~~~~~~~~~~~~Maddie~~~~~~~~~~~~~~~~~

-Oké, álljon meg a menet. Én egy kissé elveszett vagyok, szóval most tisztázzuk a dolgokat és mindenki dobja be a közösbe a saját sztoriját, hogy össze tudjuk rakni a nagy képet-vágott bele a beszélgetésbe Hopper.
-Jó. Kezdjék a gyerekek.-fontam karba a kezem várakozón.
-Jó. Tehát mi Billy révén vettük észre, hogy valami nincs rendben. Max szólt, hogy Billy furcsán viselkedik.-kezdte Lucas.
-Mármint furcsábban mint szokott-egészítette ki Max
-Ezért elmentünk a strandra és sarokba szorítottuk-bólintottam
-Így van. Így tehát itt a történetünk összefolyik a farkasokéval.
-Na mindegy.-vágott közbe Mike-Arra jöttünk rá, hogy az elmenyúzó létrehozott egy szörnyet Hawkinsban. El ellen. Hogy megölje és a világunkba juthasson.
-És majdnem megtette. Ez csak egy kis darabkája volt-mutatott Max a padlón heverő mócsingra.
-Mekkora ez a darabka?-kérdezte Hopper.
-Akkora mint a kabin-feleltem, mire mindenki felém nézett.-Dee csalogatta el amíg mi kiszöktünk hátul.-böktem a Targaryen lány felé.
-Oké, de... De ti hogy kerültetek oda?
-Nekem még mindíg nem tiszta, hogy a falka hogyan kerül a képbe-ráncolta a szemöldökét Jonathan.
-Oké, figyelj-sóhajtott Dee összekulcsolva a két kezét, majd nagy levegőt vett-A falka két tagját elrabolták valakik, akik egy itteni orosz jelvényt hagytak maguk után, ezért idejöttünk nyomozni. Btw el is küldtünk két embert terepre, a kisugárzó Christ és az elbűvölő Dereket itt ni mellettem-mutatott a két említettre, akik szokásukhoz híven savanyú arcot vágtak és gyilkos tekintettel méregettek mindenkit aki feléjük mert nézni-Akik követték az orosz terminátort, majd ezáltal Hopperéket is, és itt most hadd segítsek a sztorizásban, Hopperék Joyce mágnesei után kutatva rátaláltak a cukker mukker Alexeire, akit elvittek Murray-hez, révén, hogy ők nem tudnak oroszul, majd amikor jöttek haza az orosz megtámadta őket, Derekék meg kinyírták, megmentve az estét. Na visszakanyarodva hozzánk. Mi éppen az oroszok után nyomoztunk, amikor Dustin belibegett egy orosz kódolt üzenettel, amit véletlenül fogott a rádiójával, s amit Robin és jómagam fejtettünk meg, ezután betörtünk Erica segítségével az oroszokhoz, kihoztuk a két elveszett falkatagot és odaintegettünk az ennivaló tudósoknak, akik éppen a kapu kinyitásán ügyködnek. Eközben pedig, hamár úgyis mindent végigveszünk, Nancy drága egy jó cikk után kutatva talált rá a nagyira, a fura patkányaira meg a vegyszeres ügyre. És itt egybefolyik a három szál, kicsivel később pedig a történetünk a Starcourt plázában folytatódik, ahová a negyedik szál is befut. Így jó?-kérdezte erősen lihegve
-Aha-bólintott Hopp lassan, még mindíg próbálva feldolgozni az információt.
-Várjatok, csakhogy tisztázzuk, ez a nagy izé, ami majdnem megölte El-t valamiféle fegyver?-kérdezte Steve
-Igen-bólintott Nanc
-Tehát az elmenyúzó nem fémet használt a fegyveréhez, hanem összegyúrt, megolvadt emberekből?-kérdezte
-Igen, pontosan.
-Ó oké. Csakhogy félre ne értsem-magyarázta meg Steve a kérdését, próbálva befogadni a hallottakat.
-Egész biztos, hogy ez a szörnyeteg még mindíg életben van?-kérdezte Joyce.
-100%.-felelte Dee-üldözőbe vett, de egyszercsak eltűnt mögülem. Azt hittem, hogy elém kerülve akar megtámadni vagy felülről vagy ilyesmi, de hiába vártam. Semmi, elment.
-De ha újra bezárjuk a kaput-kezdte Will
-Elvágva a testet az agytól-folytatta Max
-Megöljük-fejezte be Lucas
-Igen, nos itt van egy kis bökkenő-köszörülte meg a torkát Dee, mire mind ránéztünk-Nagy az esély, hogy ha elvágjátok ezt az agyat a testétől, elvágjátok Lahey és Jo agyát is a testüktől.
-Vagyis megölitek őket is-mondta ki Lydia.
-Basszus-mondta Dustin, majd leült a földre.
-Most mitévők legyünk?-kérdezte Mike.
-Nos bezárhatjátok a kaput, csak előtte várjátok meg, hogy visszahozzuk Lahey-t és Jo-t.-mondta Dee egyszerűen.
-Tudunk olyat?-kérdeztem összeráncolva a szemöldököm.
-Te nem-felelte Lydia, majd drámaian a vezetőnkre nézett-De ő igen.
-Szuper, meg is van oldva-csapta össze a kezét lelkesen Lucas.
-Yohoo. Yohohooo-jelent meg ekkor Murray és Alexei, akik valamikor az előbb elvonultak. Murray pedig most vidáman integetett egy papírköteggel a kezében.
-Gyertek ide-mondta, majd odament egy asztalhoz, mi pedig körbeálltuk.-Oké-csapta le a tervrajznak kinéző lapokat-Szóval Alexei azt mondja, hogy ez a csomópont-kezdett el mutogatni-És innen jutunk el a páncélteremig.
-Oké, és hol a kapu?-kérdezte Hopp
-Az itt van. Nem tudom mekkora a méretarány, de azt hiszem közel van a páncélteremhez. Talán úgy 15 méter.
-Lessz az 150 is-szólt közbe Erica.-Mi az be akar szambázni mintha valami komcsi disney landbe menne?-kérdezte csípőre tett kézzel, mire Hopp meglepetten felhúzta a szemöldökét, Murray-t pedig látszólag vérig sértette a dolog.
-Elnézést, te ki vagy?-kérdezte Murray
-Erica Sinclair. Maga kicsoda?-kérdezett vissza.
-Murray...Bauman-felelte meglepődve a kérdés egyszerű, mégis kirívó mivoltán.
-Figyeljen Mr. Bambaman nem akarok beleszólni a dolgába, de lent voltam abban a szarfészekben 24 órán át és minden tisztelettel, ha azt teszitek amit ez a krapek mond, meg fogtok halni-nézett körbe.
-Én hallgatnék rá-jegyezte meg Dee elégedetten.
-Már bocsánat, de miért beszél hozzám ez a 4 éves kislány?-nézett Murray Dee-re kikérve magának.
-10 vagyok maga kopasz rohadék.-vágott vissza Erica.
-Héj Erica-szólt rá Lucas.
-Ezek csak tények-védekezett a lány, mire Dee felkacagott a háttérben.
-Igaza van, mind meghalnának, de el lehet kerülni. Elnézést elvehetem?-szólt közbe Dustin.
-Csak nyugodtan-adta fel Murray a vitát, miközben Hopp még mindíg kétkedve bámulta Ericát.
-Oké.-ült le Dustin előkapva egy ceruzát a zsebéből.-Látják ezt a termet? Ez itt egy raktár helység. Egy csapóajtó bevezet a föld alatti szellőzőrendszerbe, az pedig elvezet oda, ahol a fegyver van-fejezte be berajzolva az utat-Kicsit olyan mint egy útvesztő, de én és Erica majd mutatjuk az utat.
