~~~~~~~~~~~~~Daera~~~~~~~~~~~~~~~~~

-Aggódok miatta. Még nem kelt fel-hallottam meg egy távoli hangot odabentről, miközben kint ácsorogtam élvezve a gyönyörű nyári délelőttöt. Minden olyan békés volt. Békés, mintha semmi rossz nem történhetne a világban.
-Joyce sincs valami jó állapotban-hallottam meg egy másik hangot.
-Csodálkozol? Amikor...
-Az én hibám volt-szólalt meg egy önmarcangoló harmadik hang, mire lehunytam a szemem, nagy levegőt vettem, majd beléptem a nappaliba.
-Hagyd már végre ezt az önmarcangoló magatartást. Megtetted, ami a feladatod volt...-
-Nem, otthagytam-szakított félbe.
-Elizabeth!-szóltam rá Libby-re erélyesen, aki Theo ölében ücsörgött a nappaliban-Elegem van ebből. Megtetted, Murray-t mentetted, mert ő volt előbb bajban. Nem tudhattad, hogy Hopper is. Nem a te hibád volt. És Joyce boldogulni fog, ahogy mindíg is boldogult, mert erős nő. A kérdés az, hogy most El kinél legyen elhelyezve. Hiszen... Nos ami Maddie-t illeti. Ő felnőtt ugyan, de ami történt az marcangolni fogja őt belülről.-magyaráztam, miközben körbejártam a nappaliban, ahol a falka többsége ücsörgött-Ne amiatt félj, mert nem alszik. Sokkot kapott és nagyon ki is merült. Akkor kezdj el aggódni ha felkel és megtudja mi történt. Derek te egészen jól nézel már ki, hogy érzed magad-guggoltam le elé megtapogatva a nyakát.
-Szégyellem magam-vallotta be őszintén
-Jaj ne kezd te is-pattantam fel áttérve Chris-re, aki már útra készen ácsorgott-Én találkoztam valamivel, egy lénnyel, az elmenyúzó elméjével, nos kvázi, és hidd el, nem a te gyengeséged az, hogy elkapott. Már mész is?-fordultam azzal az egy levegővel rögtön Argent felé.
-Még egyben vagyok, nem?-kérdezte széttárva a karját.
-De nem éppen stabilan-szakértettem meg az ő sebeit is.
-Holnap lesz a feleségem halálának évfordulóján. El akarok menni a sírhoz-mondta, mire megenyhülve bólintottam.
-De ne vadássz egy darabig, vagy én vadászlak le-fenyegettem meg, majd éppen léptem volna el, de megfogva a vállam visszatartott.
-Én inkább amiatt aggódok, hogy te viszont nem aludtál azóta egy szemhunyást sem.-mondta fürkészve.
-Majd pihenek eleget ha meghalok-vontam meg a vállam-Jó utat-ráztam le, majd tovább léptem Lahey és Jo felé-Még mindíg nincs semmi bajotok, ugye? Hányinger, fejfájás... Gyilkos gondolatok?-kérdeztem, mire Lahey halványan elmosolyodott.
-Nem jobban mint eddig-felelte hátradőlve.
-Szerintem feleslegesen túlaggódod-szólalt meg Stiles a háttérben-A kaput bezártuk, szóval már nincs hatása felettük.-magyarázta, miközben én áttértem az ő vizsgálására.
-Neked viszont jól beverték a buksid-mondtam megnézve a kötést a fején.-Amióta felkeltél egy szarkasztikus poént sem sütöttél még el eddig. Kezdek aggódni-mondtam tettetett drámaisággal, mire Scott elmosolyodott.
-Én attól félek, hogy a lányok vajon mit sütnek el éppen a konyhában-mondta megjátszott rémülettel Peter elnézve a konyha felé, mire elmosolyodva.
-Sziasztok-léptem be kajánul vigyorogva a konyhába-Peter szeretné tudni, hogy miféle mérget kotyvasztotok csajszik-hajoltam a lábas fölé, amit éppen Lydia kevergetett szakértően.
-Héj!-szólt rám felháborodottan Liam a csajszik kifejezésre válaszul, aki egyébként az asztalnál ácsorgó Sophie-t átölelve pozícionálta magát, miközben az említett zöldséget szeletelt.
-Én ugyan nem kotyvasztok semmit-tette fel a kezét Malia a konyhapulton ücsörögve.-Csak túl kellemetlen volt odabent a hangulat, ezért elszöktem.
