Daenerys:
Határozottan nem szeretem az augusztust. A nyár utolsó hónapja és az edzések is már ezerrel pörögnek, miközben az arcomba nevetnek, hogy mindjárt visszakerülünk az iskolának becézett börtönbe. Ráadásul hiába igyekszem nem rástresszelni az utolsó gimis évemre, a gyomrom felfordul, ahányszor csak eszembe jut, hogy nem sokára érettségi és a jövőm eldől emiatt az óriási dolgozat és felelet miatt. Tegnap nem ért meglepetésként, hogy feljött a tovább tanulás téma, viszont a puszta említéstől is kirázott a hideg és nem a jó értelemben. Azonban őszintén meglepett Hardyn reakciója. Mindenre számítottam, csak arra nem, hogy majd pont ő fog kicsit motviálni és megnyugtatni a Julliardot illetően. És ami még érdekesebb volt számomra az az, hogy ezek után jól éreztem magam. Mondjuk nem is maradtam kettesben Hardynnal. Nagyon igyekeztem, hogy csak akkor legyek vele egy légtérben, ha a szülők is ott vannak, mert olyankor sosincs egymásnak ugrás annyira, mint amennyire akkor, amikor nincsenek körülöttünk.
Azonban most, amikor arra van lehetőségem, hogy kiélvezzem az utolsó nyári napot Jared bulijában, itt állok teljesen tanácstalanul a szekrényem előtt és gőzöm sincs, hogy mit vegyek fel. Általában tudatosan választom ki a ruháim és minden nap igyekszem mást stílust képviselni, mert szerintem mindegyiknek megvan a maga szépsége, de most kezdem feladni a dolgot.
-Olyan elveszetten állsz ott, mint kicsiként az első versenyeden-néz rám anya az ajtómból, mire az ágyamra zuhanok.
-Úgy is érzem magam-sóhajtok hatalmasat a hajamba túrva.
Örülök, hogy úgy tudok készülődni, hogy anya is itt van. A vasárnap mindenképpen szabadnap nekik, hiába ők a város legjobb orvosai, a kórházban vannak még rajtuk kívül, akikkel váltani szokták egymást, ha nincs vészhelyzet. Persze, ha nagyon nagy a gáz, akkor őket is riasztják. Régen rengeteg olyan alkalom volt, hogy át lettem rakva Hardynékhoz, mert éjjel lettek riasztva egy nagyobb baleset miatt például. Azonban most eddig szerencsére nincs erről szó. Szeretem, amikor itthon vannak és segítenek eldönteni, hogy jó-e az a szett, amit összeállítok magamnak. Mondjuk sokszor volt ebből régen veszekedésünk. Nem igazán értették meg azt a stílust, amit képviselni próbáltam, amíg nem találtam meg, hogy pontosan milyen vagyok én.
-Nincs ötleted?-Jön be halvány mosollyal, majd leül mellém az ágyra.
-Semmi-dőlök hátra, elterülve az ágyamon.-Dög meleg van ma. Még a szokásosnál is melegebb, de nem fogom kipakolni mindenem. Mi lenne, ha azt a fehér ruhámat venném? Tudod, amelyiket imádok. Mondjuk az kicsit merész, de úgysem akarok senkivel sem semmit-nézek anyára hanyat fekve.
-Tudod, hogy azt a ruhát imádom rajtad-áll fel mosolyogva, majd elő is szedi a szekrényből.-A hajaddal mit fogsz csinálni?
-Gőzöm sincs. Csak abban vagyok biztos, hogy sminket nem akarok. Azt tudod, hogy nem szeretem-ülök fel és elveszem tőle a ruhámat.
A sportomból kiindulva, kicsi korom óta sminkelnek, amit eleinte imádtam, de mostanra megutáltam. Amúgyis szerintem mindenki úgy szép, ahogy van. A smink csak egy álarc, ami egy teljesen más dolgot mutat, mint ami vagy. Persze vannak alkalmak, amikor szeretem kipingálni magam egy kicsit, meg nem vetem meg a rúzs és szempillaspirál, esetleg tus olykori használatát, de többet vagyok smink nélkül, mint nem. Sokkal többet.
