~~~~~~~~~~~~~~Daera~~~~~~~~~~~~~~~~

-A kapu-mondta ki Dustin.
-Menjünk, gyerünk-szólalt meg sietősen Steve, mire el is indultunk kifelé
-Nem értem, ti ezt láttátok már?-kérdezte Robin, miközben már szaladtunk le a lépcsőn
-Nem egészen-felelte Dustin
-Akkor mi van?-nézett rá Robin
-Az a lényeg, hogy rossz-rendezte le Dustin
-Nagyon rossz-fokozta Steve
-Az emberiség végét jelentheti-tájékoztatta Robinékat Dustin
-És te honnan tudsz erről?-kérdezte kikészülve
-Ne pofázzatok, csak szedjétek a lábatokat. -szóltam rájuk erélyesen-figyeljetek rám-néztem rá Steve-re komolyan-ki kell jutnotok és szólnotok kell a többieknek-fogtam meg a vállát, mélyen a szemébe, mire komolyan bólintott.
-Mi menjünk vissza?-kérdezte Robin-Mi? Ti mit csináltok?-kérdezte kiakadva
-Mi, kérlek szépen, elvégezzük amiért jöttünk.-mondtam karba tett kézzel
-Umm, Libby. Hol van az orosz barátod?-szólalt meg hirtelen Erica, mire mind körbenéztünk.
-Baaaaszkii. Nem kötöztétek meg?-csaptam a homlokomra. Ebben a pillanatban megszólalt a riasztó. 
-Francba-mondta Steve, majd kinézett az ajtón, de gyorsan be is csapta azt-Basszus. Nyomás, nyomás!-kiabálta Steve, mire mind elkezdtünk szaladni, ám a nagy kavalkád közepette mi véletlenül másfele kanyarodtunk és elvesztettük a többieket. 
-Gyerünk, oda be-mutatott egy ajtóra Theo
-Ez zárva van-néztem rá fáradtan.
-Hát akkor nyisd ki!-nézett rám széttárva a karjait. 
-Mi? Én?-mutattam magamra értetlenül, majd hirtelen hátranéztem meghallva a közeledő katonákat-Najó-dörzsöltem össze a tenyerem az ajtót szugerálva-Menni fog ez-bíztattam magam
-Csináld már-szólt rám Theo
-Igyekszem-sziszegtem vissza, felemelve a kezeim az ajtó felé. Erősen koncentrálva összeszorítottam a szemem, majd az ajtó hirtelen kivágódott, mi besiettünk rajta és visszazártuk. 

~~~~~~~~~~~~~~Sophie~~~~~~~~~~~~~~~

Az utolsó emlékem az, hogy Londonban üldözzük a szovjet egyenruhás embereket. És egyszercsak sisakvirágot éreztem az orromban, majd minden elsötétült. Borzalmas fejfájással keltem, egy rendkívül fényes, fehér falú helyiségben.
-Sophie. Soph-hallottam meg a gyengéd hangot magam mellől, s valaki a hátam alá nyúlva felhúzott és a saját mellkasának döntött. 
-Liam?-kérdeztem erőtlenül, megérezve az illatát.
-Soph-fogta meg az arcomat az említett-Istenem, már azt hittem fel sem ébredsz.-mondta megkönnyebbülten.
-Ilyen könnyen nem szabadulsz tőlem-feleltem erőtlen félmosolyt villantva.
Egy pár perc után, mikor már hozzászoktam a fényhez és összeszedtem magamat a kezemre támaszkodva magamtól felültem. 
-Mi ez a hely?-néztem körbe, majd elkezdtem fintorogva csámcsogni, ugyanis csak most esett le, hogy mennyire szomjas vagyok.
-Ó igen-mondta hirtelen, mintha csak most jutott volna eszébe-tessék-nyújtott felém egy kis fém poharat-igyál.-mondta, majd segített is kivitelezni a mozdulatot.-Gyere egyél is. Szükség lesz a te erődre is, hogy kijussunk.-mondta lelkesnek tűnve. 
-Kijussunk? Miért hol vagyunk?-kérdeztem, miközben Liam megfogta az egyik kezemet a másikba pedig belerakta az undorító szagú, börtönkosztnak kinéző dolgot. 
-Hát-vakarta meg a tarkóját körbenézve, miközben én elkezdtem legyűrni a torkomon az ételt-Ha jól értem a hülye ruszkik tartanak fogva valami kísérletek miatt. 
-Kísérletek?-néztem fel riadtan
-Ja. Vért is vettek le tőlünk-mondta lesütve a szemét-De hé, ne aggódj, a többiek már biztos keresnek minket.-biztosított ismét fellelkesedve.
-Hát ezt én is tudom-néztem körbe-Csak az a kérdés, hogy mikorra érnek ide.
-Héj, héj-fogta meg az arcom nyugtatóan-Ne aggódj. Tudod, Daera sosem késik el, csak...
-Csak elegánsan csúszik egy picit-fejeztem be vele egyszerre a mondatot, elmosolyodva.
-Pontosan-mosolyodott el ő is, majd nyomott egy puszit a homlokomra-Most pedig egyél. Erőre kell kapnod. Jó sokáig ki voltál ütve.
-Sokáig?-néztem rá kikerekedett szemekkel-Miért, mióta vagyunk itt?
-Egy-két napja-vonta meg a vállát könnyeden-De nehéz megmondani. Asszem a föld alatt vagyunk.-mondta körülnézve.
Ekkor hirtelen kinyílt az ajtó, mire én fölpattantam, Liam elém lépett és mindketten tettünk hátra pár lépést, felvéve a harci pozíciót. Ám teljesen lefagytunk, amikor megláttuk, hogy kik lépnek be. Theo, Libby és Daera enyhén lihegve dőltek neki az ajtónak. Theo volt az első,aki meglátott minket, majd döbbent tekintettel meglökdöste a mellette ácsorgó Daerát.
-Na, mi az, mivan már?-kérdezte az, majd ő is megpillantott minket.-Soph. Li.-suttogta döbbenten, majd felvidult a tekintete, sőt szinte már szabályosan felragyogott, mint a napsugár és a nyakamba ugrott. Őt követte Libby, miközben Liam és Theo megkönnyebbülten bámultak egymásra.
-Haver-emelte fel a kezét Liam, majd a két fiú összepacsiztak és megveregették egymás vállát. Amikor Daera felszabadított a túlcsorduló szeretete alól Liamet célozta meg a folytogató szorításával. 
-Fúha-fújta ki a szeméből a haját Dae, amikor befejeztük a köszöntgetések áradatát.-Hát ez könnyebben ment mint gondoltam
-Könnyebben?-kérdezte Libby kikerekedett szemekkel-Elhagytuk a többieket!-mutatott kifelé kiakadva. 
-Többiek?-kérdeztem körbe pillantgatva-Kik vannak még itt?
-Nem úgy a többiek-legyintett Dae-Steve, Dustin, Robin és Erica. 
-Mi? Mégis mit keres itt Steve és Dustin? Egyáltalán mi ez a hely?-kérdeztem kitérve a hitemből.
-Ki az a Robin és Erica?-kérdezte elveszve Liam.
-Majd később elmondjuk-legyintett Theo-Most ki kell jutnunk-mondta a fülét az ajtóra helyezve-Azt hiszem tiszta a terep-jelentette be, majd hátranézett Daerára, aki nagyon elgondolkodott. 
-Hogy álltok a futással?-kérdezte ránk nézve.
-Futás, bunyó-kezdtem megvonva a vállam-Minden mehet.-mosolyodtam el, mire Liam rámmosolygott, miközben megsimogatta a hátamat. 
-Sophnak nagy az arca, de ő csak most ébredt fel, eddig ki volt ütve, szóval csínyán a nagy erő bevetésekkel-mondta Liam, mire Dee kikerekedett szemekkel ránézett-Mi az?
-Te egy hétig ki voltál ütve?-nézett most rám kiakadva, mire bennem is megállt az ütő.
-Mi??? Egy hete itt vagyunk?-kérdeztem vissza, a hangom közben ugrott egy pár oktávot.
-Ezt hogy nem vettem észre?-nézett maga elé döbbenten Liam
-Asszem ezt ne most vitassuk meg-szólt közbe Theo-Ha kell cipelem Sophie-t, csak menjünk innen.
-Nem kell cipelni-jelentettem ki-Még megvannak a lábaim, köszönöm, tudok futni.
