Hardyn:
-Akkor ezekszerint mégis ma indultok-néz fel Daeny bőröndjéből Faye.
Én már összepakoltam a saját cuccom, mivel én előre elterveztem ezt és lebeszéltem anyáékkal, meg Flynnel a dolgot, viszont Daenerys nem tudott róla. Miután annyira kiborult tegnap, nem is volt kérdés, hogy elintézem, hogy minél előbb elszabaduljunk innen még az interjúk előtt, hogy egy kicsit kikapcsoljunk a történtek után. Mivel suli nincs, így anyáék nem tudtak semmi olyat mondani, ami a mai indulás ellen szólt volna, úgyhogy már csak a barátainkkal kellett beszélnem, hogy jöjjenek át segíteni, hogy egy kicsit négyesben legyünk, mielőtt mi elindulunk Bostonba erre az öt napra. Azt hiszem, hogy mondanom sem kell, hogy elég volt egy szót szólnom és már jöttek is.
-Igen-bólogat Daeny, s behajtogat egy felsőt a bőröndbe.-Ráértünk volna holnap reggel is, de valaki-pillant rám jelentőségteljesen-kocsival akar menni. Ami egyébként így majdnem huszonnégy óra, de hiába mondom én, hogy menjünk repülővel, mert a barátom véletlenül sem hallgat rám.
-A repülő hajnalban menne és te utálsz hajnalban kelni. Különben is imádsz kocsikázni, főleg este, szóval tulajdonképpen csupa jót teszek neked-kacsintok rá, mire ő megforgatja a szemét.
-Hát persze, hogyan is feltételezhetnék rosszat a nagy Hardyn Hayesről?
-Hiába mondod, tudom, hogy szeretsz-adok puszit a halántékára-és én is téged.
Bár tényleg belejátszott a döntésembe az, hogy Daeny nem szeret korán kelni és hogy szereti a kocsikázást-ahogy én is-de az igazi indokom nem ez volt, amiért emellett az utazási forma mellett döntöttem, hanem az, hogy beszerveztem még egy kis meglepetést az út felére, amihez remek kifogás az, hogy meg kell állnunk pihenni.
Már alig várom, hogy ott legyünk és lássam Daeny reakcióját.
-Ez tény-mosolyodik el felnézve rám, s én is kapok egy finom, szűzies csókot.
-Menjetek szobára-köhögi Jared, amivel tőlem kiérdemel egy középsőujjat, Faye pedig egy párnával az arcába ajándékozza meg, aztán az unokahúgom mosolyogva rám néz.
-És vasárnap jöttök?
-A tervek szerint igen-bólintok határozottan.-Talán éjjel lenne a legjobb, akkor kevesen is lennének és talán úgy viszonylag normális időben érhetünk haza.
-Akkor ezekszerint úgy gondolod, hogy a következő héten sem lesz iskola-biccenti oldalra a fejét Faye.
-Amíg nem derül ki biztosan, hogy mi a helyzet, addig szerintem nem lesz. Nem kockáztatnak-borul el az ágyon Jared, mintha csak otthon lenne.
Mondjuk ez nem lep meg, mindig is ilyen volt és azt hiszem, hogy ezen már változtatni sem lehet.
-Vagyis akkor nem lesz bál?-elmélkedik hangosan a lány, s bár semmi vicceset nem mondott, belőlem mégis kiszakad egy kacaj.
-Az kizárt, a három fúria nem engedné. Belehalnának, ha nem lenne bál, biztos, hogy addig lobbiznak majd, amíg meg lesz tartva, csak mondjuk a szünet után.
-Ne hívd már így őket-bök meg Daeny, de az ajkain mosoly bújik el.
-Jobban tetszene a barbie egy, kettő és három megnevezés?-érdeklődöm tettetett komolysággal.
-Gondoltál már arra, hogy a nevükön szólítsd őket?-vonja fel a szemöldökét, s látom a szemein, hogy ő is csak játsza a komolyt.
-Igen, gondoltam, de tudod félek. Ahányszor a suliban kiejtem valamelyik nevét, megjelenik-borzongok meg szándékosan-mint a démonok.
