-Miért?-nyögtem fel erőtlenül, amikor megcsörrent az ébresztőm. Felöltöztem:

Még pénteken megbeszéltük, hogy mivel Laheynek volt programja a hétvégén, ezért ma egyből a sulihoz megy, így egyedül furikáztam végig Hawkinson. Először elmentem a rendőrségre. Hop is pont akkor érkezett meg. Ó és Murray már megint zaklatja.
-Jó reggelt Murray.-biccentettem vidáman
-Maddie-utánozta a mozdulatomat kevésbé vidáman.
-Hopp-mondtam miközben utána szaladtam, mert megint kezdték ezt a "Murray zaklatja Hop meg menekül előle" előadást.
-Jim. Várj egy kicsit! Beszélnünk kell!-sietett utánunk Murray is
-Szállj le rólam!-mondta unottan
-Ezt hallanod kell!
-Szálj le rólam-Ismételte
-Bízz bennem! Öt percet kérek
-Én meg Bo Derekkel akarok randizni. Mind akarunk valakit
-Én szívesen meghallgatlak-mondtam miközben kivettem Hopp szájából a cigit és mélyen beszívtam, lehunytam a szemem és élveztem a füstöt ami a tüdőmet elárasztva elbódít, egy pillanatra felszabadítva a gondjaim súlya alól, aztán felemeltem az állam a plafon felé és lassan kifújtam, míg Hop levette a kabátját. Ekkor legnagyobb sajnálatomra Florence fejcsóválva kikapta a cigit a kezemből és elvitte kidobni.
-Ez most nem vicc Jim. Ez most komoly oké?-próbálkozott Murray
-Én mondom, van itt valami
-Jó reggelt főnök-köszönt oda Powell-főnökkisasszony
-Haha-forgattam meg a szemem.-'reggelt
-Jó reggelt-köszönt vissza Hopp
-Jó reggelt Murray-kezdte most Callahan-Van már bizonyítékod a seggturkász űrlényekre?
-Aj hagyjátok már-szóltam oda
-Mivan STEPHANIE-hagsúlyozta a harmadik keresztnevem amit kifejezetten utálok ,ezért felé indultam, hogy leverjem a székről, de Hopp megfogta a vállam és visszahúzott-te is láttad őket?-tette még hozzá gúnyosan.
-Véleményem szerint lehetséges, hogy orosz kémek vannak Hawkinsban.-magyarázra Murray, miközben Florence kicserélte Hopp fánkját egy almára amin jól szórakoztam.
-Orosz kémek-mondta hitetlenkedve, nevetősen Hop.
-És az orosz kémek összedolgoznak az űrlényekkel vagy mi? Összezavarodtam-nevetett Callahan is.
-Iz-za gonki vooruzheniy?-kérdeztem (a fegyverkezési verseny miatt)
-Ya ne znayu-felelte (nem tudom)- elképzelhető.
Közben a levegő megfagyott, Hoppék arcáról eltűnt a mosoly, én pedig elégedetten elvigyorodtam.
-Na jó-kezdte lassan Hopper.-El fogsz késni a suliból kölyök-tolt ki az irodából- Elvigyelek?
-Ne. Van kocsim-mondtam durcásan, majd beültem és elvezettem a suliba.

-Mit csináltok?-pattantam be Steve piros BMW-jének a hátuljába.
-Éppen átnézem Steve jelentkezését-mondta Nanc
-Mutasd csak-mondtam mire Nanc ideadta az első lapot amit már elolvasott.
-Szar igaz?-kérdezte miközben Lahey bepattant mellém
-Nem, nem szar-mondtam bizonytalanul-Csak nem is jó.
-De az lesz-mondta Nancy mosolyogva-Csak...kicsit át kell alakítani-tette hozzá bíztatóan
-Haver-mondta Lahey és rátette a kezét Steve vállára-Még mindig jobb vagy mint én
-Te nem is csinálsz soha semmit-mondtam felháborodottan
-Hát ez az-vigyorodott el büszkén, mire a fejemet rázva mosolyogva megcsaptam, de csak még szélesebb lett a mosolya.
