Daenerys:
-Jó reggelt-néz ránk mosolyogva Lily, amikor Hardynnal beérünk a konyhába.-Sütöttem palacsintát reggelire, úgyhogy csüccs-biccent az asztal felé.
Vannak dolgok, amiket még mindig nem szoktam meg itt. Például azt, hogy reggelente már kész reggeli vár és együtt fogyasztjuk azt el, vagy, hogy leülünk közösen tévézni esténkét. Anya és apa szinte minden szabad percét velem töltötték. Kivéve, amikor rájuk szóltam, hogy töltsenek egy kis időt kettesben is. Viszont, mivel orvosok voltak, így nem volt sok szabadidejük. Ezt volt idő, amikor nehezen kezeltem, de a szüleim még így is jobban szerettek, mint bárki, vagy bármi mást a bolygón és, ha valami gond volt, ők mindig ott voltak nekem. Nyilván nem tudtak kisétálni mondjuk egy műtét közben, ahol életek forogtak kockán, de sosem éreztem azt, hogy bármiben is hiányt szenvednék. Tartom magam ahhoz, hogy a világ legjobb szülei voltak, hiába mondja ugyanezt majdnem az összes gyerek a saját szüleire. Viszont az biztos, hogy a szoros munkarend miatt, nekik nem volt idejük minden reggel leülni velem enni, vagy együtt tévézni. Szegények általában a kocsiban tömték magukba a kaját, ha ráértek és nem nagyon korán kellett menniük, amikor pedig éjszakásak voltak, akkor már bent voltak a kórházban, amikor én hazaértem az edzésről. De volt olyan, hogy hetvenkét órát kellett zsinórban lenyomniuk, így esélyük sem volt tévézni, enni, de még aludni sem igazán, maximum egy-két órát. Így az, hogy Lily és Joe velünk eszik reggelente, az baromi idegen és furcsa nekem. De mégis jó. Kicsit bánom, hogy anyáékkal nem volt ilyenekre annyi lehetőségünk.
-Isteni illatok vannak-kezdem előszedni az evőeszközöket, hogy segítsek megteríteni, míg Hardyn a tányérokat kapja magához.
-Remélem, hogy ízre is jó lesz. Régen imádtad a banános palacsintámat, így gondoltam, hogy ma azt készítem.
-Miattam nem kellett volna ezzel fáradnod-ölelem meg.-De köszönöm.
Hardyn is lehel egy puszit az anyukája halántékára, majd mosolyogva azt mondja:
-Biztos, hogy jó lett. Az mindig finom. Bár egy kicsit fáj, hogy Daeny miatt csináltad, nekem meg volt, hogy napokig kérnem kellett.
A hangjából és a mosolyából egyértelműen süt, hogy csak cukkolja az anyukáját, aki természetesen ettől nem retten el.
-Micsoda sanyarú sorsod van neked itthon, nem igaz?-Sóhajt fel teátrálisan, amivel belőlem kicsal egy kacajt.
-Bizonyára szörnyű élete van-értek egyet, amitől Hardyn szemöldöke felszalad a homlokán.
-Te meg kivel vagy?
-Lilyvel természetesen. Nélküle nem lenne kiadva a könyvem és mégiscsak ő a keresztanyám-teszem le az evőeszközöket az asztalra, mire Hardyn megragadja a csípőm és maga felé fordít.
-Tényleg? És én mi vagyok neked?-Néz mélyen a szemembe.
-Nem is tudom-gondolkozom el.-Megrekedtünk a barátság és párkapcsolati zóna között. Van erre kifejezés? Randi partnerek? Vagy alakulók? Melyik neked a jobb szó rá?-Biccentem oldalra a fejem.
-Én csak azt hallom ebből, hogy az enyém vagy-morogja az ajkaimra.
-Lehet, de az nem azt jelenti, hogy nem állhatok a keresztanyám mellé ellened-mosolyodom el pimaszul.
-Azt mondod?-Hajol még közelebb, s az ujjai a csípőmbe nyomódnak, de mielőtt megcsókolhatna, Lily megköszörüli a torkát.
-Én is itt vagyok.
