~~~~~~~~~~~~~Maddie~~~~~~~~~~~~~~~~

-Futáááás! Gyerünk, vissza!-kiáltottam el magam, miközben már tereltem is mindenkit visszafele.-Reteszeld el-utasítottam Scottot az ajtóra bökve.
-Nem mintha sokat érne-morogta Malia
-Csitt. Tartogasd az erőd a harcra.-intettem le, miközben megragadtam pár fegyvert.-Tessék-adtam egyet szép sorban Nancynek, JJ-nek és még Stiles felé is nyújtottam egyet, de ő hűen szorongatta az ikonikus baseball ütőjét.-Gondolom nektek nem kell megmutatni, hogy hova forduljatok egy kis fegyóért-néztem a három vadászunkra, mire Chris és Sam egyöntetűen komolyan bólintott, Dean pedig félvállról véve a dolgot sármosan elmosolyodott.
-Mondani sem kell-tette hozzá.
-Jó-bólintottam.-kölykök! El az ablakoktól!-szóltam rá a gyerekekre erélyesen. Közben elégedetten nyugtáztam, hogy a falka elkezdte eltorlaszolni az ajtókat és ablakokat a bútorokkal.-Oké, mindenki egy körbe-mutattam magam köré, amikor már mindenki kész volt. Hirtelen síri csend lett, csak az emberek heves lélegzet vétele és a szörny monoton, közeledő dübbenései voltak hallhatók. A léptektől elkezdtek csörögni a tányérok a mosogatón és enyhén villództak a lámpák is.
-Közeledik-szólalt meg Will drámaian végigsimítva a tarkóján
-Na nem mondod kis haver-horkant fel Theo
-Pedig már azt hittem a T-rex jön-tette hozzá Stiles, mire egy halvány mosoly villant át az arcomon. Egyre jöbban remegett minden, egy pohár hirtelen leesett, majd... Semmi. Csend lett.
-Hová tűnt?-kérdezte Max.
-Csitt, kislány, ez a vihar előtti csend-szólt rá Libby a plafont bámulva
-Onnan.-mutatott fel Lydia a fal irányába, majd hirtelen valóban betört egy csáp onnan, ami mindent és mindenkit kikerülve egyenesen El felé tartott, akit hátralökve többen is köré gyűltünk. Mivel Lydia tudta honnan jön, ő volt a leggyorsabb és ő támadott először. A kezeit felemelve összpontosította az erejét és felsikoltva olyan erőfalat generált, ami megállította a csápot. Ezt a pillanatot kihasználva Stiles oldalról beleütött a baseball ütőjével, Jonathan pedig őt kisegítve a másik oldalról lőtte a szörnyet. Ám ekkor a csáp neki támadt és jól fel is öklelte volna, ha nem húzom el onnan villámgyorsan. De még egy vérfarkas sebességéhez képest is eléggé gyors volt a lény. Csak azért nem kapott el minket, mert Libby és Theo azonnal nekitámadtak, így elterelődött a figyelme. Amikor feléjük nézett Chris odalépett és elkezdte előről sorozni a csápot, Dean és Sam pedig oldalról. Hirtelen a csáp megállt, rázkódott, próbált kitörni, de El erősen tartotta az erejével, majd egy elegáns rántással le is szakította az elejét. Ekkor a csáp leverten visszahúzódott. Ám rögtön jött is az újabb csáp. És még egy és még egy. El csak kettőt tudott megtartani a két kezével, azt is nehezen, így mi kezelésbe vettük a többit. Az ember pajtik a puskákkal próbálkoztak, több kevesebb, de inkább kevesebb sikerrel. Eközben mi a karmainkkal martunk belé, de inkább csak elterelésnek volt jó, sebet nem tudtunk rajta ejteni.
-Hiába vagyunk erősek, ez a mócsing seperc alatt regeneráródik-jegyezte meg Sophie. 
-Ki kéne találni valami maradandót-kiabálta Dean-mert ennek így nem lesz jó vége. 
