lihegve-Mindenki rendben.-mondta, mire felélénkültem és vidában felugrottam. Először "megfolytogttam" Liamet, majd Sophiet mivel őket találtam meg legelőször, majd oldalra fordultam és Billy nyakába ugrottam. Ő először döbbenten állt, majd lassan átkarolta a derekam és a vállamra hajtotta a fejét.
-Tévedtem...-szólalt meg lassan-Tényleg nem unalmas ez a hely-suttogta kicsit még hitetlenül, mire felkacagtam.