-Belejavíthatok?-kérdezte Nanc
-Igen, felőlem.
-Szóval, az első bekezdésben a Northern elleni kosármeccset metaforaként használtad az életedre, ami szuper.
-De aztán ennél a résznél-böktem oda az ujjammal-már a nagyapád háborús élményeiről kezdesz beszélni... És-kerestem a megfelelően tapintatos szavakat
-Nem értem hogy függ össze a kettő-fejezte be Nanc.
-Úgy függ össze hogy...-kezdett el magyarázni Steve-hogy tudjátok, mindketten nyertünk...Újra kéne kezdenem?-kérdezte Steve, látva az arckifejezésünket
-Nem, nem én ezt egyébként értem-mondtam elgondolkodva
-Nem-kezdte Nancy-vagyis... Meddig kell leadnod?
-Holnapig, az előjelentkezéshez. Átjönnél segíteni ma este?
-Ma vacsorázni megyünk, emlékszel?-mondta Nanc
-Ó te jó ég-mondta Steve a homlokához kapva
-Már a múlt héten is lemondtuk-emlékeztette Nanc-Nem kell jönnöd. Dolgozz csak rajta
-Nem. Mégis mi értelme?
-Hé, nyugodj meg-mondta Nanc
-Nyugodt vagyok-mondta Steve kicsit idegesen. Itt összenéztem Laheyvel és úgy döntöttünk, ideje, bemenni a suliba, úgyhogy ki is szálltunk.

Éppen nyakig a szekrényemben pakolásztam, amikor valaki igen nagy feltűnést keltve vonult végig valami ribivel az oldalán. Megpördültem a tengelyem körül és rájuk bámultam. Csak sajnos észrevette és visszabámult.
-Irigykedsz már Rivers?-szólt oda az a hülye Tommy, mire fürtös is odakapta a tekintetét. Belebámultam azokba a rideg kék szemekbe. Visszanézett rám. Komoly volt, fürkésző egy pillanatra, aztán kajánul elvogyorodott.
-Persze, hogy irigykedik-felelte helyettem-Hozzá senki nem nyúlna.-tette hozzá, mire csak megforgattam a szemem és dühösen elindultam a terembe, ám Tommy a vállamnál fogva visszalökött.
-Na mi van megnémultál? Vagy csak ennyire alacsonyan van hozzánk Hawkins kis sznob kurvája, hogy válaszra sem méltat?-heccelt, mire idegesen ökölbe szorítottam a kezem.
-Na nézd már. Csak nem ideges lett a mi kis tündérkénk?-kontrázott mellette Carol. Ám mielőtt bármit is tehettem volna, valaki oldalról igen erőteljesen meglökött, majd elkezdett ténylegesen befelé tolni a terembe.
-Ne foglalkozz velük. Ne nézz rájuk és még csak meg se halld őket-hadarta a fülembe Steve, miközben hallottam, hogy Lahey mögöttünk még beszól Billyéknek, majd utánunk siet.

Az órák végén Nancy megkért, hogy segítsek kiosztani Tina halloweeni bulijának szórólapjait, én pedig nyilván nagyon örültem neki, hogy segíthetek valami picsának mégtöbb picsát meg seggfejt gyűjteni, hogy együtt a sárga földig ihassák magukat.
Csak vaktában osztogattam a lapokat, amikor sikerült a fürtös kezébe is nyomnom egyet. Esküszöm nem is vettem volna észre, ha nem szólal meg
-Követsz engem?-mondta mire értetlenül felnéztem rá, és ekkor esett le hogy ő az, közben ő pedig lenézett a lapra-Tina-tette hozzá-Ez milyen név már?