Amint ezt kimondta egy hatalmas harmadik csáp betört a tetőn át, megragadta El lábát és ki is rántotta volna a házból, ha a kölykök nem kapják el. Ekkor Chris megjelent egy baltával, amit isten tudja honnan szedett, a szeme elé emelte, mély levegőt vett és két határozott csapással lecsapta a csápot, így El egy fájdalmas grimasz kíséretében a földre zuhant. 
-El. El! Jól vagy?-kérdezte Mike, akire El történetesen rázuhant, miközben Derek szó nélkül odalépett és a még mindig a lány lábát szorongató csápot finoman és elegánsan letépte, amire El felüvöltött. Majd összeszedve magát felállt és dühösen a húsgalacsinra bámult. Ekkor füttyszót hallottunk meg odakintről, a szörny figyelme elterelődött, majd tűz lobbant az éjszakában. 
-Gyerünk, gyorsan kifelé!-üvöltöttem el magam, ezzel felrázva mindenkit. A kicsik El-t támogatva ki is szaladtak egyenesen a kocsikhoz Nancyvel és Jonathannal, mi pedig szorosan utánuk. Már készültünk, hogy újra felvegyük a harcot, de ekkor megpillantottuk Daerát a gyönyörű, ágaskodó csődöre hátán, a fák izzottak körülötte. Szőrén ülte meg gyönyörű paripáját, s játszi könnyedséggel simult hozz, ahogy az állat felágaskodott, hosszú szoknyája szinte lebegett körülötte. Amint ő is meglátott minket és konstatálta, hogy a kocsikhoz tartunk hátat fordított és szinte lassított felvételben láttam, ahogy elvágtázik, az ezüst színű haja félig befonva, félig kiengedve, enyhén ziláltan mégis szemkápráztatóan lobogott utána.

A szörny pedig őt kezdte el követni.-Gyerünk, be a kocsikba! Indítsatok, nemsoká rá fog jönni, hogy rossz embert követ-mondtam, s a többieknek nem kellett kétszer mondani mindenki azonnal bepattant a kocsikba és elindultunk a pláza felé. 
-Ti is láttátok, hogy...-lihegtem
-Nincs rajta cipő?-fejezte be a mondatom hasonló stílusban Libby-Nos Dee mindíg is szerette a drámai megjelenéseket.-vonta meg a vállát, mözben kivezettünk a főútra Nancyéket követve.
Amikor kicsit már lecsendesedtek a dolgok Nancyék kocsija mellé vezettem, majd mutogattam Jonathannek, hogy húzza le az ablakot.
-Jesszus Maddie, mi a frászt...
-Mennyire súlyos El sebe?-vágtam a szavába rögtön a tárgyra térve. 
-Eléggé csúnyán néz ki. El kéne látni.
-Amint beértünk a városba ti kanyarodjatok le és menjetek a bolthoz. Fertőtlenítsétek és kössétek be, mi a plázához megyünk és bezárjuk a kaput. Ha szerencsénk van és a szörny még mindíg követi Daerát akkor le tudjátok rázni egy jó időre. 
-Oké-bólintott rá Nancy kérdés nélkül
-Ha bármi van szóljatok a walkiekon keresztül-bólintottam még, majd rátapostam a gázra és Dean-ék Chevyével, meg Stiles Jeep-ével a nyomunkban lóhalálában mentünk a pláza irányába.

~~~~~~~~~~~~~Daera~~~~~~~~~~~~~~~~~

-Jesszus már azt hittem eltévedtetek-hecceltem Maddie-t, amikor sikerült végre befutniuk a plázához.
-Hol a szörny?-esett nekem ő azonnal.
-Fogalmam sincs. Egy pár perc fogócska után eltűnt mögülem. Reménykedtem benne, hogy nem ér utol titeket egy darabig, de mostmár kezd aggasztani. Még jó, hogy mind itt vagytok. Na gyertek, Dustinék bent vár...
-Nem mind-szakított félbe Maddie kikerekedett szemekkel. 
-Mi nem mind?-néztem rá, reménykedve, hogy csak rosszul hallottam
-Nem mind vagyunk itt. Nancyéket elküldtem egy mellékútra. El megsebesült és el kellett látni a sebét. Basszus-mondta beletúrva a hajába.