-Jaj értem-mondtam megértően bólintva, miközben odaléptem Lydiához, finoman megsimítva a karját.-Te jól vagy?-kérdeztem, mire rám nézett, mély levegőt vett, elmosolyodott és bólintott.
-Sikerült kialudnom magam.-tette hozzá.
-Csak reggel kapott frászt, amikor meglátta magát a tükörben-figurázta ki Sophie Lydia kinézet mániáját.
-De ne aggódj azóta orvosolta a problémát, amint láthatod, így a világ ismételten megmenekült-cukkolta tovább Liam, majd összenevetett a barátnőjével.
-Ne is foglalkozz velük, akinek nincs stílusa, annak szava a semmibe vész-néztem végig rajtuk megvédve Lydiát.
-Ó igen el is felejtettem, rossz embert fogtunk ki-nézett rám Sophie komolyságot tettetve-Miss tökéletes Targaryen hercegnő vagyok-cukkolt engem is, mire megforgattam a szemem és elindultam kifelé.
-Megyek ránézek az aprónépre is-jelentettem be, majd felsurrantam a lépcsőn a szobákhoz, ahol ideiglenesen elszállásoltunk mindenkit, hogy ellenőrizhessem a testi és lelki épségüket. Nem mertem Joyce-t berakni Hopper szobájába, de meglepően sok szoba van ebben a házban, ahhoz képest, hogy Maddie és az apja ketten éltek itt. Végülis úgy alakult, hogy Mads, Steve, Robin, Nancy és Jonathan mind be lettek pakolva Maddie szobájába, kicsit szűkösen ugyan, de nem olyan szűkösen mint lent a nappaliban és a vendég szobában a winchesterek és az egész falka. Sok szoba lett volna itt fent, de valamiért mindenki lent akart aludni, egy légtérben, szóval mi csaptunk egy nagy pizsi partit. Így Steve szobája felszabadult, oda raktam Joyce-t, Murray-t is be akartam pakolni, de ő ragaszkodott hozzá, hogy azonnal a csata után hazamegy Alexei-el, meg amúgy is féltem, hogy túlságosan sok lenne neki a társas éjszakázás, szóval végül egyedül aludt ott, a kölykök pedig pizsama partit tarthattak Eleven szobájában Erica kivételével, ugyanis ő közölte, hogy nyomikkal nem alszik együtt és hazavonult.
A gyerekek már ébren voltak egy ideje, ezt egyértelműen hallottuk lentről, de eddig nem zavartuk meg a sutyorgásukat. Már vagy két órája ment a diskurzus az elmúlt napok eseményeiről, ám egyre hevesebben és hangosabban.
-Halkabban ha lehet-nyitottam be hozzájuk, mire azonnal elhalkultak.-Vagy gyertek le enni. Itt fent vannak, akik még pihennének.-mondtam, mire szótlanul bólintottak és engedelmesen elindultak lefelé. Joyce is ébren volt már, ezt is hallottuk, de nem mertem bemenni hozzá. Hajnalban ment ki a mosdóba egyszer, azóta nem tudom, hogy visszaaludt-e, vagy csak álmatlanul forgolódott, de mostmár biztosan fel alá járkált a szobájában. Maddie szobájában viszont síri csend honolt. Bekukkantottam, de mozdulatlanul feküdt az ágyában, így visszamentem a többiekhez.
-Na gyerekek-csaptam össze a kezem leérve, vidámságot erőltetve magamra és a társaságra is-Tessék csak kivonulni-noszogattam ki őket a kertbe, ahol már fel volt állítva egy nagy asztal.-Emberek terítsünk meg és hozzuk a kaját-adtam ki az utasításokat-Ti pedig foglaljatok csak helyet. Van palacsinta, gofri-kacsintottam itt Eleven-re-tojásrántotta, pirítós, juhar szirup, lekvár, nutella, paradicsom és ubi-soroltam az ujjaimon számolva, miközben Soph, Liam és Lyds gyors tempóban kisereglettek a kajákkal, Libby és Scott pedig megterítették az asztalt.-hm... vaj és avokádó krém a pirítósra, de ízlés szerint lehet müzlit is enni. Inni pedig vaan-néztem hátra elgondolkodva-szörp, tea, tej, kakaó és kávé. Na gyerünk, tessék csak fogyasztani, kell az energia-noszogattam a döbbent gyerekeket egy kedves mosollyal, mire észbe kapva elkezdtek enni.