-Jó-bólintott Daera-mert szaladni fogunk. Megpróbálunk eljutni minél kevesebb feltűnéssel a folyosóig, onnan pedig rohanunk. Megvan még a kártya?-nézett Libbyre, aki némán bólinott, felmutatva valami kártyát-Jó-bólintott, majd az ajtóhoz lépve rátette a fülét és ő is elkezdett hallgatózni.-Uhum. Készen vagytok?-kérdezte mégegyszer, mire mindenki bólintott. Ekkor lehunyt szemmel az ajtó felé emelte a kezét, ami egy kattanás kíséretében kitárult. 
Daera vezetésével hangtalanul elindultunk a kihaltnak tűnő folyosókon, fordultunk egyet jobbra, egyet balra, átmentünk egy ajtón, még egyet jobbra, majd benyitottunk még egy ajtón, ám ekkor szembetaláltuk magunkat egy jó adag katonával, akik egy pillanatnyi döbbenet után ránk kiáltottak. 
-Erre, gyorsan!-kiáltotta Dae, beszaladva egy bal oldali ajtón, ahol mégtöbb orosz volt, ám ezek inkább tudósoknak néztek ki. Daera futás közben pofozgatott jobbra-balra, majd benyitott egy nagy terembe és leszaladt egy lépcsőn. Ekkor megpillantottam egy hatalmas szerkezetet, ami a falba sugározott valamit. Elszaladtunk a szerkezet irányába, ám ez zsákutca volt, így leszaladtunk egy lentebbi szintre és megpillantottunk egy nyitott ajtót, amin berohantunk. Az egész hadművelet közben Theo és Libby pofozgatták és lerugdosták a nyomunkban lévő emberek egy részét. Ám az ajtó mögött véglegesen zsákutcába érkeztünk. 
-A picsába-szitkozódott Daera,miközben egy kézzel könnyeden visszatartotta a betörni készülő katonákat. 
-Na most mit csinálunk?-nézett körbe Liam valamiféle kiutat keresve.
-Nézzétek-böktem a padlóra, majd fel is szedtem azt-Ez egy szellőző. Itt kijutatunk.
-Na akkor usgyi. Menjetek, gyerünk-utasított minket Daera. Leugrottam, majd helyet adtam a többieknek. Theo volt az utolsó, az ajtót tartó Daera előtt. 
-Mostmár gyere, Dee-nézett rá Theo, még a lejárat tetején ülve-Elengedheted, lesz elég időd eljutni ide. 
-Nem, én még nem megyek-kiabálta oda nekünk, mire Libby kikerekedett szemekkel felugrált a járat falán és megkapaszkodott a lyuknál.
-Mi az hogy nem jössz?-kérdezte szinte leszidva Dee-t.
-Hát tudod, gondoltam maradok még egy kicsit, csapok egy pikniket, hasznosítom a duolingós oroszomat. Nyomok egy kis hallgatós feladatot.-kiabálta vissza szarkasztikusan.
-Daera Seraphina T...-kezdtem el a teljes nevét kiabálni.
-Jólvan, jólvan-vágott közbe-megpróbálom kiiktatni azt a sugárzó bigyót-fedte fel maradása okát Dee.
-Micsoda? Te teljesen... Mégis miért?-kiabáltam vissza.
-Te nem láttad?-kérdezte Libby vissza engedve magát hozzánk-Az oroszok portált nyitnak a falba azzal a szerkezettel-világosított fel.
-Á-mondtam bólintva-Értem. 
-Plusz elvesztettem Robin és Steve szagát-folytatta a kiabálást.-Eddig mind a négyet éreztem, de itt kettő elveszett. Ketten nem mentek tovább.
-Jó, jó értjük-ugrott le Theo is, lezárva a rácsot-Értjük. Vigyázz magadra te őrült-kiabálta még vissza neki. 
-Ne aggódjatok. Olyan vagyok mint a kamerás ember a filmekben. És a kamerás ember mindíg túléli-fejezte be szokásosan drámaian, mire elmosolyodtunk, majd meghallva, ahogy Dee püföli le a katonákat farkas sebességre kapcsoltunk és elkezdtünk rohanni. 

~~~~~~~~~~~~~~Maddie~~~~~~~~~~~~~~~

-Futás, gyerünk, gyorsan-rángattam meg Nanc kezét, majd elkezdtünk szaladni az ellentétes irányba.
-Várj, mivan ha Jonathanék felé megy?-állt meg egy pillanatra, de gyorsan továbbrántottam futás közben
-JJ és Deauc tudnak magukra vigyázni. És valószínűleg már ők is rég elfutottak-feleltem, majd megálltam ellenőrizni, hogy a lény tényleg utánunk jött-e, de sajnos igen, így nagyot nyelve tovább futottam-Gyerünk, oda be-kiáltottam egy ajtóra mutatva, mire Dean kinyitotta Nancynek az ajtót, majd bement utána és én zárva a sort becsaptam az ajtót magam után.
-Csináld a tüzes cuccot-nézett rám lihegve Dean
-A tüzes cuccot?-néztem vissza rá meghökkenve-Tegnap csináltam-tártam szét a karom
-Tudom-bólintott-Nagyon fasza volt. Csináld megint-bökött az ajtóra.
-Az nem megy csak így-tártam szét a karom kiakadva
-Mi az hogy...-kérdezte felszívva magát. 
-Kimerültem, jó? Nem szoktam csak úgy varázsolgatni.
-Miért nem?-üvöltött rám.
-Mert nem tudom irányítani-kiabáltam vissza idegesen.
-Fejezzétek be-kiáltotta el magát Nancy is mire csend lett. Túl nagy csend. Nanc lassan, óvatosan elindult az ajtó felé, de hátrarántottam és kikerekedett szemekkel az ajtóra mutattam.-Te jó ég-suttogta, miközben a lény folyékonnyá válva folyt be szépen lassan a szobába.
-Na, mókus-néztem Deanre, használva a Crowley által adott gúnynevet-Van ötleted?-Erre meghökkenve rám emelte a tekintetét
-Egy zseni vagy-bökött rám, mire rajtam volt a sor, hogy meglepődjek
-Hát köszi de...Miért is?-érdeklődtem meg
-Crowley te seggfej, hallassz engem?-kérdezte Dean körbe nézve.-Crowley!
-Ó, ezért. Kétlem, hogy működne, ehhez Daera kell. -jelentettem ki-Crowley nem adja meg magát egykönnyen.
-Nem, te is megteszed kisfarkas.-szólalt meg ekkor valaki mögülünk, mire mindhárman hátra fordultunk, én meglepetten, Dean morcosan, Nanc pedig teljesen elveszetten.-Madeline-fogta meg a kezem az említett, majd kezet csókolt-Mivel szolgálhatok?-kérdezte egy sármos félmosollyal
-Hát-nyeltem egyet-Egészen jó lenne, ha ki tudnál vinni minket ebből a szobából-mutattam magunk mögé, ahol már teljesen össze volt állva a lény.
-Ó látom már-tűnt el az arcáról a mosoly, majd megragadta a Dean és az én vállamat én pedig gyorsan megfogtam Nanc kezét, ennek következtében mind kiteleportálódtunk a folyosóra, nem messze Jonathantől és Deaucaliontól. 
-Nancy-kiabálta JJ az ajtót rángatva
-Jonathan-kiáltotta Nanc, majd odament hozzá és megölelte. 
-Hogy jutottatok ki?-kérdezte Deauc
-Hát Crow...-kezdtem magam mellé mutatva, ám ott csak Dean ácsorgott. 
-Á. Értem.-mondta Deauc a köztünk lévő üres helyet nézve.-Crowley is beköszönt.
-Igen. Mondjuk számíthattam volna rá, hogy azonnal menti is a bőrét, ahogy meglátja a veszélyt.-mondta Dean ellenszenvesen
-Hát ő Crowley.-vontam meg a vállam-Ő márcsak ilyen. De nem haragudhatsz rá-néztem rá rosszallóan, miközben halványan elmosolyodtam.
-Srácok, ne örüljetek annyira-mondta JJ egy palackot szorongatva, miközben a lény újra megjelent a folyosón.
-Á, igaz is-kaptam a homlokomhoz-Futás. Megint-állapítottam meg tettetett nyugodtsággal. Ahogy szaladtunk egyszercsak előttünk teremtek a kicsik Sammel a nyomukban.
-Nem tudtam...Lent tartani őket-mondta kifulladva.
-Hát most nem ez a legnagyobb gondunk-állapította meg Dean hátra mutatva. Ekkor El utat tört magának és előre lépve egyetlen kézmozdulattal megállította a szörnyet
-Jézusom.-mondta Mike
-Mi a fasz?-hallottam meg Max őszinte véleményét is. 
-Hát igen-bólintottam, majd elfintorodva végignéztem a lényen-Kb.-tettem hozzá, mire Dean felnevetett.