-Gyertek-mondtam hirtelen, majd elindultam be, ahol szó szerint belebotlottunk Dustinba, aki a mozi előtt térdelt a folyosón hevesen magyarázva valamit a walkie-ba.
-...és sajnálom, nem haragszom. Mármint mérges voltam...
-Dustin, kivel beszélsz?-kérdeztem felcsillanó szemmel.
-Mike-al, de most...
-Szuper. Gyorsan mond meg neki, hogy...
-Add azt ide-kapta ki a kezéből a walkie-t Maddie idegesen, velem egy időben
-Héj-kapott utána Dustin azonnal, de már nem érte el.
-Mike, hallasz engem?
-Maddie, jól vagytok?
-Most nem az a lényeg. Hallgass ide, az a lény nincs itt, a plázánál. Követte El-t és felétek tart, bárhol vagytok is sürgősen el kell tűnnötök onnan-hadarta Maddie a készülékbe-Hahó! Mike? Hallassz?-kérdezte Maddie egy kis csend után.
-Basszus-hallatszott a vonal másik végéről-Indul... Mad...
-Mike?
-Nagy... Szak...
-Hahó?-kérdezte Maddie, majd eltartotta magától a készüléket és megrázogatta egy kicsit.-Basszus. nincs nálatok ceruzaelem?-nézett kérdőn ránk.
-De, persze, mindíg tartok egy párat magamnál, itt a fülem mögötti kis polcon-néztem rá szarkasztikusan.-Már miért lenne?-tártam szét a karom
-Nem tudom-felelte Maddie.
-Add ide. Megkérdezem Ericát-sóhajtotta Dustin, majd elvonult a mozi felé.
Egyszercsak megpillantottuk az összevert Steve-et és Robint kisunnyogni a moziból, majd odamenni egy ivókúthoz.
-Mi a fene?-kérdezte Dean, miközben én már el is indultam feléjük.
-Hát titeket jól elintéztek-jegyezte meg Dean a két jómadárnak.
-Héj tudjátok milyen film megy odabent? Nem figyeltem oda, de tuti biztos, hogy az anyuka meg akarta döngetni a saját fiát-hadarta Robin
-A dögös csaj volt Alex P. Keaton anyja?-kérdezte Steve az ivókúton könyökölve.
-Igen, tutira-felelte Robin egy kis gondolkodás után.
-De egyidősek voltak.
-Mert visszament az időben.
-Vissza a jövőbe?-kérdeztem a fejemet kapkodva.
-Igen, az lesz az-felelte Robin-Wow te aztán nagyon képben vagy.-mondta felém lépve, majd megborulva a vállamba kapaszkodott.
-Mi bajuk van, be vannak tépve?-nézett rám Dean
-Valami olyasmi-mondtam elhúzva a számat.-Na gyertek lemoslak titeket-intettem, majd elindultam a mosdó felé Robint támogatva. De Steve sem tudott önállóan sétálni, így neki Dean segített be, miközben láttam, hogy a mozik előtt Maddie már idegesen magyaráz a többieknek.
-Wow-szólalt meg Steve nagy áhitattal-Robin-szólította meg a lányt, így mind megálltunk-ezt figyeld-mutatott fel a plafonra-Nézd meg, milyen gyönyörű a plafon-mondta, mire Robin is áhitattal felsóhajtott, majd elkezdett forgolódni, hogy jobb szögből lásson, legalábbis gondolom én.
-Hát, nem tudom mit látnak, de én is akarom látni-jegyezte meg Dean csípőre téve a kezét, mire elmosolyodva ránéztem. Ő pedig vissza rám-De van itt valami, ami mindent túlragyog-lépett közelebb, zavarba ejtően bámulva.
-Oó-szólalt meg Steve ekkor, elrontva a pillanatot.
-Mi az?-fordultam felé fáradtan felsóhajtva, de válaszolni már nem tudott ugyanis Robinnal együtt elrohantak a legközelebbi mosdó irányába.
-Asszem tudom mi a baj-nyelt egyet Dean elfintorodva.
