-Apa! Elmentem-kiáltottam be a konyhába, miközben levettem a kulcstartóról a kocsikulcsot. Közben az apám kilépett két kávéval a kezében a konyhából.
-Jó-bólintott lassan-Kávé-nyomta a kezembe, majd lehajolt és nyomott egy puszit a homlokomra-Vezess óvatosan
-Ok-mondtam lassan, kikerkedett szemekkel, majd sarkon fordultam és gyakorlatilag kimenekültem a házból. Döbbenten nekidőltem az ajtónak és próbáltam feldolgozni az imént történteket.
-Jól nézel ki-dícsérte meg a szettem Lahey, aki már kint várt.

-Azon kívül, hogy úgy nézel ki mint aki szellemet látott-vette ki a kezemből a szokásos kávéját
-Rosszabb-nyögtem fel grimaszolva, miközben beültünk a kocsiba
-Mi történt?-ivott bele a kávéba
-Apa kedves volt és meg is puszilt-mondtam tágra nyílt szemekkel magam elé meredve, mire Lahey a döbbenettől sugárban kiköpte a kávéját
-Bocs de...MIAFASZ?-tárta szét a karját.
-Nem tom-vontam meg a vállam-De te takarítod le a műszerfalat, te szerencsétlen-néztem végig rajta
-Bocsi-húzta be a nyakát
-Imádkozz, hogy kijöjjön-morogtam még miközben hozzávágtam egy csomag zsebkendőd, ő pedig elkezdte felitatni a löttyét.

Leparkoltam a sulinál, majd kiszálltam és rögtön meg is pillantottam Nancéket. El is indultam volna feléjük, ám ekkor egy kék chevrolet camaro végigszáguldott a parkolón és történetesen majdnem elütött, szerencsére Lahey az utolsó pillanatban elhúzott. A söfőr megállt, idegesen kipattant, majd dühöngő tengerkék szemeivel megtalálta az enyémeket és elindult felém.
-Mégis mit képzelsz?-lépett oda hozzám dühösen-Mit mászkálsz az úton hülye liba.-mondta mire összeráncoltam a szemöldököm.
-Héj-mondta Lahey, miközben Steve is ott termett mögöttem, de még időben felemeltem a két kezemet vízszintesen a mellkasuk előtt.
-Én?-kérdeztem nyugodtan, de ez csak a vihar előtti csend volt-Talán nem kéne száguldozni-böktem a mellkasára, amitől kénytelen volt egy kicsit hátralépni, mert túlságosan közelítettem-Ez egy parkoló tudod ITT EMBEREK SÉTÁLNAK-emeltem meg a hangomat, amitől a parkolóban megfagyott a levegő.-NINCS JOBB DOLGOTOK?-kiáltottam a bámuló embereknek, amitől mindenki összerezzent és sietve továbbálltak. Aztán hirtelen felindulásból kikaptam a szőke fürtös illető szájából a cigijét és beleszívtam.
-Mit csinálsz?-kérdezte megrökönyödve, mire közel hajoltam az arcához és telefújtam füsttel.
-Sérelemdíj-mondtam megvonva a vállam, még egyet szívtam, majd eldobtam a cigit és eltapostam. A füstöt ezűttal az orromon fújtam ki, gyilkos tekintettel méregetve a fiút, aki szintén végigmért, majd egy "Cöh" kíséretében sarkon fordult és visszament a kocsijához, majd egy pillanattal később én is elindultam elégedetten a suli felé. Steve, Nanc és Lahey tátott szájjal álltak, s csak egy pillanat múlva ocsúdtak fel és siettek utánam. Egészen a suli ajtajáig éreztem az érdeklődő pillantását, ahogy próbált lyukat égetni a hátamba.