Eközben El elüvöltve magát, s nekitámadt a lénynek. Hozzácsapta mindkét falhoz, majd a plafonhoz és a padlóhoz. Ezek után elengedte, de még mindíg talpra tudott állni és támadni akart minket, ezért El egy hatalmasat kiáltva akkorát lökött rajta, hogy kirepült az ablakon. 
-Nyomás-kiáltotta valaki, de nem láttam ki, mert én közben elindultam az ablak felé.
-Héj, Madeline!-kiáltott utánam Dean szokásos mély hangján, ám ekkor én elértem az ablakot és a kezemet a fejem elé téve kiugrottam. Súlyosan érkeztem, egy hangyánnyit behorpasztva a betont. Egy pillanattal később Deauc megjelent mellettem, ő jóval elegánsabban, egy tollpihe könnyedtségével landolt. Figyeltük, ahogy a lény elfolyik a csatornába. 
-Nem tudsz csinálni semmit?-kérdezte halkan Deaucalion. 
-Mivel? A kis vegyész leszek készletemmel? Mégis hogy kaparjam össze azt a genyát onnan?-ráztam meg a fejem halványan.-Ha megfogom legjobb esetben is kifolyik a kezeim közül. Vagy rosszabb, lehet hogy be folyik és engem is megszáll. Nicsak-fordultam hátra amikor lihegve befutott a banda többi tagja is.-Hát itt vagytok? Már azt hittem eltévedtetek valahol.-hecceltem őket, mire vetettek rám egy csúnya pillantást.
-És ti?-kérdezett vissza Dean-Itt vagytok mióta és csak nyugodtan ácsorogva nézitek ahogy elmenekül?
-Mégis mit csináljak? Üssek bele, hátha ki tudok provokálni még egy támadást? A varázserőm tegnap teljesen kimerült, szóval mást nem nagyon tudnék csinálni.-tártam szét a karomat. Dean még szólásra nyitotta a száját, de nem mondott semmit, mert döbbenten nézett valamit mögöttem. Így hát én is megfordultam és megpillantottam, hogy a lény teljesen eltűnt, csupán egy csont maradt utána a csatorna rácson.-Oookééé-mondtam úgy téve, mintha ez teljesen átlagos lenne-Asszem jobb lenne ha visszatérnénk hozzánk, a házba-néztem a többiekre, mire mindenki ellenkezés nélkül bólintott-Van mit megbeszélnünk-tettem még hozzá magamban motyogva. 

~~~~~~~~~~~~~~~Daera~~~~~~~~~~~~~~~

-Na. Naaa! Jólvan már, nem kell úgy lökdösődni, tudok én magamtól is menni.-mondtam méltatlankodva, miután elfogattam magam, annak a reményében, hogy így majd nem kell bolyognom, hanem az oroszok maguktól elvisznek Steve-hez és Robinhoz. Csak azzal nem nagyon számoltam, hogy gyanús lesz nekik, hogy milyen sok katonán átverekedtem magam bármiféle különösebb erőlködés nélkül és még csak sebeim sincsenek. 
-On tozhe takoye sushchestvo?-kérdezte egy katona, aki előtt megállítottak engem, miközben végigmért. 
-Da-feleltem helyettük én előkapva a lehető leggyilkosabb tekintetemet. 
-A ty govorish' po russki?-kérdezte mélyen a szemembe nézve, gyanakvóan összehúzva a saját szemét. 
-Nemnogo-feleltem, mire gúnyosan összemosolygott az egyik társával.
-Folytassuk inkabb a te nyelveden-mondta miközben elkezdett körbejárni körülöttem.-Ki vagy és kinek dolgozol?-kérdezte. 
-Ezek azok a kérdések, amiket mindig feltesznek, de soha senki nem kap rájuk választ-horkantam fel, mire a katona körbeérve megállt előttem. Kivárt egy pillanatot, majd olyan erősen pofon vágott, hogy elfordult a fejem. Vártam egy pár pillanatot, majd mosolyogva visszafordultam és felhajtott fejjel, résnyire összeszűkült szemekkel bámultam rá.
-Nicsak, de szép szék-mondtam megpillantva egy ülő alkalmatosságot, ami minden bizonnyal vallatásra van.-Csak nem az enyém?-néztem vissza meglepettséget tettetve. 
-De bizony-utánozta a könnyed stílusom, majd intett a két katonának akik tartottak engem. Beleültettek a székbe, miután színleltem egy kis ellenállást, megkötöztek, majd feltette a fickó mégegyszer ugyanazokat a kérdéseket.-Próbáljuk meg mégegyszer. Ki vagy te és mit csinálsz itt?
-Én vagyok a nagybátyád és éppen az anyukádat csinálom... Nos pontosabban nem most, csak majd este-javítottam ki magam vigyorogva, mire elsötétült a tekintete, bólintott, majd áramot vezettek a székembe, amitől megfeszültek az izmaim, a szemem vöröse pedig felvillant. Ezt még eljátszottuk párszor, miközben az agyaraim és a karmaim is kivillantak, de egyetlen árva hang nem jött ki a számon. 
-Szóval te is nehéz eset vagy, látom. Na de nem baj, majd megered a nyelved-mondta, majd kivonult, csak egy őrt hagyva a szobámban.
-Na végre-sóhajtottam fel megforgatva a szemem, a következő pillanatban kipattantak a fém zárak a csuklóimon és a bokáimon, én pedig azokat dörzsölgetve nyugodtan felálltam.
-Héj! Ne shevelis'!-kiáltotta a katona a hátamnak szegezve a fegyverét.
-Á igen, te is itt vagy-fordultam meg bájosan elmosolyodva. Egy pillanat alatt megragadtam a fegyverét, eltartottam magamtól és azt megrántva közelebb húztam a delikvenst. Felemelve a kezemet úgy tettem, mintha valami port fújnék az arcába, miközben egy álomképet küldtem a szemei elé-Á igen-mondtam elégedetten, amikor a katona színesen villódzó tekintettel ácsorgott egyhelyben, mintha le lenne fagyva-Baromi jó dolog ám, ha van egy fasza kis képességed és meg is tanulod irányítani-mondtam elégedetten leporolva a kezem.
-Ideje volt már-szólalt meg valaki mögülem, mire egy pillanatra meglepődtem, majd villantottam egy mindentudó félmosolyt. 
-Nem hallottalak bejönni-néztem körbe, miközben a mögöttem lévő személy lépéseire koncentráltam.
-Nem az ajtót használtam-suttogta a fülembe, mire elmosolyodva megfordultam és finoman tettem egy lépést hátra
-Hát akkor remélem azért vagy itt, hogy hasonlóan távozz, mégpedig velünk együtt.-néztem mélyen Gabriel szemébe
-Veletek? Inkább csak veled. Én érted jöttem.-ráncolta össze a szemöldökét Gabe, kinyújtva felém a kezét, mire még hátrébb léptem, hogy ne tudjon elérni. 
-Hát akkor csalódnod kell, mert én kiviszem a két idiótát is-mondtam, miközben kitártam az ajtót, majd gyorsan leütöttem a két őrt és hirtelen megéreztem Steve szagát, szóval elindultam a szag irányába. 
-Nagyszerű-tette még hozzá Gabriel savanyúan.

~~~~~~~~~~~~~~Maddie~~~~~~~~~~~~~~~

-Nemár, ki lehet ez ilyenkor?-kérdezte mellettem Malia, miközben én felpattantam és gyanakodva méregettem az ajtót. Ki lettünk helyezve a nappaliba, miután Theo, Libby, Dee és Steve sem értek még haza, helyette viszont ott aludt az én szobámban illetve a vendégszobában fél Hawkins. 
-Ne nyisd ki! Biztos csapda-ült fel villámgyorsan Stiles.
-Gondolod, hogy az elmenyúzó kopogtat?-kérdezte tőle Scott hitetlenül.
-Nem...-mondta Stiles hezitálva-De lehetnek az oroszok is.
-Gondolod hogy az oroszok kopognak?-kérdezte Lydia szarkasztikusan
-Csitt már-szóltam hátra, amikor már az ajtónál jártam, majd rásimulva hallgatózni kezdtem.
-Maddie-hallottam meg Libby suttogását a másik oldalról-Engedj be. Mi vagyunk azok. Én, Theo, Sophie és Liam.-mondta ki, mire egyszerre több minden is történt. Én például tágra nyílt szemekkel kibasztam az ajtót, miközben Scott ott termett mellettem egy pillanat alatt és már Malia is talpon volt, végül pedig Deaucalion, aki Peterrel együtt hangtalanul jelent meg az előszobában, kivakította a szemünket a lámpa felkapcsolásával. 