-Ti majd mutatjátok az utat?-kérdezte Hopp hitetlenül.
-Igen-bólintott Dustin elégedetten.
-Szó sem lehet róla-léptem közbe, mielőtt Hopper robbanhatott volna.
-De...-ellenkezett Dustin.
-Nincs semmi de-állítottam le-Libby, Theo, Liam és Sophie is voltak lent.-mondtam az említettekre, majd Daerára nézve.
-Ja. Mi majd mutatjuk az utat-jelentkezett Libby azonnal.
-Mi? Dehogy mutatjuk, menjen le az akinek két apja van-ellenkezett Theo azonnal
-De segítenünk kell.
-Dehogy kell. Nekünk csak Lahey-t és Jo-t kell visszhozni.
-Remélem ezt nem gondolod komolyan...
-Najó elég legyen-lépett előre Dee, a hevességétől egy pillanatra felvillantak s szemei.-Ketten lementek mutatni az utat. A màsik kettőre fent lesz szükségem, ha ki akarjuk szabadítani a két elcsatangolt farkast.-hadarta a tervet-Na ki vállalkozik?-kérdezte vidáman, mire három kéz repült a levegőbe.-Kettő, drágáim, nehéz elszámolni addig?-csapott a homlokára Dee.-Jó látom Theo nem akar, tehát egy már ki van zárva. Mondjuk én nem szívesen küldeném le azokat akik bezárva voltak ott, de persze profik vagyunk, szóval ezzel nem lehet gond...-elmélkedett hangosan, mire Theo megforgatta a szemét.
-Jó. Megyek Libby-vel-adta be a derekát.
-Na ez a beszéd-csapta össze a kezeit Dee elégedetten.
-Héj ez nem ér-ellenkezett Liam, de Dee egy egyszerű kézmozdulattal leintette, majd Hopper felé fordult-A falkáért én felelek, szóval most elmondom, hogy mi mit terveztünk, ti pedig becsatlakozhattok ott, ahol tudtok. Tehát Libby és Theo lemegy veletek, a többiek pedig lefoglalják a szörnyet, amíg Lydia és én kihozzuk Lahey-éket, ha nincs ellenvetés-nézett körbe csípőre tett kézzel, mire Hopp felhúzott szemöldökkel, lassan megrázta a fejét.
-Nincs. De a gyerekeknek el kell menniük innen-mondta ellentmondást nem tűrően, mire Dee bólintott.
-Valóban.-értett egyet.
-Elmehetnek a házamba-ajánlotta fel Murray fanyar tekintettel
-Úgy érted a bunkeredbe?-néztem rá elmosolyodva
-Ott biztonságban lesznek.-mondta, megforgatva a szemét
-Szupi-bólintott Dee-Akkor hát nincs más hátra, mint előre. Ti gyűjtsetek össze minél több dolgot a szovjetektől-bökött Hopperékre, majd a körülöttünk lévő testekre-Mi pedig...
-Mi? Milyen dolgokat?-kérdezte Hopp értetlenül
-Walkie-t, fegyvert... És ilyesmiket-szóltam közbe, Dee pedig helyeslően bólogatott.
-És ti pedig?-kérdezte
-Mi addig megnézzük, hogy nekünk mi van raktáron-nézett először Deanék, majd Chris felé-végtére is. Ahol vadászok vannak, ott fegyverek is-tette még hozzá elindulva, a kezével intve az említetteknek, hogy kövessék. Én pedig éppen elindultam volna lézengeni, amikor eszembe jutott valami.
-Héj Dee-kiáltottam utána, mire mindenki megtorpant és visszafordult-Azt hittem nem ér le odáig a walkie-mondtam összeráncolva a szemöldököm.
-Nem is. Arról a Cerebro gondoskodik-mosolyodott el Dustinra bökve a fejével.
-A mi?-nézett Hopper is rá.
-Mégis honnan tud a Cerebróról?-kérdezte Dustin értetlenül.
-Hát ő Daera-vonta meg a vállát Sophie, aki éppen az egyik asztalon ülve szemlélgette a kezében tartott walkie-t, habár kétlem, hogy értett volna hozzá.
-Kibaszott zseni-motyogtam magam elé, majd odamentem Hopperékhez.
-Elmondanátok, hogy most mégis mi a fenéről van szó?-kérdezte egyhén idegesen.
-Az egy széles frekvenciáju eszköz, ami képes kommunálni a szovjetek tornyával. Azzal fogta Dustin az adásukat egy pár napja.-világosítottam fel.
-Szóval kell neked valaki aki látta a rádiós szobájukat és hozzáfér egy szupererős házilag barkácsolt rádiótoronyhoz, aminek lehetőleg Hawkins legmagasabb pontján kell állnia. Várjunk. Az én vagyok-mutatott elégedetten magára, miközben Hopp megalázottságát leplezni próbálva ácsorgott vele szemben szigorú tekintettel.-Tényleg szívesen navigálunk-folytatta, mielőtt az említett meg tudott volna szólalni-De adjon egy kis előnyt.-mondta, mire Hopp bólintott. Erre Dustin Ericára nézett, majd vissza Hoppra-És autót.-fejezte be.
-Velük megyek.-mondtam gyorsan.
-Persze, hogy velük mész-jelent meg Dee ismételten, a szervezés örömétől teljesen felpörögve-Héj nagyfőnök, ide süss-szólt Hoppernak, majd hozzádobott egy sörétes puskát.
-Az ott-emeltem fel a mútatóujjam-Az ott egy 1918-as Winchester modell?-kérdeztem.
-Van ott még ahonnan ez jött, bogaram-mondta Dean egy sármos félmosollyal, majd kicsapott egy táskát a földre és kinyitva elénk tárult a fegyók végtelen tárháza.
-Bakker ez sokkal jobban felszerelt mint az én otthoni készletem-mondtam csillogó szemekkel
-Te fegyvereket tartasz otthon?-emelte meg a hangját Hopper döbbenten rám nézve, miközben Dee a munícióval traktálta.
-Na neee-néztem felvillanyózódva a távolba, ugyanis megpillantottam Chris Argentet, aki hozta a saját adagját.
-Adjatok az embereknek-adta ki az utasítást Dee, miközben Hoppert vezette be a kezében tartott kislány rejtelmeibe. Én megragadtam pár smith&wesson darabokat, amikkel Chris operál és adtam egyet Nancynek, Jonathannak, Steve-nek és még Robinra is megpróbáltam rátukmálni egyet, de finoman elutasította.
-Héj valakinél nincs véletlenül egy...-kezdtem, ám ekkor valaki a hátam mögött hirtelen működésbe hozott egy igencsak intenzív lángú lángszórót. Amikor megfordultam, megpillantottam Petert, aki éppen elegánsan meggyújtotta a szájában lévő szivart a lángszóró segítségével.
-Peter! Azt hittem te végig a kocsiban leszel.
-Hát mit mondhatnék? Szeretek tüzeskedni-mondta elhúzva a száját, mire elfintorodtam, mert eszembe jutott, hogy ez mennyire ironikus, tekintve, hogy ő az, aki egy tűzeset miatt éveket töltött tudattalanul a kórházban.-Rúgjuk szét annak a fasznak a seggét, amelyik elvitte a lányomat-mondta még, miközben a szivar kilógott a szájából és ő elegánsan odabattyogott, s ledobva a földre a lángszórót helyet foglalt az egyik asztalnál és hátradőlve várta, milyen feladatot szab ki rá Daera.

