Opet ünnepének hajnalán Hatsepszut korán kelt. Émelygett a terhességtől és az izgalomtól,hogy most már egyedül fog megjelenni a nép előtt mint uralkodó. Tudta hogy bőven akad még sok Dzsinut-féle, akik nem fogják örömmel fogadni,hogy ő mint nő egyedül fogja irányítani a birodalmat. Pedig ha tudnák hogy majdnem egy éve ezt teszi! Szemi este bíztatta és erősítette hitében, hogy ez az ő útja. Imádta a férfit. Szinte nem is volt éjszaka, amikor nem voltak együtt.
Hívatta az öltöztetőket, készítsék fel az ünnepre.

Menut felkészítette Amon-Ré, Mut és Konshu szobrait a körmenetre. Odarendelte a hordozó szolgákat, utasította az őröket, hogy merre irányítsák a bámészkodó népet és hova tegyék az áldozati tálakat. Hatsepszut is megjelent végre nagy köpenybe burkolózva.
Menut szemöldöke az egekbe szaladt.
-Mit tervezel Nagyasszony?-kérdezte mosolyogva.
-Férfit akarnak, megkapják a férfit!-szegte fel az állát. Ekkor Menutnak meg leesett.
Intett a harsonásoknak jelezzék hogy az ünnep kezdetét.
A templom előtt hatalmas tömeg állt, asszonyok, férfiak,gyermekek. Középen egy út őrökkel felügyelve üresen tátongott, hogy arra menjen a menet a Nílusig.
Hatsepszut kiállt az emelvényre és levette köpenyét. A tömeg felmorajlott és leborultak előtte.
Nő volt, de mégis férfi. A fáraók egyik jelképét készítette el a szolgákkal: a fonott szakállat és a fáraó férfi ruháját. Fején a kettős koronát viselte, kezében az uralkodói arany ostort és pásztorbotot tartotta.
-Népem, Egyiptom népe! Thutmozis halálával én Hatsepszut az istenek és a fáraók leszármazottja a mai naptól én uralkodom a birodalom felett, én vagyok a fáraó én vagyok a törvény. Induljon a menet, dicsőítsétek Amont, Mutot és Khonshut az úton, hogy az istenek továbbra is kegyesek legyenek, bőséges legyen az aratás, béke és jólét legyen. Amon süssön rátok fényesen!
Ezzel elindult, mögötte a szolgák sorban kihozták a templomból a három isten szobrát, amiket a palota lakói rangsorban követtek. Arcukról nem lehetett leolvasni semmit, de Hatsepszut érezte a gyűlöletet, ami Iszmetből és Dzsinutból áradt.
A Níluson szent fahajókra szálltak. Az emberek ahogy meglátták leborultak, majd amikor felálltak, tenyerüket a nap felé fordították a magasban és áldották az isteneiket. Mennofer templomáig mindenhol hatalmas tömeg fogadta őket, mindenki látni akarta az uralkodót és az istenszobrokat. Uaszet templomában áldozati tálak százai lepték el a földet, alig tudtak körülöttük haladni, a hátsó termben lévő bárkaszentélyig, ahol Menut és Hatsepszut rituális szertartása által a az istenek megtermékenyítették a fáraó(nő) anyját Ahmeszt, és így született meg Hatsepszut az uralkodó, az isteni leszármazott.
A rituálé után a szobrokat hatalmas menetben visszavitték a Karnaki templomba, hogy megkezdődhessen egy újabb termékeny év.
A menetben mindenféle ember részt vett, egész Egyiptom népe ott nyüzsgött. Táncoltak, énekeltek, az isteneket és úrnőjüket dicsőítették.
Már jó ideje lement a nap,mikor véget ért az ünnepség, Hati hullafáradtan, mosolyogva fürdött a kis medencéjében, úgy érezte jól sikerült a nap, nem látott elégedetlenkedő arcokat.
-Minek örülsz ennyire szerelmem?-lépett be Szemi.
-Láttad Dzsinut arcát? Majd megpukkadt. Iszmet is. -nevetett fel.
-Tetszett az embereknek, meg az ünnepség is. Viszont el kell mennem pár napra. Apám nagyon beteg, fivéreim szerint nem éri meg az új aratást. Szeretnék neki méltó temetkezést intézni. Még erre nem volt lehetőségem.
-Sajnálom, persze intézd csak. Megérdemlik a mélto temetést,hogy ilyen remek férfit nemzettek nekem. Addig kipihenen magam. Ez az ünnepség kiszívta minden erőm. Kiszállt a medencéből és ahogy megtörölközött, Szenenmut felkapta és az ágyba vitte. Hati egy hatalmasat nyújtózott. Álmosan kérdezte szerelmét marad-e még vele éjszakára, de már nem hallotta a választ, elaludt. Az építész megcsókolta, majd elment, hagyta aludni.