Szept. 11.
A múlt hét után lesújtva mentem a suliba. A naplómba nem írtam, mert nem volt mit. Vera néni szigorúbb lett Bogi és Miki miatt. Mondanom sem kell, Bogi még mindig hiányzott. Nem csodálom, a helyében én sem jöttem volna suliba. De nem akarok tovább beszélni róla. Ma is kiderült egy sokkoló dolog az osztályomról. Első szünetben kezdődött:
-Szia. Noémi, ugye? -kérdezte Márk. Mondanom sem kell, rögtön elvörösödtem.
-I-igen. Te meg Márk.. -mondtam zavartan.
-Bejössz Elődnek. De szerintem erre már rájöttél. -röhögött
-Jaa, tegnap kérdezte is, hogy tetszik-e valaki... -válaszoltam
-És tetszik valaki? -kérdezte Márk, mire döbbenten néztem rá.
-Ahhaa -mondtam félénken
-Ki az a szerencsés? -kérdezte Márk. Na ekkor legszívesebben elfutottam volna...
-Öhm.. T.... Te... -mondtam tartva a választól.
-Ömmm.... Okké... Nekem tudod ki tetszik? -nézett a szemembe.
-Nem. Honnan tudnám? -kérdeztem
-Laura.... -mondta Márk... Legszivesebben elsüllyedtem volna szégyenemben...
-Ó... Akkor felejtsd el, amit mondtam -legyintettem. Mondanom sem kell, a sírás kerülgetett..
-Nem fogom. És még valami. Láttam reggel Bogit... Cigizett.. Te tudtad? -váltott témát Márk
-Nem -ekkor lesokkoltam... De tényleg. Bogi cigizik? Ejha!
-Na mindegy, szia! -köszönt el. Még csak 7 napja tart az iskola, és máris mennyi a bonyodalom.. Ezután becsengettek, szóval mehettem matekra... Szuper. Főleg, hogy én feleltem. Természetesen kettest kaptam, ráadásul a tanár negyed órán át feleltetett. Egy élmény volt... Matek után még volt rajz, dupla tesi, fizika és irodalom, de ezek eseménytelenül teltek. Irodalom után elmondtam Launak a Márkkal való beszélgetésemet.
-Ez komolyan megtörtént? -kérdezte meglepedten
-Aha... Annyira ciki volt..-mondtam
-Hát... Lehet, hogy összejövök vele, Mikinek úgyis Bogi tetszik... -töprengett hangosan
-Te tudod, hogy nekem tetszik Márk, és mégis összejönnél vele!? -dühödtem be Laurára
-Hát. Lehet. Amúgyis kéne egy pasi... -mondta
-Minek neked pasi??? -kérdeztem meglepetten
-Nem tudom... Meg amúgy is elég helyes.. -ábrándozott.
-Na jó, ennyi elég volt! -zártam le a beszélgetést.
Mikor hazaértem bekapcsoltam a telefonom és felmentem Messengerre. Laura írt:
Lau: Haragszol?
Noémi: Igen, és hagyjál békén!
Lau: ok
Noémi: Soha többet nem akarok a barátod lenni!!
Lau: ok, de ezt később nem vonhatod vissza
Erre már nem is válaszoltam.. Elegem van belőle. Ekkor viszont jött egy újabb Messenger üzim:
Előd: szia noémi
Noémi: A nevemet nagy betűvel írják...
Előd: az mindegy. Van kedved eljönni velem holnap délután sütizni?
Noémi: Nem, depis vagyok
Előd: én segíthetnék rajtad 😉
Noémi: Nem, köszi. Szia!
Elegem van Elődből! Folyton nyomul! Ráadásul most elkezdhetek barátokat keresni... 14 évesen... Szuper, egyáltalán nem ciki. Ráírtam Emmára, hátha:
Noémi: Szia!
Em: Csá
Noémi: Figyi, Lauval összevesztem, és nem is akarok többet barátkozni vele.. Lehetséges lenne, hogy esetleg te meg én összebarátkoznánk? Em: Aha, csak megkérdezem előtte a Fannit.
Noémi: Oké
A válasz 5 perc múlva jött:
Em: Megkérdeztem Fannit, azt mondta neki mindegy, szóval barátkozzunk! 😘
Noémi: Oké 👌
Em: Csak most mennem kell, de majd holnap mehetünk együtt suliba. Ok?
Noémi: Oké, szia!
Végre találtam valakit! Csak arra leszek kíváncsi, hogy Laura kivel lesz... Ekkor pittyent a telefonom:
Fanny: írt az Emma, h barátkozni akarsz velünk. Pontosabban vele. Engem nem zavar, de légyszíves ne vedd el tőlem! Nem tudom, h te olyan fajta vagy-e, mint a Bogi és a többiek, de remélem, h nem, mert akkor bajok lesznek! Cs
Húha... Meglepődtem... Fanni mindig bunkózott velem, nem hiszem, hogy olyan jó barátok lennénk... Majd meglátjuk. Azért válaszoltam neki:
Noémi: Oké
Ekkor anyu kopogott a szobám ajtaján:
-Kislányom, hallottam a matek felelésedet... Nem inkább tanulnod kéne a telefonozás helyett?? -kezdte a szokásos szöveget anya...
-Nem hiszem el! Elegem van! -mondtam dühösen
-Nekem meg belőled! Nem elég, hogy rákos lettem, még te is idegesítesz! -kiabált rám. Bennem megállt az ütő. Mi az, hogy anya rákos? Meg hogy nem is tudtam róla? Rögtön sírni kezdtem... Nem akarok anya nélkül maradni!!
-Jaj, kicsúszott a számon! Ne haragudj! -ölelt meg.
Tudom, hogy pont itt hagytam abba, de nem baj, legalább jobban várjátok majd a kövi részt 😉Tudom, rengeteget késtem vele. Bocsánat. Tudom, ez is rövid lett. Bocsánat. Következőben pedig nem rész jön, hanem a szereplők személyiségei.
A kihagyásról pedig annyit, hogy azért nem írtam, mert úgy voltam velr, hogy minek. Minek, amikor senki nem olvassa. Minek, ha senki nem jelez vissza. Minek, ha senki sem szereti. Ami, illetve aki miatt mégis folytattam, az Valaki01 volt 😉😘😊. Köszönöm, hogy visszajelzést írtál amikor kértem! Köszönöm az építő kritikát (amit szintúgy kértem)!
Puszi mindenkinek:
~×Diamondapple2×~
Bạn đang đọc truyện trên: Truyen247.Pro