-Istenem-suttogtam, majd magamhoz ragadtam Sophie-t és Liam-et. 
-Soph-hallottam meg valakit mögülem, mire mosolyogva hátranéztem és utat engedtem Stilesnak, aki könnyektől csillogó tekintettel magához szorította a hugát. 
Eközben odaléptem Libbyékhez is és mögéjük pillantottam.
-Dee?-kérdeztem felvont szemöldökkel.
-Steve-et és Robint elkapták az oroszok-világosított fel Libby-ráadásul a kölyköket sem találtuk meg, amikor kijöttünk.
-Kölykök?-kérdeztem meglepetten-Ti levittétek oda a kölyköket is?-kérdeztem, megemelve a hangomat, mire mindenki megállt és kérdőn felénk fordult.-Najó-ráztam meg a fejem-Egyenlőre gyertek, be szusszanjatok egyet, én csinálok helyet Liamnek és Sophnak, meg szerintem le is fürödhetnének, na persze csak egy kiadós vacsora után-indultam meg hevesen a konyha fele-Aztán ti pihenjetek...
-De Maddie...-kezdte Liam, de félbeszakítottam
-Csak semmi de, ti szépen pihentek egyet, aztán majd holnap elmesélhettek mindent. Meg mi is beszámolunk egy-két dologról. Viszont fájó szívvel, de titeket nem hagyhatlak még aludni-néztem a másik kettőre.
-Természetesen, Daeráéknak most azonnal kell a segítség-ült le Libby az asztalhoz, készen arra, hogy kiötöljünk valamit az ottmaradtak kimentésére. 
-Mi is részt szeretnénk venni-erősködött Liam.
-Szó sem lehet róla. Most pedig egyetek-zártam rövidre a vitát. 

-Szóval ez történt.-fejezte be Libby a mesélést, miközben Sophiék ettek és rendbe szedték magukat. 
-Basszus-mondtam felnézve-Hát ez gáz. 
-Erről szólnunk kell nekik is-szólalt meg halkan Deaucalion fejével az emelet fele bökve.
-Ó valóban? Gondolod, hogy a kapu őket is érinti?-horkantam fel szarkasztikusan-Persze, hogy szólunk nekik. Amint felkeltek. Hadd aludjanak egy kicsit békében-néztem el aggodalmasan a lépcső irányába.
-Nekik?-kérdezte Theo felnézve-Miért kik vannak még itt?
-A gyerekek. A többi-tájékoztattam őket.-Na meg Nancyék. Merthogy... Fúha-fújtam ki a levegőt fáradtan
-Az a helyzet, hogy mi is csináltunk ezt azt, amíg ti betörőset játszottatok a pláza alatt-kezdte Malia. 
-Micsodát?-kérdezte Libby gyanakodva
-Mi ez a hangzavar hajnalok hajnalán?-jelent meg ekkor az ajtóban a kómás Dean. 
-Mi a fene? A Winchesterek is itt vannak?-kérdezte Sophie elmosolyodva.-Miről maradtam még le? Remélem Castiel is itt van akkor már.
-Ő nem, de Crowley beköszönt-tájékoztatta Stiles rosszallóan.
-Hékás. Hova köszönt be Crowley? És minek kellett nektek a Winchesterek segítsége?-kérdezte Libby elveszetten
-Rosszat sejtek-húzta el a száját Theo. 
-Crowley a kórházba köszönt be, ahová Nancyék rángattak el és ahol láttunk valami elmenyúzó irányította genyót, amit az épületben is láttunk tegnap....-kezdtem
-Épületben? Milyen épületben jártatok ti tegnap?-Libby
-Na igen. Az úgy volt...-kezdtem a mesélést lesütve a szemem
-Hogy kiszabadítottuk Lahey-t és Jo-t.-zárta rövidre a sztorit Malia
-Micsoda? És erről csak most szóltok?-ugrott fel Libby
-Miért? Őket is elkapták?-kapkodta a fejét Sophie értetlenül.
-Ó igen. Ti nem is tudjátok-biggyesztettem le a számat, mire következett egy újabb adag sztorizgatás. 

-Na jó-szólalt meg Stiles lassan-most, hogy tisztáztunk mindent, meg kéne beszélni, hogy mit kezdünk ezzel a káosszal. 
-Szerintem az lenne a legjobb, ha valakik elmennének a plázához és valahogy megpróbálnának kommunikálni Daeráékkal. A többiek pedig alszanak egyet és reggel, amikor Nancyék is ébren vannak megbeszéljük a továbbiakat.-vázoltam a helyzetet.
-Nagyszerű. És kezdhetnénk azzal, hogy mostantól mindenki rohadtul a seggén marad és nem kezd magán akcióba.-mondta Malia idegesen.
-Aha-mondtam összeráncolt szemöldökkel-Mindegy. Mindenesetre elmegyek a plázához.-pattantam fel.
-Szerintem nem neked kéne-állított meg Deaucalion.
-Már miért nem?-vontam kérdőre összeráncolt szemöldökkel
-Mert te vagy a házigazda. Te felelsz a fent szunyókálókért és te vagy most a kapocs köztük és köztünk. Jobb ha te itt maradsz, arra az esetre ha a dolog elhúzódna reggelig. Szerintem gördülékenyebben megy a munka, ha a kis barátaid olyan személynek a jelenlétében dolgozhatnak akit ismernek. Majd megyek én-vállalkozott.
-Már miért pont te?-pattant fel Malia kihívóan
-Mert én elvégzem a dolgomat és biztosan nem hősködök-magyarázta Deauc, majd kérdőn rámnézett. Én pár pillanatnyi gondolkodás után szótlanul bólintva beleegyeztem. 
-Vele megyek-állt fel Lydia-Banshee vagyok, én többet megtudhatok.-magyarázta, mire mindenki egyöntetűen bólintva beleegyezett.
-Megyek én is-kapta fel a kabátját Stiles, Lydia pedig hálásan rámosolygott. 
-Rendben-bólintottam-De nagyon vigyázzatok és mindenről tájékoztassatok.-kötöttem a lelkükre.

~~~~~~~~~~~~~Daera~~~~~~~~~~~~~~~~~

Ahogy Gabe-el mentünk a folyosókon, Steve-et és Robint keresve, az egyik forduló után olyan szobát találtam, amitől leesett az állam. Lassan beléptem és csodálkozva körbefordultam. 
-Mi ez a trutyi?-kérdezte a társam.
-A helyedben én nem nyúlnék hozzá-szóltam rá-Magam sem tudom pontosan, hogy mi ez, de valami extrém maró hatású dolog.-magyaráztam, majd hirtelen összerezzentem, amikor egy pár lépéssel tőlem megmozdult a padló. Reflexből majdnem elbújtam, de valami belső hang azt súgta, hogy jelen helyzetben ez indokolatlan lenne. És igazam lett. Ahogy érdeklődve, összeráncolt szemöldökkel, oldalra billentett fejjel figyeltem a jelentetet két ismerős arc jelent meg a padló alól.-Hát ez csodás-fintorodtam el, miközben Dustin és Erica egy pillanatra lefagytak-Mit kerestek itt kölykök?-kérdeztem, miközben odaléptem, hogy segítsek nekik kimászni. 
-Megmentjük Steve-éket. Na és te?-felelte Dustin miután kihúztam. 
-Megmentem Steve-éket-válaszoltam magától értetődően.-Ez nem jó-csóváltam a fejem.-Azt hittem ti kijutottatok Libbyékkel. 
-Mi? A többiek kijutottak?-ugrott meg Dustin hangja
-Igen. Már biztos szóltak Maddiéknek is és küldenek segítséget. Na de addig is gyertek meg kell keresnünk a bajba jutott királylányokat.-intettem, ám a kölykök nem mozdultak-Na mi az?-torpantam meg. 
-Ő meg ki?-kérdezte Dustin Gabe-re mutatva.
-Gabriel-hajolt meg játékosan az említett. 
-Egy barátom. Ő fog kivinni. Tud teleportálni-zártam rövidre a bemutatót. 
-És most hova mész?-jött utánam Dustin érdeklődve
-Mondtam, megkeresem Steve-éket...-sóhajtottam fáradtan
-Nem, nem úgy gondoltam. Csak...Ha tud teleportálni, akkor miért nem visz el minket hozzájuk?-kérdezte Dustin, mire megtorpantam. Erre nem tudtam mit felelni, megfogott a kis tökfilkó.
-Hát végülis-tettem karba a kezem-meg tudná tenni-tettem karba a kezem várakozón Gabe-re nézve.