-Mi az, Dean, előtörtek a rossz kamasz emlékek?-löktem oldalba, majd Steve-ék után siettem. Amikor beléptem a wc-be a két jómadár már túl volt a gyomortartalmuk kiürítésén és lihegve térdeltek két wc mellett.

~~~~~~~~~~~~~~Maddie~~~~~~~~~~~~~

-Na és most mi legyen?-kérdezte Stiles, miután mindenki sikeresen odatalált a mozi elé, ugyanis egyesek addig csak kolbászoltak.
-Most beszéltem Peterrel-érkezett meg a csapatból utolsóként Libby, aki eddig telefonálgatott, ezek szerint Pete-el-Itt parkol a plázától nem messze. Ha bármi gyanúsat lát mozgolódni azonnal szól.
-Attól tartok, hogy semmi gyanús nem fog errefelé mozgolódni egy darabig-ráztam meg a fejem-Az a lény El-t követi.
-De Dee elcsalta, ergó elvesztette Eleven nyomát. Honnan veszed, hogy előbb találja meg a kiscsajt mint a plázát.
-Onnan, hogy messziről kiszagolja a vér szagát, El-nek pedig van egy szép nagy sebe. Azért is küldtem el őket.
-De miért küldted el ha a vére alapján tudja követni?-kezdett el velem vitatkozni Theo.
-Mert nem emlékeztem, oké?-tártam szét a karom hisztérikusan-Elfelejtettem
-Hogy lehet...-akadt ki mégjobban Theo, majd hátat fordítva, szitkozódva próbált lenyugodni.
-Mindegy, ami történt már megtörtént. De most, most mi legyen?-próbálta Lydia visszaterelni a beszélgetést racionális keretek közé.
-Nancyék ide tartanak.-feleltem.
-Biztos, hogy ez jó ötlet?-kérdezte Scott.
-Szerintem egy borzalmas ötlet.-jegyezte meg Stiles
-Akkor találj ki egy jobbat, okostojás-szóltam rá erélyesen, majd megfogtam a fejemet-én nem tudok jobbat-csuklott el a hangom-nem tudom mi legyen.
-Hát talán zárjuk be a kaput-szólalt meg az egyetlen gondolkodó lény a családban, Deaucalion
-Héj, nem láttátok Steve-et és Robint?-kérdezte ekkor mögülem Dustin.
-Bent vannak a wc-ben Daerával és Deannel.-legyintettem.

~~~~~~~~~~~~~Daera~~~~~~~~~~~~~~~

-Már nem forog a plafon-jelentette be Robin.
-Hát. Asszem már nincs szükségük ránk-mondtam legyintve, elnézve a két padlón csücsülő illetőt.-Szedjétek kicsit össze magatokat, mosakodjatok meg és kiáltsatok ha van valami én megnézem mi a helyzet odakint-mondtam nekik, mire szó nélkül bólintottak.
-Szóval-kezdte Dean amint kiléptünk a folyosóra.
-Szóval ti is itt vagytok-állapítottam meg.
-Ja. Lydia hívott fel minket. Menő volt a kis lovas mutatványod-jegyezte meg, mire elmosolyodtam.
-Hát igen. Egy sárkány már csak ilyen stílusosan nyomja. Na és te mi jót műveltél eddig?
-Lássuk csak. Betörtünk valami nagy, régi üzembe, ott szembenéztünk valami genyóval, amivel aztán a kórházban is összetalálkoztunk, majd egy csapat kisgyereket kisérgetve ismételten szembeszálltunk az izével.
-Szóval csak a szokásos-bólintottam komolyan, majd összenéztünk és mindketten finoman felnevettünk. Majd ismét elterelte a figyelmünket valami. Ezúttal az a tény, hogy elkezdtek kiáramlani az emberek a moziból.-Basszus el is felejtettem, hogy itt még vannak mások is-csaptam a homlokomra, majd megragadva Dean kezét elhúztam a tömeg elől és beálltunk egy kis beugróba. Majd egyszercsak megláttam Dustint, Ericát, Steve-et és Robint elvegyülni a tömegben.-Jaj már -mondtam szemforgatva, majd odaléptem mögéjük.-Mégis mit csináltok?
