- Hogy van a karja? - tette fel a kérdést, úgy mintha ez olyan meghatódottságot szimbolizálna, vagy mintha ezzel teljesen megnyugtathatna engem. Szinte úgy tesz mintha fél órával korábban ki se csavarta volna a karomat. Értem én, hogy a karaktert hozza, de miért így kell ezt?
Mi is a szövegem? Utálom hogy a haragom miatt sosem tudok tisztán emlékezni a szöveg könyvre olykor. Muszáj leszek improvizálni. Valahogyan le kell vezetnem a haragomat. Most vagy soha!

- Inkább ne dumáljunk. - úgy tűnik ezzel aprón megleptem, mert szemei megcsillantak.

- Most vagy soha többet. - fordult felém aprón fejével élvezve a mű autóban való beszélgetést, és a hangját aprón alig érzékelhetően de hitelesen megremegtette, mintha valóban egy mozgó járműben lennénk a forgatás kedvéért. Nem szívesen ismerem be, de ha kell tudja hozni a figurát. Úgy tűnik hatásos voltam vele a kis magán priccsemnél.

- Is-is. Oké? - feleltem tömören. Bármely jól hozza a karaktert a legkevésbé sem fogom engedni magamnak hogy ezt valaha is beismerjem neki. Hangom dacos, és nem engedek belőle. Érezze csak a kis nyikhaj semmire kellő ausztrál kenguru, hogy velem nem lehet hepaj és dingóra vadászó vagy tudom is én, ezek mit és hogyan élnek ott.

- Tudja már kezdem sejteni miért koccolt le a neje. - oh, hogy te ezt a valóságban mennyire nem fogod tőlem megtudni. Bár tény Daniel Williams-nek a sorozatban van egy felesége. És ez kapóra jön a hiteles alakításért, pláne hogy elváltam. Ezt tökéletesen magamra tudom venni, és levezetni rajta százszor hogy mennyire utálom is.

- Tényleg? - fordítottam tekintetem ki az ablakon, majd vissza rá csodálkozva, mint aki nem hiszi el, hogy ez a majom tud is valami értelmeset kinyögni magából a szerephez.

- Maga túl érzékeny. - és betalált.

- Túl érzékeny? Túl érzékeny? - kuncogtam hitetlenkedve - Túl érzékenynek tart? - nyomtam meg apró gúnnyal a kérdesem.

- Ez a következtetésem. - nyomta meg a "k" betűt szavai közt, mintha elfojtaná nevetését a reakciómra.

- Mégis mikor jutott arra a következtetésre, hogy túl érzékeny vagyok? Mikor golyó csapódott a karomba? Mikor tűntem túl érzékenynek? Há! - komorodtam el fokozatosan és arc mimikáimat is igazítottam a színészetem tehetségének magaslatához. Olyan őstehetség vagyok, hogy már le is nyomtam Alexet színészetben, pedig csak a Pilotot vetítettük le a közönség előtt még. - Totál boldog vagyok, hogy maga nem fél semmitől sem! Oké? - mozdítottam kezem felé majd vissza magamhoz - Örülök, hogy maga egy igazi J.I. Jo, aki csak a messzeségbe bámul amikor bombák robbannak! - mozdultam kellően artikulálva, és testbeszédemmel kifejezve mondandómat. O'Loughlin, meg csak meredtem, és komolyan hallgatja minden egyes szavamat, mintha csak egy gyöngysort fonnék szavaimból. Nagyon helyes! - De a civilizált társadalomban szabályok vannak érti? Kimondatlan szabályok választanak el minket a sakáloktól és hiénáktól!

- Sakáloktól és hiénáktól? - fojtotta vissza nevetését. Láttam az apró grimaszt alsó ajkain, de végül sikerült hiteles értetlen arcot vágnia megnyilvánulásomra.

- Animal Planet-et nézek, oké? - emeltem fel kellően a hangom mire meg is hunyászkodott.- A lényeg, az egyes szabály! Amikor rá lövet valakire, szabadkozni szokás!

- Sajnálom.. - nem, ennyivel nem rendezzük le a jelentet te állat.

- Nem vár egy különleges alkalomra, vili? Mondjuk szülinapokra! Nyamvadt elnök napokra vagy-

- Hé! Már bocsánatot kértem! Őszintén sajnálom! Ezt próbálom elmondani.. egy éve. Mióta elkezdtük ezt a beszélgetést. - tekintett felém, amolyan kérlelően, hogy fejezzük be végre ezt a jelenetet, mert így is kissé túl nyúltunk a korláton, mint amit Leon és Roger beterveztek a jelenthez, még sem állították le a forgatást. Szinte mintha bele lovagolták volna magukat az alakításunkba. Bár elismerem, az oroszlán részt én tökéletesen kiharaptam rögtönözve, és így Alex szövegét alaposan levágtam bármi is volt az eredetileg. Büszke vagyok magamra bárki bármit mondhat.

- A bocsánat kérés észrevételezve, de az elfogadás várat még magára. - válaszoltam felé nézve, majd vissza előre fordítva a kormányon, mintha valóban rendesen vezetnék.

- Szól ha meg van? - kérdezte meg ismét komolyan, célra törekvően, ahogy azt a karaktere McGarret is tenné.