-Mi lenne, ha kiengedve hagynánk? Tennénk bele hullámokat és kicsit összekócolnánk, akkor még takarná is a vállad, ha zavar, hogy kint van.
-Mondtam már, hogy te vagy a megmentőm?-Nézek a szemébe és az ajkaim mosolyra görbülnek.
Tekintve, hogy a legjobb barátnőm évek óta nem áll velem szóba és az iskolai rendszer valamiért engem nevezett ki népszerűnek és az bizony kamu barátokkal is jár, ezért nekem kimarad az a rész, amikor egy buli előtt a barátnőimmel próbálgatom a ruháimat. Nekem anya van helyette, de ez kicsit sem zavar. Mondjuk Faye baromira hiányzik, de annak még örülök is, hogy anyával ennyire jó a kapcsolatom.
-Igen, minden alkalommal, amikor tanácstalan vagy-kacag fel, majd puszit lehel a homlokomra.-Gyere, csináljuk meg akkor a hajad-húz fel, majd a székembe ültet.
Fél órával később, amikor lemegyek a lépcsőn, hogy elinduljak, apa szemei elkerekednek, amikor meglátnak.
-Nagyon rossz?-Simítom le a szoknyám, hogy kicsit lejebb csússzon.
-Kést viszel?
-Apa-biccentem oldalra a fejem.-Csak Jaredhez megyek, nem lesz ott a pián kívül semmi illegális és ismerek mindenkit abból, aki ott lesz.
-Elvihetlek?-Próbálkozik tovább, de ahogy előre esnek a vállaim, valószínűleg tudja, hogy mi játszódik le a fejemben.-Jó-sóhajt hatalmasat-, csak vigyázz magadra kérlek. Ne feledd, hívj, ha odaértél és akkor is, amikor elindulsz haza majd.
-Tudod, hogy megígértem és akkor be is tartom-adok puszit a halántékára.-De lehet, hogy csak üzenek, amikor haza indulok, hogy ne keltselek fel, ha esetleg elalszotok. És vigyázok magamra, ne aggódj.
-Oké-ad ő is puszit, majd miután anyától is elköszöntem, fogom a dzsekim a biztonság kedvéért és elindulok kifelé.
-Szeretlek titeket-küldök még egy puszit nekik.-És csak okosan, fura lenne most egy kisbaba is a házba, ne rosszalkodjatok-cukkolom őket, majd meg sem várva a válaszukat, elindulok a buli helyszínére.
Ilyenkor a szívem egy kicsit mindig hevesebben ver és szabadnak érzem magam. Apa olykor tényleg túlzásba viszi a dolgokat, de így szeretem, csak néha az agyamra megy.
-Nem viccelek-iszom a koktélomból a tűz körül ülve egy órával később.-Apa néha annyira félt, hogy kezdem magam toronyba zárt hercegnőnek érezni. Mármint, imádom a szüleim, de még ide is el akart hozni kocsival, pedig két utcányira lakunk.
-Eljön majd az idő, amikor ez hiányozni fog-nevet fel Jared a sörébe kortyolva.
Nos igen, Jared pontosan ilyen.
Általában komolytalan és elvicceli a dolgokat, de igazából van egy nagyon komoly és érzelmes oldala, amit nem sok embernek mutat meg. Ilyen szempontból nagyon különlegesnek érzem magam, ugyanis azon kevesek egyike vagyok, akinek megmutatja a sebezhetőségeit. Szerintem a legnagyobb hibája, hogy Hardyn a legjobb barátja. Persze értem én, a két szexi csomagolású fiú miért ne használhatnák ki együtt azt, amit kaptak a génjeiktől, de olykor az agyamra megy a legjobb barátom, amikor megpróbál minket kibékíteni, pedig tudja, hogy az senkinek sem megy.
-Majd igen. Amikor a gyerekeim lesznek az én helyemben és eszembe jut, hogy apa értem is ennyire aggódott egyszer még fénykoromban-bólogatok a vörös zöld szemeibe nézve.
-Már jóval azelőtt Hercegnő-hallom meg azt a számomra szörnyen irritáló hangot magam mögül, amitől lemerevedek.