-Mi?-értetlenkedtem-Ó hogy az. Csak befogtak, hogy osszam ki. Te komolyan nem tudod a nevem? Már két hónapja osztálytársak vagyunk.-húztam fel a szemöldököm, majd tovább indultam
-De igenis tudom a neved-jött utánam felháborodottan-Rivers.
-És szerinted ez milyen név?-torpantam meg magasba szaladt szemöldökkel.
-Természetesen a vezetékneved. A többire nem vagyok kíváncsi.-tettetett közömbösséget.
-Tehát nem bírtad megjegyezni két hónap alatt.-forgattam meg a szemem.-De nem is kell. Én amúgysem szeretem az efféle időpazarlást.-mondtam lenézően-Meg egy picsa sem vagyok. Nyilván ez zavarta meg a kis elmédet.-küldtem felé egy bájos mosolyt, ami nyilvánvalóan csurig volt gúnnyal.
-Á értem már-mosolyodott el ő is, ám ez egy másféle mosoly volt. Nem gúnyos. Nem. Rémisztő. A szeme miatt. Amiatt a jeges kék tekintet miatt, amiben most fellobant a szikra a sértegető szavaim nyomában-te is olyan stréber, álszent nebánts virág vagy.-magyarázta nyugodt hangon, a kezével végigmutatva rajtam.
-Aaa-csaptam meg erőteljesen a vállát a lapokkal-Mégis minek nézel te engem? Valami ötéves kisgyereknek?-csapkodtam, ám ekkor elkapta a kezem, vasmarokkal szorította, majd a falnak lökött.
-Jól figyelj-suttogta olyan közel hajolva, hogy éreztem a lehelletét a bőrömön.-Soha, ismétlem, soha többé ne merj kezet emelni rám.-Álltam a tekintetét. Álltam a folytogató dühöt, amit sugárzott. Majd nemes egyszerűséggel kitéptem a kezem az övéből, megszorítottam a vállát és térde kényszerítettem.
-Most gondolom meg kellett volna ijednem-hajoltam az arcába elengedve egy kegyetlen, erőltetett mosolyt.-De én nem vagyok egy riadt kis őzike, mint a többiek. Velem te nem viselkedhetsz így, mert nagyon megbánod. És tudod mit? Mostmár csak ezért is elmegyek, hogy tönkre tegyem a nevetséges "szórakozásod" Hargrove-fejeztem be, majd még utoljára rászorítottam a vállára, amitől megrándult egy pár arcizma, majd kiegyenesedtem és otthagytam egyedül a kihalt folyosón. Vagyis... A majdnem kihalt folyosón.-Nem láttál semmit-sziszegtem a mutatóujjamat rászegezve a kócos barnára, aki a meglepően nyugtató sötét, szinte már feketén csillogó szemeivel döbbenten nézte a jelenetet, majd lassan védekezőn felemelte a kezét és halványan megrázta a fejét.
-Méghogy én álszent nebánts virág-motyogtam még dühösen, miközben eltrappoltam, majd kiérve a diákoktól hemzsegő folyosóra megálltam Nancyvel szemben és ott folytattam az osztogatást.
-Hello! Gyere el!-mondta Nanc miközben osztogatott.
-Hello. Gyere el!-mondtam én is egy unott mosollyal kifigurázva a gesztust, ami egy grimaszba torzult át, jelezve, hogy mennyire nincs ínyemre a tevékenység, mire Nanc csak mosolyogva megrázta a fejét. Ekkor megláttuk J-t és mellészegődtünk.
-Erre el kell jönnöd-csapott le rá Nanc hirtelen.
-"Gyere és öltözz be"-olvasta fel Jonathan gimaszolva-Nem, nem fogok
-Nem hagyhatom, hogy egyedül ülj otthom halloweenkor. Ez nem elfogadható.
-Igen- mondtam-És nekem is kell a lelki támasz, hogy túléljem ezt a baromságot.