-Ezt majd folytatjuk-mutat rám Hardyn, mielőtt eltávolodna, majd a pulthoz megy, hogy az asztalra tegye a kész palacsintákat.
-Jó reggelt-jön be Joe is a konyhába.-Mi tartott eddig? Azt hittem, hogy már sosem jöttök le-veszi el az egyik bögrét, s egy csók után Lilynek, belekortyol.
-Flynnel beszélgettünk-ül le Hardyn.-Figyeljétek a telótokat, mert azt mondta, hogy titeket is hív majd.
És mennyire jó volt beszélni vele.
Amúgyis rendszeresen szoktam, de a hír, miszerint hamarosan hazajön és az, hogy elmeséltem neki a randinkat, meg, hogy beszélhettem vele kettőnkről, adott az egésznek egy plusz bensőséges hangulatot.
Joe és Lily is halvány mosollyal biccentenek, aztán a keresztanyám rám néz.
-Daeny, szerettem volna beszélni veled valamiről.
-Baj van?-Kapom fel a fejem azonnal a palacsintámról.
-Dehogy, semmi baj nincs-rázza meg a fejét hevesen.-Csak Hardyn említette, hogy nem sokára itt a bálotok, meg Jared szüleinek az esküvője is, így arra gondoltam, hogy elmehetnénk csajos napot tartva venni ruhát hozzájuk. Vinnénk Faye-t is és elmennénk a plázába, aztán ott körbenézhetnénk, hátha láttok valami olyat, ami tetszik.
Egy kicsit összeugrik a gyomrom. Lily és én a robbantás óta nem nagyon voltunk kettesben. Régen imádtam vele lenni és most is nagyon szeretem őt, de anyuék halála ebbe is belerondított. Kicsit tartok vele kettesben lenni, mert túlságosan emlékeztet a szüleimre és szerintem én is őt. Joe-val ugyanez a helyzet. Pedig nagyon hiányoznak a keresztszüleim.
-Teljes mértékben én választhatom ki a ruhámat?-Kérdezem a gyomorgörcs ellenére felvillanyozódva.
Egy olyan csajos nap nem is hangzik rosszul.
-Persze-bólint Lily.-Miért? Ez meglepő?
Anya és köztem sokszor volt konfliktus, amiért nem feltétlenül azt a ruhadarabot szerettem volna megvenni, amit ő talált nekem. Mindig is más volt a stílusom, mint neki. Én szerettem és szeretek a mai napig minden stílust kipróbálni, de anya ragaszkodott egy adotthoz, ami szerinte kiemelte a csinosságom. Ha egy kicsit bővebb trikót néztem ki, akkor az már nem tetszett neki és emiatt sokszor volt veszekedésünk. Nem kevésszer okozott fájdalmat azzal, amit mondott, pedig tudom, hogy nem ez volt a célja. Szimplán különbözőek voltunk. És éppen ezért, mindig volt bennem egy kis feszültség, amikor együtt mentünk vásárolni.
De ezt nem fogom kifejteni Lilyéknek, ezért inkább csak annyit mondok:
-Ja, nem, csak régen tartottam már csajos napot.
Ez végülis nem akkora kamu. Anyáék komoly beosztása miatt, nem volt időnk minden hétvégén ilyeneket tartani, pedig sokszor nagyon vágytam rá. De cserébe máskor és máshogy bepótoltuk mindig.
-Akkor ez plusz egy ok, amiért most mennünk kell. Lenne kedved?-Néz mélyen a szemembe, én pedig azelőtt bólintok, hogy felfognám.
-Persze, jól hangzik. Már alig várom-teszem hozzá őszintén mosolyogva.
-Remek, akkor beszéljétek meg Faye-jel, hogy mikor szeretnétek és megyünk. Én most nagyon jól állok az új könyvvel, úgyhogy bármikor ráérek egy ilyen napra.
-Ma megbeszélem vele-ígérem, majd enni kezdem a reggelim.
Lily írás szempontjából mindig is nagy példaképem volt. Egyszerűen imádom a munkáit és miatta is kezdtem el anno írni. Aztán kiderült, hogy van érzékem hozzá és azóta el sem tudnám képzelni az életem az írás nélkül. Szinte már a részemmé vált. Sőt, a szenvedélyemmé. És ez egy olyan szenvedély, amit nem lehet csak úgy eldobni és elfeldni.