- Ja, majd tudatom. - ezzel a szöveg hátra lévő részét is felvettük, végül végre kiszállhattunk a nyomorék mű alkotásból. Jobb érzés nincs is mikor egy kényelmetlen apró szűk helyről ki lehet szállni, amit kényelmetlenné csak is az adott személy társasága képes azzá tenni. Jelen esetemben nem kell kutatni kis az adott személy aki azzá teszi amivé.

- Szép volt társam! - nyújtott kezet Alex - Király volt ahogy levezettük, nem is ez volt a forgató könyv, de sokkal jobb volt, hatásosabb mintha konkrét az ügyről kellett volna beszélni. A nézők tuti értékelni fogják!

- Tudom. Leteheted. - legyintettem felé, hogy én biztos nem fogok vele kezet, míg a stáb körülöttünk tovább tevékenykedett a díszletet illetően, hisz néhány későbbi jelenetet is itt forgatunk, de addig rendezkedni kell. Ha már helyben vagyunk a részhez szükséges jeleneteket itt forgatjuk. Olykor el lehet engedni a sorrendiséget.

- Ezt meg hogy értsem? - tette fel a kérdést. A jellegzetes fintora amiből árad az értelmiségi szintje szinte méz a fagylaltomra.

- Úgy, hogy nem érek olyanhoz akin többször cserélődik alsó nemű, mint kellene. Vannak elveim. Különben sem haverkodni vagyok itt. Azért vagyok itt, hogy ezt a 10 évadot kihasználjam a karrierem égkövének. Tiszteletben tartom a munka társakat, de ettől még nem lettünk puszi pajtik! Felfogtad pajtás?

- Dehát ha nem építesz ki kapcsolatokat hogyan-

- Alex, nem kellenek kapcsolatok ahhoz hogy jól teljesítsünk. Az élet törvénye, hogy magadra számíts első sorban. Én ehhez tartom magamat. - közöltem - Ha nem baj, mivel most nem a mi jelenetünk a lényeg ledőlök pihenni.

- Veled tartok. Amúgy is kíváncsi vagyok mi a pihenési szokásod, ha már annyira egyedül szeretsz lenni. - vigyorgott gyermekien követve engem - Interjúnk még úgy se lesz amíg nem forgatjuk le végig az első évadot. Addig meg sok időnk lesz kettesben, ismerkedni. - markolt rá vállamra beérve engem. Égetett az érzés hogy megint hozzámért.

- O'Loughlin. - fordultam vissza felé lerázva kezét vállamról - Tudod létezik egy fogalom. - magyaráztam kezeimet hol jobbra, hol balra lendítve - Amit te vagy nem ismersz.. - billentettem kezeim balra - ... vagy nem foglalkozol vele. - ezúttal balra döntöttem karjaim lendülettel aprón spékelve - Felvilágosítanálak, hogy ez! - tártam ki karjaim - Ez a magánszférám. Ide nem léphet be senki! Tudod miért nem?

- Nem. Epekedve várom a válaszodat. - vette fel azt a mosolyt. Azt a levakarhatatlan, ellenállhatatlan mosolyt. Persze rám ez nincs hatással, sokkal inkább női csapatunk tagjaira akik vevőek az affair-re. - Különben is. - lépett be személyes terembe ezzel könnyed szerrel, immár figyelembe se véve az előbb mondottakat tőlem - Mióta érdekeljenek engem a szabályok, ha téged se érdekelnek? Most is teljesen szembe mentél a forgató könyvvel. - nyúlt el fejem mellett betámaszkodva fölém. Nem is értem hogy kerültünk fal mellé. Mi ez az egész? Mikor történt ez?- Csak úgy sugárzott a dühöd, és érdeklődésed a reakcióimra. Szinte lángoltak azok a kék íriszeid mérgedben.

- Alexander.. - morogtam figyelmeztetően, hogy ha kell megint bemosok neki úgy hogy elszáll az a maradék önbizalma is velem szemben.

- Csak tőled ilyen jó hallani a teljes keresztnevem. Ahogy morgod.. - hajolt közelebb, mire én ijedten összerezdültem. Meggyengültem. Ha ez megcsókol én nem tudom mi lesz itt. Ez a 10 évad.. már több mint amire számíthattam. - ..milyen szép piros vagy. - hajolt el hirtelen szabad teret hagyva nekem - Tetszik! - nevetett gyerekesen - Tán, vártad a folytatást?

- Fordulj fel! - rúgtam bokán mire oda kapott, így hagytam ott. Még hogy én, várjam a folytatást? Nevetséges! Az, nem igaz?

♠️♥️♣️♦️

Ez lett volna a második fejezet, remélem tetszett. Ha igen, jelezzétek! :3

Próbáltam igényesre csinálni, ahogy tellett tőlem. 🥰De nyilván, a fogalmazásomon még javítok, ahogy haladok a történettel.

Egyúttal frissíteni is fogok, ha hibát fedezek fel helyesírásilag természetesen!

Illetve kiegészíteni is, szóval sosem árt frissíteni a memóriát hátha újat fedeztek fel a fejezeteimben ;)

Illetve sajnálom, hogy eltűntem, de mostantól igyekszem a részekkel, ahogy tőlem telik.

I love you babe's! OwO

Puszi! Anjerika! 🤗

♠️♥️♣️♦️