-Ahj jólvan, gyertek-sóhajtotta végül kinyújtva a kezeit.
-Ez most komoly?-mért végig Erica kritikusan.
-Igen komoly. Na gyere te taknyos.-intettem neki, megelőzve, hogy Gabe megsértődjön vagy ilyesmi.

~~~~~~~~~~~~~~Maddie~~~~~~~~~~~~~~~

-Biztos nem használ, hogy ilyen sokáig bent van-szólalt meg Mike idegesen, megpróbálva berontani El-hez a szobába. Miután reggel elmeséltünk mindent a gyerekeknek és Nancyéknek El fogta magát, bezárkózott a szobájába és elkezdte használni a képességeit a többiek megkeresésére. Legalábbis én azt gyanítom. De azóta nem jött ki, nem nyitotta ki az ajtót és nem felel a kopogásra, szóval gondolom valami hasonló zajlik odabent.
-Mike, nyugodj már meg-szólt rá Max
-Mi van, ha agykárosodást szenved?-kérdezte az említett fel-alá járkálva.
-Az egyetlen amitől agykárosodást szenvedhet az te vagy.-morogta Malia egy adag gaponapehelyt majszolva. 
-Malia, erről már beszéltünk, ne legyél bunkó-szólt rá Scott
-Igen, és amúgyis ki vagy te, hogy beleszólj-támadt neki Mike. Erre a falka összes jelenlévő tagja egyszerre nézett furcsállva a fiúra.
-Ne szólj bele a felnőttek dolgába, Michael-szóltam rá-Malia lehet bunkó, de attól még igaza van. Én is ideges vagyok, de El nagyon határozottnak tűnt, szóval most nem tudnád leállítani, ha zavarod akkor viszont csak elhúzod a dolgot.-magyaráztam neki
-Akkor sem tetszik-ült le morogva
-Nekem meg az nem tetszik, hogy még Lydiáék sem tértek vissza-mondta Libby az ablakban ácsorogva.
-És akkor sem fognak hirtelen megjelenni, ha bámulod az erdőt.-sóhajtottam fáradtan lehuppanva a fotelba, egy adag kávéval a kezemben.-Amúgyis tudjuk, hogy jól vannak. Pirkadatkor ide telefonáltak.
-Nyugodtan eljöhetsz az ablakból Libby, Stiles most hívott. Még megfigyelik a raktár bejáratot, amiről Libby és Theo beszéltek.-lépett be ekkor az ajtón Sophie, nyomában Liammel.
-Na tessék-intettem feléjük megerősítve a saját álláspontomat.
-Megfigyelik? Már rég bent kéne lenniük-pattant fel Theo idegesen
-Nem tudnak bemenni-rázta meg a fejét Soph-a betörés óta állandó őrség van a bejáratnál. 
-Tudtam, hogy velük kellett volna mennünk-rázta a fejét idegesen Libby.
-Nem, szerintem Daera el tudja intézni. Főleg Lydiáék segítségével. Rátok most itt van szükség. Ráadásul van egy olyan érzésem, hogy fogunk mi még mind a pláza közelébe menni-halkítottam le a hangomat a kicsikre sandítva.
-És Laheyékkel is kéne foglalkozni-vetette fel Scott.
-Na igen. Ott van még az is-sóhajtottam elnézve a lépcső irányába. Lahey és Jo az én ágyamon feküdtek, teljesen kiütve, Peter pedig azóta is ott gubbaszt az ágyuk mellett, éjjel s nappal, nem tágít amíg a lánya fel nem ébred.
Hirtelen felpattantam, kiszakítva saját magamat a gondolatmenetemből, és kivittem a konyhába az üres bögrémet.-Kiderült valami?-kérdeztem Nancytől, aki az imént csapta le a telefont. 
-Még semmi-rázta meg a fejét-Ki a következő?-lépett oda Jonathanhez. 
-Nincs következő-húzta ki JJ az utolsó farmot is a listájukról.-Vagy elkezdhetünk véletlenszerűen telefonálni. 
-Ez nem logikus-jelentette ki Nanc
-Melyik része az?-kérdeztem felhorkanva. 
-Van egy séma, állandóság a viselkedésükben.-magyarázta őrült tudós stílusban.
-Igen, mert egy dolog irányítja őket. Az elmenyúzó. Szerintem eléggé egyértelmű, hogy mit kéne tennünk, ami történetesen nem a telefonálgatás és a bájcsevej-szóltam rá erélyesen. 
-Én nem erről beszélek, Maddie. Eddig zabálták a vegyszereket, most pedig hirtelen abbahagyták?-kérdezte tőlem úgy, mintha ennek az egésznek lenne értelme. 
-Talán begyűjtötték a vegyszert, ami kellett-vetette fel Will. 
-Nem hiszem el, hogy a vegyszerekről beszélgetünk-temettem az arcomat a kezeimbe hisztérikusan.-Oda kell mennünk és be kell zárnunk a kaput!-kiabáltam rá-Kit érdekelnek a vegyszerek?
-Na látod, annak sincs értelme, hogy az Elmenyúzó hirtelen már nem fertőzi az embereket! Miért nem?-hajtotta a magáét Nanc
-Te hallod amit mondok?-néztem rá kiakadva
-Maddie, nyugodj le-szólt rám JJ
-Ne mond, hogy...-fordultam felé idegesen, de kölykök félbeszakítottak.
-Segítsetek eldönteni egy vitát-kérte Max-Kinek kéne eldöntenie, hogy hol vannak El határai, Mike-nak vagy El-nek?
-Ezt annyira hülyén fogalmaztad meg.-veszekedett vele Mike. 
-Nem hülye, ez a gond veled Mike. Pontosan ez az ok, amiért dobott.-vágott vissza neki Max, mire kitört belőlem egy gyors, akaratlan kacaj, ami után a villámgyorsan a szám elé emeltem a kezemet.
-Bocsi... 
-El dobott?-fogta meg Nanc a lényeget. 
-Hát ezt nem hiszem el-forgattam meg a szemem és kiviharzottam a szobából egyenesen fel az emeletre. A fürdőszobába belépve a csap elé léptem és hűvös vizet fröcsköltem az arcomra, majd néhány mély lélegzettel megpróbáltam lenyugtatni magam. Mikor sikerült a szobám felé vettem az utat. Finoman benyitottam, majd szomorúan elmosolyodtam, amikor megláttam Peter tekintetét. 
-Még mindíg semmi?-kérdeztem halkan, mire lazán megvonta a vállát, megpróbálva úgy tenni, mintha egyáltalán nem érdekelné. Némán odaléptem mögé és az egyik kezemet biztatólag a vállára helyeztem. Pete reflexből viszonozta a gesztust, s ráhelyezte a kezét az enyémre, így nyugtatgattuk egymást, némán.
Pár pillanat múlva valaki felszaladt a lépcsőn és hangtalanul megjelent az ajtóban, majd mellém suhant.
-El megtalálta akit keresett-súgta a fülembe Scott-Csak gondoltam szólok-vonta meg a vállát, amikor felnéztem a szemébe. 
-Kösz-bólintottam, még megszorítottam egyszer Peter vállát, lehajolva nyomtam egy gyors puszit az arcára, amitől elfintorodott én pedig halványan elmosolyodva lesiettem a többiekhez. 

Amikor leértem már mindenki ott volt a nappaliban, El a zsizsegő tv előtt ülve, bekötött szemmel. Csendben leültem, majd elkezdtünk várni. Egyszercsak El elkezdett lihegni, mintha futna, majd hirtelen lekapta a kendőt a szeméről. 
-Most mit csinál?-kérdezte Max. 
Miután El válaszolt Max kérdésére elment a konyhába vízért. 
-Ez nem normális, ugye?-nézett rám Max megerősítést várva. 
-Billy a szobájában ücsöröga Függetlenség Napján? Nem, ez szinte lehetetlen-feleltem megrázva a fejem, Nancyékre nézve, akik még egy kicsit bizonytalanok voltak. 
-Te mikor beszéltél vele utoljára?-kérdezte JJ
-Pár napja-feleltem csendesen-Hm. Asszem két vagy három napja eljött az istállóhoz. El akart vinni este valahova. Akkor még önmaga volt, ez biztos. Megmondtam neki, hogy jöjjön el értem este, de nem tűnt fel. Azt hittem megint csak seggfejkedik, de lehet...-megakadtam és idegesen elkezdtem rágni a szám szélét. 
-Lehet, hogy akkor történt. Akkor kapta el-fejezte be a gondolatom Max, mire halványan bólintottam. 