-Kérdezhetek valamit?-Pillant rám Hardyn már a kocsiban ülve.
-Most ki kér engedélyt?-Nézek rá mosolyogva, mire megforgatja a szemét.
-A legjobbtól tanultam-fogja meg a kezem, s puszit nyom rá.-Szóval? Kérdezhetek?
-Persze-bólintok az ujjaim az övéire kulcsolva.
-A tetkó a medencédnél-kezdi-, az az, amire gondolok?
-Nos, mondd el, hogy mire gondolsz és megmondom-mosolyodom el, amitől az ő ajkai is mosolyra görbülnek.
-A könyved kiadásának időpontja?-Tippel, amivel újabb bólintást csal ki belőlem.
-Igen. Anya ezt hajlandó volt megengedni. Amúgy eléggé szigorú volt a tetoválásokkal kapcsolatban. Ő abban, apa meg másban. Ebben teljesen tűz és víz voltak-emlékezem vissza a vitákra, amiket a tetoválás okozott.
De aztán, amikor közeledett a szülinapom, anya elém állt és megkérdezte, hogy milyen tetoválást szeretnék, meg hova. Elmondtam, hogy vagy a tarkómra, vagy a medencém környékére és felvázoltam neki a terveket. Hogy egy írógépet szeretnék, pár virággal és az írógépben lévő lapon a dátumot szeretném feliratnak, amikor hivatalosan is kiadták a könyvet. Amikor végighallgatott, annyit felelt, hogy csak aznap menjek tetováltatni, amikor ő is el tud kísérni engem, mert szeretné, ha mellettem lehetne közben. Ez annyira jól esett aznap, hogy mosollyal az arcomon feküdtem le aludni.
-Héé, mi a baj?-Kapja rám ijedten a tekintetét az egyik pirosnál, s két keze közé veszi az arcom.-Rosszat kérdeztem?
-Dehogy, nincsen semmi baj-rázom meg a fejem, mire ő letöröl egy könnycseppet az arcomról, ami fel sem tűnt, hogy ott van.
-Akkor miért sírsz?-Kezdi az arcomat fürkészni, s azt cirógatni.
-Csak...eszembe jutott, hogy milyen volt, amikor anya megengedte a tetkót, de esküszöm, hogy nem éreztem, hogy sírok. Nem akartalak megijeszteni, vagy...
-Nem kell magyarázkodnod-ölel magához.-Csak azt hittem, hogy baj van.
-Nincs-rázom meg a fejem.-Hogy jutott egyébként eszedbe?-Nézek rá, megtörölve a szemeim, miután a lámpa zöldre váltott és Hardyn újra elindult.
Elindulni ugyan elindult, de a kezem még most is fogja és finoman szorongatja azt, ami melegséget ébreszt a mellkasomban.
-Hát, te megkérdezted, hogy mit jelent az én tetkóm. És tegnap este kicsit alaposabban is szemügyre vettem a tiéd. Már akkor is feltűnt, amikor meztelen fürdőztünk a parton, meg amikor előttem öltöztél át és együtt zuhanyoztunk, de sosem néztem meg úgy igazán. Tegnap viszont igen és kíváncsi voltam, hogy azt jelenti-e, amit gondoltam, hogy jelent.
-És honnan tudtad, hogy nem az a dátum, amikor összejöttem az exemmel?-Mosolyodom el, mire Hardyn sokatmondó pillantással rám néz.
-Tudtam, hogy ennél okosabb vagy és reméltem, hogy nem is kell ebben csalódnom. Meg tudtam, hogy anyudék azt meg sem engedték volna.
-Szóval csalódtál volna bennem, ha azt mondom, hogy az az exem dátuma?
-Nem-rázza meg a fejét, de látom, hogy küzd a mosolygás ellen.-Azt mondtam volna, hogy nem a legjobb döntés volt és megkérdeztem volna, hogy én mikor és hova kapom a dátumom a testeden-feleli, s a szavaival kicsal belőlem egy kacajt.
-Ez igen, Hardyn, te aztán nem vagy semmi.