-Nem is tudtam, hogy mész-mondta J-Régen nem szeretted az ilyeneket
-Most sem-mondtam fintorogva.
-Akkor miért jössz?-kérdezte Nanc értetlenül
-Fürtös-mondtam mire csak értetlen pillantásokat kaptam-Az új seggfej. Rossz lánnyal próbált baszakodni- morogtam, mire riadtan felém kapták a fejük.
-Úristen jól vagy?-fogta meg Nanc aggódóan a vállam, mire finoman leráztam a kezét.
-Persze, hogy jól vagyok. Sőt mi több megmutattam neki, hogy melyik a domináns faj.-húztam ki magam büszkén.
-Nem szép dolog embereket bántani. Te is tudod, hogy tiltja a falka szabály-lépett mellém Lahey fejcsóválva, ám a tekintete elégedettségről árulkodott.
-Te most fizikailag bántalmaztad?-hüledezett Nanc, mire behúztam a nyakam.
-Hát nem mondanám bántalmazásnak-feleltem egy szelíd grimasszal.
-Nem?-kérdezett vissza Nanc, mire megráztam a fejemet-Hát akkor minek mondanád?
-Nos elsősorban jogos önvédelemnek. Merthogy ő kezte-vettem nagy levegőt-Másodszor pedig egy apró leckécske volt, ami már jó rég ráfért volna.
-Ha nem ismernélek azt mondanám, hogy enyhén ijesztő vagy. És gyanúsan közveszélyes-rázta meg a fejét Jay-Jay rosszallóan.
-Ú mennem kell-pillantottam ekkor az órámra terelésképp és ebben a pillanatban megjelent a buli szervező, mi pedig odaadtuk neki Nanccel a maradék szórólapot. Elindultunk... Aztán visszafordultam-Ömm bocsi-kopogtattam meg Tina vállát egy kicsit tarzózkodva-Adsz még egy olyan lapot?
-Persze tessék-nyomta a kezembe aztán tovább csevegett a tehenekkel én pedig kiléptem az ajtón.
-Kinek lesz?-érdeklődött Lahey, ám én ignoráltam, mert éppen megcsapott a tömény cnigaretta szag. Megforgattam a szemem, kivettem Fürtös kezéből a cigit és az ajkaimmal összezárva megtartottam, mivel hogy a bal kezem tele volt cuccokkal a jobbal pedig integettem a megszeppent fürtösnek miközben hátrafelé sétáltam. Amikor megfordultam láttam, hogy Lahey már a kocsinál vár unodtan figyelve a jelenetet.
-Egyszer le fognak baszni az öregek-rázta meg a fejét rosszallóan.
-Ugyan kitől kéne féljek? Egy a háborúban kiégett, legyőzött és azóta szinte megtérült ex-alfától, egy kihalófélben lévő, egykor pompás család tagjától, aki kétségbeesetten próbál alfa lenni, míg a saját lányait is próbálja visszaszerezni, akik igencsak magukra vették, hogy az egyik létezéséről egyáltalán nem is tudott, de amúgy a másikkal sem foglalkozott vagy egy mindenét elvesztett, megtört vérfarkas vadásztól, akinek már csak a vérfarkasok maradtak családnak és barátoknak.
-Jó most, hogy így összegezted tényleg eléggé szánalmas a családunkban az előttünk lévő generáció...-fintorodott el.
-Már ami maradt belőle-tettem hozzá keserűen.
-...de félhetnél mondjuk az apádtól-folytatta zavartalanul, sokatmondóan rámpillantva-vagy Scottéktól.
-Meh. Az apám mostanában nem is olyan rossz. De őt rendezem-vontam meg a vállam-Scott meg olyan mint egy elveszett kölyökkutya. Mégis ki fél tőle-néztem össze Laheyvel felhúzott szemöldökkel, majd egy pár pillanatnyi csend után mindketten felnevettünk.