-Reménytelen vagy-forgatja meg a szemét a fejét rázva, ami újabb mosolyt csal az arcomra.
-Egyébként nem hittem, hogy ilyet mondok, de kivételesen ebben egyetértenék velük. Nem láttalak a báli ruhádban és azt nem akarom kihagyni.
-Mondtam már, hogy balszerencsét hoz-vágja rá farkasszemet nézve velem.
Persze, mindig ezt mondja, de tudom, hogy csak azért, hogy húzza az agyam. Ezt bebizonyította azzal, hogy utána elkezdte a saját kis testét simogatva megmutatni, hogy hol csipke a ruha, hol takarja és hol kevésbé. Na nem mintha bántam volna, ugyanis azt bármeddig el bírtam volna nézni. Na jó, ez így nem igaz. Ezt meg én bizonyítottam be, amikor nem bírtam tovább tűrni, ahogy csendesen és édesen kínoz engem és megcsókoltam. Aztán már nem ő simogatta a saját testét...
Szerencsére Jared viszont pontosan úgy reagál, ahogy arra én tettem, amikor először vágta ezt hozzám a barátnőm:
-Balszerencsét hoz?-nevet fel a legjobb barátom.-Iskolai bálba megyünk, nem esküvőtök lesz, kislány.
-Én is ezt mondtam, de valahogy valaki nem akar hallgatni rám-vonom össze a szemöldököm, mintha gondolkoznék az illető kilétén.
-Tudjátok mit?-mutogat köztünk Danerys egy újabb szemforgatás után.-Teljesen reménytelenek vagytok. Nem akarom, hogy lássa. Azt akarom, hogy aznap lásson meg először benne. Akkor akadjon el a lélegzete és legyen meglepetés, ne tudja előre a lényeget-ingatja a fejét, s természetesen Faye meg az ő oldalára áll.
-Engedd el, tudod, hogy kábé még egy romantikus filmet sem láttak-karolja át Daenyt ő is a fejét rázva.-Majd akkor megtapasztalják, hogy mennyire fontos, hogy meglepetés legyen.
Jared és én összenézünk, majd mind a kettőnk arcára hatalmas vigyor szökik.
-De ti így szerettek minket-feleljük kórusban, amire a lányok reagálnak összenézéssel.
-Sajnos ezzel nem tudok vitatkozni-bújik Jaredhez Faye, s én is magamhoz húzom Daenyt.
-Viszont, ha ti hétfőn már itthon lesztek és nem lesz suli, vagyis meghosszabbítják a szünetünk, akkor van egy zseniális ötletem, amit megcsinálhatnánk-néz ránk Faye a legjobb barátom mellkasának dőlve.
-Csupa fül vagyok-mosolyodik el Daenerys, miközben az ölembe kuporodik.
-Tudom, hogy Flynn is jön haza, meg hogy Hardynnak szülinapja lesz a következő hét folyamán, de arra gondoltam, hogy elmehetnénk valahova a szünet alatt egy pár napra. Kibérelhetnénk egy kis házat valami nyugisabb helyen vagy akár kempingezni is mehetnénk. Flynn és a barátnője is jöhetne akár. Linzyt és az alakulóját nem mondom, mert Jared leájul az ágyról-néz fel mosolyogva a fiúra-és én eredetileg egy négyes kirándulásra gondoltam, de Flynn is nagyon hiányzik, így nem lenne rossz, ha ők is jönnének. Persze csak ha van kedvetek, meg nekik is jó.
-Akár el is utazhatnánk valahova. Vagy a tónál van az a faház, amit azt hiszem, hogy ki is szoktak adni, oda is mehetnénk-bólogat lelkesen Jared, bár nekem feltűnt, ahogy megborzongott, mikor a húgáról és az alakuló kapcsolatáról volt szó.
Szegény tényleg nehezen viseli, hogy nő fel a kishúga.
-Én benne vagyok, nagyon jól hangzik-biccentek én is, Daeny karját simogatva.
-Daenerys?-pillant a lányra Faye, aki nagyot nyel.
-Ez ugye nem a késes dolog miatt jutott eszedbe?-kérdez vissza halkan, s én érzem, hogy megremeg a kezem alatt.
