Hatsepszut izgatottan járkált fel-alá a hálótermében. Amire készült, azért meg is ölhetik, de nem volt más választása. Gyemekre vágyott, egy utódra, aki betöltheti az életét és megerősítheti a helyét. Tudta, ha a férje meghal, nagyon ingatag lesz a pozíciója..
Felvette a hófehér lenruháját, eligazgatta az apró fonatokba rendezett haját. Már vagy két éve nem borotválták, mióta feljött az első vörös holdja, amióta nő lett. Azóta nem esett teherbe.
Felhúzta a fejére a kobra fejpántot, majd a kedvenc kígyós karperecét. Nyakába az arany ankh medálját akasztotta. Épphogy elkészült lépteket hallott. Gyorsan leült a kerevetre, eligazgatta a ruháját.
Szitré belépett a nála jóval magasabb férfival. Szenenmut azonnal leborult Hati előtt. Szitré intett,hogy kint vár, és elhagyta a termet.
-Állj fel! -parancsolta és odalépett az építész elé. A férfi felállt, majd egy fejjel volt magasabb nála. Hati körbesétálta, megérintette a bőrét. Mennyire más volt,mint a beteges, puffadt testű Thut. Csodálva nézte a feszes bőrt, duzzadó izmokat, a széles vállat. Megállt a férfival szemben.
-Ajánlatom van. Gyermekre vágyom, Thutmozis már nagyon beteg, nem tudott eddig megtermékenyíteni. Én gyermekért cserébe mindent ajánlok: rangot, vagyont, de vannak feltételeim. Nem tudhatja meg senki, hogy a te gyermeked lesz. Ha kitudódik, halálbüntetés vár. Egy évig leszel az udvarban, ha addig nem sikerül el kell hagynod a palotát. Ugye nincs feleséged? Csak akkor áll az ajánlatom. Amíg kapcsolatban vagyunk, nem lehet más asszonyod, ágyasod!  Most még nemet mondhatsz. Elfogadod az ajánlatomat? Beszélj!- Hadarta el egyszusszra, hangja remegett. Sőt az egész lénye remegett az idegességtől.
Szenenmut hirtelen meglátta a fáraónő álarca mögött a hús-vér lányt: aki félt, aki rettegett és aki szeretetre vágyott. Ösztönösen cselekedett. Hirtelen lehajolt és megcsókolta Hatit.
Az döbbenten először ellökte, majd pofon ütötte. Majd a szájához kapott, ahogy ráeszmélt mennyire jól esett neki a csók.
Szenenmut leborult a lába elé.
-Ne haragudj birodalom Nagyasszonya, nem tudom mi ütött belém. Teljesen elvesztettem az eszem, mivel úgy érzem a legszerencsésebb ember vagyok aki csak létezik.
Hatsepszut csak állt , nézte a férfit. Csípőre tette a kezét. Mérgesen rászólt a férfira.
-Megparancsolom…megparancsolom,hogy tedd meg újra! - a szemében huncut fény villant. Az építész lassan felállt, kezébe fogta a lány arcát és hosszan megcsókolta.
-Elfogadom az ajánlatot! Attól a pillanattól amikor megláttalak az építkezésen, nem tudlak kiverni a fejemből. Amikor megkaptam a parancsot,hogy jöjjek ide, nem hittem a szememnek. Az istenek összekötötték az utunkat!

Innentől az életük teljesen megváltozott.