-Olyat mondj, amit nem tudok-hajol oda hozzám, s lop egy szűzies csókot.

Hardyn:
-Ez igen-füttyent Jared, miután elmeséltem neki a tegnap estét.-És mi lett azzal, hogy nem siettek? Hogy Daeny más, vele nem akarod így elcseszni? Nem akarod, hogy azt higgye, hogy csak egy a sokból?-Vigyorog rám, mire megforgatom a szemem.
-Tényleg nem akartam ezeket-felelem elhúzva a szám.-De egyszerűen megtörtént és már nem tudok rajta változtatni.
Meg nem is akarok.
Ha tőlem függött volna, akkor örökre ott maradtunk volna a tegnap estében. Ott, amikor Daenerys aprócska teste a karjaimba simult és a létező összes távolság megszűnt közöttünk. Ott, ahol nem létezett más, csak ő és én. Nem volt a világon senki más, de mégcsak idő sem. Csakis két fiatal, akik egymás csókjaira vágynak és a másik ölelésében akarnak elaludni.
-Hogy lyukadtatok oda?-Kérdezi, miközben leteszi a cuccát a padra az öltözőben.
-Beszélgettünk. Aztán ebbe az irányba terelődött a beszélgetés és megtörtént. Daeny azt mondta, hogy nem fogja azt érezni, hogy kihasználtam, mert már elég okot adtam neki arra, hogy elhiggye, hogy nem ez a szándékom.
Nem tudom, hogy miért nem tudom befogni a szám. Jared a legjobb barátom és mindent megosztok vele, de ez most mégis más. Bent állunk a suliban és nem csak egy lányról van szó, hanem Daenerysről, akit ő mindig is húgaként szeretett. Arról nem is beszélve, hogy bár komoly témáknál nem szokott hülyéskedni, biztos vagyok benne, hogy ezeket még nem egyszer és nem kétszer fogja nekem felemlegetni és csesztetni velük, amihez semmi kedvem.
De persze megértem. Mióta ő és Faye a suli álompárja kábé, azóta én is épp eleget piszkálom ezzel.
-És megbántad?-Néz mélyen a szemembe, komoly képpel.
Most hazudjak, mert eddig azt mondtam, hogy nem akarom elsietni?
A hazudozás egyáltalán nem az én terepem. Mindig is őszinte voltam, csak ritka esetekben vettem elő a kamu kártyát. Viszont tény, hogy nem volt tervben a tegnap este befejezése és ezért azt kellene mondanom, hogy igen.
Mégis megrázom a fejem.
-Nem-teszem hozzá még mindig a fejem ingatva.-Nem, kicsit sem. Életem legjobb éjszakája volt. És most nem csak azért mondom ezt, mert a szex eszméletlen volt, hanem mert úgy éreztem és érzem, hogy azóta Daeny és én még közelebb kerültünk egymáshoz. Egy olyan oldalát ismertem meg, amit eddig nem is tudtam, hogy létezik. És, persze, még meg kell tanulnunk, hogy egymás rezdülései mit jelentenek, meg bőven van mit megismernünk a másikban, de ettőlmég szerintem ez egy hatalmas előre lépés volt és nem bántam meg.
-Hűha-pislog nagyokat.-Ki vagy te és mit tettél az én haverommal?
-Ugyanaz vagyok, te barom-mutatok be neki, de képtelen vagyok nem elengedni egy mosolyt.-Csak...Daenyt nagyon kedvelem-ejtem ki lassan és halkan a szavakat, ugyanis ez a terep még nagyon új nekem.
Ahogy azt reggel Flynnek is elmondtam, nincs nagy tapasztalatom a kapcsolatok terén. Mondhatnám azt is, hogy semennyi nincs. Ugyanis ez az igazság. Eddig nem is érdekeltek a kapcsolatok, mert tökéletesen megvoltam a kavarásokkal. Úgy voltam vele, hogy majd az egyetem vége felé megismerkedem valakivel, akivel komolyabb is lehet, addig meg miért ne élvezzem az életem? De Daenerys megismerése mindent megváltoztatott és ez egyszerre izgalmas és ijesztő. Olyan, mint amikor először ülsz fel egy hullámvasútra. Láttad már kívülről és tudod, hogy hogyan néz ki, mégis, amikor ráülsz és jön egy újabb rész, akkor kiabálsz és mindenedet elönti az adrenalin.