Pontban, a csengő után egy pislantásnyi idővel belépett a tanár és egy perccel utána az a seggjfej a parkolóból.
-Ő itt az új fiú Billy Hargrove. Foglalj helyet-mondta unottan legyintve drága tanárnőnk. Fürtös végigjáratta a tekintetét az osztálytermen egy pillanatra megállva rajtam. Aztán talált egy helyet... Az egyetlen üres padot...mellettem. Mögöttem J jobbomon Lahey, előttem Nanc , Nanc mellett balján Steve, Steve mögött pedig az üres hely. Ajjaj mi lesz ebből. Úgy döntöttem, hogy (pusztán női szeszélyből) tudomást sem veszek róla, szóval elfordítottam a fejem a másik irányba és elkezdtem szugerálni Lahey rendkívül érdekfeszítő tollát,de még így is éreztem a tekintetét. Esküdni mertem volna, hogy most mosolyog. Vagyis inkább rajtam nevet magában.

-Na és milyen volt a...
-Alfea-segítettem ki Nancyt, miközben mind leültünk az egyik ebédlőasztalhoz.
-Igen az-legyintett zavartan-Milyen volt?
-Hát eléggé sokmindent tanultam a képességeimről. Még irányítani is megtanultam őket.-büszkélkedtem
-Ez örvendetes. A harmadfokú égési sérülések még egy természetfelettinél is lassan gyógyulnak-mondta egy fintor kíséretében Lahey
-Bocsi-húztam be a nyakam
-Nincs gáz. Csak így nehezebb volt csajozni...-panaszkodott
-Pedig Geralt sármját pont a hegek adják-Jegyeztem meg
-Á, szóval így fűz meg konkrétan minden nőt-mondta Lahey felcsillanó szemekkel, mire felkacagtam, majd a többiek felé fördultam.
-Tényleg. Itthon milyen volt a nyár?-érdeklődtem, miközben beleettem a seízű menzás levesembe.
-Hát eléggé lapos.-kezdte el mesélni Nancy-igazából nem nagyon beszéltünk egymással.-magyarázta, miközben vetett egy gyors oldalpillantást J-re-Úgy értem senkivel tavalyról-magyarázta Nanc látva Steve értetlen tekintetét.
-Persze mi elmentünk ide-oda-vette át a szót Steve, átkarolva Nanc vállát-Tudod moziba, meg a strandra, meg ilyesmi...-Vakarta meg zavartan a tarkóját.
-Most komolyan? Pedig nekem meg úgy rémlik, mintha mondtam volna, hogy maxoljátok ki a nyarat, mert ez az utolsó évünk-akadtam ki enyhén-Gyerekek jövőre már egyetemen lesztek, nem lesz több szabad nyaratok.
-Azt azért kétlem, hogy rögtön egyetemmel kezdünk-mondta elfanyalodva Steve, mire Nanc helyeslően bólogatott.
-Tudod M. Nem mindenki gazdag-tette hozzá óvatosan Nanc, mire én hátrahőköltem a meglepettségtől, majd megforgattam a szemem
-Nem hiszem el, hogy megint ez a téma-mondtam, majd felálltam és kivittem a tálcámat.
-Maddie ne csináld már-szólt még utánam Lahey, de én figyelmen kívül hagyva tovább mentem.
Kifelé menet, amikor már éppen léptem volna át a küszöböt valaki hirtelen belépett, aminek az lett a következménye, hogy összeüzköztünk.
-Bocs-mondtam oda sem figyelve, ám aztán meghallottam azt az enyhén gúnyos hangot.
-Mi van neked a mániád, hogy belém gyere?-kérdezte, mire enyhén kikerekedett szemekkel felnéztem és rögtön el is vesztem azokban a kék szemekben-Tudom, hogy szép vagyok, de ennyire ne legyél tapadós. Ne aggódj hagyok helyet neked is, csak állj be a sorba-kacsintott egyet, mire én hitetlenül elkezdtem fújtatni, amolyan "kikérem magamnak" stílusban.
-Már elnézést, de úgy érzem, hogy az egód indokolatlanul magasan van-szaladt ráncba a szemöldököm.
-Már elnézést, de én pedig úgy érzem, hogy alábecsülöd a képességeimet.-mondta elhaladva mellettem, majd a szemem sarkából láttam, ahogy lendül a keze, de szerencsére még idejében lefogtam azt.
-Ne merészeld-sziszegtem mérgesen
-Ohó. Látom nehéz falat leszel. Önfejű és tüzes kicsi lány-jött közelebb-Hidd el. Lesz ez még máshogy-mondta, azzal sarkon fordult és eltűnt a láthatárról.
-Verjem meg?-rohant utánam Lahey csúnyán pillanatgatva az ebédlő felé, mire kisimult a homlokom, a következő pillanatban pedig felnevettem.
-Nem te dinka-boxoltam bele a vállába-Azt én is megtudom csinálni.