-Hardyn, hát eljöttél-áll fel azonnal vigyorogva Jared és lepacsizik a fiúval, akit egész nyáron a lehető legnagyobb ívben kerültem, egészen tegnapig, amikor nem volt más választásom, mint találkozni vele.
-Mondtam már, hogy ne szólíts hercegnőnek-szűröm a fogaim közt, miközben ő leül a tűz másik oldalára, velem szemben.
Valójában a buli igazán bent pörög a házban, de pár ember a kertben is elvan, s mi is kijöttünk egy kicsit, mert úgy éreztem, hogy bent fojtogatnak. A sok tekintet, meg a kamu mosolyok a rengeteg kérdéssel társítva kezdett sok lenni. Mindig is utáltam a gimi kasztrendszerét és nem szerettem meg jobban akkor sem, amikor engem neveztek ki annak a királynőjének. Gyűlölöm a megnevezést, miszerint én vagyok a menő lány a gimiben. Szerintem semmivel sem vagyok több, mint bármelyik társam és ezt igyekszem is bebizonyítani, ugyanis bárkivel szívesen elbeszélgetek, csak nem feltétlenül mondok el bizalmas dolgokat magamról. Itt pedig életbe is lép az, ami miatt azt pletykálják rólam, hogy egy kétszínű picsa vagyok, aki mindenkit kibeszél a háta mögött. Nem mindenki állítja ezt, de elég sokan, pedig nem adtam rá okot. Régen még fájtak ezek, de anya azt tanította, hogy csak azért bántanak, mert irigyek. Nyilván azok, mivel nem tudják, hogy mennyi fájdalom gyűlt már össze bennem. Meg hát, nem is nagyon érdekli őket.
-Dehát most te mondtad-pislog ártatlanul, de az ajkai felfelé görbülnek.
-De jó, hogy megjöttél-forgatom meg a szemem a fejemet rázva.
-Te se hiányoztál, ne aggódj-vezeti rajtam végig a tekintetét azzal a gúnyos mosolyával.
-Ahhoz képest megint a testemet bámulod-húzom fel a szemöldököm, s az izmaim megfeszülnek, ahogy szándékosan lassan néz újra végig rajtam.
Mondtam már, hogy mennyire, de mennyire fel akarom képelni ezt a fiút?
De komolyan.
Azt az önelégült mosolyt annyira letörölném onnan.
-És nem élvezed?
-Ném, képzeld, nem élvezem. A te tekintetedre kicsit sem vágyom-rázom meg a fejem az orromat ráncolva.
Hardyn ismét szóra nyitja a száját, de Jared közbelép, mielőtt vérengzésbe torkollna a bulija és a mi párbeszédünk.
-Oké, szerintem váltsunk-hadarja el feltartva a kezeit nyugtatólag.-Daeny, mi lenne, ha bemennénk egy kicsit? Keverek neked egy újabb koktélt és hozok egy sört Hardynnak, rendben?
Farkasszemet nézek a velem szemben ülő fiúval a tűz másik oldalán, s ettől még itt kint is tapintható a feszültség köztünk. Sokszor merül fel a kérdés, hogy az iskola legnépszerűbb fiúja és lánya hogy utálhatják egymást és mért nincsenek együtt, de ez nem az a történet. Itt romantikáról sosem lehetett beszélni, hiszen még barátságról sem.
-Rendben, legyen-állok fel végül, majd megigazítom a ruhám és elindulok befelé, de az egyik fa mellett elhaladva, a tekintetem összeakad azokkal a szürke szemekkel, amik annyiszor láttak összeomlani engem.
Faye egy lánnyal áll ott és beszélget. Francesca az, a portugál lány, aki tavaly jött a sulinkba. Faye volt, aki mellé beültették és ugyan barátoknak nem nevezném őket, de egész jól megtalálják a közös hangot, amitől nekem fájdalom ébred a mellkasomban.
-Szia-tátogja el Faye és halvány, félénk mosollyal int nekem, amit én azonnal viszonzom, egy erőltetett mosollyal.
-Megvagy?-Karol át Jared aggódva.
-Igen, csak menjünk be-hajtom le a fejem és a szemeim égni kezdenek.
Hiányzik a legjobb barátnőm.