Valahogy így érzem magam akkor is, amikor Daenyvel vagyok és megismerem egy újabb részét, amitől még közelebb kerülök hozzá.
Hű, de költőien fogalmaztam.
Asszem, hogy ezt a hasonlatot majd ajánlom Daenerysnek, hogy dobja be az egyik történetébe. Tuti, hogy nagy sikere lesz, hiszen én találtam ki. De biztos, hogy Daeny sokkal szebben tudja majd megfogalmazni. Ebből is látszik, hogy milyen jó csapat vagyunk.
És most megint rá gondolok. Nem hiszem el, hogy alig tudom kiverni a fejemből. Ez is annyira új dolog.
-Szóval kedveled-visszhangozza egy sokatmondó pillantás kíséretében.-Kezdjem el számolni, hogy hányszor mondtuk neked a bátyáddal, hogy adj neki egy esélyt? Hogy legalább ismerd meg, mielőtt ítélkezel, vagy...
-Vagy inkább ne-szakítom félbe, miközben elkezdek átöltözni.-Hülye voltam, oké? Belátom. Esélyt sem adtam neki és nektek volt igazatok. De ő sem volt túl nyitott felém, azt azért hadd jegyezzem meg.
-És hidd el, hogy ő is hallgatja ezt tőlem-bólint ismét vigyorogva.-Most komolyan, csak gondoljatok bele, hogy mennyi időt és szívatást spóroltatok volna meg magatoknak.
-Én hiszek abban, hogy oka volt annak, hogy ez így alakult-veszem át a felsőm.-Meg, függetlenül attól, hogy igazatok volt, régen utáltuk egymást. És mind a ketten túl makacsok vagyunk ahhoz, hogy engedjünk a saját igazunkból. Szerintem ez anno nem működött volna ennyire jól.
-Szerinted az tényleg utálat volt?-Néz rám a pólója átvétele után Jared.
Talán nem.
Ezen már sokat gondolkoztam én is, főleg, miután Daeny feltette azt a kérdést a Damienes eset után, hogy ugyanmár miért utáltuk egymást annyira. Az igazság az, hogy nem tudtam rá választ találni, csak azt tudtam mondani, amit gyerek fejjel éreztem. Hogy olyankor, amikor megszívattam, Daenerys figyelt rám. Oké, hogy negatív figyelem volt, de az is figyelem. És nem tudom, hogy ez azért kellett nekem, mert amikor Faye is ott volt, akkor csak ketten játszottak és úgy éreztem, hogy teljesen kihagynak, vagy mert már akkor is volt valami kötődésem Daenyhez és tényleg csak róla szólt a dolog-már amennyire kölyök fejjel kialakulhatnak komoly kötődések-, de az biztos, hogy azért csináltam egy csomó dolgot-talán az összeset-, hogy kapjak a figyelméből. Lehet, hogy nem utálat volt, csak a tinédzserkorunkba belépve ezt jobb és egyszerűbb volt belemagyarázni, mert arról hallani sem akartunk, hogy esetleg tetszünk egymásnak, de így alakult. Mindenkinek azt mondtuk, hogy gyűlöljük a másikat, pedig, ha jobban belegondolok, amikor igazán baj volt, akkor ott voltunk egymásnak. Lehet, hogy nem volt könnyes összeborulás, mint a legutóbbi ilyen alkalomkor, de minden rossz dolgon átkísértük a másikat.