Egy kicsit meglepett, de Daenerys magától mondta el a barátainknak, hogy tegnap milyen helyzetben találtam rá. És nem azért, hogy sajnáltassa magát. Az nem az ő pályája. Szimplán feljött és ő bevallotta azt, amit nekem is: hogy volt, amikor megremegett ebben. De most mintha kicsit jobban lenne. Remélem, hogy tényleg így is van és nem csak én látom úgy, mert úgy akarom.
-Már egy ideje gondolkozom rajta-ingatja meg a fejét Faye.-Bár nem fogok hazudni, az hozzájátszott ahhoz, hogy ragaszkodjak az ötlethez, miszerint egy kicsit kimozduljunk így együtt is innen. De azt az egészet átbeszéltük tegnap délután. Tudod, hogy nem fogok rád másképp nézni amiatt-fogja meg a legjobb barátnője kezét, majd finoman megszorítja azt.
-Egyikünk sem-teszi hozzá Jared, amitől Daeny ajkaira egy halvány mosoly görbül.
Daeny egy pillanatra elcsendesedik, ahogy elgondolkozik. Van egy olyan érzésem, hogy most épp azt vezeti le fejben, hogy biztosan nem miatta van-e ez az egész kiruccanásos dolog és hogy nem lenne-e nekünk gond, ha éppen nem mosolyog minden egyes percben. Tudom, hogy nem vagyunk együtt régóta, de kicsi korom óta ismerem-konkrétan születésem óta-és ennyire már kiismertem. Nem tudom, hogy mennyire segít neki, de kicsit szorosabban kezdem ölelni, hogy jelezzem, hogy nincs egyedül és senki nem fog kibukni vagy megharagudni, ha néha rátör a rosszkedv. Olykor mind elveszünk a sötétben. Kérdés, hogy ki akarunk-e jönni onnan és ha igen, akkor tudunk-e. De Daenerys erősebb annál, hogy ott maradjon és mi itt vagyunk neki, hogy segítsünk. Ezt tudnia kell. Éreznie.
-Jól hangzik-feleli végül-csak beszéljük meg, hogy hova menjünk. Mondjuk nekem mindegyik lehetőség tetszik, csak Hardyn szülinapja ne maradjon el-néz fel rám, s finoman megsimítja az arcom.
Csak néhány szó és egy óvatos érintés, de ez a lány ennyivel is képes elérni, hogy a szívem teljesen elolvadjon, miután kétszázra gyorsul.
Nem vagyok az az ember, aki folyton azt hajtogatja, hogy mekkora férfi, viszont, ha valaki kérdezi, nem tagadom, hogy én egy pasis srácnak gondolom magam. Azonban Daenerys egy pillanat alatt varázsol belőlem egy szelíd, bújós kissrácot, aki mást sem akar, csak vele lenni, hozzábújni és úgy megállítani az időt. Nem vagyok oda a romantikus filmekért, mert szerintem szörnyes nyálasak tudnak lenni-bár Daenerysszel megnézek egyet-egyet, ha ő azt szeretné-, de amikor Daeny mellettem van, akkor teljesen úgy érzem magam, mintha benne lennék egyben. És bár nem is olyan régen ezt még messze elkerültem volna, most már ez annyira természetes és jó, hogy semmire nem cserélném el, az biztos.
-Annyira azért nem f...
-Nem fog elmaradni-szakít félbe Faye és Jared egyszerre.-Az kizárt-rázza a fejét a legjobb barátom-aznap bulizni fogunk, az tuti.
Őszintén, én annyira nem ragaszkodom hozzá, de nem is ellenkezem. A lényeg, hogy velük legyek és Daenerys mellettem legyen.
-Akkor nyomjuk-bólint határozottabban Daeny.-Találjunk valmi jó helyet és menjünk, használjuk ki a szünetet és az időt, amit vele kapunk.
-Ámen!-kiált fel vigyorogva Jared, s úgy tesz, mintha egy pezsgős poharat a levegőbe emelne.

Daenerys:
-Most ugye csak szórakozol velem?!-kiáltok fel elkerekedett szemekkel, ahogy meglátom, hogy hova jöttünk.