-Maddie-lépett oda hozzám Steve, oldalán Nancyvel bűnbánóan, amikor kifelé mentünk a suliból.
-Steve, Nancy-mértem végig őket.
-Nézd, ne haragudj, hogy szóba hoztuk-kezdte Steve-Mi csak...-akadt meg.
-Muszáj megértened, hogy nem vagyunk egyformák. Csak ennyit szerettünk volna.
-Nem akartunk megsérteni.-folytatta gyorsan Steve.
-...
-Éhes vagy?-kérdezte a hirtelen beállt csendben, mire a mellettem némán figyelő Lahey-re emeltem a tekintetem, mire mindketten elvigyirodtunk.
-Pokolian-feleltük egyszerre, mire Steve és Nanc is elmosolyodtak.
-Akkor-csapta össze a tenyerét Nanc-együnk.

-Én mondom neked öregem ez a város legjobb hambija-bizonygatta Steve Laheynek az asztalhoz lépve, majd letette Nanc elé az ő kajáját is.
-Héj Lahey, nekem is hoztál?-kiáltottam el magam.
-Dehogy hoztam-dobta le magát mellém-Mi van csóró vagyok-vonta meg a vállát látva az arckifejezésém.
-Az agyamra mész, bunkófarkas-forgattam meg a szemet, grimaszolva kivicsorítva a fogaimat, majd felpattantam és beálltam a sorba.
-Nocsak, nocsak.-hallottam meg egy mély, jéghideg hangot mögülem, mire unottan körbefordultam.-Úgy tűnik lépten-nyomon egymásba botlunk. Ez nem lehet a véletlen műve-belebámultam a jégkék szemekbe és hirtelen hatalmas kísértésem támadt, hogy letöröljem azt az undok vigyort a képéről. Uralkodtam magamon és csak szemforgatva visszafordultam, amikor én következtem.
-Kérem egy közepeset, krumplival és zöld teával.-adtam le a rendelésem, míg előkotortam a pénztárcámat.
-Legalább a nevedet áruld el szépségem-karolta át a vállam oldalról. Az orromat intenzív kölni és cigaretta szag csapta meg. Fizettem. Fürtös beleszagolt a hajamba, mire megpördültem a tengelyem körül, de nem hátráltam, csupán kihívóan néztem a szemébe.
-Igazad van-szólalt meg úgy, mintha tényleg mondtam volna valami nagy igazságot-Udvariatlan voltam. Billy Hargrove-nyújtotta a kezét.
Nem szóltam semmit, csak megszorítottam, a kelleténél kissé talán erősebben, a felém nyújtott kezét, mire egy pillanatra összerándult az arca. A kezénél fogva közelebb húztam, bevetve a lehető legcsúnyább nézésem.-Nem, nem dőlök be a bájmosolynak, a szép szavaknak és nem megyek egyéjszakásra veled valami kis félreeső motelban-suttogtam az arcába-Próbálkozz a libáknál.
-Libák?-vonta fel a szemöldökét-Inkább tehenek. Úgy mértem fel, hogy te vagy itt a legérdekesebb és garantálom, hogy nemsoká ez a nézet kölcsönös lesz-felelte, düh villant a szemében, mire bájosan elmosolyodtam.
-Tégy úgy.-fordultam meg, kifizettem a kajám és elvettem a tálcám-Bár nem sok esélyt látok rá. Én nem vagyok sem kiéhezett sem buta-mértem végig lenézően, majd leültem Nancyékhez.