Hardyn:
Nézem, ahogy Daenerys a csípőjét ringatva elindul belefél, de féluton, a medence mellett lemerevedik. A tekintetem arra vezetem, amerre a feje állása szerint gondolom, hogy néz és szembe találom magam Faye-jel, ahogy Francescával beszélget. Nem tudtam, hogy ma ő is eljön. Örülök, hogy itt van. Miután Daeny megakadályozta, hogy hülyeséget csináljon, nagyon bezárkózott. Még engem is alig engedett közel magához, pedig tudta, hogy mennyire szeretem őt. A bátyámmal imádjuk az unokahúgunkat, így amikor megtudtuk, hogy majdnem öngyilkos lett, mind a ketten eléggé megzuhantunk. Azt pontosan nem tudom, hogy mi történt Daenerys és Faye között, de utána a barátságuk már sosem lett ugyanolyan, mint addig. Deany nekem nem mondta el, csak Jarednek, aki meg nem pletykált, Faye pedig nem szeret arról az egész esetről beszélni, így számomra ez örök rejtélynek tűnik.
Faye halvány mosollyal int Daenerys-nek, aki viszonozza a gesztust, azonban a következő pillanatban Jared átkarolja Daenerys-t, majd tovább mennek befelé. Innentől viszont a lány viselkedése teljesen megváltozik. A nagyszájú, folyton velem kötekedő csaj egy egészen másik arcát ölti magára, amikor visszatérnek. Olyan, mint tegnap, amikor feljött a tovább tanulás kérdése. Sőt, mintha lélekben itt sem lenne. Mi Jareddel nagyon jól elvagyunk, ám Daeny inkább a fa felé pillantgat, ahol Faye van.
-Na és valami jó csaj, akit összeszedtél a nyáron?-Néz rám a söréből kortyolva Jared, miközben a buli többi résztvevője egyre inkább kint folytatja a tombolást.
-Csak alkalmi dolgok voltak-rázom meg a fejem vállat vonva.-De nem is igazán találkoztam olyannal, aki annyira megmozgatott volna bennem bármit.
-Az a baj veled, hogy megszoktad, hogy az összes nő a lábaid előtt hever egyetlen pillantásodtól is-mutat rám a legjobb barátom, nekem pedig a szám mosolyra kúszik.
Tény, hogy imádnak a csajok. Jó géneket örököltem és az ágyban is értem a dolgom, akkor pedig ezt mért ne használhatnám ki? Mindig leszögezem, hogy mi a helyzet velem és sosem játszom egyik lány szívével sem, szóval rosszat sem teszek. Nem akarok én senkit sem megbántani. Távol áll tőlem összetörni valakinek a szívét. Nem vagyok én kegyetlen, csak kiélvezem a fiatalságom.
-Bagoly mondja verébnek Jared-iszom én is a sárga folyadékból.-Hány csajjal volt dolgod a nyáron?
-Passz. Nem számoltam. Voltak páran, de semmi komoly-von vállat, majd ő is Faye irányába néz, aztán vissza rám.-De olyan helyeken és nőkkel, amik...
-Ennyire jóba lett Francescával?-Csúszik ki Daenerys száján a kérdés, félbeszakítva Jaredet, de az arcát látva leesik, hogy meg is bánta.
-Akarod, hogy bemenjünk?-Kérdezi Jared a lány kék szemeibe nézve, de az megrázza a fejét.
-Éppen ellenkezőleg-áll fel, s pillanatok alatt rejti el a szomorú arckifejezését.-Arra gondoltam, hogy igazán felpörgethetnénk a bulit kicsit. Elég volt a sztorikból, hogy hány lányt és hogy húztatok meg-mutogat kettőnk között.-Igen, hallottam, hiába nem akartam-grimaszol, majd megissza a koktélja maradékát és a medencére néz.-Csobbanjunk egyet-jelenti ki, majd a víz felé veszi az irányt.
-Mennyit ivott?-Húzom össze a szemöldököm Jaredre pillantva, aki a koktéljait keverte Daeny-nek.
-Nem sokat. Figyeltem rá, tudod, hogy mindig figyelek-rázza meg a fejét.-Szerintem ez nem a piától van-biccent az unokahúgom felé.
-Nos, ha nem részeg, akkor nincs gond-dőlök hátra a kerti székben, majd elkezdem nézni, ahogy Daenerys a szoknyája aljáért nyúl.