-Sziasztok-szólalt meg ekkor egy fáradt hang az ajtóból, mire az arcomról lefagyott a mosoly, másodperc tört része alatt fordultam meg a saját tengelyem körül és aggódva bámultam a kócos, álmos lányra, aki a terasz ajtóban állva fáradtan fogta a fejét.-Mi történt?-kérdezte a homályos tekintet. Ekkor egy másodpercnyi döbbent csönd következett, majd hatalmas hangzavar tört ki, avégett hogy mindenki egyszerre kezdett el beszélni. Eközben a lány szemében felismerés csillant, majd eltorzult az arca, miközben Lydiáék finoman betessékelték a vendég szobába.
-Maradjatok-szóltam rá a gyerekekre határozottan, mire mindenki döbbenten bámult rám és visszaültek-Ezt intézzük. Ti egyetek.-parancsoltam rájuk, mire megszeppenve ugyan, de engedelmesen elkezdték majszolni a reggelit. Miközben átvágtattam a nappalin, megjelent Joyce is a lépcső alján.
-Mi ez a nagy hangzavar?-kérdezte, a szemei alig láthatóan ugyan, de kisírtak voltak. Valószínűleg azért maradt annyi ideig a szobájában, hogy hagyja felszáradni a könnyeit.
-Azzal te ne foglalkozz-intettem oda neki félvárról-Menj ki, már reggeliznek a gyerekek-intettem a kert felé, majd tovább siettem...

~~~~~~~~~~~~~~~~Jo~~~~~~~~~~~~~~~~~

-Anyukádat írtad referenciának?-olvasta Robin Steve életrajzát, miközben mi, Lahey, Maddie és én kikászálódtunk a hátsó ülésről. Az elmúlt három hónap vegyes érzelmekkel teli volt. Miután a falka felvilágosította Maddie-t a történtekről ő, várható és érthető módon, mély depresszióba zuhant. Az elmúlt hónapokban alig evett, csak szükség esetén szólal meg, nem mosolyog egyáltalán és folyton feketében járkál.
Ennek ellenére, nyilván, nem maradhatott vele az egész falka, de én maradtam Lahey-vel és Steve-el a házban. Egyrészt mert jobb ha van vele egy lány is, nekem meg amúgysem volt sok dolgom, másrészt pedig, más dolgok is történtek, ugyanis, mint említettem, vegyes érzésekkel teltek a hónapok. Miközben gyászoltunk, egy új szerelem is fellobbant, köztem és Lahey között. A történtek után átbeszéltük érzéseinket, megtárgyaltuk az Alison miatti vívódásainkat, már már olybá tűnt, hogy ennyiben marad a dolog, de végül... Nos máshogy alakultak a dolgok.
-Ja. Miért ne? Nagy tiszteletben tartják-felelt közben Steve Robin kérdésére.
-Mindíg is tudtam, hogy nagy idióta, de hogy ennyire-nézett rám Lahey játékosan elmosolyodva, kibeszélve Steve-et, miközben felém nyújtotta a kezét. Én halványan elmosolyodtam, elfogadtam a kezét, majd a Robinékat csendben követő Maddie-re néztem.-Rendben lesz-hajolt le hozzám Lahey bíztatóan, mire szomorúan elmosolyodtam.
-Remélem igazad van-suttogtam, majd nyomtam egy gyors puszit az ajkaira és követtük a díszes társaságot, akik éppen állást próbáltak szerezni maguknak. Pontosabban Steve és Robin, Lahey építkezéseken szokott dolgozni mostanság (kezdve a pláza lebontásával), Maddie pedig a farmmal szokott foglalkozni, azóta az este óta szinte minden percét ott tölti, én pedig elkísérem, egyrészt, hogy legyen társasága, másrészt pedig, hogy ellenőrzés alatt legyen tartva. A másik két jómadár viszont elvesztette a munkáját amikor a plázát bezárták, így mostanság nekik keresünk munkákat.
-Csak hogy tisztázzuk, nem lettünk kirúgva, jó?-magyarázta Robin amikor beértünk-A pláza leégett, sokan meghaltak.
-Kösz, hogy elmondtad, nem tudtam-nézett rá a videótékás fiú érdektelenül.-Három kedvenc film-csettintett Robin arcába.
-Legénylakás, Rejtett erőd, Szerelmek városa-vágta rá a lány azonnal.
-Te jössz-csettintett megint, ezúttal Steve-re mutatva
-Kedvenc filmek?-kérdezett vissza Steve
-Dadogtam?-kérdezte undokul a fiú, miközben Steve segítségkérőn hátra pillantott.