-És gondolom erre is el fogsz ráncigálni-bökött egy pár perccel később a szórólapra, miközben már Hawkins utcáin hajtottam végig.
-Persze-mondtam még nevetve, teljes mértékig biztinságosan az ablakon kihajolva vezettem, miközben elszívtam a cigim.
-Na most mit fogunk csinálni?-érdeklődött Lahey. Ez kész tavaly óta szerencsétlen mindig megkérdezi, hogy mi a program mint egy izgatott kiskutya.
-Elküldjük ezt-emeltem fel a másik szórólapot-Valakinek
-Ugye nem?-kédezte gyanakodva
-De bizony-bólogattam gonoszul vigyorogva.
-Miért?-kérdezte drámaian-Miért pont Riven?
-Csak-adtam a kimerítő választ.
-Egyáltalán miért megyünk? Hogy flörtölhess az új palival? Te nem ilyen vagy-ingatta a fejét rosszallóan
-Nem akarok flörtölni senkivel-néztem rá szúrósan-Rivennek pedig szüksége van a lelki supportra, mert mostanában eléggé búval baszott.
-Hát oké. Te tudod hugi.-mondta vállat vonva.
-És ki jön még?-pillantott rám-Madiee-húzta el a nevem nyafogva amikor nem kapott választ
-Senki
-Senki?-lepődött meg
-Senki-bólintottam élesen beszívva a levegőt
-Senk... Te megőrültél? Vagy tizen megfolytanak a családból ha nem hívjuk őket.
-Senki! Lahey. Ez-böktem a szórólapra-Nem nekik való buli. Túl alacsony a színvonal.-mondtam tettetett arroganciával, majd Laheyvel találkozott a tekintetünk és felkacagtunk.
-Mondjuk még mindíg jobb, mint amikor Scott és Stiles betévedtek egy melegbárba-mondta a szemét törölgetve.
-Hmmm-húztam el, elgondolkodva-Nem, nem hinném-ráztam meg a fejem a kicsorduló könnyeimet törölgetvd.

Miután egy speciális technikával elküldtem a papírt, ami így hamar meg fog érkezni még a másik világban lévő Rivenhez is elindultunk a megszokott helyünkre. Közben felhívtam Nancyt és rátettem kihangosítóra.
-Haló?-szólt bele Nanc.
-Nancy? Én vagyok az Madie, szia.
-Szia-mondta szomorúan
-Na hogy ment?-érdeklődtem
-Eladják a házat
-Igen? Miért?-lepődtem meg.
-Azt mondták felbéreltek valami újságíró-nyomozót vagy kit. Valami Murray.
-Várj mi? Murray? Murray Bauman??
-Igen ő volt az-mondta bizonytalanul-Miért? Te ismered?
-Baszki-mondtam és ekkor célunkhoz értünk-Ne haragudj Nanc majd holnap beszélünk, most mennem kell
-Oké-mondta furcsállva-Szia
-Hali-Köszöntem el
Kiszálltunk és elkezdtünk befelé sétálni az erdőben.
-Szóval....-törte meg az elmélkedésemet Lahey-ismered ezt a Murrayt?
-Ja-mondtam bosszúsan-folyamat zaklatja Hoppert a hülyeségeivel-magyaráztam hadonászva-Űrlények, meg orosz kémek Hawkinsban
-Miért ezek nem akkora hülyeségek-mondta elmerengve Lahey
-Igen, de-kezdtem, majd csettintettem egyet Lahey arca előtt, mire rám kapta a tekintetét-Haló. A Hawkinsi rendőrségről beszélünk. Semmi értelme ilyen mértékig átlagos embereket belekavarni.-magyaráztam, mire Lahey egyetértően hümmögött
Közben oda is értünk a kis házhoz.
Lekopogtam az ajtón a titkos kódot, aztán hallottam 3 zár kattanását.