-Egy biztos-szólalt meg Will-Azt akarja, hogy megtaláljuk.
-Igen, én is ettől félek.-szólalt meg Nancy-Ha Billyhez megyünk, a többi nyúzott tudni fogja, hol vagyunk. 
-Ez egy csapda, egyet értek. Csőbe húznak-bólintott Mike.
-Nem lephetnek meg-szólt hozzá Lucas-Tudjuk, hogy jönni fognak és szétrúgjuk a nyúzott seggüket.
-Úgy érted El rúgja szét a seggüket-javította ki Max
-El és a falka-tettem hozzá.-Szerintem el tudjuk kapni őket. Főleg ha már Dee is velünk lesz.-mondtam hangosan gondolkodva
-Kockázatos-húzta el a száját Will. 
-Főleg, hogy Dee nem feltétlenül lesz velünk-javított ki Dean.
-Ugyan kérlek. Pont a Winchester testvérek riadnának vissza?-könyököltem az asztalra farkasszemet nézve az említettel
-Ezt nem mondtam.-húzta össze a szemét Dean sértetten-De ezúttal kölykök is vannak a dologban. Őket nem sodornám veszélybe. 
-Igen. És ez az akció amúgyis felesleges-tette hozzá Nanc.-A nyúzottak írtásától nem áll le az Elmenyúzó.-mondta ki-Meg kell találnunk honnan terjed. Meg kell találnunk a forrást.-jelentette ki. 
-Tudjuk hol a forrás-mondtam farkasszemet nézve Nancyvel.
-Nem tudhatjuk biztosra...-húzta el a száját.
-Ugyan kérlek. Mekkora az esély rá, hogy több titkos kapu is van Hawkinsban?-szóltam közbe erélyesen-Libby pontosan leírta hogy néz ki. Az a valami a falban nem evigáli.
-Oké. Tehát feltételezzük, hogy az a forrás. Akkor oda kell mennünk és el kell pusztítanunk.-jelentette ki.
-Fasza terv. Az utunkba kerülő több tucat orosszal mit akarsz kezdeni?-érdeklődtem meg lekönyökölve az asztalra-Mert, csak úgy mellékesen megjegyezve, ők is ott csücsülnek, a drágák. És jó lenne tudni, hogy hogyan üzemeltetik a kaput. 
-Az mindegy, nem?-kérdezte Nancy-Úgy értem, El be tudja zárni, nem?
-Ezt most nem. Folyamatosan sugároznak valamilyen radioaktív sugárral felé.-szólalt meg Libby-És szerintem ez azért kell, mert még nincs teljesen nyitva. 
-Ergó, ha kilőjük a gépet, visszazárul a kapu-mutattam rá elégedetten.-És amúgysem bízhatunk mindent Elre. Így is eléggé le van terhelve szegény
-Nagyszerű. Bocsi, te sem tudod véletlenül, hogyan kell irányítani azt a szerkezetet?-szólt közbe ezúttal Theo. 
-Én nem-ráztam meg a fejem-De Derek és Chris értesítettek róla, hogy Hopper elkapott egy orosz tudóst, aki tud a dologról és elvitték Murray-hez, aki beszél oroszul. Ha ügyesek ki tudják szedni belőlük.-egyenesedtem fel elégedetten.
-Oké ez egyre komplikáltabb-lépett hátra Dean kiakadva-Tehát. Kik vannak még benne a dologban?-kérdezte
-Hát a falka. Meg az akiket Daera útközben beszervez. Hisz tudjátok hogy megy ez nála.-vontam meg a vállam. 
-Szuper. A végére még kiderül, hogy Dee felsorakoztatja az isten tudja mekkora magánhadseregét a kedvenc elmebetegeiből.-forgatta meg a szemét Dean
-Ne légy féltékeny-húztam gonosz mosolyra a számat, mire Dean kikerekedett szemmel már éppen válaszra nyitotta a száját.
-Dean-fogta meg Sam a bátyja vállát-Azt hiszem ezen most teljesen felesleges agyalnunk. Most az a fő, hogy kitaláljunk valamiféle épkézláb tervet. 
-Szóval, mi legyen?-nézett körbe Lucas.
-Menjünk a plázához amint csak tudunk, csak előbb tegyünk egy kis kitérőt. Hoppal sok fegyvert tartunk a kabinjában.-jelentettem ki
-Abban az erdő közepén lévő lepukkant házikóban?-kérdezte Mike lenézően.
-Igen, szóval abból fel kéne tankolni egy kicsit-mondtam-Aztán odamegyünk a plázához. 
-Szólok Stiles-nak, hogy maradjanak a közelben, akkor is ha Dee-ék már kint vannak-mondta Scott előkapva a telefonját. 
-Jó én felhívom Dereket, hogy tájékoztassák Hopperékat és lehetőleg mind orientálódjanak arrafelé. 
-Várj, mi lesz Lahey-vel és Jo-val?-állított meg Malia.
-Hm-gondolkodtam el egy pillanatra-azt hiszem az lesz a legjobb, ha bepakoljuk őket egy kocsiba Peterrel és otthagyjuk valahol a pláza környékén, de nem túl közel. Remélhetőleg a kapu bezárásával ők is felkelnek. 
-Mi van ha nem?-akadékoskodott Malia, mire lefagytam. Erre nem tudtam válaszolni-Hát ez csodás-mondta, majd kiviharzott.
-Nem fogja az elmenyúzó tudni rajtuk keresztül, hogy hol vagyunk?-kérdezte Max
-Nem hinném-húztam el a számat-De hogy megnyugodjatok megteszek majd minden óvintézkedést. Ti viszont szaladjatok és készüljetek össze. 10 perc múlva indulunk. 
-Mi? Nem kéne megvárni...-ellenkezett Jonathan
-Kit JJ?-néztem rá fáradtan-Bárhogy számolom, rajtunk kívül már mindenki nyakig csücsül a szarban. A harc már elindult, ez van és kész. Nem várhatunk itt ölbe tett kézzel. 
-Ezzel egyetértek-helyeselt Nanc-De a terv akkor is eléggé foghíjas. 
-Majd útközben kitaláljuk a többit-vontam meg a vállam elindulva készülődni.-Imprózunk-kiáltottam vissza már a lépcsőn járva.

-Jó. Gyorsan összeszedjük a szükséges dolgokat és mehetünk tovább-fékeztem le a kis kabin előtt fél órával később, majd gyorsan kipattantam
-Maddie, várj!-kiáltott rám JJ, aki éppen kipattant a másik kocsiból.-Eleven ki szeretne próbálni valamit. Azt mondja ki tudja deríteni vele, hogy hol van Billy. 
Elgondolkodva Scottra néztem, aki bíztatóan bólintott egyet.
-Rendben-egyeztem bele én is-Gyorsan megejthetjük azt is.-jelentettem ki, majd elinultam kinyitni az ajtót.-Ti készüljetek elő ahhoz amit El akar-mondtam, miután ledobtam a kulcsot az asztalra-én addig összeszedek pár holmit. 
-Segítek-mondta Sam
-Én is-jött utánunk Dean, szinte elmenekülve a többiek elől, mire Sammel halványan összemosolyogtunk. 
Pár perc múlva már mindenki ott ült a zsizsegő tv körül, El pedig a földön középen. Amikor a fiúk is kijöttek a konyhából, El mély levegőt véve lehunyta a szemét és felkötött köré egy fekete kendőt. Percekig lélegzetvisszafolytva várakoztunk, mire történt valami. El hirtelen elkezdett nagyon szaporán lélegezni, szinte már pánikolva
-Valami nem stimmel-állapította meg.
-Na nem mondod nagy okos-pattantam oda El elé-Eleven-fogtam meg a vállát
-Ne-állított meg Will-Ne zökkentsd ki.
-Rendben-egyeztem bele egy pár pillanat hezitálás után, majd megfogtam a tarkóját.
-Mit csinálsz?-kérdezte Mike
-Alfa vagyok-vontam meg a vállam, majd kiengedtem a karmaimat, s beleállítva őket a tarkójába rákapcsolódtam az elméjére.
-Látomás a látomásban-suttogtam tájékoztatva a többieket.-Ő Billy múltját nézi, én pedig az ő jelenére vagyok rákapcsolódva. Itt egy kisfiú, aki asszem felénk szalad. Nem. Mégsem. Itt van mögöttünk egy szép harmincas éveiben járó szőke nőt, lenge, fehér nyári ruhában, egy szalmakalappal és egy pár szandállal a kezében.  A fiú leteszi a maga után vonszolt szörfdeszkát és a nőhöz szalad.
-Láttad?-kérdezte
-Igen, láttam-mondta a nő, majd egy puszit nyomott a fia homlokára.