~~~~~~~~~~~~~~Daera~~~~~~~~~~~~~~~~

-Oké, tehát. Libby és Theo lemennek a bunkerba Hopperékkel, Maddie Dustinékkal tart a rádióhoz, mi pedig Elevent követjük, mintha csak az árnyéka lennénk és amikor az elmenyúzó mócsing megpróbálja elkapni, mi csapunk le rá. A többiek lefoglalják, Lyds pedig Banshee-ként bejuttat az elméjébe, én pedig pucolok onnan Lahey-ék tudatával.-vázoltam fel gyorsan a tervet, mire mindenki egyöntetűen bólintott.
-De várj mivan, ha nem ered El után amíg elérnek a házhoz. Nem kéne odavonzzani őt, ahol a rejtekhely van.-vetette fel Maddie, mire mély gondolkodásba merültem.
-El-szólítottam meg, mire felém emelte a tekintetét-Cseréljünk pólót. Theo hozd a kocsiból az átömlesztőt. Addig én... El ide tudod adni azt a karkötőt?-kérdeztem mire értetlenül összeráncolta a szemöldökét, de ellenállás nélkül odaadta az említett tárgyat.-Tessék addig szaladj el a wc-be és ezt vedd át-mondtam lekapva a felsőmet

-Huh. Rendben-koncentráltam.
-Te most...-kérdezte Libby kikerekedett szemekkel.
-Én leszek a csali.-bólintottam miközben rákoncentráltam a karkötőre.
-És azzal mit csinálsz?-kérdezte Hopp gyanakodva.
-Ha sikerül eltalálnom a varázslatot, akkor ez a karkötő majd elfedi az erejét, hogy a lény ne tudja azt követni.
-Tessék. Gyere cseréljünk megint-mondtam El-nek, aki vissza is tért. Odaadtam neki a karkötőt és felvettem a pólóját.
-Hogy lehetsz ennyire összeszedett, amikor éppen készülsz, hogy te legyél a csali, aztán megharcolj a lénnyel?-kérdezte Hopp kikerekedett szemekkel, miközben én előpakoltam az átömlesztőt. Felnéztem rá és elmosolyodtam.
-Ez a feladatom-vontam meg a vállam-és már van gyakorlatom-tettem hozzá, megragadva El karját.
-Hohó, mit csinálsz-lépett közelebb Hopper, de a falka az útját állta.
-Ez most nem lesz a legkellemesebb, de nem is fájdalmas, oké?-néztem fel rá, mire némán bólintott. Beleszúrtam az érbe a tűt, majd ökölbe szorítottam a saját kezemet egy párszor, megkerestem a vénát és beleszúrtam a szerkezet másik végét. A vér el is kezdett átaramlani. Egy kis idő múlva kihúztam a tűt, miközben Libby kihúzta és beragasztotta El-nek.-Jó. Remélhetőleg erre rákap.
-Héj kölyök-szólt oda Hopper Steve-éknek, miközben én még utoljára ellenőriztem a készleteinket és a walkie-k működését.-Tessék-dobott oda neki egy kulcsot, mire én is felfigyeltem-De ne törd össze. Vissza kell vinnem.-mondta Steve-nek, aki komolyan bólintott, majd elindultak kifelé.
-Megyek szélnek eresztem őket-szóltam oda Chrisnek tájékoztatásul, majd utánuk indultam.
-Apám! Ez már döfi-kiáltott fel Steve felcsillanó szemekkel, miután kilökve a két szárnyú ajtót kilépett a parkolóba és meglátta a sportkocsit, amit Hopper tulajdonított el valami benzinkúton.
-Aki tud az Todd-mondta Robin
-Ohohó, Todd már a múlté. Már Steve az apukája-mondta Steve csillogó szemekkel, majd az ajtót mellőzve beugrott a kocsiba.
-Tényleg harmadik személyben beszéltél magadról?-kérdezte Robin, miközben a többiek is beültek.
-Tényleg apának nevezte magát?-kérdezte Erica lenézően.
-Hát az elmúlt évben valóban úgy viselkedett mint egy apuka-jegyezte meg Maddie.
-Igen, de akkor te vagy az anyuka-mondtam kajánul elvigyorodva, mire beleboxolt a vállamba.
-Vigyázz magadra jó?-fordult felém hirtelen Maddie.
-Na, neeem, ne csináld ezt a drámázást-forgattam meg a szemem-Mindíg vigyázok.
-Igen, igen...-kezdte Maddie, ám megakadt és döbbenten nézett mögém. Kíváncsian megfordultam, de nem találtam semmi kifogásolhatót így értetlenül visszafordultam felé.-Szóval jól láttam. Hol van arról a lóról a nyereg?-mutatott az állatra.
-Hát nincs rajta-vontam meg a vállam.
-Azt én is látom, de... De... Te szőrén trappoltál végig a fél városon?-kérdezte
-Aha-bólintottam úgy, mintha ez lenne a világ legtermészetesebb dolga.
-Hogyaaan? Hogy nem estél le?-tárta szét a karjait értetlenül.
-Tesó látod ezeket a combokat-húztam fel a szoknyám befeszítve a combomat-Ezek az izmok nem dísznek vannak.
-Maddie!-kiáltotta ekkor Steve a kocsiból-Gyere már!
-Jólvan jólvan megyek-kullogott oda az említett.

~~~~~~~~~~~~Maddie~~~~~~~~~~~~~~~

-Jólvan hova megyünk?-kérdezte Steve amikor végre én is beültem
-A széltetőre.-felelte Dustin, mire Dee csillogó szemmel felkapta a fejét
-Hülye vagy megyek én is-kiáltotta oda
-Ennek meg mi baja?-kérdezte Robin
-Csak szereti a gyűrűk urát-legyintettem, mire Dustinnak csillant fel a szeme.
-Tényleg?
-Na jólvan, inkább indíts, mielőtt a két fan leáll megdumálni az egész sztorit.
-Okés-felelte Steve lelkesen.
-Várjunk csak biztos neked kéne ve... Vááá...-nem tudtam befejezni a felvetésemet, mert Steve nagy lendülettel kitolatott a helyről, majd hasonló sebességgel elindult.
-Nyugi, már kiment a drog.-nyugtatott meg-Nagyjából-tette hozzá, mire kikerekedett szemekkel Dustinra néztem.

~~~~~~~~~~~~Daera~~~~~~~~~~~~~~~

Amikor visszamentem Murray éppen a kulcsokat magyarázta Nancynek és Jonathannak, Joyce pedig megpróbálta meggyőzni Will-t, hogy nem lesz semmi baja.
-Persze hogy nem lesz-léptem oda hozzájuk megfogva Joyce vállát, majd bíztatóan rámosolyogtam Willre-A falka vigyáz rá-erre bizonytalanul visszamosolygott. Ekkor Joyce egy szoros ölelésbe vonta a fiát, amiből szegény próbált kiszabadulni.
-Na mi a helyzet, Peter?-léptem oda a nagybátyjámhoz.
-Várom, hogy mikor csinálunk már valamit-mondta tettetett unottsággal, kifújva a szivar füstöt, de éreztem rajta, hogy egy kissé izgul.
-Kihozom őket, kerüljön bármibe-tettem a vállára a kezem, mire nemtörődöm módon megvonta azt, de aztán hálásan felnézett rám.
-Tudom-suttogta alig hallhatóan, mire elmosolyodtam. Majd megköszörülte a torkát, visszatért a többiek vizslatásához és visszatéve a szivart a szájába lazán hátradőlt.
-Mennünk kéne-szólt oda Mike Hoppernak.
-Jó-mondtam, miközben Mike-ék elbicegtek Elevennel. Felkaptam egy walkie-t és odaadtam Libbynek.-Bementek, elbújtok, ezen kommunikálunk végig, szólok, ha Jo-ék kint vannak, kiiktatjátok, húztok onnan.
-Okés-indult volna el.
-Hé-rántottam vissza-Megígértem, hogy megmentek mindenkit, így ezt is fogom tenni. De ha reggelig nem vagyunk kint kapcsoljátok le és találunk másik módot.-mondtam, mire nyelt egyet, de nem ellenkezett.
-4 fős akcióról volt szó. 4, nem 5-hallottam meg Hopper felháborodott hangját.
-Mi a vita tárgya?-léptem oda hozzájuk.
-Joyce azt hiszi, hogy engedem, hogy velünk jöjj-mondta Hopper
-Hopper azt hiszi, hogy kell az engedélye-vágott vissza Joyce.
-Hajlandó vagy fegyvert vinni?-néztem rá komolyan ignorálva Hopp további háborgását.
-Ha ez kell-bólintott határozottan.
-Jó-mondtam, majd felkaptam egyet a táskából-Így ni, látod ha így tartod könnyebb vele célozni, kibiztosít és lő.-mutattam be neki, majd a kezébe nyomtam.
-Héj! Nem jöhet velünk...-ellenkezett Hopper
-Miért is?-kérdeztem karba tett kézzel.
-Mert... Mert csak teher lenne-magyarázta.
-Eggyel több segítség sosem teher. Nincs időm a hülyeségeidre Hopper, induljatok, nem érünk rá egész nap.-mondtam és nyomtam az ő kezébe is egy walkie-t.

~~~~~~~~~~~~~Libby~~~~~~~~~~~~~~~~~

-Arról volt szó, hogy minél kevesebben jövünk ide le, annál jobb-bosszankodott Hopper.-Úgy két három fős akcióról.
-Hát változott a terv-mondta-Joyce
-Változott a terv?-kérdezett vissza
-Igen! Elmagyarázná neki?-fordult Joyce segítségkérőn a szakállas pali felé.
-Két lehetőségünk van, vagy kikapcsoljuk a gépet vagy felrobbantjuk.
-Igen? Ezt ki mondta?-akadékoskodott Hopper
-Az aki megépítette.-vágott vissza Murray
-Igen és fel akarjuk robbantani-jelentette ki Joyce
-Különben hiábavaló lesz hősies fáradozásunk-magyarázta Murray.-Ez háromfős akció Jim, nem kettő. Három. Plusz az a kettő, akik az utat mutatják és lehetővé teszik, hogy ne öljenek meg az oroszok azonnal, mielőtt bármit is tehetnénk.
-Kérlek hallgattasd el őket-forgatta meg a szemét Theo idegesen, miközben beszálltunk a liftbe, mire elmosolyodva megfogtam a kezét.
-Nyugi-suttogtam-Inkább mondjátok el a pontos tervet.