-Nem is tudom, nekem elég valóságosnak tűnik-néz végig az épületen mosolyogva Hardyn, miközben behajt a parkolóba.
-Hardyn, ez...-keresem a szavakat, de nem igazán találom a megfelelőeket.
-Ez egy nyugodt, csendes este és reggel csak kettőnknek egy szép helyen, messze a gondoktól, mielőtt beesnénk Bostonba és átmennénk a felvételi beszélgetéseken-segít ki, de én nem pont erre gondoltam.
-Ezért akartál kocsival jönni-állapítom meg a nyilvánvalót.
-Pontosan-vágja rá bólintva.
-Mégis mióta tervezted ezt?-mutatok rá, s összeszűkült szemekkel fürkészni kezdem az arcát.
Természetesen a mosolya ettőlmég nem tűnik el. Sőt, ami azt illeti, sokkal szélesebb lesz. Nem is kétség, hogy élvezi, hogy ennyire meg tudott lepni.
Hiába mondtam neki, hogy utazzunk repülővel, teljes mértékben ellene volt az ötletnek és mindenfélét összehordott, hogy miért lenne jobb kocsival jönni. És bár rohadtul nem értettem az igazi miértet és nem is értettem egyet vele, de inkább beadtam a derekam bármennyire is gyanús volt a dolog. Aztán a gyanúm el is tűnt, amikor Hardyn úgy fél órával ezelőtt benyögte, hogy talán mégsem kellene éjjel vezetnie és térjünk be valahova éjszakára aludni. Akkor elöntött a győzelem íze, miszerint igazam volt és jobb lett volna géppel menni-, hiába nem mondta ezt ki Hardyn hangosan-és el is felejtettem, hogy talán készült valamivel. Vagyis inkább azt hittem, hogy csak én akartam tudat alatt, hogy legyen ebben valami meglepetés. És nem, nem azért mert elvárom tőle, hanem mert meg akartam érteni, hogy miért ragaszkodott a barátom annyira az autóhoz. Ugyanis ha van valami, amit utálok, az az, ha nem értek vagy tudok valamit, amit kellene. Ez pedig határozottan az volt. Viszont most...szinte csak tátogok, mint valami hal, miközben Hardyn leállítja a motort a Hampton Inn Roanoke Rapids hotelnél, félúton Boston és Miami között.
-Már akkor elkezdtem szervezni, amikor megtudtam, hogy nem lesz suli a héten, de a pontos időpontot nem tudtam, mivel nem tudtam, hogy mikor akarsz indulni Bostonba. De amikor tegnap annyira kiborultál, eldöntöttem, hogy minél előbb lelépünk. Már csak anyáékkal kellett lebeszélnem, meg tőled megtudni, hogy benne vagy-e. Aztán rákerestem a helyre és mivel hétköznap van, így simán tudtam szobát is foglalni. Szerettem volna tényleg higgadt körülmények között eltölteni veled egy kis időt-lágyul el az eddig magabiztos hangja.-Bostonban biztos, hogy megy majd a bulizás, ami tök jó, ne értsd félre. Bírom Flynn haverjait és hiányzik a bátyám. Ahogy anyáékat és a barátainkat is imádom, de itt...most csak mi leszünk kettesben. Senki nem tud zavarni.
A szívem, ami az előbb még kétszázzal zakatolt, most úgy olvad meg, mint a jég a tűző napon.
Hardyn Hayes, a srác, akit nem is olyan rég még alig tudtam elviselni és az őrületbe kergetett...az a fiú, aki soha nem akart párkapcsolatokba bonyolódni és csak bosszantani tudott, képes volt mindezt leszervezni és megtervezni értem. Csak azért, hogy elvonuljunk kicsit a világ és a saját problémáink elől együtt.
A mellkasom lángolni kezd és a gyomrom bizseregni.
Kétség sem fér hozzá, hogy fülig beleestem ebbe a fiúba.
-Hardyn...-megint csak ennyire futja tőlem, s úgy érzem, hogy szavakkal ki sem tudnám rendesen fejezni mindazt, amit érzek.-Annyira szeretlek-suttogom, majd finoman megcsókolom.