-Billy-suttogta El.
-Legalább két méter volt-mondta a kicsi Billy egy angyali mosollyal az arcán 
-Nem tudom, mennyi volt, de majdnem szívrohamot kaptam.-felelte a nő mosolyogva.
-Boldognak tűnik?-hallottam meg Max kérdését a fülem mellett.
-Igen-válaszoltam szomorúan elmosolyodva-Nagyon.
-Maradunk még tíz percet?-kérdezte édesen, mire a nő mosolya aggodalomba fordult.
-Rendben, tíz perc-bólintott végül sóhajtva.
-Jó
-Ha tovább maradunk apa dühös lesz-figyelmeztette az anyja
-Oké-mondta Billy már-már félvárról. 
-Billy!?-kiáltott utána az anyja, mire visszafordult
-Vigyázz az áramlatokkal!
-Tudom!-mondta mosolyogva. 
Hirtelen megláttunk a távolban egy nagy, sötét vihart. 
-A forrás-gondolkodtam fennhangon.

~~~~~~~~~~~~~~Daera~~~~~~~~~~~~~~~~

-Jézus. Ezt többet nem csinálom-mondta Dustin eltorzult arccal, amikor Gabe átteleportált minket Steve-ékhez-Mégis mi volt ez?-kérdezte, de nem tudtam neki válaszolni, mert észleltem, hogy rajtunk és Robinékon kívül más is volt a szobában. 
-Hellóka-intettem neki kedvesen elmosolyodva, majd mielőtt appercipiálta volna, hogy mi történt kiütöttem a kezéből a kínzó eszköznek kinéző tárgyat, majd finoman orrba csűrtem, éppencsak annyira, hogy aludjon egy kicsit.
-Jól vagytok?-fordultam hátra Steve-ékhez.
-Áááá-üvöltött fel ekkor Dustin, majd felemelte a kezében szorongatott sokkoló rudat és egyenesen az előbb kiütött személy mellkasába nyomta.
-Ez meg mire volt jó?-néztem rá
-Megmozdult-mondta úgy, mintha ez egyértelmű és jogos érv lenne.
-Hééj Henderson! Ez eszméletlen, épp rólad beszéltünk-köszöntötte vidáman Steve.
-Mi megvagyunk és te?-válaszolt a kérdésemre Robin úgy mosolyogva mint aki...
-Nekik meg mi bajuk van?-kérdezte Erica távolságtartón végigmérve őket, miközben Dustin kiszabadította őket.
-Hm-néztem körbe keresve valamit, majd odaléptem a műtőst tálcához és sietősen átfutottam-Ez az-kaptam fel egy kis üvegcsét.-Penothal más néven igazságszérum-mutattam fel
-Az meg mi?-nézett rám Erica értetlenül
-Igazságszérum-néztem rá kikerekedett szemekkel, erősen hangsúlyozva a szót. Nem értettem, hogy mit nem lehet ezen érteni. Konkrétan az amit mondok.
-Ne most vitassuk meg-szólt közbe Dustin.-Előbb jussunk ki élve.
-Igaz. Gabe-fordultam az angyal felé, aki azonnal emelte is a kezét, hogy megfogva az enyémet kijuttasson minket, ám ekkor hirtelen egy nagy villanás kíséretében eltűnt.
-Mi volt ez? Hová tűnt?-kérdezte Dustin kiakadva
-Asszem elszólították-mondtam enyhén kikerekedett szemmel.
-Akkor most mi lesz?-kérdezte kikészülve.
-Hát-néztem rá-Remélem jó kondiban vagytok, mert futni fogunk.
-Nem kell futni-szólalt meg Erica, majd büszkén felmutatott egy kulccsomót.-Ez az egyik kis szállító kocsié.
-Te elloptad?-kérdeztem, mire lazán megvonta a vállát-egy zseni vagy-állapítottam meg elvigyorodva. 
-Tudom-bólintott magabiztosan.

~~~~~~~~~~~~~~Maddie~~~~~~~~~~~~~~~

-Egyre csúnyább a vihar-jegyeztem meg-Már közel járunk.
-Mit látsz?
-Hamut-suttogtam
-Héj! Billy, elég!-hallottunk meg egy erőszakos férfi hangot.-Mi a franc bajod van? Miben egyeztünk meg?-kérdezte a férfi, miközben a viharból elénk tárult egy jelenet, a baseballozó Billyvel és az apjával, aki éppen vele üvöltött.-Csúsznod kell.
-Tudom-sírt a kisfiú
-Várj! Attól félsz, hogy bajod esik?-kérdezte idegesen az apja
-Nem
-Akkor mi van? Mi? Gyáva fiút neveltem?
-Látom Neil-t. Mindíg is egy seggfej volt-jegyeztem meg elfintorodva, miközben El tovább ment.
-Hol voltál tegnap este? Hol voltál?-hallottuk meg a férfi hangját elmosódva, miközben Billy szaladt el mellettünk, El pedig a nyomába eredt.
-Megmondtam, hogy Wendy-nél.-felelt egy nő
-Ne hazudj!
-Nem hazudok!
-A pasassal találkoztál?-elénk tűnt Neil Hargrove, ahogy a felesége karját szorítva veszekszik vele.-Ugye?-erősködött.
-Hagyj békén-lökte el a nő, majd neki dobott egy üveg tárgyat-Húzz innen!
-Te kurva!-kiáltotta Neil
-Elég-lépett közbe Billy lefogva az apját
-Picsa!
-Ne bántsd!-kiabálta Billy
-Ne!-kiáltotta az anyja, amikor félrelökte Billy-t, ám a következő pillanatban olyan erősen megütötte a nőt, hogy az a földre esett.
-Anyaaa!
Ahogy a kiáltása halványodott egy másik kép tűnt fel, ahogy Billy ül az ágya mellett a földön és telefonál.
-Nem értem. Miért nem? Anya, kérlek, ne!-könyörgött a kisfiú.-Kérlek, gyere haza! Ne! Meddig? Hiányzol!
Ez az emlék is elhalványult és jött egy másik. Itt Billy már nem az áldozat, hanem a bántalmazó szerepében tűnt fel és elvert egy fiút.
-Kelj fel! Mi van félsz tőlem? Félsz? Kelj fel és harcolj, gyáva-üvöltötte az arcába
-És így formálja a szörnyeteg a saját képére a fiát. A fiú megörökli az apa átkát-suttogtam elhalóan.
-Billy gyere ide bemutatok neked valakit-szólalt meg Neil hangja-Mostantól ő a húgod. Maxine a neve. 
-Max.
-Fogj vele kezet.
-Ki van ott-hallottam meg a mostani Billyt kiabáni, mire arra fordultunk.  Megláttuk a gyárat, Billy összetört kocsiját és hallottuk az üvöltését.
-Ez az a nap, amikor nem jött el értem-suttogtam. El elindult a jelenet irányába. Amikor odaértünk, minden csendesebb volt, mintha a viharon belül egy burokba értünk volna. Felpillantva megláttuk ahogy a felhők egy pont körül keringnek felettünk.-Ez lesz a forrás-állapítottam meg.
-Brimborn Acélművek-olvasta fel El hangosan.
-El, megtaláltuk. Gyere ki onnan. Gyere ki!-hallottuk meg Mike távoli hangját. 
-Menjetek-visszagzott egy új hang, mire mindketten megfordultunk és valaki hirtelen megragadta El karját, ezzel kilökve minket az emlékek közül. 
-Te is láttad?-néztem döbbenten El-re, de ő nem mondott semmit.
-Mi? Kit láttatok?-ugrott oda Stiles
-Jo-csak ennyit mondtam, drámaian körbe pillanatva.
-Mi? Mi az, hogy Jo? Láttátok Jo-t? Mi van vele?-kezdett el kérdezősködni Stiles, de a figyelmünket más kötötte le. Ugyanis Mike éppen próbálta felrázni El-t, aki egyáltalán nem válaszolt. 
-El! El! Mi történik vele?-nézett hátra ránk hisztérikusan és Lydia oda is rohant, hogy megvizsgálja, miközben én a torkomban dobogó szívvel, lassan felálltam.
-Hahó-csettintgetett Lydia El füle mellett.
-Mi van veleeee?
-Nem tudom. Fel kellett volna ébrednie, Jo kilökte őket-felelte neki szemöldök ráncolva Lyds.
-Scott-néztem rá ijesztően halk hangon megszólalva.-Hozd a fegyókat-utasítottam, majd hevesen elindultam kifelé.