~~~~~~~~~~~~~~Daera~~~~~~~~~~~~~~~~

-A francba. A dilis segfejjel nem számoltunk-jelent meg Malia idegesen-Itt van.
-Helyes-bólintottam-Akkor a nagy mócsing sem lehet messze.
-Helyes? Hallod te amit mondok? Baj van!-pánikolt Malia
-Dehogy van baj. Pontosan tudtam, hogy Billy ide fog jönni, éppen ezért küdltem el Maddie-t-mondtam egy tölténnyel a fogaim között, majd felhúztam a puskát a kezemben
-Ó, te őrült zseni-nézett rám Stiles kikerekedett szemekkel-Elküldted innen, hogy ne kelljen végignéznie ha valami történik?-kérdezte megvilágosodva
-Pontosan-bólintottam megtörölve a leizzadt homlokomat
-Mi van ha ezzel elveszed az elbúcsúzás lehetőségét?-kérdezte Lyds, mire megakadtam.
-Maddie érdekében teszem-feleltem megvonva a vállam
-Akkor is ha megharagszik? Kész vagy feláldozni a barátságotokat?-tette a vállamra a kezét Scott, mire mélyen elgondolkodtam, egy pillanatra riadt tekintettel, de hamar összeszedtem magam, megrázva a fejem.
-Na ez is megvan. Most pedig lássuk csak, hogyan juttatom ki innen a kicsiket-mondta elgondolkova, elterelve a témát.

~~~~~~~~~~~~~~Maddie~~~~~~~~~~~~

-...és akkor kihúzom a kábeleket mint a gazt-fejezte be a magyarázást Murray.
-És akkor bekapcsol a riasztó-mondta Hopper
-Alexei szerint-tette hozzá Murray.-Ami lehetőséget ad arra, hogy megszerezzék a kulcsokat a széfből.
-Aztán meg csak követjük Libbyéket a megfigyelő terembe és a kulcsokkal...-akadt meg itt Jocye
-Bumm. A levegőbe röpítjük azt a vackot.-fejezte be Murray bólintva.
-Igen és amint bezárult az a hasadék elmenekülünk a...-Joyce
-A szellőzőn át-fejeztem be helyette a mondatot.
-Pont a komcsik orra előtt-tette hozzá büszkén Murray
-És megússzuk-tette hozzá Joyce nagy beleéléssel.
És ekkor Joyce és Hopper elkezdtek veszekedni a terv minőségéről.
-Komolyan. Csak könyörülj rajtam.-emelte Theo a kezemet a mellkasához, pont a szíve fölé, mire ismételten elmosolyodtam
-Gyerekek, gyerekek-állította le a másik kettőt Murray-Ez egy jó terv. Egy jó B terv, ami dícséretes tekintve, hogy mennyire időszűkében vagyunk. És merem állítani, hogy ha jól csináljuk senki sem fogja tudni, hogy itt jártunk.-jelentette ki. Majd megállt a lift, az ajtó kinyílt, velünk szemben pedig egy rakat szovjet katona állt. Ekkor Murray elkezdett valamit magyarázni oroszul, majd amikor meghallottam azt hogy Molotov tábornok, kikerekedett szemekkel Theo-ra néztem. Majd megláttam Hoppert előrelépni, felemelve a fegyóját felkiáltottam.
-Ne-ugrottam oda, és ellöktem a fegyvert, így azzal csak a plafonba lőtt. Eközben Theo kiütötte a katonákat, az egyik Joyce-ék felé lőtt, így elé álltam, kivettem a kezéből és kupán vágtam vele.
-Mit csináltok? Kézben tartottam a dolgokat.-háborodott fel Murray
-Biztosan-vonta meg a vállát Hopp.-De nekem erre nincs időm. Inkább az a kérdés, hogy miért állítottatok meg?-nézett felénk mérgesen
-Nem ölünk-kiáltottam el magam mérgesen, földhöz vágva a katonától elkobzott fegyvert.
-Ők gondolkodás nélkül megöltek volna.-érvelt felháborodottan.
-Az lehet-mentem hozzá nagyon közel, kivillantva a szemeimet-De mi jobbak vagyunk náluk. Látod a szemeim? Sárgák, mert sosem vettem el egy életet sem. Mert az az igazi hős, aki így nyer. Igazságot szolgáltatva, nem vérengzéssel-magyaráztam-Az a fegyver önvédelemre van és első sorban nem az emberek ellen-magyaráztam még dühösen, miközben odadobtam Theonak egy szalagot, ő pedig elkezdte megkötözni a kiütött embereket. Hopper ekkor duzzogva előrelépett és elkezdte levetkőztetni az egyik katonát.
-Mit csinálsz?-kérdezte Joyce
-Improvizálok-felelte-Vagy talán ez is probléma?-nézett rám összetáncolt szemöldökkel
-Nem igazán-vontam meg a vállam-Mi sem szoktuk követni a terveket. Csak Dee szeret szervezkedni.
-Úristen-mondta ekkor Joyce a hasamat bámulva.-Te vérzel.
-Már nem-mosolyodtam el-Átment rajtam egy, de hamar begyógyul-húztam fel a pólóm megnyugtatva.

~~~~~~~~~~~~~Maddie~~~~~~~~~~~~~~~~

-Jézusom, milyen messze van az a dolog?-kérdezte Steve túlüvöltve a hangosan szóló rádiót.
-Nyugalom, közel járunk-mondta Dustin
-Tudod, Hawkins legmagasabb pontja kellett. Nincs messze a farmtól.-nyugtattam meg
-Nagyszerű, lovacskázni is benézhetünk.-forgatta meg a szemét Steve.
-Ez a Suzie különleges lány lehet-szólalt meg Robin hátranézve Dustin-ra.-Csináltál egy rádiót és elvitted a semmi közepére, csakhogy beszélhess vele-mondta.
-Senki sem lehet tökéletes-kezdte Dustin-De Suzie olyan közel áll a tökéletességhez, amennyire ember közel állhat-mondta Dustin büszkén, mire elmosolyodtam.
-Kitalált barátnőnek tűnik. Neked nem tűnik annak?-kérdezte Erica
-Én hiszek neki-vontam meg a vállam-Miért olyan hihetetlen, hogy a kiállhatatlan tesódnak és a balfasz haverjának van barátnője, de Dustinnak nincs? Csak nézz rá-mondtam megragadva Dustin arcát-Hát nem ennivaló?-kérdeztem megpaskolva.
-Te miért habozol ennyit?-kérdeztem Steve-re nézve, akinek eredetileg is ment a kérdés
-Steve!-szólt rá Dustin felháborodottan
-Én nem, nem... Igazinak tűnik... Tudod teljesen... Valódinak-mondta Steve bizonytalanul, mire megforgattam a szemem.
-Balra! Fordulj le-szólt hirtelen Dustin
-De itt nincs is út-mondta Steve.
-Fordulj le balra!-kiabált rá Dustin, miközben én elkiáltottam magam, hogy kapaszkodjanak és előrenyúlva megrántottam a kormányt, mire kb mindenki elkezett üvöltözni, kivéve Robin, aki csak az életéért kapaszkodott.
-Nem fogunk feljutni-mondta, amikor az emelkedőn felfelé félúton megállt a kocsi.
-De felfogunk-bizonygatta Steve-gyerünk kicsi-biztatta a gázra taposva.
-Jesszus-mondtam megforgatva a szemem, majd egy szaltóval kiszálltam hátrafelé és elkezdtem felfelé tolni a járműt.
-Jézus ez megőrült-kiáltotta Robin.
-Nem őrült, csak vérfarkas-kiabálta vissza Dustin.
-Le ne vedd a lábad a gázróóól-üvöltöttem Steve-nek leizzadva.
-Úgy látszik-szólalt meg Robin, mikor végre feljutottunk, én pedig lerogytam a fűbe-hogy valamit még Tod sem tud-mondta, majd a többiek is kiszálltak a kocsiból.
-Jó voltál tesó-nyújtotta oda nekem a kezét Steve, de finoman elutasítottam.
-Jó nekem itt-mondtam elterülve a fűben.
"Aligátor, veszed az adást" hallottuk meg ekkor a rádió felől Mike hangját, mire Dustinék azonnal odarohantak.

~~~~~~~~~~~~~~~Daera~~~~~~~~~~~~~~~

-Ismétlem, veszed az adást? A plázában ragadtunk...
-Najó. Valahogy kijuttatunk titeket. Billy-t bízzátok csak ide-mondtam a többieknek, miközben Mike megpróbálta elérni Dustinéket-Michael!-kiáltottam rá, mire összerezzenve rám nézett.-Ne említsd Billy-t!-mondtam neki
-De...
-Nincs de! Ne említsd!-mondtam ellentmondást nem tűrően, mire, grimaszolva ugyan, de beleegyezett.-Sőt mi több. Jobb lenne ha nem is szólnál nekik-vettem ki a kezéből a walkie-t.
-Meg fogod ölni, ugye?-hallottam meg ekkor Max-et, amikor Nancy ellenőrizte, hogy meg van-e töltve a fegyvere.
-Csak elővigyázatosság-próbálta megnyugtatni Nancy.
-Nem öl meg senki senkit-jelentem meg egy pillanat alatt mellettük. Ekkor Derek is megjelent.
-Hátul tiszta a terep.-jelentette be.
-Jó, akkor hátul kéne...-mondtam elgondolkodva-Na de utána mivel...-gondolkodtam hangosan.
-Igen, a kocsik elöl vannak-mondta Nancy is elgondolkodva.
-Hát akkor-fordultam drámaian a kijárat irányába.-Elcsalogatjuk Billy-t.
-De hiába csalogatod el, kivette a gyújtókábelt-mondta Jonathan.
-Vigyétek el a falka valamelyik kocsiját.
-Melyiket?-kérdezte Soph-Maddie elvitte a saját kulcsát, Dee lóval jött, Peter kocsijába nem férnek el, ahogy az impalában sem...-sorolta
-Jólvan jólvan, akkor...-gondolkodtam el körbenézve, majd a szemem megakadt a kocsin, amit még korábban borított fel valamelyikünk a harc közben.-Ha kivesszük abból a gyújtókábelt, az működhet?-néztem Jonathanra.
-Aha-bólintott mérlegelve.
-Szuper-bólintottam én is, majd elindultam a kocsi felé, de Derek megelőzött és egy kézzel visszafordította az objektumot a kerekeire, majd a motorháztetőt felcsapva elkezdett matatni benne, miközben Stiles egy zseblámpával mögötte bevilágított és megállás nélkül okoskodott neki.
-Befejeznéd?-szólt hátra morcosan Derek.
-Jólvan, nem kell rögtön felkapni a vizet savanyú farkas-húzta be a nyakát Stiles kikérve magának.
-Ránézek Billy-re-tájékoztatott Chris, mire bólintottam, ő pedig el is indult.
-Megyek vele-mondta Peter.
-Nem kell a segítséged-ellenkezett Chris.
-Aw, még mindíg haragszol?-kérdezte Peter kifigurázva Christ, miközben valóban vele tartott, ignorálva az ellenkezését.
-És mi mit csináljunk?-kérdezte Jonathan, mire Derek szó nélkül megjelent előtte a gyújtókábellel.
-Szereld be a gyújtókábelt és tűnjetek el-mutattam rá-Addig lefoglaljuk Billy-t.-mondtam, miközben elindultunk kifelé.
-Daera-szólt bele Chris nyöszörögve a walkie-ba.
-Igen?-kaptam fel a készüléket.
-Felétek tart.-recsegett a walkie-ból.
-Vettem.-szóltam még bele, majd a nadrágomra csiptettem azt-Gyertek-intettem a többieknek.-Gyerekek!-kiáltottam el magam amikor senki nem mozdult, mire mindenki felnézett-indítsatok a hátsó kijárat felé.-mondtam, ám ekkor olyan érzésem támadt, mintha a jurrasic parkban lennék. Felpillantottam és láttam, hogy az ég sötétségébe olvadva valami mozgolódik.-Najó, felejtsétek el. Futás a kocsihoz!-kiabáltam, mire riadtan megindultak.-Derek te fedezd őket hátulról. Stiles, elő a baseball ütővel-adtam ki, mire elindultak a gyerekekkel, én pedig őket fedezve vártam az elmenyúzót.
-Maradok veled-állt meg mellettem Lyds.
-Lydia!-kiáltott rá Stiles.
-Maradok-jelentette ki-csak mi tudjuk megmenteni Joékat-tette még hozzá, mire végülis Stiles beleegyezett, hiszen ott volt még Sophie, Liam, Scott és Malia. Na meg persze én is.
Hirtelen beszakadt az üveg tető és egy hatalmas sokkarú mócsing landolt előttem.
-Te aztán ronda vagy-mondtam bele a csendbe
Válaszul kitátotta a pofáját, ezer fog szegeződött felénk, miközben elüvöltötte magát. Erre mi is visszaüvöltöttünk rá, a szemünk világítóba fordult.