Hardyn édes érintéssel viszonozza a csókom, majd lassan elhajol, s ismét elmosolyodik.
-Menjünk be, látni szeretném az arcod, amikor meglátod a szobát-suttogja az ajkaimra, amitől megint megremegnek a porcikáim, de határozottan a jó értelemben.
-Mit műveltél?-harapok az alsó ajkamba, de már én sem bírom ki mosolygás nélkül.
-Hogy én mit műveltem? Te mit művelsz velem, hercegnő?!-ad még egy forró csókot, majd kiszáll a kocsiból, s engem is kisegít belőle.
-Pontosan mire is gondolsz?-kérdezem, miközben kihalászom a csomagtartóból a bőröndöm.
Tudom, hogy Hardyn számára mekkora tanulási folyamatnak számít a kapcsolatunk és hogy néha mennyire nem tudja kimondani mindazt, amit érez. Én ezért nem hibáztatom. Egyrészt, mert tudom, hogy ezt is meg kell tanulni, azt, hogy hogyan működik egy kapcsolat és kinek mi a jó benne; másrészt meg, mert ha nem is mondja, rendszeresen bizonyítja mindazt, amit érez és az nekem elég is. De azért nem titok, hogy olykor jó hallani, ahogy szavakba önti.
A barátom kiszedi a saját bőröndjét is, lecsukja a csomagtartót, majd bezárja a kocsit és felém fordulva mélyen a szemembe néz.
-Pontosan tudod, hogy mire gondolok-görbülnek felfelé az ajkai, majd közelebb lép és szabad kezével forró érintésének fogságába ejti az állam.-Még soha, senkiért nem csináltam ilyet. És senkivel nem is vágytam arra, hogy megtegyem ezt.
Bár mindenem megremeg, ahogy elveszek a szemében-és biztos vagyok benne, hogy érzi is-nem bírom ki, hogy ne szívjam egy kicsit a vérét.
-Gondoltál rá, hogy talán ne csak szexelni akarj?-vigyorgok rá, majd úgy teszek, mintha elgondolkoznék.-Vagy arra, hogy mennyire, de mennyire zseniális a barátnőd, amiért vele vágysz erre?-állok lábujjhegyre és lopok tőle egy gyors csókot, aztán már mennék is tovább, de Hardyn elkapja a kezem és visszahúz magához.
-Valaki nagyon pimasz lett hirtelen-suttogja a fülembe, amitől libabőrös leszek.-Lehet, hogy ezt nem kellene annyiban hagynom majd-harapja meg finoman a fülcimpám.
Nagyon igyekszem tartani magam, de akaratom ellenére is kiszakad belőlem egy sóhaj, ami csak még nagyobb önbizalmat ad az így is hatalmas egójú barátomnak.
-Ezt egész éjjel szívesen hallgatnám-simítja meg a karom az ujjbegyeivel, újabb borzongást kiváltva belőlem.
Megőrülök attól, hogy ekkora arca van, amiért tudja, hogy milyen hatalma van felettem, de közben hatalmas biztonságérzetet is ad pontosan ezzel a magabiztosságával. Plusz...én is hasonlóan vagyok vele kapcsolatban az én hatalmammal felette. Imádom, amilyen hatást ki tudok váltani belőle.
-És itt a parkolóban akarod hallgatni vagy megnézzük a szobát is, hogy kihasználjuk az alkalmat, hogy tényleg csak mi vagyunk?-nézek fel rá a vállam fölött és igyekszem annyira uralni a hangom, amennyire ez csak lehetséges most.
Nem tudom, hogy pontosan mennyire is sikerül, ugyanis nekem feltűnik, hogy vékonyabb, mint szokott lenni, de Hardyn nem tesz rá megjegyzést. Ami azt illeti, egyáltalán nem is reagál semmit, csak elveszi a bőröndöm, majd ad egy puszit az arcomra és felém nyújtja a karját.
-Menjünk-teszi hozzá, én pedig a karjába karolva elindulok az oldalán befelé.