-Ömm...Party ház, az tutira-mondta, majd hosszasan elgondolkodott körbenézve.
-Rám nézz, Harrington-mondta a fiú furcsán a szemei felé mutatva, mire összeráncolt szemöldökkel Lahey-re néztem, aki szemmel láthatóan jól szórakozott a jeleneten.
-Öö. Csillagok háborúja.-dobott be egy újat Steve
-Egy új remény?-kérdezte a fiú azonnal.
-Egy új mi?-kérdezett vissza elveszetten Steve.
-Melyik Csillagok háborúja?-szugerálta a fiú.
-Amelyikben a maci van. Egyértelműen, nem?-adott ki fura hangokat Steve, majd elbizonytalanodott, amikor látta, hogy Robin reményvesztetten lehajtja a fejét.
-Uu az ami most jött ki. Amelyikban van a DeLorean és Alex P. Keaton van benne és meg akarja döngetni az anyját...-kacagott fel miközben magyarázott
-Vissza a jövőbe-súgtam oda neki, mire Steve fellelkesedve csettintett.
-Az az. Vissza a jövőbe-mondta büszkén.-Ez a kedvenc hármam. Klasszikusok.
-Te-csettintett Maddie felé a fiú.
-Casablanca, dutyi dili, péntek 13, ragyogás...-sorolta Maddie oda sem figyelve.
-Oké elég-állította le a fiú-ti ketten jöhettek, ő nem-mondta a lányoknak, majd undokul Steve-re mutatott.
-Ó ő-szóltam közbe Maddie-re mutatva-Ő nem jelentkezik
-De válaszolt...-mondta értetlenül
-Igen mert szereti a filmeket, de hidd el... Vidd inkább helyette őt-toltam előrébb Steve-et.
-Te hétfőn kezdesz-bökött Robinra a fiú-Te pedig soha-nézett Steve-re.
-Magunkra hagynátok egy percre-mutatott Robin magára és a fiúra
-Miért?-kérdezte megalázottan Steve
-Steve...-kérlelte Robin, mire én, megunva a szenvedést, elráncigáltam Steve-et és Maddie-t, majd elkezdtünk nézelődni a filmek között.
-Ú-mondtam felkapva egyet, majd Lahey felé mutattam, aki eközben mögém jött és lazán átkarolta hátulról a derekamat.
-Grease? Komolyan?-nézett le rám mosolyogva. A következő pillanatban arra figyeltünk fel, hogy valaki felborított valamit. És hát ki más lehetne az, ha nem Steve Harrington. Miközben Robin intézte, hogy felvegyék a munkába, a fiú sikeresen felborított egy reklám táblát, ami egy bikinis nőt ábrázolt. Miután sikerült visszaraknia felcsillanó szemmel elnézett Robinék irányába.
-Változó világ. Változó világ-mondta a fiúnak-Hallottál róla? Az egyik kedvencem-mondta, mire Robin és én felkacagtunk. Miután Steve munkája is el lett intézve visszaültünk a kocsiba és elindultunk a Byers ház felé, ugyanis Joyce, Hopper halála után úgy döntött, hogy elviszi innen a gyerekeket. Szóval most megyünk segíteni a pakolásban és elbúcsúzunk.
-Szépen intézted-nyúlt előre mellettem Lahey odanyújtva az öklét Robinnak.
-Mi? Ti tudjátok mit mondtam?-kérdezte Robin értetlenül.
-Ó kérlek. Szokd már meg, szuper hallásunk van-mondtam neki elmosolyodva, mire megforgatva a szemét ököl pacsizott Lahey-vel.

~~~~~~~~~~~~~Maddie~~~~~~~~~~~~~~~~

Már a kocsiból meghallottam ahogy Jonathanék szenvednek valami nagy dologgal, így egy pillanat alatt ott termettem mellettük és egy kézzel kiemeltem a matracot a kezükből, majd a másik kezemmel megtámasztottam, a következő pillanatban pedig már bent is volt a költöztető furgonban az említett tárgy.
-Kösz-jött oda mellém Jonathan enyhén lihegve, vetve rám egy hálás pillantást, mire rövid, erőltetett mosoly futott végig az arcomon. Folytattam a pakolást a többiekkel, majd hirtelen meghallottam Max és Lucas hangját, ahogy a neverending story-t éneklik Dustinnak, mintegy kifigurázás gyanánt.