~~~~~~~~~~~~~~Libby~~~~~~~~~~~~~~~~

Miután levetkőztettük és megkötöztük a katonákat beültünk a targonca szerű járműbe, amiről Dee is beszélt és síri csendben elindultunk a hosszú folyosón. A végén egy ajtóhoz érkeztünk, ahol egy orosz katona állt őrt.
-Ezt most tényleg bízzátok rám-szűrte oda nekünk Murray a fogai között, majd odaérkezve megálltunk, a katona kérdezett, Murray válaszolt. Ez ment egy kis ideig, majd valamin nagyon elkezdtek nevetni és végül beengedett minket a katona. Éreztük, hogy megállunk, majd Murray kinyitotta nekünk az ajtót.
-Minek pofázol ennyit?-kérte számon Joyce.
-Kedves volt-vonta meg a vállát a másik
-Kedves volt?
-Kedves őr.
-Kit érdekel-ugrott ki utánam Theo-Csak haladjunk.
-Annyira azért nem kell iparkodni-fogtam vissza őket-Ne feledjétek, előbb ki kell hozni Jo és Lahey tudatát. Dee mi a helyzet odafenn?-szóltam bele a walkie-ba.
-Most nem nagyon tudok beszélni-recsegett a másik oldalról-Csináljátok amit megbeszéltünk, majd szólok ha megvagyunk.
-Jó. Menjünk-néztem fel a többiekre és Murray vezetésével el is indultunk majd a tartályoknál leguggolt, felszedte a rácsos padló egy elemét, s levéve a sapkáját a földhöz csapta azt.
-Akar valaki cserélni?-kérdezte, de válaszolni már senki nem tudott, ugyanis ekkor megszólalt Dustin a walkie-ból.
-Vaksi sas, vétel-hallottuk meg, mire Murray felkapta a fejét, Theo felröhögött, én pedig elfojtva egy mosolyt finoman oldalba böktem.-Vaksi sas, ismétlem itt Fagyigátor, hall engem?
-Igen hallak-felelte unottan Murray.
-Hívójele?
-Vaksi sas.
-Ismételje meg.
-Hát megfojtom-fogta meg a halántékát Theo idegesen
-Vaksi sas. Itt vaksi sas.
-Vettem. Jó hallani a hangját, hogy állnak?
-Elértük a szellőzőt. Majd kereslek, ha szükségem van rád.-felelte neki Murray unottan.-de addig csend legyen-szólt bele nyomatékosan.
-Vettem Vaksi sas. Itt Fagyigátor, rádiócsend aktiválva, 10 10, vétel.
-Utálom a gyerekeket-jegyezte meg Murray, majd elindult a szellőzőbe.
-Érthető-motyogta maga elé Theo, majd elindult Murray után.
-Tudják, ha bárki kérdezné magukat...-szólt még fel Murray felénk.
-Tudjuk, csak bólogassunk.-fejezte be a mondatot Joyce
-Vigyázz magadra -nézett rám komolyan Theo.
-Jaj ne légy már ennyire drámai, úgy mondot mintha ez lenne az első bevetésünk. Na menj már. És azért te is vigyázz ám.-mondtam neki mosolyogva.
-Sok sikert-nézett rájuk Hopp bólintva.

~~~~~~~~~~~~~~Maddie~~~~~~~~~~~~~~

-Pszt, Steve-intettem oda magamhoz a fiút.-Szerintem el kéne indulnunk visszafele. Legalább mi ketten. Ők itt biztonságban vannak, de a többieknek elkéne a segítség.-suttogtam bizalmasan
Egy pillanatra a hajába túrva elgondolkodott. Elnézett a pláza, majd Dustinék irányába.
-Okés.-mondta végül. Ám ekkor megszólalt Murray a rádióból, ami elterelte a figyelmünket.

~~~~~~~~~~~~~~Libby~~~~~~~~~~~~~~~~

-Túl sokáig tart-mondta Hopp idegesen fel-alá járkálva
-Nem gond.-mondta Joyce megpróbálva megnyugtatni.
-De gond igenis gond. Meghalhatott volna. Majdnem meghalt-vitatkozott Hopper.
-Már biztonságban van. Útban van Murrayhez és az a lény nem találhatja meg előbb végzünk vele.
-Igaza van-néztem Hopperre-te nem tudod, de Dee az egyik legerősebb varázslónő a világon. Még nem érte el az abszolút erejét, de jó úton halad. Képes megvédeni mindenkit odafent.-nyugtattam meg. De sajnos nem tudtam leállítani, mert Hopper kifejezett célja az volt, hogy veszekedjen Joyce-al, így inkább hagytam őket. Miközben ők a nézeteltéréseiket rendezték, addig elsétáltam a szellőző járat feletti kivilágított vitrines részhez és lassan sétálgatva az állványok között nézegettem a zöld trutyival teli üvegcséket. Aztán megálltam és megnéztem magamat a visszatükröződésben. Ekkor a szemem megakadt a nyakamban lévő nyaklánc, amit Theo adott nekem a szülinapomra. Az emlékek elöntöttek, a jelenetre pedig elmosolyodtam. Remélem boldogulnak a kopaszkával. És remélem apa is jól van ott fent.

~~~~~~~~~~~~~Maddie~~~~~~~~~~~~

-Fagyigátor itt... Vaksi sas. Újabb elágazáshoz értem.-szólalt meg Murray ismételten
-Ez hagyadik?-kérdezte Dustin
-Ez a negyedik-válaszolt neki Erica.
-Emlékeim szerint ez az én kicsi pónim tétel után volt-mondta Dustin halál komolyan, mire összeráncolva a szemöldököm Steve-re néztem.
-Balra mentünk, tehát nekik jobbra kell.-mondta Erica
-Jobbra Vaksi sas. Szárnyaljon-mondta lelkesen Dustin.
-Vettem, szárnyalok-felelte a savanyú hang.
-Mi az én kicsi pónim tétel?-kérdezte Robin.
-Ne add alá a lovat-javasolta neki Erica válasz helyett.
-Héj-bökte meg a vállam Steve, majd a pláza felé mutatott.
-Basszus-pattantam fel-Na most kéne oda mennünk.-néztem rá, mire komolyan bólintva elindult a kocsi felé.
-Hé dinkák-szólt utánunk Robin-Hová mentek?-tárta szét a karját. Erre mi csak a pláza felé mutattunk. Amint meglátták a villódzó fényeket mind odarohantak a rádióhoz.
-Griswold család, itt Fagyigátor, vétel?-szólt bele Dustin. Csend-Griswold család, hahó, hallotok?-újabb csend. Éppen amikor Dustin újból megpróbálta volna, a walkie megreccsent.
-Nem éppen a legjobbkor keresel, Dustin-szólt bele Daera lihegve.
-Mi van veletek? Mi történik ott?
-Most nem tudok beszélni-mondta Dee, majd utána egy iszonytató üvöltést hallottunk meg a háttérből és utána már semmit. Steve-el egymásra néztünk.
-Oda megyünk-jelentettem ki felpattanva, miközben Steve már előre is rohant a kocsihoz.
-Veletek megyek-pattant fel Robin is.
-Nem-állítottam meg-Te maradj itt. Vigyázz a gyerekekre.
-Maddie-szólt utánam Dustin, majd amikor megfordultam nekem vágott egy walkie-t-Tartsuk a kapcsolatot!-mondta, mire bólintottam.