Egészen a szobáig nem szólunk egymáshoz, de nem is kell. Érezni lehet a köztünk lévő szexuális feszültséggel vegyes szeretet szavak nélkül is. Arról nem is beszélve, hogy Hardyn édes pillantásai sok mindent elárulnak, miközben állunk a liftben. Na meg határozottan nem segítenek abban, hogy elmúljon az izgatottságom, ami azóta tart, hogy beléptünk a hatalmas recepciós részre. Vagy inkább azóta, hogy Hardyn leparkolt a hotel előtti parkolóban.
Viszont abban a pillanatban, hogy belépünk a szobába, leesik az állam. Majdnem szó szerint a padlón koppan.
-Hardyn...-megint csak ennyi jön ki belőlem, ahogy körbenézek bent.
A hatalmas ágy előtt egy kisasztalon rengeteg finomnak tűnő étel és édesség pihen, egy üveg pezsgővel és két pohárral. Az ágyon rózsaszirmok és körülötte illatos gyertyák pislákoló fényük teremt hangulatot az egész szobában. Az erkélyről kilátni a csillagos égre, a tévén kandalló tűz képe megy és lágy zene szól.
Olyan mintha egy másik világba csöppentem volna. Vagy mintha bekerültem volna az egyik történetembe, esetleg kedvenc könyvembe. Nem hittem, hogy a szívem jobban el tud olvadni, de úgy látszik, hogy tévedtem. Csak most olvadt el igazán.
-Akkor kértem fel a vacsorát, amikor elmentél mosdóba a benzinkúton-ölel át hátulról Hardyn, én pedig belesimulok a karjaiba.
-Ez gyönyörű-suttogom még mindig csak állva és pislogva.
-Tetszik?
Felkapom rá a tekintetem, s nagyot nyelek a közelségétől. Úgy érzem magam, mintha most lenne az első alkalom, hogy kettesben vagyunk. Mintha még sosem éreztem volna az ajkai ízét, amit most nagyon szeretnék megkóstolni.
-Nagyon, de...nem kellett volna mindezt megtenni vagy kifizetni-rázom meg a fejem, s valahogy képtelen vagyok normális hangon megszólalni.-Nem érek en...
-De, nekem érsz-bólogat komolyan, félbeszakítva engem.
-Hardyn, nem kell ajándékokkal ellátnod-fordulok szembe vele.-Elég, ha velem vagy és...
Nem hagyja, hogy befejezzem, mert a falnak nyom és megcsókol, én pedig nem tudom nem viszonozni a csókját.
-Vedd úgy, hogy ezt kettőnknek csináltam-suttogja az ajkaimra, majd becsukja mögöttünk az ajtót és ismét megcsókol.
Egy részem szeretne vele vitatkozni, de nem megy. Teljesen elgyengülök, ahogy az erős karjai a derekamra tekerednek és a testem automatikusan mozdulva férkőzik közelebb hozzá.
-Akkor beszállok a költségekbe-felelem, amikor egy pillanatra elválik tőlem.
-Ezt inkább meg sem hallottam-morogja vissza, majd felkap és elindul velem befelé.-Csak hagyd, hogy levegyem rólad a ruhád és megízlelhessem a bőröd minden egyes kis szegletét-tornyosul fölém, amikor finoman lefektet az ágyra.
Bár nagyon szeretném, hogy megtegye mindazt, ami a fejében van, csak nem adhatom meg neki ezt ilyen könnyen.
-Na és mi lesz a vacsorával?-kezdek feltámaszkodni, de Hardyn elkezdi a nyakamat puszilgatni.
-Arra ez után lesz szükségünk-suttogja, s én magamtól fekszem vissza az ágyra.
-Nem fog kihűlni?-próbálkozom, de a kezeim már a hajába túrnak, s közelebb húzzák hozzám.
-Most ezzel engem vagy magadat próbálod leállítani?-néz a szemembe mosolyogva.-Csakmert nekem nem egyértelmű-biccenti oldalra a fejét.
-Utállak-lököm meg finoman, de ezzel sem tudok hatni rá.
-Én is szeretlek, hercegnő-hajol közelebb, s amikor megint megcsókol, végleg feladom az ellene való küzdelmet, csak hagyom, hogy megkapjuk, amire mind a ketten vágyunk: egymásra.