Amikor Daenynek nem úgy sikerült egy versenye, vagy fellépése, akkor láttam, ahogy Aidenék karjaiban kesereg és azt mondtam, hogy biztos a hangosítás, vagy a bírók voltak hülyék. Amikor nekem nem sikerült úgy egy meccs, ahogy azt terveztem, akkor ő mondta azt, hogy a többiek voltak bénák, nem én. Olykor cukkolással buzdítottuk a másikat. Mint, amikor azt mondtam neki, hogy, ha a Harvardra jön, akkor el kell majd ott viselnie még évekig, amire ő azt mondta, hogy ez épp elég motiváció ahhoz, hogy küzdjön a Julliardért. Talán a szüleink erőltették ránk, hogy ott legyünk egymásnak, de mindig ott voltunk. És persze, nem volt soha olyan kapcsolatom vele, mint a bátyámnak, vagy Jarednek, mert azért egy bizonyos szakadék mindig volt köztünk, de azt hiszem, hogy erre a szakadékra nem a gyűlölet, vagy az utálat a megfelelő szó. És most már ez a szakadék sincs, mert építettünk egy hidat a két vége közé, ami elvezetett oda, hogy rá kellett jönnöm, hogy mennyire kedvelem is őt.
Újabb költői kép.
Asszem Daeny hatással van rám.
-Nem tudom-felelem végül a számat elhúzva.-Sokat gondolkozom ezen, de nem tudok rájönni, hogy tényleg az volt-e, vagy csak kifogás. Talán mind a kettő, talán egyik sem. Daenerys is mondta már, hogy agyalt ezen, de ő sem tud rájönni. Igazából azt sem tudtuk megfejteni, hogy ki kezdte pontosan és miért-szökik halvány mosoly az ajkaimra.-De a lényeg, hogy annak már vége és most egy teljesen tiszta lappal indulunk.
-Amin kedveled őt-vigyorog a pofámba, amitől legszívesebben behúznék neki, de végülis igaza van.
Tagadni meg nem fogom.
-Igen, egy tiszta lappal amin kedvelem őt. Viszont most te jössz-biccentem oldalra a fejem.-Te és az unokahúgom pontosan hol is tartotok.
-Jó, hogy felhoztad, mert akartam kérdezni valamit-mutat rám, s közelebb lép hozzám.
A hirtelen komolyra váltott képétől egy pillanatra megijedek.
-Még pedig?
-A tesókódex szerint nekem engedélyt kellett volna kérnem, hogy Faye és köztem bármi is lehessen. De ezt nem tettem meg. Vagyis akkor...most fel fogsz képelni?
Először rávágnám, hogy igen. De nem azért, mert nem kért engedélyt, hanem, mert a szívbajt hozta rám ezzel az arckifejezéssel, most meg gyakorlatilag kinevet.
Hihetetlen, hogy ez a srác a legjobb barátom.
-Egyszer még kinyírlak, ugye tudod?-Nézek rá, miközben ő előre görnyedve nevet a saját poénján.-Talán megadom azt a pofont.
Na erre aztán lemerevedik és felkapja a fejét.
-Most komolyan?
Össze kell szorítanom az ajkaim, hogy ne nevessem ki, de aztán a vigyorom csak kikívánkozik.
-Dehogy-rázom meg a fejem.-Te és Faye már évek óta odavagytok egymásért, ez látványos. Csak aztán jött Faye...-elharapom a mondatot és átgondolom, hogy hogyan fogalmazzam meg a fájó emléket.-Jött, hogy Faye és Daeny összevesztek és így már esélyetek sem volt szinte beszélni sem. Viszont őszintén örülök nektek. A múltkor beszéltem vele kettőtökről és csak úgy ragyogott, amikor te voltál a téma. Rajtad meg ugyanezt látom. Csillog a szemed, amikor Faye szóba kerül. Csak annyit kérek, hogy ne bántsd meg és ne cseszd el.
-Hidd el, az áll tőlem a lehető legmesszebb-teszi a szíve fölé a kezét.-Ennyire egyértelmű volt, hogy bejön nekem?-Kérdezi pár perc csend után, amitől még szélesebb lesz a vigyorom.
-Sütött rólad, hiába kavartál más csajokkal. Meg, kissé feltűnő volt, hogy amint ő másokkal kezdett barátkozni, te jobban elkezdtél nőzni. De a lényeg, hogy most visszakaptuk őt és ti látványosan egymásba vagytok esve.
Nem vagyok benne biztos, de mintha Jared elpirulna egy kicsit. Viszont ezt nem jegyzem meg neki, mert tudom, hogy a Daenyvel kapcsolatos témák rám is hasonló hatással vannak. Inkább csak csendben élvezem, hogy ennyire boldog Faye-jel.