-Elvegyülünk a tömegben, felszállunk a buszra és szépen mind épségben hazamegyünk-jelentette be Dustin
-De nem lehet-ráztam meg a fejem
-Már miért ne lehetne?-kérdezte Erica lenézően.
-Mert a többiek úton vannak ide az elmenyúzóval a nyomukban, aki El-t követi.-vázoltam a helyzetet, mire mindenki megtorpant, Steve és Dustin rémülten, Robin és Erica pedig értetlenül-Nem tudtátok?-tettem még hozzá ártatlanul.
-Mi van?-kérdezte Erica széttárva a karját.
-Mégis mikor akartátok ezt közölni velünk?-kérdezte Dustin.
-És kik azok a többiek?-kérdezte Steve karba tett kézzel.
-Öö, srácok-mondta Robin a távolba bámulva
-Mi van?-néztünk rá egyszerre, mire ő a kijárat felé bökött, ahol két katona kinézetű ember ellenőriztetett.
-Vissza-mondta Dustin, amikor az egyik már ránk nézett. Erre a többiek elkezdtek szaladni, én pedig fáradtan Steve-re néztem, majd sóhajtva egyet felvettem a harci állásom és Dean is hasonlóan tett.
-Zárjátok le az összes bejáratot-mondta be a rádióba a felénk közeledő fickó, majd felemelte a pisztolyát és rám lőtt, ám én villám gyorsasággal kitértem előle. Ekkor Deant célozta meg, de dobbantottam és a padlóból egy fal emelkedett ki, ami pajzsként megvédte őt a lövéstől. A lövés után leengedtem a falat és egyből nekitámadtam a férfinak, kivertem a kezéből a fegyvert, majd az egyik kezemet a nyaka köré fontam, a másikkal pedig hátulról toltam előrefele a fejét, miközben felugorva orrba rúgtam a másik katonát, az ő kezéből is kiverve a fegyvert, s egyúttal lendületet véve a testével a felugráshoz. Ahogy felugrottam a lendülettel hátrahúztam a katona testét.
-Srácok-kiáltottam oda a mozi előtt ácsorgóknak lihegve, mikor a katona testet padlót ért. Ám láttam, hogy már nem kell figyelmeztetni a többieket. 
-Intézzük-kiáltott nekem oda Libby, miközben a többi vérfarkassal átugorva a korláton rövidített úton eljutottak a földszintre, ahol Dustinék bújkáltak és őket több orosz katona kereste. Én is utánuk akartam indulni, de megakasztott az, hogy Dean még belerúgott egyet a mellettem fekvő katonába, mire kérdőn ránéztem. 
-Még mozgott-vonta meg a vállát, mire 'jaa értem' stílusban bólintottam.
-Na gyerünk-mondtam, azzal én is átugrottam a korláton.
-Héj ez... nem ér-kiáltott utánam, majd megalázottan elkullogott a mozgólépcsőig. Be akartam kapcsolódni a harcokba, de elégedetten konstatáltam, hogy már elintéztek mindenkit. A hirtelen beállt csendben 7 döbbent fej jelent meg a felettünk lévő szinten és nézett le ránk, mire megkönnyebbülve elmosolyodtam. 
-Áháháhá úgy dobtad el, mintha meccsbox lenne-borult Dustin nevetve El és Mike nyakába.
-Lucas?-kérdezte döbbenten Erica
-Te meg mit keresel itt?-nézett a húgára döbbenten az említett.
-Nem mondtam?-kérdezte Maddie Lucasra nézve
-Nem!-kiáltotta el magát széttárva a karjait.
-Ó hát akkor most mondom-legyintett Maddie mellékesen
-Nem értem mi történt az előbb-szólt közbe Robin bizonytalanul végignézve rajtunk.
-Használták a szupererejüket-világosította fel Dustin teljes átéléssel
-A mit?
-Ők vérfarkasok, zárkózz fel-mondta neki Steve olyan lazán, mintha az ebédjéről társalogna. 
-Elnézést, te ki vagy?-szólt közbe Nancy Robinra mutatva.
-Robin, Steve munkatársa.-mutatkozott be. 