~~~~~~~~~~~~~Libby~~~~~~~~~~~~~~~~

-Vaksi sas, hogy állunk?-hallottam meg Dustin hevesen lihegő beszédét.
-Mondtam, hogy rádiócsend van-válaszolt Murray idegesen.
-Igen, de problémák adódtak-kiabálta Dustin, mire egy pillanat alatt ott teremtem Hopper mellett, aki lassan az arcához emelte a walkie-t.
-Milyen problémák?-szólt bele drámaian.

~~~~~~~~~~~~Daera~~~~~~~~~~~~~~~~~

-Héj Scott, nem tudom, hogy a gyerekek kijutottak-e, remélem Derek boldogul Billy-vel, de nekünk most le kell foglalnunk ezt a lényt.-ugrottam oda lihegve Scott mellé. Az elmúlt pár percben a többiekkel villámgyorsan kerülgettük az elmenyúzó csápjait, miközben Lydia a banshee erőfallal védte magát.
-Nem tudunk a közelébe férkőzni-mondta Scott szintén enyhén lihegve.
-Én sem. Valahogy el kell terelnünk a figyelmét, kül...-a mondatomat félbeszakította egy újabb csáp csapása.-A fenébe már-szitkozódtam hátra ugorva.

~~~~~~~~~~~~~~~Libby~~~~~~~~~~~~~~~

-A vaksi sas leszállt, ismétlem a vaksi sas leszállt-hallottuk Murrayt a walkie-ból, majd csend lett.
-Gyerünk meddig tart még?-kérdezte idegesen Hopper.
-Nem tudom, még sosem csináltam ilyesmit-felelte Murray idegesen.
-Na jólvan, add azt ide-téptem ki Hopper kezéből, mire felháborodottan hőzött, de nem tudott elkapni, így nem kapta vissza a walkie-t sem-Nem kell nekem, hogy itt veszekedj tovább. Eddig is elég kárt okoztál az amatőr viselkedéseddel. Ez egy rendes bevetés, nem holmi játszadozás.-szidtam le, mire sértetten leült a lépcsőre.
Még vártunk idegeskedve egy pár percet, majd egyszercsak megszólalt a jelünk, egészen pontosan a vészhelyzeti sziréna. Ekkor Hopper odaszaladt az ajtóhoz és kinyitotta azt a kártyájával, ám mielőtt belépett volna rajta én egy pillanat alatt megelőztem őt, törve magunknak az utat. Felszaladtunk egy adag lépcsősoron, majd hirtelen egy orosz katonába ütköztünk, aki hablatyolt nekünk valamit, mire csak megszeppenve bólogattunk. Úgy tűnik átmentünk a teszten, mert a katona bólintva tovább rohant. Mi is hasonlóan tettünk, majd átmentünk egy másik kártyás ajtón és elérkeztünk a széfhez.
Míg én őrködtem Joyce diktálta Hoppernak a kódot.
-Öö. Újra-hallottam meg magam mögül, mire szemöldökráncolva hátrafordultam. Ismételten beírták a kódot, ami ismételten nem működött.
-Murray drága-emeltem a walkie-t a számhoz-a szaros kód. Nem jó.-mondtam bele nyugodtságot tettetve.
-Mi? Ez biztos?-kérdezett vissza.
-Igen, egészen biztos.-bólintottam nyugodtan, de éreztem, ahogy a pulzusom egyre magasabb.-Nem jó. Most. Most mi a fasz van? Nem tudom elérni Dee-t.
-Hát. V...Végülis lehet hogy téves.-felelte Murray.
-Hogyan lehetne téves???-üvöltötte a walkie felé Hopper.-Kérdezd meg tőle, gyerünk! Hogyan téves az az istenverte kód???
-Kifejtenéd?-szóltam bele a walkie-ba moderálva Hoppert.
-A kód egy szám. Egy híres szám, a plank állandó. Azt hittem tudom.-magyarázkodott Murray.
-Cseszd meg Murray-hallottam meg ekkor Maddie hangját a walkie-ban.-Tudod ki tudja biztosan azt az állandót?
-Daera-mondtuk Maddie-vel egyszerre.
-Aggodalomra semmi ok-szólalt meg Dustin hirtelen-tudok valakit aki tudja és nem harcol éppen egy nagy szörnnyel.

~~~~~~~~~~~~~Maddie~~~~~~~~~~~~~~

Amint elég közel értünk a plázához, megláttuk, hogy Jonathanék éppen próbálják megszerelni a kocsijukat, velük szemben pedig az ikonikus kék színű chevy camaro parkol eléggé fenyegető aurával.
-Basszus ez el akarja ütni őket.-állapította meg Steve-Basszus, basszus most mi legyen?
-Üsd el-mondtam magam is döbbenten.
-Mi? Dehogy ütöm, baja lesz.-ellenkezett
-Nem lesz baja. Az elmenyúzó regenerálja a testét.
-Nem a seggfejről beszélek, hanem a kocsimról.-mondta kiakadva.
-Héj, ne feledd, Todd az tud-mondtam drámaian ránézve.
-...
-Csináld már!-üvöltöttem el magam, mire ijedtében rálépett a gázra és eltaroltuk a Nancy felé vészesen közeledő autót. A mi kocsink is megrázkódott és megpördült az ütközés során.
-Jól vagy?-kérdezte erőtlenül Steve, miután konstatáltuk, hogy még élünk.
-Kérdezd meg holnap-néztem rá, majd fel az épületre. És ekkor döbbenten fel is pattantam.
-Mi a franc?-kérdezte Steve.
-Ez aztán a nagy dög-jegyeztem meg, ebben a pillanatban pedig Nancyék kocsija fékezett le mellettünk.
-Gyertek-üvöltötte Nancy. Miután bepattantunk még láttam ahogy Stiles és Derek kiabálnak, majd felkészülnek, hogy megharcoljanak a közeledő Billy-vel. Ekkor furcsállva körbenéztem.
-Emberek-szólaltam meg a hirtelen beállt csöndben-Hol van El és Max?-kérdeztem, mire mindenki körbenézett.
-Mi?-kiáltott fel Nancy-Lemaradtak? Hogy maradhattak le?
-Az most nem számít-legyintettem-Te csak hajts. Az elmenyúzó a nyomunkban van. Láttam a plázánál Derekéket, majd ők megvédik a két lányt.
-Várj. Ha az elmenyúzó minket követ-szólalt meg hirtelen Mike
-Akkor hogyan fogják kiszabadítani a fura lányok Lahey-t és a csaját?-fejezte be a gondolatmenetét, ám erre már nem tudtam válaszolni.
-A szaros kód. Nem jó-hallottuk meg Libby hangját a walkie-ból.

~~~~~~~~~~~~~~~Daera~~~~~~~~~~~~~~

-Mi a...!-álltam meg döbbenten, amikor az elmenyúzó csapot papot otthagyva eltűnt, teljesen ignorálva a létezésünket. Megszeppenve körbevizslattam, de csak hasonlóan tanácstalan arcokat láttam. Gyorsan elkezdtem szétdobálni a törmelékeket, szinte már kétségbeesetten kutatva a walkie után, amit a fogócska során vesztettem el, de csak darabokban találtam meg.
-Valami nagy gebasz történt.-szaladtam oda a többiekhez.
-Lehet, hogy a gyerekek után ment?-kérdezte Sophie.
-Ha igen, nekünk is utánuk kéne mennünk, nem?-kérdezte Malia.
-Az attól függ, hogy Billy itt van-e-feleltem.
-Mi? Miért?-tárta szét a karját szinte már felháborodottan.
-Azért, mert minél hamarabb ki kell szednünk Lahey-ék tudatát, hogy a többiek be tudják zárni a kaput. Nem kell legyőznünk az elmenyúzót, csak az oroszokat. De előbb Lahey és Jo tudata a prioritás.
-És... Ehhez hogy kapcsolódik Billy?-kérdezte idegesen széttárva a karját, de én válasz helyett csak Lydiára néztem.
-Működhet?-csak ennyit kérdeztem
-Elméletben-felelte elgondolkodva
-Hahó! Beavatnátok?-kérdezte Malia egyre idegesebben.
-Billy-n keresztül akar kapcsolódni az elmenyúzóra-világosította fel Lyds az ideges prérinket.
-Végülis-húzta el a száját Stiles elgondolkodva-Egy tudat.

~~~~~~~~~~~~Maddie~~~~~~~~~~~~~~

-Hallasz Dustie maci?-hallottunk meg egy hangot a walkie-ból.
-Hallak, Suzie nyuszi.-mondta Dustin-így már sokkal jobb köszönöm.
Miközben ő beszélt Steve és én egyszerre felnéztünk egymásra.
-Suzie-mondtuk szinkronban,meglepetten.
-Figyelj, tudod a plank állandót?-kérdezte Dustin.
-Ugye tudod, hogy a Föld nem lapos?-kérdezett vissza a rejtélyes Suzie, mire elmosolyodtam.
-Oké, szóval azt tudom, hogy két hatossal kezdődik-kezdte Dustin.-Aztán... mi is jön?
-Najó, lássuk jól értem-e. Nem hallottam felőled már egy hete és téged egy állandó érdekel mert ezzel... Ömm, mented meg a világot?-kérdezte Suzie, mire Steve idegesen megfogta a halántékát.
-Suzie nyuszi, igérem jóvá teszem a dolgot amint lehetséges.-fogadkozott Dustin. Ebből aztán egy hosszadalmas és fárasztó beszélgetés kerekedett, amit volt szerencséje mindenkinek végighallgatni. És melynek az lett a vége, hogy...
-Énekelnek-mondta döbbenten Steve.-Te is hallod, hogy...
-Énekelnek, igen-mondtam döbbenten, meghallva a neverending story című számot Dustin és Suzie előadásában. Majd elmosolyodtam.
-Most meg mit vigyorogsz?-kérdezte Steve
-Kár, hogy Dee most nincs rádió közelben. Ő nagyon élvezné ezt.-mondtam, miközben Steve egyre jobban grimaszolt-ÁáÁááÁááÁ-mutattam rá magam is becsatlakozva az éneklésbe-Neverending stoooryyyy.-énekeltem teljes beleéléssel, mire Steve unottan elütötte az ujjamat az orra elől.