Aiden tegnap megkért, hogy vigyázzak majd Daenerys-re, amikor a lánya nem figyelt, de abból valószínűleg nem lesz baj, ha úszik egyet. Amúgyis rohadt meleg van.
-Le kéne állítani-áll fel Jared, de leintem.
-Hagyd csak, hagy szórakozzon-nézek végig a hosszú, izmos combjain, mire a legjobb barátom megforgatja a szemét.
-Csak azt akarod látni, ahogy átázik a fehér fehérneműje a vízben-morogja, majd elindul, hogy leállítsa Daenerys-t.
Néha komolyan nem értem ezt a fiút.
A létező összes jó csajt összeszedi, sőt, előszeretettel bámulja velem a lányokat a parton, de Daenerys felé semmilyen lépést nem tesz, pedig lenne miértje. Komolyan bárkit megszerez magának, akit kinéz, de azt, aki a legkézenfekvőbb lenne, azzal csak tartja a távolságot. Ismerem ezer éve és biztos vagyok benne, hogy, ha mondjuk Francsesca csinálná ezt a kis műsort, akkor boldogan dőlne hátra és nézné végig. Bezzeg most, amikor az a rövidke ruha már majdnem Daeny fenekénél van, elkapja a lány csuklóját és mélyen a szemébe néz, majd mond neki valamit, amire persze Daenerys ellenkezéssel válaszol. Egy darabig vitatkoznak, de Jarednek a türelem nincs a legjobb tulajdonságai közt. Ennek a srácnak alapvetően aranyból van a szíve és rengeteg erénye van, de a türelmét elég hamar elveszti. Most is erről van szó, ugyanis a következő pillanatban a vörös benyúl Daenerys térdhajlatába, a vállára kapja a lányt, majd a szoknyáját fogva, hogy ne csússzon fel, visszacipeli hozzám a tűzhöz.
-Mért van az, hogy ti dumálhattok a nő ügyeitekről, de én nem szórakozhatok egy kicsit?-Fonja össze a karjait maga előtt Daeny sértődötten, de a szemében mintha fájdalom csillogna.
Komolyan ennyire kibukott azon, hogy Faye itt van és Frannal dumál?
-Azzal, hogy levetkőzöl és elázott fehérneműben randalírozol, nem fogod jól érezni magad-rázza a fejét Jared.-Csak másoknak adtál volna okot arra, hogy pletykákat kezdjenek terjeszteni rólad és a srácoknak, hogy rád másszanak-pillant rám jelentőségteljesen, mire grimaszolok egyet.
Nincs az a pénz.
Deanerys jó nő, de az utálatom erősebb annál, hogy a farkamra hallgassak ebben a témában.
-Elmegyek sétálni egyet-motyogja Daeny lesütött szemekkel, s az állkapcsa megfeszül.
Sírni fog?
-Hova?-Kerekednek el Jared szemei.
-Nem tudom...lehet, hogy hazamegyek. Elment a kedvem a sok kamutól ott bent és attól ott-int Faye-ék felé, miközben feláll és az orrlyuka is kitágul.-Amúgyis nem sokára indulnom kéne.
Tényleg a sírás határán áll.
Tudom, hogy ő is eléggé kikészült a két évvel ezelőtt történt öngyilkossági kísérlet miatt, és, hogy megszakadt a kapcsolatuk, de eszembe se jutott, hogy ennyire kikészül a tudattól, hogy már nem barátok. Daeny nem az az ember, aki kimutatja bárkinek, hogy mit érez. Nekem meg végképp nem. Dehát Faye is egy csomószor kérdez Daeny felől. Ha mind a kettőjüknek hiányzik a másik, akkor meg mi a francért nem tudják megbeszélni a dolgokat?
Istenem, nők...
-Hazakísérlek-áll fel Jared is azonnal, de Daeny megrázza a fejét.
-Ez a te bulid, neked itt kell maradnod. Amúgysem akarom elrontani a kedved.
-Te fontosabb vagy, mint ezek az emberek. Úgy nézek ki, mint aki bármelyikkel dumál?-Húzza fel a szemöldökét, mire Daenerys felém pillant.-Hardyn kibír nélkülem öt percet. Lefogadom, hogy mire visszajövök már egy csajjal fog bent táncolni.