-Feltörte a titkos kódot-mesélte Dustie csillogó tekintettel
-Igen, így szereztünk tudomást a szovjetekről. 
-Milyen kód?-kérdezte Jonathan
-Hát a szovjten szöveg amit Dustin a cerebróval fogott.
-Az a szerkezet tényleg működik?-kérdezte Max hitetlenül
-És ezek szovjetek?-mutatott körbe Lucas
-Ha nem is mind-felelte Erica
-Várj most mi van a szovjetekkel?-kérdezte elveszetten Mike
-Elmondtam nektek rádión-nézett rá Dustin csalódottan
-A felét sem értettem annak, amit mondtál. 
-Lemerült a rohadt elem.-szitkozódott Dustin.
-Hányszor mondjam még, hogy spórolj az elemmel-szólt rá anyáskodón Steve
-Látod? Erről beszélünk mindig. Olyan vagy mint egy anyuka-mutatott rá Maddie.
-Najó-szóltam közbe, mielőtt még nagyobb káosz kerekedne.-Ezt nem lehetne megbeszélni akkor, amikor már nem vagyunk életveszélyben?
-Oké. A szovjetek a szovjet kormánynak dolgoznak?-kérdezte Lucas
-Szerinted?-kérdezte Dustin szarkasztikusan-Miért olyan nehéz ezt felfogni. 
-Nem hiszem el, hogy ezen vagyunk fennakadva-fordult meg Libby a combjára ejtve a kezét. 
-Ezért volt a vörös kód...
-Omm srácok-szólalt meg ekkor Lydia, cak sajnos kevesen figyeltek rá éppen.-Srácok...
-Csend legyeeeen-kiáltottam el magam, mire elhallgattak egy pillanatra
-Rosszat sejtek-mondta, majd mind El-re néztünk, ugyanis ő épp ezt a pillanatot választotta arra, hogy kidőljön. 
-El!?-kiáltotta Mike miközben elkapta
-Mi a baja?
-Mi a gond?-jött kánonba minden felől. 
-A lábam, a lábam-mondta szenvedő grimasszal az arcán
-Jó, nézzük meg-kezdte el Jonathan kikötni, a sebet, majd sokan hátrahőköltek a látványtól
-Ömm. Asszem ez nem egészséges-hajolt fölé Stiles fintorogva, majd el is lépett. 
-Ti is látjátok...?-kezdtem, ám ekkor valami megmozdult a sebben,-Nos ezt. 
-El, El, El, mi a baj, El, El...-szólítgatta Mike az egyre jobban szenvedő El-t.
-Szerintem ki kéne szedni-jegyezte meg Maddie. 
-Micsodát?-nézett rá Steve kikerekedett szemekkel, széttárt karral.
-Hát gondolom arra az izére gondol ami ott mozog a lábában-mondta Libby diplomatikusan, miközben rámutatott El lábára
-Az meg mi?-nézett rá Erica elfintorodva.
-Jézus krisztus-mondta Dustin.
-Na őket ne emlegessétek-mutatott rájuk Dean riadtan, mire egy halvány mosollyal az arcomon lecsaptam a kezét, majd odaléptem El mellé.
-Soph hozd a kocsiból az elsősegély dobozt, Scott, te hozz meleg vizet, Libby te segítesz nekem gyere ide. Hm és valaki kerítsen valamit, amit berakhatunk a szájába, hogy ne harapja le a nyelvét-adtam ki az utasításokat elejét véve a pánikolásnak-Beszéltesd még. Maradjon ébren, oké?-mondtam Maxnek-A többiek pedig, az ég szerelmére, lépjetek már hátrébb, belelihegtek az arcába szegénynek-mondtam erélyesen, mire Maxen és Mike-on kívül mindenki hátraugrott. Eközben visszaérkezett Soph a kocsitól és Liam büszkén odanyújtott nekem egy fakanalat.
-Láttam egy kocsit közeledni-jelentette a fülembe súgva.