~~~~~~~~~~~~~~Daera~~~~~~~~~~~~~~~~

-Jó rendben, akkor keressük meg ezt a Billy-t és legyünk túl rajta.-sürgetett minket Malia
-Azt hiszem arra semmi szükség, hogy megkeressük-mondta Soph elmutatva az egyik üzlet irányába, ahonnan egyszercsak előbukkant az említett eléggé ramaty állapotban Elevennel a vállán.
-Gyerünk, kapjátok el!-adtam ki a parancsot-Eleven ne sérüljön!-tettem még hozzá, de valójában nem kellett. A falka tagjai képzett, tapasztalt harcosok és habár az elmenyúzó által irányított Billy nagy falatnak bizonyult, így is sikerült egy rövidebb harc után ezt abszolválni. Míg Scott elkapta és biztonságba helyezte az ájult Elevent, Sophie, Malia és Liam lefogták a vergődő Billy-t, Lydia ráhelyezte az egyik kezét a fejére, a másikat pedig kinyújtotta felém. Habozás nélkül megfogtam, s pár másodperc múlva már egy másik világban találtuk magunkat. Egy békésnek tűnő, de mégis hátborzongazó, csendes területen voltunk. Az égbolt szokatlanul vörös volt, ami minden mást is vörösre szinezett. Előttünk egy hatalmas előző század beli családi ház magasodott.
-Ez nem úgy néz ki mint a hellyel lefele.-jegyezte meg Lydia.
-Nem. De lehet, hogy ez olyan, mint a vihar közepe.-mutattam el a másik irányba, ahol már olyan rideg körülmények uralkodtak, a pirossal kontrasztos hideg, sötét színekkel, mint a megszokott hellyel lefelében.-Még a legpusztítóbb viharnak a közepe is csendes. Békés.
-Azt hiszem be kéne mennünk a házba, nem?-kérdezte Lydia
-De-bólintottam-Itt láttam Jo-t-tettem hozzá, majd lassan, óvakodva elindultunk a ház felé. Belépve egy rozoga lépcsővel találtuk szembe magunkat, szűk kis előszobában.-Gyere, erre. Érzem őket.-mondtam
-Én is-bólintott, majd beléptünk a tőlünk balra lévő helyiségbe, ami egy nagy étkező volt. A szoba közepén asztal állt, az asztal egyik oldalán az ájult Lahey, a másik oldalon a megkötözött, kipeckelt szájú Jo, aki amint meglátott minket elkezdett hevesen nyöszörögni, mintha mondani akart volna nekünk valamit. Ám ekkorra már mi is megéreztük. Megfordultunk és egy lénnyel találtuk szembe magunkat, akinek az egész bőre olyan volt, mintha megégett és lemállott volna. 
-Már vártalak, hercegnő-szólalt meg torz, mély hangon. A következő pillanatban felemelte a kezét felénk, mire mindketten hátrarepültünk és neki csapódtunk a falnak.
-Hozd őket-mondtam Lydiának miután sikerült újra levegőhöz jutnom-Én intézem őt-mondtam, majd felemelve a kezemet felröptettem a lényt, neki csaptam a jobb, majd a bal oldali falnak, végül pedig kilöktem a falon keresztül, majd utána rohantam. Mire kiértem a lény már összeszedte magát és fölém repült, Erre kiengedtem a karmaimat, a bőröm átalakult pikkelyessé, majd az átváltozás végső lépéseként a szárnyaim is előjöttek. Amikor elindultam felé a földből hirtelen indák nőttek ki, amiket sikeresen kikerülgettem és elvagdostam, ám hirtelen, amikor már majdnem elértem volna egy inda visszahúzott. Leszorított a földre és több másik indával együttvéve körbetekert. Először vergődtem, megpróbáltam kiszabadulni, majd támadt egy hirtelen ötletem és minden koncentrációmat összeszedve felgyújtottam az indákat. Ezután kinyújtottam a kezemet a lény felé és lehúztam magam elé a földre, ám amikor újra támadtam volna, a testem hirtelen megdermedt, felrepített a levegőbe és éreztem, ahogy kezdi eltörni a csontjaimat. Ekkor meghallottam a jól ismert fülsiketítő banshee visítást. 
-Gyere-ragadta meg Jo a kezemet, miután sikerült kiszabadítania a lény szorításából. 
-Várj, még nem...-ellenkeztem
-Nem tudod legyőzni. Most még nem. Ő egy nagyon erős telepata.-mondta nekem-Ugorj-kiáltotta, mire engedelmesen meg is tettem azt futás közben. Lehunytam a szemem és vaktában ugrottam egyet, a következő pillanatban pedig a pláza hideg padlója fogott meg. Amint felültem láttam, hogy Lydia már Stiles karjaiban fekszik, kicsit megszeppenten, de épségben. 
-Jo...?-kérdezte bizonytalanul
-Ő jól van-bólintottam jómagam is lihegve.-Lahey?-kérdeztem vissza
-Ő is. Mi volt az a...-kérdezte
-Kérdezz kettőt és könnyebbet-mondtam kifulladva, majd erőt vettem magamon és feltápászkodtam-De... úgy tűnt... Hogy ismer...-tettem még hozzá, majd elindultam keresni egy walkie-t a törött helyett.

~~~~~~~~~~~~~~Maddie~~~~~~~~~~~~~~~

-Visszafordul-jelentette be Steve
-Mi?-kérdezte Nanc hátra pillantva
-Visszaforduuul!!
-Talán kifáradt-mondta Lucas
-Ja, persze, lehet elmegy szundikálni-néztem rá kiégve.
-Jólvan csak egy tipp volt.-tárta szét a karját
-Kapaszkodjatok!-kiáltotta el magát Jonathan, majd hirtelen tett egy 180 fokos fordulatot a kocsival és fordult a kocka, most mi vettük üldözőbe a lényt.

~~~~~~~~~~~~~Libby~~~~~~~~~~~~~~~~~

Miután a kis fogatlan barátnőjétől megtudtuk a valós plank állandót, kivettük a széfből az aktatáskát és berontottunk az irányító szobába.
-Héj, kifelé, tünés innen-ordította Hopper, majd előre lépett, felemelte a kezében tartott fegyót és megsorozta a plafont. Erre mindenki üvölte szaladt világgá. Ezután Joyce döbbenten előrelépett, a kaput és a gépezetet szugerálva.
-Joyce-szólt neki Hopper, mire az említett a gondolataiból kiragadva hátranézett.-Készen állsz?-kérdezte felmutatva az akta táskát, mire a nő bólintott.
-Azért még várjatok egy kicsit-szóltam közbe meglátva a két kulcsot-Dee még nem jelzett-tettem hozzá.
-Murray, maga elkészült?-kérdezte Hopper a walkie-ba
-Igen, de társaságom akadt, szeretném ha eltörölné őket.-jelentett be.
-Mi van Theo-val?-kérdezte Hopper összeráncolva a szemödlökét.
-Megjelent valami szovjet vérfarkas vagy szuperember, vele küzd valószínűleg most is valahol.-felelte Murray erőlködve.
-Vettem. Kitartás-mondta, majd rám nézett.
-Ti meglesztek?-kérdeztem, mire határozottan bólintott.
-Jó. Akkor megyek-bólintottam én is, majd el is indultam Murray felé.

~~~~~~~~~~~~~~Daera~~~~~~~~~~~~~~~~

-Hűha. Az ocsmányság visszatért-jelentettem be, miközben Sophie elindult Eleven felé, hogy biztonságos helyre vigye, de Billy az útját állta, s nemes egyszerűséggel eldobta.-Bakker, ez a lény tényleg nagy erőt ad a gazdatestének is-mondtam, miközben elindultam feléjük, de egy csáp az utamat állta.-Na mostmár igazán elegem van ezekből a szarokból-mondtam felháborodottan, miközben nekifutottam, megragadtam a csápot, s magammal rántva tovább szaladtam, majd felugorva szaltóztam egyet amitől a csáp kicsavarodott és leszakadt. A kezemben maradt felét elfintorodva nekivágtam a feladónak. Ekkor megindult felém egy újabb csáp, amit egy, a fejemhez rendkívül közel, fellobbanó lángnyelv visszavert.
-Takarékoskodj az erőddel. Te is tudod, hogy mi sem tudunk örökké harcolni.-mondta mellém lépve Peter.
-Lehet, de azért én megpróbálom-vontam meg a vállam-többiekkel mi van?-kérdeztem, miközben elkezdtem egy kardot formálni a kezemben.
-Argentet szépen elintézte, Derek őszintén nem tudom, hogy hol van, Stiles meg siránkozik mint egy kisbaba-forgatta meg a szemét, miközben én a készülő kardomat szugerálva bólintottam.
-Fel tudod ezt nekem melegíteni?-kérdeztem elé tartva a kardot.
-Fel, de lehet nem lesz már rá időnk.-mondta felpillantva az elmenyúzóra. Erre támadásra készülve felemeltem a kardom, ám ekkor a gyerekek elkezdték felülről tűzijátékkal dobálni, ezzel elterelve a figyelmét.
-Úgy néz ki mégis van rá időnk-tartottam ismételten Peter elé a kardot.