-Maddie!-szólt utánam Nanc és JJ, mire megtorpantam a már nyitott ajtónál. Mindenki várakozón nézett rám
-Megtalálta-jelentettem be-az elmenyúzó tudja, hogy hol van és eljön érte.-mondtam, azzal sarkon fordultam és kirohantam a kis kabin elé. Sietősen bedörömböltem Peter-hez az ablakon.
-Most meg mi van?-húzta le az ablakot szemforgatva
-Idejön. Az elmenyúzó idejön.-közöltem vele is-Vidd innen őket-pillantottam a hátsó ülésen lévő Jo-ra és Lahey-re, akiknek még az én házamban bekötöttük a szemét és bedugtuk a fülét biztos ami biztos alapon.-Indíts és bármi történjen, a plázáig ne állj meg.-mondtam komolyan, mire ő is elkomorodva bólintott.
Amint Peter elindult visszarohantam a házba. 
-Elküldtem Petert a plázához de nekünk is menni kell. Na mit bambultok itt?-kérdeztem amikor senki nem mozdult meg.-Igyekezzetek egy-kettő. 
-De El még nem tért magához.-ellenkezett Mike.
-Pontosan-bólintottam-Eggyel több ok arra, hogy induljunk. Mégis mit gondolsz mit csinálunk az elmenyúzóval az ő ereje nélkül-hajoltam Mike-hoz fenyegetően közel. 
-Nee!-kiáltott fel ekkor El, letépte magáról a szemfedőt és belekapaszkodott Mike-ba.
-Na látjátok. Meg is van-mutattam rá elégedetten-Indulhatnánk?-sürgettem meg őket, mire mindenki összekapta magát és elindultunk kifelé, ám ahogy elnéztünk a tüzijátékok irányába meg is láttuk a nagy galacsin lényt vészesen közeledni felénk a fák között
-Baszki-szóltam bele a drámai csöndbe. 

~~~~~~~~~~~~~~Daera~~~~~~~~~~~~~~~~

-Hó, hó, lassabban!-nyögte Steve hátul
-Mi ez, az Indy 500?-bírálta Robin a vezetési stílusomat.
-Fogalmam sincs, hogy az mi-szóltam vissza neki
-Nem, nem az Indy 300-javította ki Steve
-Nem okostojás, ez az 500-vitazkozott Robin
-Indy 300
-Legyen egymillió-jelentette ki Robin, mire mindketten nevetésben törtek ki
-Mi a bajuk?-kérdezte Erica
-Nem tudom-felelte Dustin.
-Hát valszószínűleg a penothal miatt vannak beállva-feleltem úgy, mintha ez egyértelmű lenne
-És az mi is pontosan?-vont kérdőre.
-Drog hatású anyag, nyilván. Mint mondottam, be vannak állva tőle.
-Daera vigyázz!-kiáltott fel Erica az előttünk lévő akadályra utalva, amit sajna nem tudtam kikerülni így ütköztünk és a hátsó drogosaink be is verték a fejüket.
-Bocsi-húztam be a nyakam.
-Minden oké hátul?-nézett hátra Dustin, amire egy pár szenvedő nyögés volt a válasz-Jól vannak-állapította meg. Én eközben már ki is pattantam és hátra menve kinyitottam Steve-éknek is az ajtót.
-Na gyerünk, mennünk kell.-jelentettem be, mire ők értetlenül felültek.
-Gyerünk már!
-Nyomás!-jelentek meg mögöttem a kölykök siettetve a nagyokat.
-Na jövünk már, nyugi-mondta Steve fájdalmasan, miközben én elkezdtem kiráncigálni.
-Lássuk a medvét-mondta Dustin, majd egy lopott kártyát alkalmazva működésbe hozta a liftet. Steve és Robin egész úton felfelé dülöngéltek, szörföset játszottak és eszeveszetten kacagtak.
-Nem tetszik ez nekem-guggolt Steve mellé Dustin, amikor az előbb említett elesett-Mi van ha belehal vagy ilyesmi? Egyáltalán miféle drog ez? Mennyire veszélyes?
-Nem fog belehalni nyugi. Ha eddig nem halt meg, ezután sem fog, csak ki kell ürülnie a szervezetéből.
-Hányszor mondjam apa. Nem drogozok, csak füvezek-mondta Steve, miközben játékosan megbökte Dustin orrát.
-Mind meghalunk, te fura kisgyerek-válaszolt Robin Dustie kérdésére rendkívül filozofikusan.-Csak idő kérdése hogyan és mikor.
-Oké-néztem rá furán, összeráncolt szemöldökkel
-Keresni fognak minket, áruld el, hova álltál a kocsiddal!-fordult vissza hozzá Dustin, ignorálva Robint
-Megállhatunk a mosdónál az éttermeknél?-kérdezte Steve meg sem hallva a hozzá intézett kérdést
-Ölni tudnék egy hot dogért-mondta Robin teljes beleéléssel.
-Jólvan, oké annyit kaját kaphattok amennyit csak szeretnétek, csak mond el hogy hol parkolsz a kocsival-próbálkozott Dustin megint.
-Ó nem, a kocsi ki van lőve.
-Mi? Miért?
-Azért mert Maddie kocsijával szoktunk jönni-világosította fel Steve, mire Robin elkezdett hahotázni
-Még saját kocsija sincsen
-De igen, van!-mondta Steve felháborodva
-Dehogy van.
-De van!-próbált meg felállni úgy mint egy részeges.
-Oké. Daera mond hogy neked van kocsid-nézett rám könyörgően.
-Van. A Rivers rezidencia előtt parkol. De nem is lesz rá szükség.-nyugtattam meg
-Mond hogy van valami terved.-nézett rám könyörgőn.
-Hát tervnek azért nem csúfolnám.-húztam el a számat-Az a lényeg, hogy Libbyék kijutottak egy barátom segítségével, szóval a falka már biztos errefelé tart. Szóval...
-Mint mindíg, most is nagyon bölcs vagy, csak az események sorrendje nem kedvező-szólalt meg a hátam mögül Gabe.
-Gabe! Mond, hogy a többiek rendben vannak-támadtam le rögtön
-Erős túlzás. Pontosabban most még jól vannak, csak üldözi őket a lény.
-Mi? Vigyél hozzájuk!-utasítottam.
-Arra semmi szükség. Sőt mi több, nem lenne célre vezető.-felelte higgadtan
-Nyögd már ki, hogy mi van, ne homályosíts itt nekem!-szóltam rá.
-Errefelé tartanak. Pontosabban Peter két leszedált illetőséggel a hátsó ülésén.-vázolta fel a helyzetet.
-Leszedált?-néztem rá értetlenül
-Ha jól hallottam, valamiféle kómában vannak.
-Nem létezik.
-Pedig létezik.
-Na és a többiek?
-Ők is jönnének ide, csak éppen a nagy genya utolérte őket az erdőben lévő kabinban.
-Mi? Azonnal vigyél oda.
-Örömmel. De őket nem lenne célra vezető, jobb ha ők itt maradnak. És amúgysem vagyok taxis. Téged kivételből viszlek el. 
-De mivan ha itt kapnak el minket az oroszok?-Erica.
-Hm-fogtam meg az állam elgondolkodva
-Várj azt mondat, hogy ide jönnek a többiek?-kérdezte Dustin, mire Gabe bólintott.-Akkor tulajdonképpen nincs is probléma.
-Az előbb még nem akartál elmenekülni az oroszok elől?-kérdeztem összeráncolva a szemöldököm.
-De de ha a többiek idejönnek, akkor gondolom a kis farkas barátaidtól tudnak a kapuról és azt jönnek elpusztítani, ergó úgyis át kell verekednünk magunkat az oroszokon. Addig meg csak kihúzzuk, amíg ti meg nem jöttök
-Egyébként.-szólalt meg ekkor Gabe elgondolkodva-Elfelejtettem említeni, de egy páran már itt vannak. A nagy alfa, a sikító lány és a kis baseball ütős szkeleton barátja-világosított fel minket Gabe, mire megkönnyebbültem.
-Akkor rendben van-bólintottam rá végül
-Helyes.-bólintott Gabe, majd elegánsan felém nyújtotta a kezét-Hercegnő-tette hozzá egy sármos mosoly kíséretében, mire én is elmosolyodtam, de még mielőtt bármit is csinálhatott volna elgondolkodva felnéztem rá-Tudod mit? Az istállóhoz vigyél.
-Mi? Most akarsz lovacskásat játszani?-nézett rám értetlenül
-Nem. De van egy tervem.-feleltem határozottan, mire büszkén elmosolyodott.
-Nos ezesetben-emelte még jobban felém a karját, amit határozottan megragadtam.