-Reménykedjünk benne, hogy Derekék azok-mondtam felnézve rá-De azért menjetek páran őrködni-tettem még hozzá, majd rögtön fordultam is Libby felé-Erősen fogd-mondtam, mire határozottan bólintott, de azért nyelt egy nagyot
L
-El, harapj rá a fakanálra-mondtam-Oké, lássuk csak-néztem körbe, majd felkaptam a kulacsot, amiben Scottnak a vizet sikerült hoznia, amivel kissé megtisztítottam a lábát, majd megláttam, hogy a seb amin a lény bejutott, már varratosodott is.-Uff. Baszki. Lydia-mondtam, mire az említett azonnal mellettünk termett-Van egy steril szike a csomagban, kérlek csomagold ki, addig én veszek kesztyűt-mondtam, miközben Libby még mindíg kitartóan szorongatta a lábát, Lyds szó nélkül bólintott és már csinálta is-Bocsi, kiscsaj, ez most fájni fog-jelentettem be, majd mindenféle finomkodás nélkül megküldtem a lábát egy jó adag fertőtlenítővel, Lydia letörölgette a seb környékét és átnyújtotta nekem a szikét, s én újból felnyitottam a sebet, mire természetesen felüvöltött. Aztán odatettem az egyik kezemet a sebhez és elkezdtem az erőmmel kihúzni a trutyit, ami meglepően nehéz feladatnak bizonyult, de végül sikerült megküzdeni vele.
-Te meg mit csinálsz azzal a gigászi késsel?-hallottam Maddie-t, mire felnézve megpillantottam Jonathant egy késsel, fakanállal és két nejlon kesztyűvel ácsorogni.
-Hát erről lecsúsztál barátom-mondtam, majd fejcsóválva visszafordultam a lábhoz, amit Lydia már elkezdett ellátni. Letísztította mégegyszer, majd rárakott egy akkora mull lapot, ami fedi az egész sebet és végül rögzítette kötésrögzítő pólyával.-Fúh. Jó-álltam fel megtörölve a csuklómmal a leizzadt homlokomat.-Mindjárt jövök, addig valaki kerítsen neki egy pohár vizet. A dobozban van aszpirin is, adjatok neki. Maddie-intettem magamhoz a lányt, miközben Lydiával és Libby-vel elindultunk a wc fele megmosakodni kicsit-Mit gondolsz tudnátok keríteni valahonnan egy kis harapni valót? Szükségünk lesz az erőnkre-magyaráztam
-Természetesen-bólintott és azonnal el is ment a kajáldák irányába Theoval, Maliával és Stiles-al az oldalán, mivel közben Sophie, Liam és Scott kimentek megnézni, hogy kicsoda közelít.
-Megeszem a kalapom ha azok négyen találnak bármi használhatót-mondta Libby utánuk bámulva, mire én is elnéztem az irányukba, majd vissza rá és mindhárman elmosolyodtunk a gondolaton.

~~~~~~~~~~~~~~~Maddie~~~~~~~~~~~~~~

Amint visszatértünk a többiekhez, immáron szendvicsekkel megpakolva, örömmel konstatáltuk, hogy Derekék is megérkeztek Hoppal, Joyce-al, Murray-vel és valami ismeretlen alakkal.
-Ki a tag?-kérdeztem teliszájjal, miután kiosztottuk a kaját.
-Valami orosz tudós, Alexeinek hívják, lent dolgozott a gépnél és Derekék megmentették az imént az életét szóval segíteni fog nekünk.-felelte Dee
-Leszedték az orosz katonát, amelyik múltkor úgy elbánt Hopperral.-tette hozzá Libby.
-Leszedtük, de kis híja volt.-felelte Chris, aki éppen az ezüst töltényeit számolgatta.
-Tartsd azokat farkasoknak, erre a lényre nem hat az ezüst.
-Hát épp ez az, amit magyarázok. Nem a lény ellen vannak a golyók, hanem a katonák ellen. Az a szovjet emberfeletti erővel rendelkezett, nagyon furcsálltam az egészet.-mondta Chris aggodalmasan
-Mire akarsz kilyukdni?-kérdeztem furcsállva.
-Attól tart, hogy kinyertek valamit Soph és Liam véréből amitől erősebbek lettek.-mondta ki Daera, mire mindenki az említettek felé nézett.