-Halicápa-köszöntem-Ó látom éppen befejeztétek a vacsit nagyszerű. Hopper beszédem van veled-hadartam
-Játszunk-emelte fel El a kártyapaklit
-Ne haragudj, beszélnem kell Hoppal. Mindjárt játszunk jó?-simogattam meg a fejét.
-Gyere kölyök-szólalt meg Lahey-Addig játszunk ketten-mondta miközben leült a nappaliszőnyegre én pedig mosolyogva néztem őket, aztán behúztam Hoppot a fürdőbe
-Oké mit mondott neked Murray reggel?-kérdeztem halál komolyan
-Hát ömm azt, hogy.... Hogy szerinte a kölyök egy orosz fegyver és ömm... És, hogy az oroszok intézték el Barbara Hollandet amiért ő meglátta Elt és segített neki-próbálta felidézni Hop-miért?
-Jesszus ez őrület. Barb és El nem is találkoztak
-Ja ezt én is tudom. Miért?-kérdezte Hop. Csend-Melissa. Madelyn. Stephanie.-kezdte pontosan ezzel a tagolással Hop
-Jólvan, jólvan-mondtam megadóan-Szóval Nanc meg Steve voltak Hollandéknál-kezdtem
-És?-sürgetett Hop
-És eladják a házat
-Kik?
-Hollandék
-Jó és ez miért...-kezdte, de belé folytottam a szót.
-Még-emeltem meg a hangom-nem fejeztem be. Szóval eladják a házat mert felbérelték Murray Baumant és most minden pénzüket és reményüket belé fektetik.
-Az az átkozott.-mondta idegesen
Hopp.
-Bele fognak rokkanni-mondtam szomorúan
-Murray pedig lehúzza őket hazugságokkal.
-Azért ne bátsd-mondtam-Még mindig több dolgot talált el mint bárki más valaha.
-Ja te meg a seggturkász űrlényeid.
-Héj-löktem meg-Tudod, hogy biológiailag nem is űrlények-mondtam mérgesen-És hagyjátok már ezt a hülye segges dumát. Idegesítő. Ha Daeláék tudnák
-Jaj ne!-emelte fel a fejét riadtan Hopper-A nyári találkozás épp elég volt ahhoz, hogy tudjam, mennyire nem könnyű esetek. Szóval őket ne-rázta hevesen a fejét
-Na látod-tettem karba a kezem a mellkasom előtt és várakozón Hopra néztem.
-Rendben-sóhajtotta fáradtan Hop.
-Voltál Willékkel?-kérdeztem, mire csak bólintott.
-És?-kérdeztem felhúzva a szemöldököm
-Vannak... Látomásai. Vagyis epizódok. -láttam, ahogy küzd a szavakkal-A lényeg az, hogy nincs jól. Valami még mindig odaköti. A hellyel lefelébe.
-Aha-mondtam furcsállva aztán megráztam a fejem.-Még valami?
-Farmer dráma-sóhajtotta Hop unottan, mire csak értetlenkedve néztem-Az egyik farmer azt állítja hogy az "őrült" szomszédja megmérgezte a tökeit.-erre felnevettem-Most mi van?
-Több... Több is van neki?-kérdeztem miközben a könnyeimmel küszködtem levegő után kapkodtam.
-Haha nagyon vicces-mondta szemforgatva Hop-A HALLOWEENI tökeit.
-Jólvan-mondtam letörölgetve a nevetéstől felgyűlt könnycseppeket.-Hm. Ez tényleg nem volt vicces-tettem hozzá elgondolkodva.
-Akkor miért nevetsz?-tárta szét a kezét Hop teljesen elvesztve a fonalat.
-Magam sem tudom-vontam meg a vállam nyugodtan, majd elvigyorodtam, ahogy láttam, hogy Hopper a fejét fogva elvonul valamit magyarázva a tinikről és a megmagyarázhatatlan anomáliákról.