-Ne bántsátok-szóltam rájuk halványan elmosolyodva, miután beléptem a helyiségbe, majd összeborzoltam Dustin haját-Szerintem aranyos.
-Csak irigykednek, mert Suzie a legjobb lány a világon-mondta az érkezésemre felvidulva
-És te a legjobb fiú. Kész power couple.-adtam alá a lovat.-Vihetem ki azokat a dobozokat?-böktem az orrommal a Maxék előtt heverő dobozokra.
-Ezt még ne-mutatott a sajátjára a vöröske-A Lucasét viheted-mondta, mire némán bólintottam és el is vittem a dobozt.
Még néhány apróság kipakolása után ott álltunk, immár a teljesen üres házikó előtt. Elérkezett a búcsú ideje. Először Jonathant vontam szoros ölelésbe
-Vigyázz rájuk-súgtam oda neki, mire halványan bólintott, majd elhajolt és mélyen a szemembe nézett, szomorú mosollyal az ajkán, amit viszonoztam. Hasonló arckifejezéssel búcsúzkodott mindenki.-Will-vontam most a másik fiút az ölelésembe, amit esetlenül viszonzott-A kis túlélő. Sose feledd-mondtam, az arca elé tartva egy D20-as dobókockát, mire felcsillant a szeme.
-Majd játszunk, ugye?-kérdezte bizonytalanul.
-Hát persze. Nem fogunk elszakadni, csak kicsit kevesebbszer tudunk találkozni-biztosítottam megsimogatva a fejét, majd Joyce-ra pillantottam.
-Ha bármi van, szólj és azonnal ott termek-kötöttem a lelkére, miközben megöleltem. Amikor elváltunk mélyen a szemembe nézett.
-Köszönöm-suttogta alig hallhatóan.
-Gyere-vontam magamhoz utolsónak Elevent.
-Miért kell elválnunk-kérdezte a vállamra borulva.
-Így a legjobb neked-toltam el a vállainál fogva, megragadva a tekintetét-El kell menned innen. Távol ettől az egésztől.
-És neked? Neked nem lenne jobb távol mindentől?-kérdezte könnyes tekintettel.
-Nekem itt a ház és a farm-feleltem-az egész életem-mondtam itt Steve-ék felé pillantva.-De majd beszélünk telefonon és találkozunk jó?-kérdeztem, mire halványan, bizonytalanul bólintott. Ekkor úgy nézett ki, mintha most jutott volna eszébe valami, a zsebéhez kapott és előhúzott egy összegyűrt lapot belőle.
-Ezt pakolás közben találtam-mondta átnyújtva nekem-Neked írta-mondta elhalóan, mire villámcsapásként ütött belém a felismerés.
Miután befejezte mindenki az elbúcsúzkodást végignéztük ahogy a furgon kikanyarodik és eltűnik a láthatáron, végig integettünk, majd még csendben ácsorogtunk ott egy pár pillanatig. Végül a gyerekek elindultak biciklivel, ki ki a saját otthona felé. Csak én maradtam az üres ház előtt. Lahey és Jo síri csendben mellém lopóztak, közre fogtak, majd Jo finoman megérintette a vállamat, miközben Lahey átkarolt, mint egy nagy tesó.
-Mehetünk?-kérdezte Jo suttogva
-Persze-bólintottam, a hangom erőtlen volt és mélabús.
-Gyertek dinkák-szólt hátra Lahey Steve-nek és Robinnak, utóbbi egyébként szintén beköltözött hozzánk a házba. Gyanítom, hogy azért vesznek körül, mert félnek, hogy ártanék magamnak, habár ilyen terveim nem voltak. Mindenesetre hálás vagyok, hiszen nagyon szeretem amikor sokan vagyunk a házban. Legalább nem kong az ürességtől. Anno ezért költöztettem be Elevent, Steve-et és...

-Maddie?-nézett felém kérdőn Lahey a másik oldalról. Már 10 perce úton voltunk a kocsiban-Mi a baj?-kérdezte, amikor meglátott. Hangtalanul ültem kifelé bámulva az ablakon, miközben nagy könnycseppek igyekeztek lefelé az arcomon. A kérdését Jo csitító érintése követte, a lány némán intette le a barátját, aki még mindíg kérdő-aggódó tekintettel nézett felém, de végül beletörődött, hogy nem kap választ. Jo már percekkel ezelőtt észrevette, hogy a lelevet olvasom. A levelet, amelyet Hopper írt nekem arra az esetre, ha...ha...