Hatalmas sóhaj szakad fel belőlem. Aiden megkért, hogy vigyázzak a lányára, aki most láthatóan nincs jól. Ugyan Deany nem a szívem csücske, Aiden és Lucy nagyon fontosak nekem. Hihetetlenül szeretem a keresztszüleimet és nem akarok csalódást okozni nekik. Megígértem Aidennek, hogy félreteszem majd a büszkeségem és az utálatom és figyelek Daenerys-re és én mindig betartom az ígéretem.
-Nem hiszem el, hogy ezt mondom, de Daenerys-nek igaza van. Az őseid kinyírnak, ha valami gáz lesz, vagy összetörnek valamit. Majd én hazakísérem őt, aztán visszajövök.
-Semmi kedvem nincs a gúnyos megjegyzéseidhez út közben Hardyn-rázza meg a fejét a lány, mire felállok és a kezem a szívem fölé szorítom.
-Esküszöm, hogy nem fogok beszólogatni és, ha kell, akkor öt méterrel hátrébb megyek majd. Hozzád se szólok. Elhiheted, hogy én sem így képzeltem el az utolsó nyári estémet-nézek a szemeibe, ő pedig beharapja az alsó ajkát, aztán felhorkant.
-Hardyn, szinte hallom a hangodból, hogy mennyire fáj ez neked. Egyikünk sem vágyik arra, hogy hazakísérj és ezt te is tudod jól. Két utcára lakom, hazatalálok, ne aggódj-indul a ház felé, de elkapom a csuklóját.
-Megígértem az apádnak, hogy vigyázok rád, mégha nincs is ínyemre a dolog. Nem fogok neki csalódást okozni és, ha kell, akkor megszegem az előbbi ígéretem és a vállamra kapva cipellek haza. Szóval döntsd el szépen Hercegnő, hogy visszaülsz és maradsz és elfelejted azt, ami fáj neked; hazakísérlek, tőled öt méterre menve; vagy a vállamon utazol egészen hazáig-nézek mélyen a szemébe, mire azok elkerekednek.
Az alsó ajka elválik a felsőtől, miközben kék íriszei ártatlanul csillognak. Annyira cuki így. Cuki és...azt hiszem ez az első alkalom, amikor nem vagyok biztos abban, hogy képes vagyok nem a farkammal gondolkozni, mikor róla van szó.
-Most fenyegetsz?-Nyögi ki és a tekintetét a kezemre vezeti, ami a csuklóját fogja biztosan, de nem úgy, hogy fájdalmat okozzak neki.
-Vedd annak, aminek akarod, jobban nem utálhatsz-vonok vállat, s az ajkaim keserű mosolyra görbülnek.-De azt pontosan tudod, hiába hordasz le mindennek, hogy a szavamat megtartom. Szóval?-Vonom fel a szemöldököm.-Mi a terved Harcegnő...
-Ne szólíts így, már ezerszer elmondtam-sziszegi megfeszült állkapccsal és az ártatlan tekintete azonnal átvált villámokat szóróra.
-Én meg kétszer mondtam el, hogy mik a lehetőségek, mégsem kaptam választ, úgy néz ki, hogy ma senki nem kapja meg azt, amit akar.
-Ha te kíséred haza, akkor vér fog folyni Hardyn-lép mellém Jared, de megrázom a fejem.
-Túl csinos lenne hullának és nincs kedvem miatta börtönbe menni. Szerintem én vagyok nagyobb veszélyben.
-Seggfej-motyogja Daeny, majd közelebb lép hozzám.-Hazakísérsz, de nem szólsz hozzám és öt méterrel lemaradva mész. Így is elég fájdalmas lesz mind a kettőnknek-rántja ki a karját az enyémből, majd meg sem várva a válaszom, elindul az előbbi céljához, belőlem meg kiszakad egy kacaj.
Imádom ezt a játékot.
-Tényleg vigyázz rá-néz mélyen a szemembe Jared, mielőtt utána mennék, én pedig bólintok.
-Tudod, hogy fogok-teszem hozzá, majd én is elindulok, tartva az ígéretem mindenkinek.