Annyira el voltam keseredve... Anya azt mondta, hogy tényleg beteg, de jóindulatú a daganat. Remélem, hogy meggyógyul... Azt is mondta, hogy már rengeted kezelésen volt, meg hogy egy éve derült ki a betegsége... Ez azt is jelentheti, hogy hamarosan kigyógyul... De akkor nem csúszott volna ki a száján... Vagy mégis? Mindegy... Ráírtam Elődre:
Noémi: Szia! Itt vagy?
Előd: Szia! Igen, valami baj van?
Noémi: Igen, de nem szeretnék róla beszélni... Holnap suli után tali? 😅
Előd: Persze, bármikor. 16:00-kor jó lesz? Elviszlek sütizni
Noémi: Igen, köszönöm! 😘
Előd: Nincs mit! Most megyek, szia! 😘

Lehet, hogy jobb lenne összejönni Előddel... Lenne valaki mellettem...

Szept. 12

14:00:
A mai napról semmit sem tudok mondani... Le vagyok törve... De itt van Előd... Nem tudom, hogy hogy változhatott meg a véleményem egyik percről a másikra. De mindegy. Elkezdtem készülődni a „randira”. Egy szürke egybeszoknyára esett a választásom, egy fekete balerinacipővel. Sminket nem tettem fel, mert minek. A hajamat kiengedtem, de előtte meg kellett mosnom, mert annyira zsíros volt. A körmömmel nem csináltam semmit, mert azt is minek!?
Mire elkészültem, pont csengettek. Kinyitottam az ajtót, és meglepetésemre nem Előd, hanem Laura volt ott:
-Ejha! A lúzernek randija lesz?! Ki a másik lúzer? Csak nem Balázs? Vagy Tamás? Had fényképezzelek le! -piszkált, és akaratom ellenére lefényképezett. A randi után láttam csak, hogy Facebookra is feltette ezzel a felirattal: „A lúzer kiöltözött! Márk, vigyázz! 😂”  Utálom...
-Minek jöttél? -kérdeztem
-Piszkálni a lúzert -közölte
-Akkor el is mehetsz! -csaptam rá az ajtót. Az ablakból néztem ahogy röhögve elment. És még ő volt a legjobb barátom! Ismét csöngettek:
-Wow! Ilyen szépet még nem láttam! -bámult, majd megcsókolt. Hiába akartam eltolni, ő erősebb volt nálam. Végül beláttam, hogy nem szabadulhatok, és visszacsókoltam. Meglepő volt. Még számomra is. De meg kell hogy mondjam, ez volt életem legjobb csókja! (pedig volt már egypár...)
-Na mi van? Mégis belém szerettél?! -kérdezte nevetve
-Lehetséges... -mondtam, és éreztem ahogy elvörösödöm.
-Na gyere piroska, induljunk! -kézenfogott, és elindultunk
Egy cukrászdába vitt, ahol rengeteg sütemény volt. Én csak egy szelet tiramisut kértem, de Előd... 😂 Előd 3 palacsintát fagyival. 😂  Éhes lehetett. Miután elfogyasztottuk a sütiket, elindultunk Elődékhez. Nagyon szép a házuk. Igaz, csak a kertjükben voltam, mivel ott ültünk le. Elég sokáig beszélgettünk, ugyanis 19:52 volt, mire hazaértem. A kapunkban búcsúszkodtunk:
-Köszönök mindent -mondtam hálásan Elődnek
-Nincs mit. Máskor is elmehetnénk... -próbálkozott
-Szerintem is -mondtam igent elsőre
-Akkor még megbeszéljük. Szia! - köszönt el, de én nem hagytam annyiban. Megöleltem és nyomtam egy puszit a szájára.
-Na, most szia! -nevettem
-Rendben. Szia! -röhögött most már ő is, és elment. Kb. 2 percig néztem a távolodó alakját. Tagadhatatlan: beleszerettem Elődbe.

Sziasztok! Tudom, ez rövid lett, de most hamarabb akartam részt hozni a kimaradás miatt.

Puszi:
         ~×Diamondapple2×~