~~~~~~~~~~~~Maddie~~~~~~~~~~~~~~~~~

-Hé seggfej, idenézz!-üvöltötte Steve, majd hozzávágott egy újabb tűzijátékot a lényez.
-Látom Dee-t és Petert is-üvöltöttem túl a hangzavart-De El-t még mindíg nem.
-Lehet alattunk vannak!-üvöltötte vissza Steve meggyújtva egy újabb tűzijátékot. Erre kihajoltam a korláton és meg is láttam Billy-t lent ácsorogni. Ezután se szó se beszéd elengedtem a korlátot, hátraléptem egy picit, majd lendületet véve leugrottam.
-Üdvözletem-mondtam a közelben lévőknek, majd elhajoltam az elmenyúzó egyik csápja elől.-Hűha ez közel volt.-mondtam könnyedén.
-Maddie-hallottam meg egy éles kiáltást a távolból. Egyből tudtam ki az, hiszen csak egy ember elég hangos ahhoz, hogy túlüvöltse a hangzavart. Dee felé fordultam, aki eközben elindult felém-Maddie, van walkie-d?-kiabálta, miközben leütött egy csápot.-Szólnom kell a többieknek, hogy bezárhatják a kaput.
-Steve-nél van-mutattam magunk fölé, miután megráztam a fejem. Erre bólintott, majd fel is ugrott az emeletre.
Eközben én megfordultam és rögtön elkomorodtam, amikor megláttam, hogy Billy az elmenyúzó felé vonszolja az üvöltő Elevent. Nekifutottam, ráugrottam és a vállait megragadva hátrarántottam magammal. Elengedte Elevent és megtántorodott, én guggolva érkeztem. Mérgesen megfordult és mielőtt fel tudtam volna állni megütött, amitől hátraestem. Rám nehezedett és megragadva a torkomat elkezdett folytogatni. Körbe pillanatva láttam, hogy a többiek a csápokkal küzdenek. Láttam, hogy Jo és Lahey megjelentek Mike-ot és Max-et támogatva, ám amikor megpróbáltak odajönni segíteni valaki az útjukat állta. Derek...
-Ne...Ne csinálnd ezt...-kezdtem erőtlenül,  átnyöszörögve a szorításán-Billy. Láttalak... Láttalak szörfözni-nyögtem a szavakat, mire Billy szorítása felengedett.-Láttam az anyukádat-folytattam, mire fájdalom csillant a szemében-Nagyon szép nő. Tényleg, nagyon szép-bólogattam, miközben Billy szemébe könnyek gyűltek-Te pedig-tettem az arcára a kezem-Boldog voltál. Én csak ezt akartam. Mindíg is csak azt akartam, hogy boldog legyél. Csak ezt akartam látni-mondtam az arcát simogatva, egy könnycsepp gördült le az arcán, miközben lehajtotta a fejét. Majd hirtelen lehajolt hozzám és megcsókolt.
-Szeretlek-mondta, majd felállt és elhatározottan a lény felé fordult.
-Billy? Billy, mit csinálsz?-nyúltam utána, de már nem értem el. A következő pillanatban olyan dolog történt, amitől akaratlanul felsikoltottam. Billy megvédte Elevent azzal, hogy elkapott egy csápot, de egy másik beleállt a mellkasába. Ekkor Daera megjelent egy izzó karddal és szaltózás közben levágta a két csápot. Több csáp is megindult feléjük, de Dee mindegyikkel könnyedén elbánt, miközben a többiek oldalról és hátulról lefogták a lábszerű nyúlványait, Peter pedig felugrott a hátára és elkezdte a lánszóróval sorozni. Közben Jo és Lahey továbbra is Derekkel harcolt a sarokban, akinek szintén feketén dudorodtak ki az erei. A pillanat tört része alatt Billy megtántorodott és elterült volna a földön, ha nem kapom el.
-Billy! Billy-szólítgattam lágyan, miközben kisimítottam a haját az arcából. Patakokban folytak a könnyeim. A feje az ölemben volt, az egyik kezem a feje alatt, a másikkal az arcát simogattam.
-M... Meg...-erőlködött
-Shh, ne beszélj-csitítgattam.
-Akartam...változni. érted-nyögte-S...Sajnálom...Elbuktam...
-Billy!-jelent meg ekkor Max mellettem.
Még láttam, ahogy Daera a szájához emeli a walkie-t, amit időközben szerzett, aztán elsötétült a világ. Már nem vert a szíve...

~~~~~~~~~~~~~Libby~~~~~~~~~~~~~~~~~

Mikor már éppen lecsendesedtek volna a dolgok körülöttünk megreccsent a walkie Murray kezében.
-Zárjátok már be a kaput az istenért-szólt bele Dee zilált hangja a szerkezetbe.
-Basszus. Előre szaladhatok?-kérdeztem elmutatva a folyosó irányába.
-Csak nyugodtan-intett Murray-asszem itt megvagyunk. Kétlem, hogy bárki járkálna még erre.-tette még hozzá, mielőtt elrohantam. Végig trappoltam pár folyosón, s az egyik kanyar után belebotlottam egy hatalmas, a földön heverő, mozdulatlan testbe.
-Mi a?-néztem fel értetlenül, mire megpillantottam Theo-t fáradtan a falnak dőlve.-Theo-rohatam oda hozzá, aggódva leguggoltam mellé és végigvizslattam.
-Nekem nincs bajom baby-mondta halványan elmosolyodva, mire nekem is felfele görbült az ajkam és adtam egy gyors puszit az ajkára.-De annak a nagy mamlasznak ott jól elláttam a baját-bökött az útakadályra, amiben majdnem felbuktam.
-Ki ez amúgy is?-kérdeztem megrázva a fejem, miközben segítettem a barátomnak feltápászkodni.
-Nem az a kérdés Libs, hanem hogy mi-mondta elfintorodva-Ezen az emberen csúnyább beavatkozásokat csináltak Liamék vérével mint rajtam a dread doctorok.-tette még hozzá fanyar arccal.
-Gyere, még be kell zárni a kaput, úgy hallottam Dee hangján, hogy fent kezd égető lenni a szituáció.-mondtam
-Hát, Daerát ismerve-kezdte elhúzva a száját, majd egyenesen a szemembe nézett, halványan elmosolyodva-reménykedjünk hogy nem szó szerint gondolja
Erre a gondolatra nekem is mosolyra húzódott a szám, majd elbicegtünk a vezérlő terem felé.

-Joyce?-léptem be a síri csendben lévő helyiségbe-Joyce-ugrottam oda az említetthez, aki a padlón ült teljes sokkban.-Joyce, jól vagy? Nem esett bajod? Hol van Hopper?-kérdezgettem kétségbeesetten, de csak megrázta a fejét. Tányérnyira kerekedett szemekkel, lassan felálltam és hátrálni kezdtem a fejemet rázva. Pár lépés után Theo-ba botlottam, aki finoman átkarolt és nyugtatóan a vállamra helyezte a fejét, a kezünket összekulcsolva előttem, miközben én próbáltam feldolgozni az információt. Elbuktam. Nem tudtam megvédeni.
-Mi történt?-rontott be ekkor Murray a helyiségbe, mire Joyce szótlanul felállt és lassan elindult a szétrobbant gépezet felé.
-Nem lehet... Nem hiszem el... Nem történhetett... Nem nem...-motyogta, miközben elindult lefelé a lépcsőn.
-Joyce ne-szaladt utána Murray és elkezdte visszarángatni-Nincs időnk. Gyere...
-Látnom kell-ellenkezett, miközben én Theo vállába temettem az arcom.
-Nem, nem lehet... Sietnünk kell. Theo, Elizabeth...-nézett ránk segítségkérőn, mire összenéztem a barátommal, lassan bólintottam és néma csendben elindultunk kifelé, menekülve a betörő orosz erősítés elől.